Bölcs és boldog élet ABC
Napló, önarckép, korrajz – Jenciklopédia
Isten, haza, család – szabad ötletek jegyzéke



Heinrich Heine

Ló és szamár

Villámsebesen, vas síneken
Megy a gőzös zakatolva,
Kéménye kormos árbocát
A füstös égbe tolja.

Egy tanya mellett szürke ló
Nézi a kocsi-láncot,
A szürke mellett egy csacsi
Rágcsálja a bogáncsot.

A szürke rémülten mered
A vonatra, s a hátán
Hideg futkároz, s így sóhajt:
"Bizisten szörnyű látvány!

Ha nem teremtett volna már
A Sors fehérnek, ettől
Sáppadtam volna meg, igen,
Ettől a rémülettől!

Borzasztó pusztulás előtt
Áll a lovak árva népe,
Szürke létemre fekete
Jövőnek nézek elébe.

Mindőnket sírba konkurál
A gőzvasút maholnap,
Az emberek majd ezen a
Vasbarmon lovagolnak.

S ha lovagolni sem szorul
Többé reánk e vad kor, -
Isten megáldjon, széna, zab! -
Ki táplál minket akkor?

Az ember szíve kőkemény;
Falatot se adna ennünk
Ingyen. Nem tűr az ólba se,
Éhen kell meggebednünk.

Mi embermódra nem lopunk
És kölcsönt sose kérünk,
Nem agyunk talpnyaló kutyák -
A sintéré a bőrünk."

És mélyet sóhajtott a ló.
A bölcs szamár azonban
Bogáncsot rágott közben is
Kedélyes nyugalomban.

Megnyalta orrát s így beszélt
Derűsen fölnyihogva:
"Hogy mi lesz holnap, én bizony
Azzal nem gondolok ma.

Tirátok, büszke paripák,
A romlás napjai várnak,
De ugyan mi baja eshetik
Egy ily szerény szamárnak?

Mert nem nehéz megválni egy
Fehér vagy tarka lótól,
De magamfajta szamarat
Gőz úr aligha pótol.

Masináit az ember bármilyen
Furfangosan csinálja,
A fülesnek szilárdan áll
Az egzisztenciája.

Azt őrzi az ég, ki atyái nyomán
Megadással végzi dolgát,
A naponta malomba trappoló
Hűséges, régi szolgát.

Őröl a malom, a lisztet én
Zsákokba hordom, aztán
A pékhez cipelem, így zabál
Zsemlét, cipót a gazdám."

Az élet egyre így forog
Keringő áradatban,
S a szamársors is, mint a lét,
Örökre változatlan.

Erkölcsi tanulság

Lám a lovagkor füstbe mén,
Éhen döglik a büszke mén,
De zabban,m szénában a fránya
Szamárnak sose lesz hiánya.

(Ford.: Kardos László)

*

Gulag szocializmus
Nincs rosszabb, mint az őrjítő bizonytalanság

Nem tudhatod: nyelvtudásodért előléptetnek/lecsuknak
Amikor nem tudod, hogy miért és mennyi büntetés jár
Amikor senki sohasem lehet biztos az ártatlanságában
Nem lehet benne biztos: a fellebbezésedre súlyosbítanak-e
Mikor nem tudhatod, hogy hozzátartozód él-e, hal-e
Amikor nem tudhatod, hogy hozzád jött-e a fekete autó
Este még Rákosival koccintottál, másnap ÁVÓ pincében…
Nem tudhatod, hogy ki a spicli, aki egy viccért feljelent
Nem tudhattad, meddig tart a kitelepítés, s mi lesz azután…
Nem tudhatod, mennyit ér a pénzed, s mit lehet érte kapni
Nem tudhatod, ki jelentett fel, mivel vádolnak, ki a védőd…
Nem tudhatod, hogy kiadják-e éveken át írt nagyregényedet…

*

Vezetők, rangok, címek

Király, vezér, elöljáró, gyula, fejedelem,
Parancsnok, tábornok, tiszt, tisztviselő,
Osztályfőnök, rangidős, miniszter, elnök,
Főorvos, püspök, pápa, góré, nagyságos úr,
Excellenciás úr, császár, herceg, arisztokrata
Mester, családfő, állomásfőnök, egyetemi tanár,
Akadémikus, presbiter, kurátor, bandafőnök,
Haramiavezér, börtönparancsnok, utcabizalmi,
Hajóskapitány, csapatkapitány, művezető, brigádvezető…
Stb. stb. stb.

*

A Pál utcai fiúk

Ahol mindenkinek volt valami rangja,
Csak egy közlegény volt, Nemecsek Ernő,
A Fekete Könyvbe is mindig őt írták be,
Akinek a Gittegyletben még a nevét is kisbetűkkel írták be
És aki végül bele is hal, hogy kiérdemeljen egy tisztséget…

*

Petőfi Sándor
TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!

Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,
Tisztelkedve megyen el mellettem;
Én pirúlok, gondolván magamban:
Nincs igazság, nincs igazság ebben.
Nekünk kéne köszönteni őket,
Mert minálunk sokkal többet érnek.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami győzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von előre csábitó varázsa
A dicsőség ragyogó szemének.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ők az elvet hirből sem ismérik,
És a haza? kemény mostohájok,
Izzadásuk díjában nekik csak
Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,
S zászlajához hogyha odaállnak,
Nyomorért csak új nyomort cserélnek.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

S mit tudják ők, mi az a dicsőség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is győzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének?
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,
Koldusbotot ád a haza nékik,
S ha elesnek a felejtés árja
Foly sírjukon s neveiken végig.
És ők mégis nekimennek bátran
Az ellenség kardjának, tüzének!
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

(Debrecen, 1848. október-november.)

*

Kettős mérce

A protekciós diáktól kérdik a vizsgán,
Hogy mikor tört ki Európában a II. világháború,
S csillagos ötöst kap, ha netán eltalálja az évszázadot.
Akire meg pikkelnek, attól az áldozatok számát kérdik,
S mikor ő ezt megmondja, akkor név szerint is kérdik…

*

Próba-szerencse

Ahogy esik, úgy puffan
Vak tyúk is talál szemet
Mint amikor például egy elveszett gyereket keresel,
De nem módszeresen, valószínűségi prioritásokkal stb.
Hanem vaktában, összevissza, hol ide, hol oda kapva…

*

Aki a kelleténél bővebb lére ereszti mondandóját,
Az olyan, mint aki felhígítja a levest, vizezi a bort?

*

Messziről jött ember azt mond, amit akar!?
És aki a mennyről és a pokolról beszél, az is?

*

Fáy András
AZ ÁLDOTT FÖLD.

Egy híres Útazó' könyvét hogy forgattam,
A' többek köztt benne egy helyre akadtam,
- 'S hogy nem tsal, kész vagyok érte kezes lenni,
Bár meszsziről jöttnek szabad fillenteni -
Ebbe azt beszélli, hogy a' Szeretsenek
Közzé, bár melly mérges ebeket vigyenek,
Elvesztik dühöket, hamar eltúnyúlnak,
És az ugatásból egész' kitanúlnak.
Ha a' bő beszédről úgy tudnak ott tenni,
Sok Aszszonyt, sok Írót oda kén kűldeni.

*

Alapfok, fokozás, felsőfok – túlzófok
Szép – szebb – legszebb - legeslegszebb

*

Alapesetben felsőfok
Szörnyű, borzasztó, rettenetes, irtózatos
Tragikus, kibírhatatlan, elviselhetetlen, átkozott

*

Rádióbemondás
A benzin ára történelmi csúcsot ért el…
S mindezt nem idézőjelben, ironikusan mondják

*

Heinrich Heine (1797-1856):
1649-1793-????

A brittek sajna sose voltak
Mint királygyilkosok csiszoltak.
Úgy töltötte álmatlanul
Utolsó éjét Károly úr,
Ablaka alatt gúnydalok
Közt ácsolták a vérpadot.

A franciák, azok se mások,
Őfelségét, Capet Lajoskát,
A vérpiacra holmi vásott,
Vén fiákerrel fuvarozták,
Bár puha hintót rendel illen
Esetben is a finom ilem.

S Mária Antoinette, az árva, -
Őt felpakolták taligára,
Hol chambellan s dame d'atour helyett
Egy sansculotte foglalt helyet, -
S Capetné egyet vont a pajzán
És hetyke ajk habsburgi rajzán.

Az angolok s a franciák
Ízetlen, sótlan figurák.
A német más. Kedélye tiszta,
Még akkor is, ha terrorista.
Királya iránt, nem vitás,
Örök benne a pietás.

Ő udvari hatos fogattal,
Ünnepi gyászfátylas lovakkal,
Zokogó kocsissal, aki
Gyászostort tart, - így vonja ki
Majdan urát a vérpiacra,
S ott hódolattal lenyakazza.

(Ford.: Kardos László)

*

Károly: I. Károly angol király, lefejezték 1649-ben.
Capet Lajos: XVI. Lajos francia királyt, Marie Antoinette-tel együtt lefejezték 1793-ban.
Chambellan: kamarás.
Dame d'atour: udvarhölgy