 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Arany János
SZONDI KÉT APRÓDJA
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!"
"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván."
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.
"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -"
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.
"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"
A vár piacára ezüstüt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.
"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!"
Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába'!
"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!"
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze ragyog vala balján.
"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte."
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.
"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak."
Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!
(1856 jún.)
http://www.youtube.com/watch?v=SauBb1-dLeE
*
Napi igehelyek
ISMERET, SZERETET ÉS BOTRÁNY
Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti,
tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk.
Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert,
még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie.
De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten.
Ami tehát a bálványoknak áldozott hús fogyasztását illeti,
tudjuk, hogy nincs bálvány a világon,
és hogy nincs más Isten, csak egy.
Mert ha vannak is úgynevezett istenek,
akár az égben, akár a földön,
amint sok isten van és sok úr,
nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya,
akitől minden van, s akiért mi is vagyunk;
és egy Urunk van, Jézus Krisztus,
aki által minden van, s aki által mi is vagyunk.
De nem mindenkinek van ismerete;
egyesek mindmáig bálványokhoz szokva,
a húst, mint bálványáldozatot eszik,
és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik.
Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred,
akiért Krisztus meghalt!
Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek,
és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket,
Krisztus ellen vétkeztek.
Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet,
inkább nem eszem húst sohasem,
hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
1Kor 8, 1b-7.11-13
*
SZERESD ELLENSÉGED ÉS TÉGY JÓ ÖNMAGÁÉERT
Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom:
Szeressétek ellenségeiteket!
Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.
Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket,
és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.
Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is;
és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem.
Adj mindenkinek, aki kér tőled;
és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd.
Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek,
ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.
Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,
milyen jutalmat érdemeltek?
Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek,
milyen jutalmat érdemeltek?
Hisz ezt a bűnösök is megteszik.
És ha azoknak adtok kölcsön,
akiktől remélitek, hogy visszakapjátok,
milyen jutalmat érdemeltek?
Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek,
hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek tehát ellenségeiteket!
Tegyetek jót és kölcsönözzetek,
semmit vissza nem várva;
így nagy lesz a ti jutalmatok,
és a Magasságbeli fiai lesztek,
mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.
Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!
Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni.
Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni.
Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni.
Adjatok, és adnak majd nektek is:
jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel
adnak majd az öletekbe.
Mert amilyen mértékkel mértek,
olyannal fognak visszamérni nektek.''
Lk 6, 27-39
*
Hitelképesség
Akit egyszer hazugságon kapnak,
annak soha többet nem hisznek?
Könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,
ám annál nehezebb visszaszerezni?
*
Könnyűség és nehézség
Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.
Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.
Ma már talán képes az ember
magát a földi életet is néhány nap alatt elpusztítani,
pedig maga nem tud ilyet teremteni.
Milyen könnyű kioltani egy ember életét!
*
Ahol a kicsi is túl sok
Elég egy csepp méreg,
hogy megmérgezze a kutat?!
Elég egy szál gyufa,
hogy felgyújtsunk egy egész erdőt?
Elég egy pillanatra elszunyókálni a volánnál,
s véged!
Elég egy rosszul bevert patkószeg,
s elveszik az ország!
Elég egy bolond,
hogy rögvest százat csináljon!?
Elég a kisujjadat nyújtani az ördögnek,
És szőröstül-bőröstül beránt…
*
A hatalomnélküliek hatalma
A humor a nép ősi fegyvere,
Amitől jobban fél a zsarnok, a trónbitorló,
mármint a kifigurázástól,
a nevetségessé válástól,
mint akár a zsarnokgyilkosságtól?
Ne hagyjuk,
hogy – áruló - profik kivegyék kezünkből,
s az ő kormánypárti vicceiken derüljünk…!
*
Alázatos és magasztos
Amikor Jézus király rabszolgamunkát végez,
s megmossa a tanítványok lábát,
Ahogy a püspök a papszenteléskor…
Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik -
S ha neki nem derogált…
*
Variációk a szerénységre
Minél nagyobb tudós,
annál szerényebb?
(Minél többet tud,
annál inkább rájön,
hogy milyen sokat nem tud még…
Nagyobb gömbnek a felszíne is az.)
Csak a mihaszna szerény! (Goethe)
Mire olyan tüntetően szerény maga?
És az álszerénykedők?
*
Kétélűek
A kés kétélű eszköz:
Kenyeret is szelünk vele
és embert is ölhetünk.
A humor is ilyen –
Segít érzésteleníteni
a fájó igazság kimondásakor,
De lehet lelket mélyen sebző gyilkos gúny is.
*
A jó és rossz dialektikája
Felmenti-e a rosszat akarót,
ha szándéka ellenére a következmény jó lesz?
S elegendő védekezés-e,
hogy én jót akartam, de rosszul sült el,
A pokolra vezető út is
jószándékokkal vannak kikövezve…
Olykor kevesebbet árthat nekünk
egy elszánt rosszakarónk
Mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,
egy Mekk mester
*
Indokolt atyáskodások
A kiskorú, az értelmi fogyatékos, a szenilis
Nem mindig képes belátni tettei következményeit,
Ezért korlátozott is a szabadságuk,
A gondviselőjük, a gondnokuk nélkül nem dönthetnek,
Legalábbis nagyobb dolgokban nem.
És aki részeg?
Ha bűncselekményt követ el?
Ha egy házeladási szerződést ír alá?
*
Magamtól ki véd meg?
A paternalista törvény kötelezi az autóst,
Hogy saját érdekében használja a biztonsági övet –
De abban már senki nem akadályozza meg,
Hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza?
*
Utódnemzés és –gondozás
Gyereket a bolond is tud csinálni,
De fel is nevelni, s 18 éven át gondját viselni?
Aki „bolond”, az nem élhet nemi életet,
Vagy sterilizálni, kasztrálni kell,
Ami a legbiztosabb fogamzásgátlás?
Vagy el kell venni tőle a gyerekét,
Aki nem feltétlen lesz „bolond”,
Ahogy a vak szülők gyermeke sem vak.
*
Hibakeresés
Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,
Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.
Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.
Előbb mindig magadat vizsgáld meg,
Hátha a hiba a te vevőkészülékedben van.
*
Önleleplező
Aki mondja másra, az mondja magára?
Ha jó a szemed a másik – rosszban – sántikálására,
Feltehető, hogy belülről ismered ezt a vétket?
A másikról mondott jószemű ítéleteddel
Egyben magadra is vallasz, magad is leleplezed?
*
„Übermensch „
Amit szabad Jupiternek,
azt nem szabad a kisökörnek?
Kettős mércével dolgozol –
Ítélsz az egyikkel,
De magad egy másikkal méred?
Neked több van megengedve
mint ahogy Raszkolnyikov gondolta magáról.
Semmi nem szentesíti,
hogy egy másik embert beáldozzanak.
Magadtól csak többet követelhetsz,
túl a minimumon egész a maximumig.
*
Segítség: ember!
Amikor átkiabál valaki a lövészárokból
a másik oldalra:
- Hé, ne lőjenek! Itt emberek vannak…!!!
És akkor már kezdődhet is a fraternalizálás,
Még mielőtt
tisztes családapák miszlikre aprítanák egymást
Alantas vagy magasztosnak hitt célokért…
*
Az élet tesztjei
Mit mentesz egy süllyedő hajóról?
Mit és kit mentesz előbb az égő házból?
Mit vinnénk magunkkal egy kis batyuban,
Ha egy űrhajóban el kellene hagyni a Föld bolygót?
Ilyenkor derül ki, mi is az értékrendünk…
(feltéve, hogy van gondolkodási idő,
S nem pánikba esve kapkodva csomagolsz…)
*
Mesterséges barátságteszt
Emberekkel nem szabad kísérletezni?!
De akkor hogyan tudhatom meg,
ki az igazi barátom
s ki az, aki csak úgy tesz mintha…?
Mesterségesen előállíthatok olyan helyzetet,
amivel tesztelem őket?
Például elhíresztelem, hogy kilakoltatás vár rám
És kíváncsian figyelem, reakcióját?
És akkor úgy járok, mint az a gyerekpásztor,
aki játékból farkast kiáltott,
Majd amikor tényleg jött,
akkor senki sem hitt neki…
*
Ócsó mán a pásztor
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
*
Meghalt Mátyás, oda az igazság?!
*
Vétekhalmozó
Aki rútul hálátlan,
Az nem csak az adakozóval szemben marad adós,
De vétkezik azok ellen is,
Akik esetleg pont miatta nem részesülnek benne,
Mert hálátlanságával elvette a donor adakozókedvét…
*
A kevés több
A rövidség a bölcsesség lelke
Sok beszédnek nagyon sok az alja (aljas)
Túl sok beszéddel takarni el az egyszerű igazságot
Aki a szót feleslegesen szaporítja, az időd is rabolja
Van eset, amikor bölcs maradtál volna, ha hallgatsz…
*
Találd ki
Hogy mire gondoltam
Hogy most mit érzek feléd
Hogy mit rejt a találós kérdés
Hogy hova dugtam az ajándékod
*
Kis halál
Sok kicsi sokra megy
Ne mondj le végleg soha semmiről,
Minden lemondás egy kis halál (Babits)
Amíg reméled, élsz – amíg élsz, reméld:
Lesz neked is hivatásod, otthonod, szerelmed stb.
*
Túlzás és hiány
Aki pl. a maflaságért, bárgyúságért
Kétszer-háromszor is beállt a sorba
Vagy aki azon az órán hiányzott,
amikor pl. a tapintatot tanították…
*
Amit és akit Isten a jókedvében teremtett
(A Sátán nem tud teremteni, csak utánozni, hamisítani stb.)
*
Mihez lehet érzékünk?
Nyelvérzék, humorérzék, zenei érzék stb.
Vagy ezek inkább mindenkiben rejlő képességek,
Amikkel nem egyformán vagyunk megáldva,
De amik azért fejleszthetők vagy elsorvaszthatók…
*
Érzéki dimenziók
Hány érzékszervünk van?
Látunk, hallunk, szagolunk és ízeket érzünk.
És a tapintás és pl. a hideg/meleg érzékelése?
És mivel érezzük a kellemes bizsergést, szúró fájdalmat?
És a jóllakottságot, teltséget vagy az éhséget, szomjúságot?
És az egyensúlyunkat hogyan érzékeljük?
*
Paradoxon létezés
Hogyan lehet - önként és dalolva – társunknak
Örök hűséget fogadni: holtodiglan-holtomiglan?
Összeegyeztethető egymással a hűség és szabadság?
Nem úgy van, hogy teljesen kizárják egymást?
Sőt: még az is lehet, hogy éppen egymást feltételezik?
*
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
*
Tantaluszi kínok
Lehet valakit csak úgy „egyszerűen” éheztetni,
De ismert ennek rafináltabban gonosz módja is,
Amikor nem egyedül, magánzárkában,
pláne nem a sorstársak között elviselhetőbben éhezel,
de a dúsan megrakott asztal körül lakomázók mellett…
*
Tettetés aszimmetria
Kevesebbet mindig lehet mutatni,
Okos ember csinálhat úgy, mintha buta lenne,
A dalos pacsirta gajdolhat rettentő hamisan –
De megfordítva ez már nem áll!
*
Blamázs
Ha felgördül a függöny, vége a protekciónak
Mivel dicsekszel: itt van Rhodus, most ugord át!
*
Érzéki fogyatékosok
Ha nem látsz és nem hallasz,
Akkor hogyan lehet veled hírt közölni, eszmét cserélni?
Te csak mondhatod a magadét minden visszacsatolás nélkül
(Semmi nincs az értelemben, ami ne lett volna előbb érzékelt?)
*
A szem a lélek tükre
A kitakart szemű arc szinte azonosíthatatlan
Hazugságvizsgálat: ugye nem mersz a szemembe nézni
Ha szeretsz vagy utálsz, azt előbb-utóbb elárulja a szemed…
*
Arcvesztés
Nem csinálhatsz a szádból segget
Ordas hazugságon kapva leég a pofádról a bőr
*
A fogadás korlátai
Úriember biztosra nem fogad
Fogadásból nem udvarolunk, mert az nem játék
Nem fogadok arra, hogy az én csapatom fog veszíteni
*
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten?
*
Egressy Béni
Hazám, hazám
Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
|
