 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Fazekas Mihály
Szükségben segítség
Mind egy célra kell sietnünk,
Mind egy úton ballagunk,
E pályát hogy kell követnünk,
Mind jól tudnánk azt magunk,
Óh jól tudnánk, hogy egymásnak
Közös segítségivel
E világi vándorlásnak
Könnyen bírnánk terhivel;
De azt véljük, hogy rózsákat
Csupán úgy szakaszthatunk,
Ha egynehány jámborkákat
A tövisbe buktatunk;
Hogy az élet édes mézét
Szánkba csak úgy nyelhetjük,
Ha a mások szája ízét
Keserűvé tehetjük;
Hogy útunkban dicsőséggel
Csupán csak úgy járhatunk,
Ha másoknak kevélységgel
A nyakára hághatunk.
Ez ellen már hány ezerek
Irkáltak, de hasztalan,
Mert csak gyötrik az emberek
Az embert minduntalan. -
Bűnnek lelke! ki földünknek
Színét így elfoglalád,
Csak tapodd hát életünknek
Minden szépségét alád.
De tudd meg, hogy a jó szívet
Meg nem tántoríthatod,
Bár elővégy minden mívet,
Amivel bosszanthatod.
Buja! Bátran dobzódhatol
A szegények zsírjából,
Ha jobb, amit kikaphatol
Az éhhel-hólt szájából;
De a bálok majd elmúlnak,
S ha kifarsangolhatunk,
Álorcáink majd lehúllnak,
S akkor majd mi múlatunk.
Csikarj te is szegény fösvény!
Élj húzással-vonással:
Majd ha elfogy ez az ösvény,
Megalkuszunk egymással;
Bár bírós légy, s mindenemet
Kényed szerint nyeljed el:
Egy magamnyi sírhelyemet
Ott tán csak nem perled el.
Vad erőszak! rút kevélység!
Gázolj bátran bennünket:
Jó barátok lehetünk még,
Ha lejárjuk terünket.
Vedd el minden szabadságom,
Lássad, hasznát hogy veszed:
Én ott kezdem méltóságom
Majd, ahol te végezed.
Az igaz, hogy ily reménynél
Sovárogni unalmas.
Mert addig a torkos elnyél,
Elgázol a hatalmas.
De hiában! mert más mód nincs,
Hordjuk tisztán szívünket,
Mulattat is ez a nagy kincs,
Dicsőít is bennünket.
*
NAPI IGEHELY
1.
Péld 30,5-9
Isten minden szava állja a tüzet,
védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.
Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned,
hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!
Két dolgot kérek tőled,
ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot!
Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot!
Csak annyit adj ennem,
amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: ,,Ki az az Úr?''
vagy szükségtől hajtva ne lopjak,
és meg ne gyalázzam Istenem nevét!
2.
Lk 9,1-6
Ezután összehívta a tizenkét apostolt,
erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett,
és a betegségek gyógyítására.
Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát,
és gyógyítsák meg a betegeket.
Azt mondta nekik:
,,Semmit se vigyetek az útra,
se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt,
és két köntösötök se legyen!
Amelyik házba betértek,
ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!
Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket,
a várost elhagyva,
még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!''
Útra keltek tehát, bejárták a falvakat,
hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
*
ITT ÉS MOST KI IMÁDKOZIK?
Szükséges és elégséges feltételek.
Aki imára kulcsolja a kezét, s lehatja fejét?
Aki fennhangon elmondja a Miatyánkot?
Aki egy levelet ír a Jézuskának ajándékot kérve?
Aki komolyan, hittel egy kérést intéz az Úrhoz?
Aki magát lemeztelenítve tudakolja az Atya akaratát?
Aki magát is meglepve – nyíltan – gyónja meg bűneit?
Aki titokban teremtményi alázattal eseng Teremtőjéhez?
*
EMBERI KIVÁLTSÁGOK
Az isten nem, csak a gyarló ember:
Lehet boldog, mert persze boldogtalan is,
Örülhet mint majom a farkának, mert bánkódhat is,
Lehet fülig szerelmes és gyűlölhet engesztelhetetlenül,
Érezheti át léte tétjét, mert tudatában van végességének,
Lehet irgalmas, hisz a tökéletes angyal az kegyetlen!
Csak ő tehet jót-rosszat, hisz ő lehet isten/ördög keze!
*
A SZABADSÁG LÁTSZATA
Szabadnak hiszed magad,
mert nem lettél a zsarnok kegyence –
pedig szenvedélybeteg, munkaalkoholista,
különféle izmusok rabja, Mesterek strébere vagy,
esetleg egy nő a farkadnál-orrodnál fogva vezet,
rettegsz attól, hogy egyszer is nevetségessé válhatsz,
s teljesen behódolsz a közvélemény zsarnokságának!
*
AMIT EGY EMBER ÁLDOZHAT
Lemondok érted egy jó programról
Rád szánom a maradék szabad időmet
Feláldozom érted a szebb ruhát – lakást
Lemondok érted a karrierről – a hivatásról
Átvállalom a büntetésed: börtönbe megyek
Feláldozom érted az életem – Baradlay Jenő
Odaadom a te üdvösségemért az enyém (Petőfi)
*
HORGONYT FEL - KALANDRA FEL!
Engem is jobban érdekel
magam és a másik ember belső végtelen óceánján
hívogató kalandos, felfedező utazás,
mint az ún. turista világjárás...
És persze tragikus,
ha valaki hirtelen távozik,
s addig azt hittük, hogy még annyi mindenre lesz időnk...
Lelkünk egy részét is elviszi így magával – megcsonkulunk!
Sokan a szüleiket, pláne nagyszüleiket
és az ő történeteiket csak tehernek érzik -
nem veszik észre házuk táján a kincsesbányát!
*
HAMUPIPŐKE – MOSTOHAGYEREK
Az ismert népmesékben és regényekben
Mindig a lehető legrosszabb helyzeteket mutatják be,
Vagyis amikor a szerető édes szülőanya helyett lesz más,
Aki nagyon rosszul bánik az ártatlan csöppséggel, fiatallal,
Aki viszont többnyire nem tud az édesapához se fordulni,
S akivel szemben viszont a többi gyereket meg kényeztetik.
Így mintát kapunk arra, melyek a rossz nevelési végletek.
*
FÉRFIVÁ AVATÓ BÁTORSÁGPRÓBÁK
Egyedül bemenni egy oroszlánbarlangba
Először átúszni egy vad folyót segédeszköz nélkül
Nemecsek módján belopózni az ellenség táborába
Kiállni s megverekedni egy erősebb sráccal
Éjszaka egyedül átmenni a sötét erdőn
Először táncra felkérni – szerelmet vallani
Egy osztályközösség, gyülekezet elé állva meggyónni
*
TERMÉSZETES ÉS TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS
A csoportban is élő állatok is megosztják a munkát,
Ahogy például az oroszlánok életkor és nemek szerint,
Nem beszélve egy hangyabolyról vagy egy méhkasról stb.
Ismerjük a családi természetes munkamegosztás előnyeit,
És a közjót szolgálja, ha az arra alkalmas a kormányos,
Ha nem a hajóorvos főzi az ételt, s nem a matróz a kapitány.
De ha se a matrózból, se a fiából se lehet soha kapitány,
Ha a matrózról nem derülhet ki, hogy amúgy jól zongorázik…
*
ÉLET- ÉS LÉLEKHIÁNYBETEGEK
Ha az élet – jó esetben - egy nagy egész,
azért jól elkülöníthetők viszonylag önálló részterületei, pl.:
a családi és a vallási élet, a szerelmi és nemi, a gazdasági élet,
a tudományos és művészi, a sportélet, a munkás- és társasélet.
Minden végleges lemondás egyfajta lelki öncsonkítás,
ami annál rosszabb, minél kevésbé vagy tisztába vele –
mert persze ideiglenesen stb. ez vagy az a háttérbe szorulhat,
kivételes ügyért meg lehet hozni a végleges lemondás áldozatát.
*
ÉLETRESZÓLÓ DÖNTÉS
Te döntöttél vagy hagytad sodorni magad?
Nagyoskodni akartál, kíváncsi voltál, társaid cukkoltak,
Vagy az alkohol vagy a szerelmi mámor vette el eszed,
S máris, a párperces együttlétben megfogant egy gyerek,
Esetleg olyan valakitől, akit akkor láttál életedben először,
S vagy magadra kell vállalni egy élet kioltásának ódiumát,
Vagy egy neked idegenként felnevelt gyereket tarthatsz el…
*
IDEIGLENESEN, ÁTMENETILEG
Felfüggesztette a szomszéddal a társalgást, s máig így áll
Megbuherálta a fűnyírót, még ma is veszélyesen üzemel
Elhalasztotta tanulmányai folytatását – még ma is itt tart
Kitört ablaküvege helyét bedeszkázta – ma is sötétben él
Belement: eljátssza a részeges apát – majd úgy maradt…
Elvették a létminimumhoz való emberi jogom – így van…
Kitolta a boldogságának idejét: majd ha ez, meg az lesz…
*
MIRE KÉPES ESZKÖZ NÉLKÜL?
A fáról létra nélkül is leszedem a cseresznyét
A szájammal síp nélkül is füttyjeleket adok le
Uszony és mentőöv nélkül is úszok, lebegek a vízen
Szájon át lélegeztetve stb. újjáélesztek egy embert
Kezemben, vállamon, fejemen súlyos terheket cipelek
Dörzsöléssel megmelegítelek – fújással hűtöm a levest
Elgáncsollak és hátracsavarom kezed: lefegyverezlek
Kihúzlak a gödörből – magasra emellek, hogy láss…
Karommal távolba jelzek vagy épp megadást mutatok
Kikaparok kezemmel egy gödröt, fölé kis kunyhót építek
*
MILYEN TÖRÉKENY AZ EMBER?
Elég az életadó vízbe egy csepp méreg…
Elég a gyorsforgalmú úton egy rossz kormányzás…
Elég elcsúszni a jégen, s a járdába beverni a tarkód…
Elég, ha pár percig nem kapsz levegőt a víz alatt…
Elég egy jól irányzott golyó, kardvágás, ökölcsapás…
Elég a túl forró tűz, a túl hideg fagyás…
Elég egy nagy ijedtség, hogy szörnyethalj?
*
HOGYAN NEVEZNEK, HÍVNAK?
Ahogy az anyakönyvembe szerepel
Ahogy a családi-rokoni körben becéztek
Ahogy a szerelmeim elkereszteltek
Ahogy rossz testvérem, barátom gúnyolt
Ahogy a titkosrendőrség nyilvántartott
Ahogy csak gyerekem, unokám szólít meg
Ahogy magamnak adtam „művészi álnevet”
Ahogy szerepjáték közben hívtuk egymást
Ahogy védett tanúként titokban rejtegetnek
Ahogy pl. szerzetes hivatást választva neveznek
Ahogy kiérdemelt megbecsülésből körülírnak…
*
ARÁNYÉRZÉK FEJLESZTŐ
Ágyúval nem lövök verébre!
A jogos önvédelem is csak arányos lehet!
Egy arcra mekkora szemeket, orrot rajzolok?
A kávémba mennyi mézet csurgassak?
A koldusnak mennyi adományt jutassak?
Kit milyen értékű ajándékkal lepjek meg?
A tűzre rossz fát tevőt mennyire büntessem?
*
HATALMI BESZÉDHELYZETEK
Amikor a pap prédikál, a nyáj meg bólogat, alszik,
Amikor az egyetemi tanár előadó, a diák meg hallgató
Amikor a vizsgáztató kérdez, te meg felelhetsz
Amikor kihallgatnak, neadj’isten vallatnak…
Amikor a (erkölcs)bíráid előtt állsz, s számonkérnek…
Amikor csak akkor beszélhetsz, ha kérdeznek
*
HA ÉN EGYSZER…
Emlékszünk még Salamon kabaréjelenetére?
Amikor megtudja, hogy a cégnél vele szúrnak ki,
S őt küldenék ki az istenhátamögötti Bogdányba,
Akkor a titkárnő megsajnálja a kétségbeesettet…
Elég annyit mondania az illetékes főnöknek:
„- Ha én egyszer kinyitom a számat…!”
Hisz kinek nincs vaj a füle mögött.
Vagyis látatlanban zsarol – s eladja hallgatását.
Hány értelmiségi él meg – jól – ebből napjainkban?
*
ÁRTATLANSÁG KORA
én is szeretnék még naivabb,
s így még boldogabb lenni -
boldogabb voltam,
amíg nem is tudtam róla,
hogy van pedofília stb. -
azóta benne van
minden gyerek felé mozduló
spontán gesztusomban -
jaj, csak nehogy félreértsék!!!!
*
JÁRNI JÁR, DE NEM JUT
Ezt mondja a prímás a bőgősnek,
Amikor a lakodalom utáni osztozkodásnál reklamál.
Pedig megérdemelte volna, hisz beleadott anyait-apait…
És mi nem panaszkodunk folyton mindenkinek,
Hogy jótetteinket nem ismerik el,
S olykor meg is fogadjuk: több ilyen jót nem teszünk…?
Vagy nem esünk bele az öndicsérgetés büdös csapdájába!
Mi nem lennénk így itt, ha nem lettek volna dicső elődeink,
Akik akkor is tették a dolgukat, a kötelességüket, a jót,
Ha csak abban lehettek biztosak, hogy bajt hoz fejükre…
*
ÖNLELEPLEZŐ
Aki még magát se győzte még meg,
Az hevesen győzködve üldöz igazával másokat?
Mert a benne rejlő isten visszaigazolása helyett
Minél több ember visszabólogatását akarja elérni
Miközben azzal buzdítja bizonytalankodó önmagát,
Hogy neki kutyakötelessége az igazságot terjeszteni,
S ezáltal mások lelkét megmenteni a kárhozattól…
*
BUMERÁNG
Milyen rossz érzés,
amikor az embernek igaza van,
de ezt olyan módon fejezi ki,
hogy visszafelé sül el,
s rajta szánakoznak vagy nevetnek...
Ennél tényleg jobb
egyfajta önmegerőszakolás, szóböjt..
De még jobb,
ha keressük-megtaláljuk
azt a humorosabb formát,
amitől a kritikánk éle nem fáj annyira,
és nem is tűnik úgy,
hogy csak ürügy volt a felfortyanásunkra
*
ÖNSORSRONTÓ VERSENGÉS
Kinek volt nehezebb gyerekkora,
Kit ért több és nagyobb sorscsapás,
Kinek a legreménytelenebb a helyzete,
Kinek van a legtöbb beírás a Panaszkönyvébe?
Ebből csak negatív önbeteljesítő prófécia lehet,
S inkább csak nevetségessé válunk,
Akit mint szánalmas lényt még el is kerülnek!
*
HOPPON MARADÓ
Körbe-körbe járunk mindaddig,
amíg egy megbeszélt jelet nem kapunk –
s akkor mindenki megpróbál leülni a legközelebbi székre,
de ezekből mindig eggyel kevesebb van, mint ahány játékos,
s ezért egy szükségképpen mindig hoppon marad.
Milyen éles élethelyzeteket mintáz ez az ártatlan kis játék?
*
KRIPLI PINOKKIÓ
Ismert az a rajzolós játék is,
amikor egy embert kell többeknek lerajzolni,
de mindenki csak egy részét kapja feladatul,
ki a fejét, ki a törzsét, ki a lábát,
és nem tudja, hogy a többi mit csinál,
s a végén ezért nem áll össze a sok részegység
egy normális egész ember képévé,
csak egy torzóvá, szörnyszülötté...
*
MI AZ IMÁDSÁG
Az imádság: hívő ember lélegzetvétele,
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat,
Istenünkkel a legbensőbb, szent titkos kapcsolat.
Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki,
Atyával ki a gyermekét áldja, és szereti.
Imádság, a lélek szerve, amellyel lélegez,
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz.
Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel,
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke,
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?
Az imádság: betegeknek esdő mély sóhaja,
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Az imádság: lelki fohász Istenhez, kit szeret,
Aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!
Az imádság: földi kérés, válasz rá, mennybe van,
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.
Az imádság: hálaadás, a sok szépért, jóért,
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk,
hálaáldozattal azért, a mit ad hű Urunk.
Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.
Az imádság: emberekhez lehajló szeretet,
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani,
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!
Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk,
már láthatjuk égi hazánk, melyet ad hű Urunk!
Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van,
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.
Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt,
alázatunk ha őszinte, Szentlelkével betölt.
Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn,
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!
Az imádság: alázatos bűnbocsánatkérés,
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Az imádság: megbékülés, égi Teremtőnkkel,
Aki békére törekszik, minden gyermekével.
Az imádság: már e testben, drága benső élet,
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!
Pecznyík Pál
Celldömölk
1989.
*****************************
|
