MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS… Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
REMÉNYIK SÁNDOR AZ ÉN LELKIPÁSZTOROM
"És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék." Kir. I. 19:12 Járosi Andornak
Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, - Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után Csak muzsikával, képpel lett tele, A nagy poézis fergeteg-szele Az építő szó boltíve alól Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém. Csak ezt lestem, csak erre vártam én. Égett a szívem pogány csipkebokra, Szent szél szította szándéktalanul, - A láng szomjazta a forgószelet, S a tűzből született egy költemény A "Christi imitatio" helyett. Jöttek ragyogó s zordon vértezetben, Jöttek óriás prédikátorok, És ostoroztak, és égbe ragadtak, - Csak ezt a szócskát: "én bűnös vagyok", Nem bírták velem úgy értetni meg, Ahogy Te tetted, én "kicsi papom", Általad lett a templom menedékem, És vigasztalásom, és otthonom. És Te tetted, hogy megértettem én, Hogy mégis több az Evangelium, Több, mint a leggyönyörűbb költemény. És Te tetted, hogy fordulok magamba, S a szent vacsora után legalább Jobban vigyázok tettemre, szavamra. Te tetted, ha türelmesebb vagyok, Tudván: nagy dolog a kicsi dolog. Ledobhatatlan keresztem alatt - Ezt is Te tetted - már meghajolok. Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek, Szakadások, törések, temetések Csupán a segítségedre siettek. És látod, látod: ezt ismét Te tetted, Hogy bennem lassan életté remegnek A szók: "Kegyelem és békesség nektek".
*
Napi igehelyek
1. A KEGYELMI AJÁNDÉK, AMI KÖTELEZ
Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége.
Ef 4,1-7.11-13
2.
A BETEGNEK KELL ORVOS
Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: ,,Kövess engem!'' Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: ,,Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?'' Ő meghallotta ezt és így szólt: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ,,Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot'' [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.''
Mt 9,9-13
*
Valamit valamiért?
A patkányok is segítik egymást?! Egymás között, a csoporton belül, aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek, egyfajta értelmes önzés "erkölcse" értelmében. Keresztelő János azt tanította, hogy ha van két inged, add oda a rászorulónak az egyiket. Jézus még ennél is többet követel: add oda mindkét inged... Biztos, hogy őt akarod követni?
*
A hibás előítéletek táptalajai
Az emberek már gyerekkortól egyre homogénabb csoportokban élnek: kik laknak a szomszédságba, kik járnak a lakópark játszóterére, kikkel jársz óvodába és általánosba, kikkel jársz különfoglakozásokra, sportolni? Elkerüli így egymást szegény-gazdag, magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…
*
Hasonló a hasonlónak örül?
Hiába van számszerint sok kapcsolatod, ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek: ugyanazokat az életstratégiákat példázzák, a lelki problémákat ők hasonlóan "oldják meg": például alkoholba, vagy munkaalkoholizmusba fojtják bánatukat...
*
A jó és rossz hallgatások
Amikor a hallgatás aranyat ér, amikor hallgatni bölcsebb, amikor hallgatni dicsőség (kínvallatnak), amikor a hallgatás cinkos vétek, amikor a hallgatás beleegyezés, amikor a hallgatás szégyen, amikor a hallgatás titoktartás, amikor a hallgatás nem tudás…
*
Csak egyikünk járhat jól?
Vagy te nyersz vagy én? Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk, ilyenekből áll az életünk? Ki kit győz le a megjelenésével, A társalgásban, a karrierben, A párválasztásban, a gyarapodásban? Így csak az ördögöt boldogítjuk, ő lesz a nevető harmadik...
*
Az egyik 19, a másik egy híján 20
Mire te választási helyzetbe jutsz, addigra már csak az a két lehetőség marad, ami csak a lényegtelen részletekben különbözik... Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan vagy borzasztóan hasonló autók, pályák, pártok, tévécsatornák, ételek és életek stb. között„választasz” ? Ha hagyod magad manipulálni, ebbe a hamis illúzióba ringathatod magad…
*
Ön- és közveszélyes
Teljes gázzal hajtani a kocsit, életveszélybe kerülni és mást veszélyeztetni, semmi másra nem figyelni, csak az előzésekre, mintha egy beteget vinnél orvoshoz, pedig csak sportot űzöl, erőt fitogtatsz, vagy haza akarsz érni a meccsre... Lehet, hogy a kórház vagy börtön vár az út végén. Vagy – ahogy ki szokták írni – vesedonor lehetsz…
*
Az út és a végcél
Rohanni, lélekszakadva - lerövidíteni, sőt kihagyni magát az utat - legszívesebben már ott lennél, odavarázsolnád magad - lehetnek ilyen helyzetek, amire kaphatnánk három szabadjegyet, hogy a gondolat sebességével repüljünk, de ebből rendszert csinálni? Ha gyalog megyek, mindent megszemlélhetek, ha kerékpáron, akkor már elsuhannak a részletek, ha autóba zárulok, már köszönni is csak fejmozgással, ha gépen szállok fölébe, akkor térkép e táj...
*
Mi mindent fejez ki egy köszönés?
Jót kívánok: jó napot, jó éjszakát. Utalok a napszakra. Érzékeltetem viszonyunkat: Szimmetrikus vagy aszimmetrikus? Tegező vagy magázó? Civil vagy katonai? Közismert vagy szlenges? Netán titkos, jelszószerű? Kifejezem tiszteletem: Tiszteletem. Kifejezem közös hitem: Dicsértessék... Utalok rá, hogy kollegák vagyunk: Például: Jó szerencsét! Röviden jellemzem hangulatom stb. stb.
*
Veszíteni tudni kell
Veszíteni tudni kellene Ha nem nyersz, sértegeted a győztest? Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz? Ha erősebbtől kaptál ki, akkor se ülsz le máskor, mással? Ha nem volt szerencséd, akkor is magad korholod? Ha hibádból vesztettél, ezt nem bocsátod meg - oda a napod? Ha nem vagy a legjobb a játékban, másban is feladod?
*
Megmérettetési alkalmak
Amikor itt és most produkálni kell, amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad. Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz, vagy felvételizel iskolába, állásra stb. Kinek használ, kinek árt a drukk, a lámpaláz, kiből a legtöbbet hozza ki, hogy ilyen komolyan veszi, kit meg leblokkol a nagy akarás, aminek nyögés lesz a vége... Ki meg azért teljesít rosszul, múlja alul magát, mert egyáltalán nem motivált, nem izgatja a feladat teljesítése...
*
A teljesítmény kényszerzubbonya
Hogyan csináljunk egész életünkből vizsgahelyzetek sorozatát? Vizsga lesz minden ebéd és minden szeretkezés, és a társaságba is azért visznek el, hogy ott levizsgázzál, s jaj neked, ha megbuksz illemtudatlanságból, műveletlenségből stb. (Befejezetlen mondat - bidé)
*
Reményik Sándor Igaz beszéd hitem dolgában
Most vallani kell, végsőt vallani. - Volt-e hited egy szikra bárcsak? - Pár porszeme reámtapadt Hívő lelkek virágporának.
- A virágporral mi lett, mondd meg?! - Áldozatul esett esőnek. Sokszor éreztem idegennek, De néha áldott ismerősnek.
- Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? - Soha. Ködös volt, ködös valami. Legtöbbször a Szépségben láttam. Nem tudok róla többet vallani.
- Jézusoddal hogy mint volt dolgod? - Mutatott néha tiszta útat. De kinek ő csak itt reménye: Minden embernél nyomorultabb.
- S a Szentlélek szállott-e rád Valaha is szelíd galambként? - Ó ez igaz. Hogy írtam volna Nem önmagamtól annyi költeményt?
- A bűnnel, a bűnnel hogy állasz? - Bántam sokszor - most már nem bánom. Kényszerítőn szükségszerű, S magaménak azt sem találom.
- De te hirdetted a Kegyelmet! - Most azt mondanám: szent véletlen. Akkor is megduzzadt bennem a szó, Jaj, ha bárkit félrevezettem.
- Hiszel-e a Feltámadásban? - Hagyjátok ezt a bús-édes mesét. Dante vándorolt három túlvilágban. Nekem az ösvény síromig elég.
|