 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
*
Amikor a bűn erénynek látszhat
Pl. a büszke munkaalkoholista esetében
*
Miért – ne - legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!
*
A mártír, a vértanú szent lehet,
Az öngyilkost meg el sem temetjük?
Az élet az egyetlen feltétlen érték?
*
Nem jó megszületni,
jó korán halni – fiatalon…
A legjobb meg sem születni
*
Boldogok,
akik az igazságért üldöztetést szenvednek
*
Itt állok és nem tehetek másként
*
A kisebbik rossz – nem – választása.
Megmarad a kisujjad, de elveszted az életed.
*
Minden mi él, az egyenlő soká él?
Tiszavirág és sokszázéves famatuzsálem
*
A politikai pszichiátria múltja és lehetőségei
*
A politikai és a papi demagógia
Betarthatatlan ill. ellenőrizhetetlen ígéretlicit
*
Mesterséges földi paradicsom – öröm és üröm
*
Ördögi körök és kitörési pontok
*
Találós kérdés gyerekeknek –
Ha nem jól felelsz a szfinxnek, akkor meghalsz
*
Minden nap várni az akasztófa alatt,
Hogy megérkezik e lóhalálában a futár…
*
Megélt igazságok – elsajátított bölcsességek
Bort inni és nem vizet prédikálni – szent meggyőződés
*
Két ember boldog
Az együgyű és a szellemi ember,
Aki képes a neki fájó igazsásokkal is szembenézni
(Pascal)
*
Fixáció
A kamasz dackorszaka nem múlik el!?
*
Törököt fogtam, nem ereszt
(a gyerekrablók és a makrancos királylány meséje)
*
Bot és vászon
Hogyan lesz ebből zászló, lobogó
(Dugovics Titusz)
*
Kosztolányi Dezső
Zászló
Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.
Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.
Lelkem, te is, te is -
ne bot és vászon -
légy zászló.
*
Haza a magasban
Dünnyögj egy sor Petőfit,
s köréd varázskör teremtődik…
*
Az istenek halnak, az ember él
*
Pokoljáró dudás sorsok
Az emberiség jótevőiből a nép ellensége
*
Tiszteld őseidet, hogy hosszú életű legyél a földön…
(Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…!?)
*
Semper idem – mindig ugyanaz – bűvös háromszög
*
Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik
*
Tehetség és szorgalom aránya
Zsenik és az alkotás kegyelmi pillanatai
*
Hol gyáva, hol vakmerő – szélső rosszak,
De sohasem bátor? Soha nem az arany középúton?
*
Potencia – alkalom – vágy - aktus
*
Mókuskerék és taposómalom
Egyszer megállni s felülemelkedve rácsodálkozni
*
Álruhás királyfi
Országjárás - társkeresés
*
A sorsközösség vállalás
Jézus, az emberré váló isten képe
*
Vadember
Pozitív és negatív jelentések
*
Többet ésszel, mint erővel:
Mennyi terhet tud az ember keréken elhúzni
(az egyszerű gépek)
*
Megosztva egyenként
Elbánik az oroszlán az ökrökkel
Oszd meg és uralkodj…
*
Sok lúd disznót győz
Sok kicsi sokra megy
*
A kátyúba ragadt szekeret
Ha hárman háromfelé
vagy ha egyfelé húzzák és tolják
*
A természet (pl. a gravitáció)
és a szellem- és lelkivilág törvényeit
nem lehet „büntetlenül” megsérteni
*
Evangéliumi számtan
A szegény asszony két fillére…
*
ARANY JÁNOS
JÁNOS PAP ORSZÁGA
Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.
Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.
"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged."
Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.
Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, -
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.
Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.
Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
- Ha tudott keresztet hányni -
Jánossal magával.
Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.
Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, -
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.
S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére...
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.
Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.
Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.
Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.
Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.
Ötödik... mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.
Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.
Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od'adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.
(1848)
*
Szerencsejáték és az egyenlő – nulla - esély
*
A forgandó szerencse csapdái –
Ki válthat hozzá bérletet – a nagy lélek próbája
*
Látszat sokféleségek mögötti egység
*
Mind egy, de nem mindegy
*
Világvallások és istenképek –
Egy elefánt letapogatása a sötétben…
*
Először és utoljára –
Életed is egyszeri rendkívüli alkalom!
*
Irreverzibilitás
Kolbászból ismét disznót?
Rádöbbenve végre és végleg felfogni:
ami visszacsinálhatatlan,
visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen stb.
*
Isten előtt mindenki egyenlő
Egyenlő esély az – örök - üdvre vagy kárhozatra
*
Ahol zsarnokság van,
Ott mindenki szem a láncban
*
A katonához szabják a ruhát, vagy fordítva?
*
Nominálbér és reálérték
Például: vásárlóerő
*
Az eufemizmus, mint hazugság –
Pl. kaparásnak elnevezett magzatgyilkosság
*
A feltétlen szeretet –
Amit nem kell kiérdemelni,
amire nem válhatsz érdemtelenné
(kitagadás)
*
Holt költők társasága
Avagy a holtak hogyan segíthetik az élőket
*
Az emberi méltóság rangja –
Velünk született elidegeníthetetlen emberi jogok
*
A bizonyítás terhe és az ártatlanság vélelme
*
Jobb ügyhöz méltó buzgalom
*
A góllövésre nincsen szabály
*
Csodás metamorfózisok
Csodagyerekből hülyegyerek – angyalkából házisárkány.
*
Vigyázz, mert úgy maradsz!
*
Úgyis minden csak hiábavalóság?
Nevetséges minden emberi nagyság és hőstett?
*
Hagymalét
Csak héj, sehol egy kemény mag?
*
Miért húznád, vesztegetnéd a drága időd?
Miért vagy szabad prédája az időrablóknak?
*
Predestináció és szabad akarat
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors
*
Faludi Ferenc
AZ ÚJDON ÚJ POLITZIA
Az újdon új politziát
Ha kívánod ü ü ü:
E világnak praktikáját
Ha nem bánod ü ü ü.
De vígyázva kell szóllanom,
Trala trilom tralala:
Sokat is félbe harapnom,
Ne talántan ü ü ü.
Mostani világnak dolga
Csak ollyan, mint ü ü ü.
Ebben mindjárt lészen szolga,
Ki minden színt ü ü ü.
Ki mindenkor akar nyerni
Trala trilom tralala:
Akartva is kell veszteni,
De azonban ü ü ü.
Ki nem tud jól levet csapni,
Mindenképen ü ü ü.
Magas polczra nem fog kapni,
Hanem szépen ü ü ü.
Szemmel, szóval csalogassad,
Trala trilom tralala:
Szívedet ki ne mutassad,
Hanem egy kis ü ü ü.
Ábrázatod változtassad,
Mások belső ü ü ü:
Kedvedet alkalmaztassad,
De csak külső ü ü ü.
Néha mérget is kell falnod,
Trala trilom tralala:
Azokat is csókolgatnod,
Kiket inkább ü ü ü.
Ne higyj most senki nyelvének,
Noha mindjárt ü ü ü:
Se levele pecsétjének,
Mert az is már ü ü ü.
Jegen várat építeni,
Trala trilom tralala:
Avagy az embernek hinni,
Higyd el, csaknem ü ü ü.
Sokaknak mosolyog szájok,
Midőn belűl ü ü ü:
Vagy sírásra áll orczájok
De csak felűl ü ü ü.
Azt vélnéd, hogy benned nyugszik,
Trala trilom tralala:
De szívekben kígyó fekszik,
Hanem vigyázz ü ü ü.
Keveset kell most szóllani,
A többit fel ü ü ü:
Sokat türni s elhallgatni,
Magában el ü ü ü.
Nem jó mindent pápaszemmel
Trala trilom tralala:
Hanem sokszor csak félszemmel,
Újjai közt ü ü ü.
Ha felakarsz akasztatni,
Csak parányit, ü ü ü:
Ha pedig magasztaltatni,
Ezer annyit ü ü ü.
Erkölccsel most kereskedni
Trala trilom tralala:
Pénzen s vétken meg kell venni,
A mit szíved ü ü ü.
Asszonyok is felhéjaznak,
Noha rövid ü ü ü:
Uraikon uralkodnak,
Mintha övék ü ü ü:
De, csak tudnák, mért bolhások,
Trala trilom tralala:
Talám büszke vágyódások
Egy kevéssé ü ü ü.
Az ő nyelvek, mint a posta,
Soha nyugtát ü ü ü:
Szívek pedig, mint a rosta,
Semmi titkot ü ü ü.
Mindent dobbal, trombitával,
Trala trilom tralala:
Jaj! ki illyen rút marhával,
Hallgassunk, mert ü ü ü.
_______________________________________________
|
