Bölcs és balga emberi élet ABC
Boldog-boldogtalan, menny és pokol
Napló, önarckép, korrajz - magyar írás


Francois Villon:
Apró képek balladája


Tudom, mi tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs, merre termett,
tudom mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazda, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselenek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom, mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higyjek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, hogy a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.

(Szabó Lőrinc fordítása)

*

Sisa Pista bosszúja

Oszt mán úgy vót a betyárokval, evvel a Sisa Pistával,
hogy mán amiket nem csinált sok mindent,
de amit nem csinált is, fűztek hozzá legendákat. meséket,
hogy miket csinált, meg miket nem csinált.
Akkor arra került oszt a sor, hogy mán arra vette a gondolatot,
hogy ő ugye erre, Sipeken meg erre mulatozott.
Meg itten garázdálkodott,
szóval lopott meg ugye rabolt,
má vót neki bandája.
Annyira, hogy akkor egyszer oszt avval a
- Sipekinek hítták azt az őrmestert -,
avval együtt ittak.
A végin akkor oszt hazakísértette őtet,
oszt a végin elvágta a nyakát - oszt utána az oszt elvágta őtet.
Úgyhogy húsz évi börtönt kapott.
De megtette aztat,
amit akkor megfogadott tizenegy éves korába.

Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó - 2004

*

Mondókák gyermekeknek

Etkem, betkem,
kergendőben,
szól a rigó
az erdőben,
csiri csál,
Szabó Pál,
cseresznyével
töltött tál,
tüss ki,
menj ki,
te!

*

Ekete, pekete, cukota pé,
Ábel-hábel dominé,
csiszi á, csiszi bé,
csiszi-csuszi, kompodé.
Egyetem, begyetem,
tíjom, tájom,
törzsöm, börzsöm,
bikkfa járom.

*

Nyúl, nyúl, nyomadék,
bárány, bücski,
üsd ki, hajtsd ki
innen, ebből
ezt!

*

Angyal-kangyal, mikula,
nyolc dob meg egy pikula,
irgum-burgum, parafin,
Ince-pince, te vagy kint!

*

Gyékén-gyákán,
gyün Gyuri bátyám,
tököt visz a hátán,
hogyha nehéz - leteszi,
hogyha éhes - megeszi.

*

Egedem begedem Citrom Pál,
hat patkóval tulipán,
fényes szöggel szögelik,
nádpálcával kongatik,
kong-kong kívül belül vaskemence,
hátuljában sül a kecske,
aló mars... ki!

*

Ecc, pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre,
fuss!

*

Lóg a lába lóga,
kinek nincsen dóga,
mert ha dóga volna,
a lába nem lógna.

*

Magyar Példabeszédek és Jeles Mondások.
Összeszedte és megvilágította
Dugonics András Királyi Oktató.
Szeged, Grün. (1820)

Hűti a’ száját minden haszon nélkül.
Tök az agya, gané a’ veleje.
Azt is újra tömi, a’ mi már a’ lukon ki húllott.
Tehenét vesztette, midőn borját kereste.
Tizenkét ökör sem bír eszével.
Forgó széllel tele a’ feje.
Mindent egy kévébe akar kötni.
Ha okosra megy is a’ füst, ha ki állya, bolond.
Minden egy lévben akar főzni.
Meg túrósodott az esze.
Minden vizet maga1 malmára kéván.
El törött a’ só tartó, nincs sava.
Törött fejébűl kiugrott az ész.
Néha az esztelen többre mehet az eszesnél.
Kétszer mond egy mesét.
Az oktalannak semmi szégyenne.
Velő nélkül született.
Nincs veleje, mint a’ gilisztának.
Nem tud magának kenyeret keresni.
Csak néha van eszin.
Csak hálni jár belé az ész, egész hónap kódorog.
Nem lehet vele okossan szóllani.
Több esze van egy cserebogárnak.
Ki párállot az esze.
Ki vágták Bedőn az erdőt.*
_______________________

*Bedő Oláh falu biharban. Sok erdőjök volt;
de az egész Vármegyei varjuk oda szoktanak.
Ezt tapasztalván az Oláhok, azt is gondolván:
hogy az erdőt meg akarnák enni, egy szálig ki vágatták a’ fákat:
hogy a’ varjuk el ne emiszszék.
Az esztelenekrúl mondgyuk: hogy az erdőt ki vágatták.

*

Két székely pásztor barkochbázik a nyáj mellett:
— Böndörödik? — kérdi az egyik.
— Igen. — válaszolja a másik.
— Kunkorodik?
— Igen.
— Pöndörödik?
— Igen.
— Akkor rákérdezek: dezoxiribonukleinsav?

*

A hadi dicsőség
még mindig szélesebb elismerést nyer,
mint a tudományos vagy művészi alkotás.
A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik
Wellington és Nelson.
Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van.
Közelükben egy szerény sírkövön mindössze két betű áll :
„A. F.”
Ki ez?
Alexander Fleming, a penicillin felfedezője.
Több ember életét mentette meg,
mint amennyit Wellington és Nelson valaha is elpusztított.
— Feleki László: Napoleon utókora

*

A TORDAI MALAC – RÁTÓTIÁDA

A történet,
amelyről Torda elhíresült,
egy malacról szól.
Egy alkalommal egy tordai vásárba
idegen szekeres érkezett,
aki a nagy forgatagban
akaratlanul elgázolt egy kéthetes kismalacot.
Az állat gazdája törvény elé vitte a szekerest,
magas kártérítést követelve tőle.
„Mily nagy lehetett a malac?"
- kérdezte a bíró a kárpótlás megítélésekor.
„Bizony lehetett az két hónapos!"
- túlzott a búsás kártérítés reményében a károsult gazda.
„Az nem lehet - döntött a bíró –
mert a két hónapos tordai malacnak
lett volna annyi esze, hogy a kerék alá ne kerüljön."
A bíró e bölcs szentenciája híresült el az
okos, mint a tordai malac
szóláshasonlatban.

*

„A közmondás fogalma.

A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás,
mely közönségesen a mindennapi élet
valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát,
erkölcsi elveket, vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz,
mely a nép ajkáról szállván el,
az irodalomban is megtartja népies formáját.
Más szóval:
a közmondások oly szólásmódok,
melyek a józan ész alapigazságait,
az apák tapasztalatait
a népnél örökölt formában, velős szavakban
adják át az utókor fiainak
s igy szájról-szájra élnek és közkeletnek örvendenek.
Tehát a közmondás
valamely általános tapasztalaton alapuló igazságnak
rövid alakban való kifejezése
és mintegy leszürődése azon ősrégi tapasztalatoknak,
melyek évszázadokon keresztül
a gyakorlati életben megdönthetlen igazságnak bizonyultak be.”

Sirisaka Andor:Magyar közmondások könyve

*

Szülés előtt így imádkoztak egykor az asszonyok:

"Mennynek és földnek teremtője,
az első ember vétkiért igaz ítéleted szerint azt akarád,
hogy azon fáradtsággal és fájdalommal szülné magzatját.
Szent és igaz mindenekben a szent akaratod,
ki az örök kárhozatot,
melyet első szüleimben érdemlettünk
az ideig való kínra és fájdalomra választottad,
haragodban és megelégedvén irgalmasságodról:
könyörgök, Uram,
te néked, te szent Fiadért
és szeplőtlen Szűz Máriának
teher nélkül való hordozásért,
és fájdalmaimban bátoríts engem szent lelkeddel,
hogy békességeddel szenteljem fájdalmas szülésnek nyavalyáját.
Vigasztalj meg engem
e nekem adott gyermeknek ép és egészséges hozására.
Oltalmazd meg, Uram, a te szolgálód magvát
minden veszedelemtől, bénaságtól, illetlen és éktelen, ábrázattól,
hogy a te hasonlatosságodra teremtett gyermeket
minden tárgyainak illendő szerivel hozza a világra. Szentkeresztség által megtisztíttassék,
néped közébe írassék, az Anyaszentegyházban áldassék.
Őrizz meg engem és bennem való ajándékodat,
mert csa k a Te kezedre bízom magamat,
ki a teljes Szent-Háromságban élsz és uralkodol,
most és mindörökkön örökké Ámen."

*

Orvosi bölcsesség
Agathiasz

Elnyúlt Alkimenész, lázban gyötrődve, az ágyon.
Torkán nem jött más, mint reszelős köhögés,
Úgy szúrt oldala, mintha ezer kés éle metélné,
Hörgő légzéstől mellkasa fulladozott,
Ám megjött locsogó-szavú Kallignótosz, a kószi,
Bölcsességével telve, segíteni kész.
Néki a prognózis kéznél van minden esetre,
S nem jósol soha mást, csak mi amúgy is igaz.
Lesvén Alkimenész fekvését, arca-vonását,
Hozzáértően fogta a két tenyerét,
Átgondolta a krízisről szóló fejezet-részt,
Hippokratészig visszaidézve a tant,
S akkor a prognózist kinyilatkoztatta merészen,
Jól felemelt hangon, s ünnepi arccal ekképp:
Hogyha a hörgést abbahagyod, s megszűnik a szúrás,
S hogyha a légzésben enyhül a lázas iram,
Akkor nem halsz meg te tüdőgyulladásban: ezek mind
Azt jelzik minekünk: múlnak a kórtünetek.
Csak nyugalom! De azért hívd törvényünk tudorát és
Végrendelkezvén, kezdd el a bölcs búcsúzást.
S engem, ezért a remek prognózisomért, örökössé
Tégy meg, egész vagyonod harmada éppen elég.

(Gyóni Mátyás és Nemes Nagy Ágnes fordítása)


Agathiasz Mürénaiosz (kb. 536—582/594)
Forrás: A bizánci irodalom kistükre 341, 343. o.