 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Tompa Mihály:
Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.
Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?
Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!
*
Add tovább, szamár a végállomás
*
Szirénsziget mellett elhajózni…
*
Aki mindenkit szolgál, az senki sem fizeti?
*
Ha én árthatom a legtöbbet magamnak,
Akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, s ez biztató
*
Milyen rövidtávú előnyöket kínál a beteg szerep?
*
A szar és az arany szellemi alkímia variáció
*
A balhit is hegyeket mozgat
*
Amit erővel vesznek le, amiről önként mondasz le…
*
Ha van igaz jóbarát, akkor van hamis rossz is?
*
Ki tud engem a legjobban megkínozni?
*
A nyúl és a teknős versenyfutása
*
Három kívánság és a jótündér
*
A három sündisznó vicces meséje
*
A halott katona már nem ellenség.
Temetetlen holtak és Antigoné/Iszméné története.
*
Midász király tanmeséje
Sokszor akkor járnánk a legrosszabbul,
Ha tényleg bekövetkezne az, amit annyira kívánunk…
Például: ha minden arannyá válna kezünkben,
Vagy megnyernénk a milliárdos lottó főnyereményt…
*
A forgandó szerencse
Amihez senkinek nincs bérlete,
S amivel jól kell tudni élni, mert tönkre is tehet…
*
A bányászok köszöntése: Jó szerencsét!
Zrínyi Miklós jelmondata: Sors bona, nihil aluit
*
Az első szerelem.
Az első életveszély.
Az első halottam - az első gyerekem.
*
ÁBRÁNYI EMIL
MAGYAR NYELV.
A szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vón, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bibort!
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos, langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...
*
Hát a csapongó
Gyors szavu tréfák
Játszi szökését,
Festi-e más nyelv
Oly remekűl?
Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...
*
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendűl benne, mint egyház harangja
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...
*
Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rázkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!
-------------------------------------------------
Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kisérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!
1885.
*
Kik a legjobb emberismerők?
A bűnügyi nyomozók vagy a szélhámosok,
a regényírók vagy a jellemszínészek, netán idős tanárok?
Vagy a papok, akik rengeteg gyónást, bűnvallást hallanak?
Vagy az orvosok, ápolók, akik látják a szenvedő beteget?
Vagy a taxisofőrök, a kocsmárosok, a fodrászok, a kurvák?
*
Materialista Európa?
Miért pont Európában lett oly domináns,
Hogy vegyszerekkel akarják gyógyítani az embert,
S annak nemcsak a „testi”, de a „lelki” betegségeit is?
Ahogy a teljesítmény fokozására is szereket használnak…
(Akár homeopata módszerrel. Akár nem.)
*
A boldogság fokozhatósága
Mikor voltam a legeslegboldogabb?
Más lehet boldogabb mint én valaha is remélhetem?
Az emberek „boldogságmaximuma” összemérhető?
*
Vallomások és vallatások
Szerelmet vallani és bűnt bevallani
Mindkettőben van - más - nehézség.
*
Formaidőzítés
Potya vagy bravúr sorozat?
Mi mindentől függ, hogy milyen lesz
Például itt és most a kapus teljesítménye:
*
Sámson a vak, az egyik első terrorista?
Akinek a hajában volt és lett ismét az ereje
*
Archaikus - archívum - archaizál
Archaikus Apolló-torzó
Rainer Maria Rilke
Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég
nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.
Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
fordító: Tóth Árpád
*
Ki a bolond?
Aki magában beszél vagy parancsol a Napnak?
Aki vizet hord a tengerbe, aki ágyúval lő a verébre?
Aki csak szó szerint érti a meséket - a jótündért várja?
*
A szélhámos és s balek
*
Isten
Olyan mint a nyelv,
Mi teremtjük őt és ő teremt minket
S a grammatika előtt a császár is meghajol…
*
Találós kérdések:
Minél többet adsz belőle, annál több lesz
Ha megosztod, sokszorozódik vagy osztódik
*
A kenyérszaporítás csodája
Krisztus követhetetlensége,
Avagy megtalálni a „varázsigét”,
Amire megnyílnak a lezárt batyuk…
*
Rolling Stones
A gördülő kőre nem tapad a moha
*
Tű a szénakazalban
Hogyan lehet többmilliárd nőből az egy igazit megtalálni?
Azért nem ennyire lehetetlen, hogy jól válasszunk,
Hisz sok-sok minden szűkíti a kört:
Például az életkor, a földrajzi távolság, a nyelv, a kultúra,
a műveltség, az érdeklődési kör, a hivatás, az életstílus,
a vallási identitás és az anyagi helyzet, lakáshelyzet stb.
*
Rites du passage
Átvezető-bevezető rítusok?
Mikor válik valaki nagykorúvá?
Fokozatosan is, de ugyanakkor ünnepi aktusban is
(„A mennyiség átcsap minőségbe…”)
*
A lány születésétől készített kelengye,
Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom
(Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?)
*
Jó a jó tanács, bölcs intelem,
De ezerszer jobb a jó példa mutatása
*
Suba a subához, guba a gubához
(majd a fiatalok megismerve megszeretik egymást!?)
*
Impotensek
A teljesítményhajszoló férfiak az ágyban
*
A megkímélt gyerek
Visszariad minden erőfeszítéstől,
Mindig ernyedtek maradnak a testi-lelki izmai…
*
A virág két dologtól pusztul el
Ha nem öntözik vagy ha túlöntözik
*
Jegy
Jegyespárok – jegyben járók
Jegy - eljegyzés - jegygyűrű - jegyajándék:
Nyilvános ígéret és vállalás - kihirdetés.
Illetve a jegykendő mint kapcarongy!
*
Művilág - művi, mesterkélt
Műkönnyek - krokodilkönnyek
Műláb és műszem(pilla)
Műmosoly és kamu étel-ital
*
Önként dugod a fejed a hurokba?
Önként leszel életfogytig adósrabszolga?
*
Be lehet-e bizonyítani,
Hogy jószándékból többet ártottak az emberek egymásnak,
Mint előre megfontolt aljas, gonosz, rossz, ártó szándékkal?!
*
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső fordítása.
*
Az élet nem játék
Nem lehet önként bármikor kiszállni,
Megismételni, újrakezdeni, meg nem történtté tenni?
Az életből csak egy van - a lét a tét. Nincs feltámadás.
A kilőtt szem, a levágott kar, a megtiport szív úgy marad.
*
Az élet nem kívánságműsor
*
Ha szívesen és önzetlenül adnak, fogadd el,
Ha ütnek, fuss el - vagy az a legény, aki állja?
*
Akinek nem lehet tanácsot adni,
Annak egyáltalán nem lehet segíteni
*
Szívet cseréljen, aki hazát cserél
*
Minden kezdet nehéz, de egy jó kezdet, fél siker
Kilendülni a tehetetlenségből, megadni az indító lökést
*
Humorfóbia
Atavisztikus félelem - vicctelenség:
Nincs bátorsága elsütni egy jó poént,
Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,
Aki nem tréfásan vághat vissza…
*
Dsida Jenő:
Sírvers
A szabad ég alatt tanyáztam.
Gyermek voltam és karikáztam.
Míg karikám gurult előre,
ránéztem fűre, fára, kőre,
holdfényre, napra, csillagokra,
férfiakra és asszonyokra
s mindenen - legyen új vagy ódon -
elcsodálkoztam szörnyűmódon.
Nem nézve így lábam elébe,
e roppant gödör éjjelébe
zuhantam. - Istenem, ha árva
útfélen fekvő karikára
találsz, kérlek, keress meg engem:
E rút veremből végy ki engem
*
Aki verembe esett
Az kiabálhat segítségért és megköszönheti azt,
Az türelmetlenkedhet, mint az agresszív kismalac,
Az beránthatja magához a segítő jobbot sorstársnak,
Az berendezkedhet ott, mintha amúgy így akarta volna
Az várhat csendben, mint a néma gyerek, akinek anyja sem…
*
Egy mindenkiért, mindenki egyért
*
Egy csónakban evezünk,
Együtt sírunk, együtt nevetünk
*
A saját fészkedbe piszkolsz?
*
Kígyót melengetni a kebleden
*
Dánia börtön
Ha előbb mindenkit bezárnak,
Majd feltételesen szabadlábra bocsátanak,
Akkor mindenki örül, hogy luk van a fenekén,
S nem fog, nem mer morogni, szót emelni semmiért
(vesd össze: kínai örömszerzés)
*
Anyám, az álmok nem hazudnak?
*
Megcsípem magam: nem álmodok?
*
Dodonai bölcsesség
Ha megnősülsz, megbánod.
Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod…
*
Eklektikus ember
Egymással össze nem egyeztethető eszmék, elvek
Mint egy eklektikus épület -
Vagy az az emberábra, amikor más-más rajzol részeket,
De nem tudja, mit tett a többi - az egész torzszülemény…
*
Mizantróp
Kiből lesz embergyűlölő?
A szörnyszülöttből, a nyomorékból?
Vagy a magát mindenkinél különbnek gondolóból?
Az embert és az emberiséget megvetőből?
*
Korunk nyájembere - elbirkásodás,
Aki vakon megy a főkolompos után,
S nem lesz fekete bárány -
ha eltéved, visszahajtja a kutya vagy elpusztul…
|
