|
MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Reményik Sándor
Circumdederunt?
Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít
meg engem e halálnak testéből?
Pál, Rómabeliekhez, 7, 24.
Annyi nehéz, fojtó szagú tavasz,
Annyi örömtelen tavasz nyomán
Eljött ez is. És eljöttek vele,
Vele jöttek a végső borzadások
És körülvettek engem iszonyún.
Rettegve láttam: kendővégre állok
A Rémtől ? s fegyver csak az ő kezében.
Harang ha kondult: engemet temettek.
Mozdony ha sípolt: nekem szólt: mehetsz.
Minden arcon az ítéletet láttam,
Aggódva ahogy rajtam révedez.
Hallgattam hajnalban a madarak
Pitymalló s erősödő énekét ?
Sosem hallottam ilyen gyönyörűn ? ?
S tördeltem izzadt kezemet: Ne még!
A szívem beteg, rángatózó lángja
Kéken virrasztott őrült éjszakákon,
Láttam: rohamléptekkel jő halálom,
Mint gyertyalángra szélroham ? s hiába,
Hiába borult a kis mécsre védőn
Édes mosoly és erős biztatás,
Hiába: ez a végső búcsúzás.
Fogták a kezem, tartották keményen,
Mégis: mintha nem fogta volna senki.
Szinte üvöltöttem: ne hagyjatok!
Még ne hagyjatok, ne hagyjatok menni!
Tartozom nektek ? tartozom magamnak.
S az Istennek is tartozom ? ha van ?
S fel kell tisztulnom ? csak erjedtem eddig ?
Nem önthetnek ki ily zavarosan
Az örökélet szűzi virányára ?
Sivó homokjára a semminek!:
Választanom kell e kettő közül,
Ki egyik mellett sem tettem hitet.
Még most sem. Ráz a rémület pedig,
Apácák közt darálok vak imákat,
És mindhiába mondom: Erős várunk?
Hasztalan ez a vacogó alázat,
A végtelenbe hasztalan kiáltunk!
Féltem. Vert-kutyaképpen, nyomorultan,
Pedig, mint erdőn rőzse-vivő vén:
A halált hányszor, hányszor hívtam én!
Hányszor öltem meg magam gondolatban ?
De most, hogy eljött hirtelen, hívatlan,
Rettenve kértem: ne tégy egyebet:
Segíts, segíts tolni a napokat,
Cipelni a rőzsét: az életet.
Ó rőzse: teher, melynek célja nincs,
Ó rőzse: Élet, az én életem!
Nem tudok könnyíteni magamon
S nem tudok könnyíteni népemen!
Betegen senyvedek és gúzsbakötve
Lelkem önzetlen mozdulatai ?
Pedig be szerettelek volna rőzse: élet
Boldog áldozatként meggyújtani!
S a kezem béna és néma az ajkam
És nem tud senki segíteni rajtam
S nem tudok segíteni magamon
S nem tudok segíteni népemen
Miért hát ez az őrült félelem?
És féltem mégis. Önzőn, nyomorultan
Kapkodtam minden szalmaszál után,
Kapkodtam hit és bölcsesség híján.
Mitől féltem? Meg tudnám mondani?
Talán csak az utolsó gyötrelemtől:
Torz lobbanásától a gyertyalángnak?
Talán, hogy számadoltat valaki ?:
Őre túlvilág titkos kapujának?
Talán attól, hogy a penész virít,
Talán, hogy gonosz álarc a halál
S testem érzi még a sír férgeit?
Talán, hogy a szenvedés végtelen?
Féltem ? nem voltam más, mint félelem.
Pedig milyen egyszerű lett volna hittel
Roskadni le a keresztfa tövébe ?
Vagy bölcsességgel mint a római
Folytatni vérem langy fürdő ölébe.
A csillagokra gondolni s az égre,
Vagy a langyos, békés örök sötétre.
Szólni, mint hős testvérem az Igében,
Holtig verselő fiatal halott:
Mindegy. Legyen a Te akaratod.
Vagy szólni önmagamnak: költő voltál
S test vágyát-kínját mindig utáltad ?
Mostan hát leveted a ronda testet
És leteszed, mint este a ruhádat.
Ami belőled fény volt: körbejár itt
Testtelenül, gyönyörű-szabadon ?
Fényként lépsz be fehér leányszobába
S fényként égsz férfi-munka-asztalon.
Az, hogy te mindezt tudni nem fogod már:
Nem érinti fényből-szőtt képedet.
Zenghetsz nagy győzedelmi éneket.
Az apostollal zengedezhetsz bízvást:
Bizony a halál nyereségem nekem.
Zengedezhettem volna ? ? és mégis féltem.
Nem voltam semmi más, csak félelem.
*
Napi igehelyek
1.
Jób 19,21-27
Szánjatok meg!
Szánjatok meg legalább ti, barátaim!
Mert az Úr keze érintett engem.
Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,
és mért nem tudtok betelni húsommal?
Bárcsak felírnák szavaimat,
vajha könyvbe jegyeznék azokat,
vas íróvesszővel ólomtáblára,
vagy vésővel sziklába metszenék őket!
Mert tudom, hogy Megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;
és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet;
én magam látom meg őt,
és önnön szemem nézi őt, és nem más!
E reményem van eltéve keblemben!
2.
Lk 10,1-12
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt,
és elküldte őket kettesével maga előtt
minden városba és helységbe, ahova menni készült.
Azt mondta nekik:
,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.
Menjetek!
Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut,
és az úton senkit se köszöntsetek.
Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok:
,,Békesség e háznak!''
Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek;
ha pedig nem, visszaszáll rátok.
Maradjatok ugyanabban a házban,
egyétek és igyátok, amijük van,
mert méltó a munkás a maga bérére.
Ne járjatok házról-házra.
Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket,
egyétek, amit elétek tesznek.
Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik:
,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.''
Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket,
menjetek ki az utcára, és mondjátok:
,,Még a port is lerázzuk nektek,
amely a ti városotokban lábainkra tapadt;
tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.''
Mondom nektek:
Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon,
mint annak a városnak.
*
SZEXUALITÁS - SZERELMESKEDÉS
Zavaró külső és belső tényezők
túl józan vagy túl részeg vagy
nincs egy intimitást biztosító hely
hallgatóznak vagy lehallgatnak
egy szögesdrótkerítés van köztetek
féltek, rettegtek a teherbeeséstől
nagyon figyelni kell: coitus interruptus
fennáll az AIDS fertőzés veszélye
máshol már kielégült a szex étvágyad
kedvtelenül - házastársi kötelesség
csak azért, hogy mással ne csinálja
az egyik fél csak a pénzért megy bele
teljesítménykényszer alatt
illúzióromboló szavak, mozdulatok, pózok
jégveremben fagyoskodva
zavaró fények, szagok, zajok
nagyon akarod jól csinálni
ezzel az aktussal akarod visszaszerezni
hasmenés, köhögés, szellentés, csuklás stb.
titokban, a lebukástól rettegve
fél óra van a ráhangolódásra és utójátékra
mosdatlanság, gusztustalanság
sötétszobában ismeretlen partner
nincs köztetek szerelem
nem tudsz feloldódni - átadni magad
egy nagykönyvből puskázol közben
csak fogadásból, dacból mész bele
félsz, hogy különben elveszítenéd
bármikor rátok nyithatnak
közben folyton elemzed, amit csinálsz
eleve rettegsz a felsüléstől
már a legutóbb is nevetségessé tettek
valaki máson akarsz ezzel bosszút állni
közben megy egy izgalmas krimi
holtfáradt vagy és zúg a fejed
illúzióromboló a társ szaga, obszcenitása
semmi gyöngédség, semmi figyelem
lelkiismeret-furdalással, bűntudattal
*
A(Z) (ÖN)KÍNZÓK EMBERISMERETE
alvásmegvonás
bizonytalanságban tartás
buta és aljas parancsoló
bűz
dögunalom
égetés és fagyasztás
elállatiasítás
elzsibbasztás
értelmetlen munka
gerinced megtörése
gonosz tréfa
hangártalom
idegesítés
időérzék vesztés
ijesztgetés
incommunicado
ingerszegénység
intim tér hiánya
izoláció
játéktilalom
komforthiány
koszfészek
légszomj
megalázó motozás
megalázó verés
militáris rend
monotónia
mosdatlanság
nyilvánosságba vetés
önbecsülésed elvétele
összeugrasztás
rémisztgetés
ridegség
rossz szavak
rossz-romlott étel
sokkolás
sorstárstalanság
sötétzárka
spicliskedésre bírás
szellemi alultáplálás
szellemi fölény leépítése
szeszélyes bánásmód
szexnyomor
szobatisztátlanság
teljesítményhajsza
tétlenségre kárhoztatás
tömegnyomor
uniformizálás
stb. stb.
*
Evés és ivás - zavaró tényezők
kényszertáplálnak - megtömnek
csak az van, amit pont a legjobban utálsz
versenyezve, szintidőre kell zabálni
beleköpnek az amúgy finom levesedbe
már jóllaktál, de illendőségből még eszel...
be kell tartani a spanyol etikett ezer szabályát
melletted gusztustalankodnak, hánynak stb.
kinézik a szádból a falatot
tudod, hogy más elől eszed el
csak titokban, lopva tömheted magadba
moslék: úgyis egy helyre megy
fejjel lefelé lógatva
zaklatnak, lökdösnek
vagy sós vagy sótlan az étel
ami amúgy édes, az most savanyú (csokoládé)
túl drága vagy nem tudod kifizetni
megtűrt vagy kinézett vendég vagy
nem érzel ízeket, illatokat
saját szedésű gombát eszel...
félsz, hogy meg akarnak mérgezni
egy száguldó autóban szorongva
ha most eszel, holnap nem lesz
ugyanazt eszed hetek óta
végszükség: csak dögöt ehetsz
végszükség: kannibalizmus
minden órában egy kanállal kapsz
mintha rókaként lennél a gólya vendége
nyersen vagy agyonfőzve
oda nem illű fűszerezés
ami forrón jó, az jéghideg
büdös a hely, mocskos a szakács
piszkos az asztal, az evőeszköz
üldöznek és bújkálnod kell
nagyon mardos a bűntudat
vitából veszekedés lesz az asztalnál
a kutya melletted különbet vacsorál
stb. stb.
*
MENNY VAGY POKOL
A szent ember egy nap Istennel beszélget.
- Uram, szeretném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek,
hogy betekintsen...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt
és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek
csont soványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat,
szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt
és a látvány, ami a szent elé tárult,
ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal,
egy fazék finom raguval,
amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül
ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak
és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –
ez igazából csak 'képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni,
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak..
*
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem,
Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám
Csak a javamat akarod, és el is veszed
Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy
Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz
Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak
Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok
Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom
Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz
Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél
Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged
Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem
Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg
Csak az fényemben akarsz sütkérezni
Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz
Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon
Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered
Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz
Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj
Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek
Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.
Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem
Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát
Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj
Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut
Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni
Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz
Csak háttered vagyok, hogy villoghass
Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk
Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz
Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”
Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom
Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg
Csak kapcarongynak előveszel a talonból
Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska
Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass
Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek
Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok
Csak kísérleti alanyod vagyok
Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged
Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet
Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz
Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki
Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”
Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz
Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz
Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal
Csak rajtam akarod élezni az eszedet
Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol
Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad
Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni
Csak szükséged van egy jó munkaerőre
Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz
Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz
Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem
Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel
Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz
Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját
Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…
Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét
Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass
*
A szeretet ünnepén és előtte, s utána
Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET
|
