Paradicsom-pokol & boldog-boldogtalan ABC
Életminőség javítás avagy létrontás Jenciklopédia
A bölcselet és a poézis a teljességről – Mo. XXI. sz.
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
I
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
*
Prométheusz
Legkülönb ember, aki bátor!?
Aki a tüzet elhozta/ellopta az embernek,
Amitől az állat retteg, de ami az embernek áldás
(Ezért őt örök szenvedésre büntette a főistene…!?)
*
Rész és egész
Amikor egy elefántot
Egy sötét szobában és véges időben
Sok ember, ahol áll, ott némán letapogat
És utána mindegyik harsogja az ő igazságát:
Ez egy nagy ormány - ez egy lapát fül stb.
Ezen vitáznak, veszekednek, majd verekszenek…
*
Ha nem éled át nap mint nap,
Hogy mennyi mindent bocsát meg neked Isten,
Akkor nem fogsz tudni megbocsátani felebarátodnak,
Nem engeded el az „adósságát”
(végső soron még saját magadnak sem?)
*
Addig élek,
amíg tudok jó ügyekért lelkesedni,
és feleségembe szerelmesnek lenni,
és hinni, hogy tudok magamon és a világon javítani,
s egy-két embernek közvetlenül is segíteni.
*
Csapdahelyzet
Az is baj, ha a katona fején sapka van
Az is baj, ha a katona fején nincs sapka
(Az a cél, hogy ne tudj megfelelni az elvárásnak…)
*
Angolosan távozni
Csendben, feltűnés nélkül eloldalogni
*
Még kijavítható hibát csinálsz,
De mert röstellsz segítséget kérni,
Ezért „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
S így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz a katasztrófába
*
Mr.Bean
Akire minden és az ellenkezője is igaz?
A leggátlásosabb és leggátlástalanabb figura
A tökéletes nyárspolgár, aki mindenkinek meg akar felelni,
És állandóan attól retteg, hogy a háta mögött összenevetnek,
De közben egy punk, aki leszar és rombol minden szokást….?
*
Nem ér a nevem?
A játékból bármikor kiszállhatok,
De ha egy nő tőlem „teherbe esett”,
Akkor nem menthetem ki magam a szorult helyzetből azzal,
Hogy az ott nem én voltam, akkor belém bújt az ördög stb. stb.
*
Individuum
Egy és oszthatatlan
Meddig csonkolható egy ember?
Levágni a fülét, orrát, kezét, lábát,
Kiszúrni a szemét, kivenni a „fölös” részeit stb.
*
Állatorvosi ló
Egy testi-lelki nyomorék, aki még nyomorog is
*
Ne nevess korán!
Az nevet igazán, aki utoljára nevet - az utolsó ítéletkor?
Ne örülj korán, ha megúsztad a világi igazságszolgáltatást,
Mennyivel rosszabb nappal/éjjel a lelkiismeret kínpadján!
*
A jók szépek,
A rosszak rondák - pl. a boszorka, a gonosz mostoha
(Az arcunkra minden kirajzolódik, pláne negyven felett?)
*
Sokkolások
Ami sok, az sok(k)
Sokkhatás és sokkterápia
Árammal sokkolt „elmebeteg”
*
Élethasonlat
Mindig eggyel kevesebb szék van,
Mint ahányan keringenek körülötte,
S egy váratlan jelre: aki kapja, marja
(Így egy, a nem elég élelmes mindig kiesik…)
*
Magyar-török viszony
Törököt fogtam, nem ereszt
Rossz szomszédság, török átok
Töröközés: homoszex pedofília
„Gólya, gólya gilice…”
*
Figyeljünk oda ellenségeinkre,
mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat.
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
II
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
*
A bölcs büszke, de nem kevély,
az ostoba kevély, de nem büszke.
*
Élet ünnepnapok nélkül,
hosszú út vendégfogadók nélkül.
*
Mondd el és elfelejtem;
Mutasd meg és megjegyzem;
Engedd, hogy csináljam és megértem.
*
A bölcs mindent magában keres,
Bezzeg a balga mindent másokban.
*
Becsületkassza
Mint egy kis zárt közösségben
Mint 1956 ritka történelmi pillanataiban
*
Rongy emberek csőcseléke
Akik minden rosszra kaphatók
Akik mindig a Hatalom zsoldosai
Akik bárkire ráuszítható lincselők
Akiknek fillérekért kibérelhető a lelkiismerete
*
Túlélni
Összeszorított ajakkal kibírni az életed?
Az egész életed szükséghelyzetek végtelen láncolata?
*
Minden nap
Nem lehet előre enni egy évre,
Nem lehet előre szeretni egy hétre
*
Szerzetes vagy bohém?
Szent ügyet szolgálva szigorú napi/munkarendben élni,
De mégsem nyárspolgárként, de Isten szent bolondjaként
*
Örök fogadalmat tenni:
Szegénységi, szüzességi és engedelmességi
*
Carpe diem
Minden pillanat kincs
A pillanatban átélt örökkévalóság csúcsélménye
*
Olcsó vigasz
Olcsó húsnak híg a leve
*
Lélekharang
általában a templom legkisebb harangja:
1. hívja a híveket a haldokló mellé,
hogy imáikkal kísérjék el élete legsúlyosabb perceiben (lélekváltság);
2. tudatja a halál beálltát a hívő közösséggel,
s a megszólaltatás módja azt is kifejezte,
hogy férfi v. nő-e a halott;
3. este az Úrangyala imádság után
a halottakért való imára hívja a hívőket
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
III
Ősz
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
*
Sírvers
Ahol senki sem lehet bőbeszédű
„Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak,
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
*
Kitáncoltatás
A mulatságba nem valók, pl. fiatalkorúak
- nagy hahotával kísért -
Felkérése és kipenderítése a kijárati ajtón
*
A ballada
dráma lírába oltott elbeszélés
(vagyis maga az irodalmi teljesség)
Kőműves Kelemen balladája
A halálra táncoltatott Sági bíró lánya
*
Amit erőszakkal vesznek el tőled,
Azt szerencse, sorsfordulat visszaadhatja,
De amiről önként mondasz le (pl.: istenhit),
Azt a legegeslegbajosabb újra visszakapni
*
Lisszaboni földrengés - Drezda lebombázása
Nincs isten, ha egy várost enged elpusztulni?
(Rousseau válasza Voltaire szkepticizmusára :
Isten nem mondta, hogy építsünk nagyvárosokat…)
*
Mindent a szemnek, semmit a kéznek!
Éjszaka meg pont fordítva:
Tapintom a bőröd, érezem a hőd, s csókod izét stb.
*
Találós kérdés - mi/ki az?
Sokat ígér, keveset ad, s az is keserű
*
Minél szebbnek látjuk az életet,
annál inkább képesek vagyunk azt még szebbé tenni?
*
Disztingválni
Ha Marslakó a mostohád,
Akkor honnan fogja tudni, hogy mi történik:
Itt és most bocsánatot vagy csak sót kérnek?
*
A világ varázstalanítása?
Aki felnő, az már nem hisz a - Jézuska - mesében?
(Vagy - ami még rosszabb? - mindent szó szerint vesz…)
*
Vitázunk, veszekszünk, verekszünk?
A dolgok idáig fajulnak: csak egy maradhat életben?
Tanulj az állati tanítómesterektől és nyújtsd a nyakad!
*
Az ember teste a Szentlélek temploma
Űzd ki onnan a kufárokat és a paráznaságot!
*
Legalább ne árts!
Ha már segíteni nem tudsz,
Akármilyen fájdalmas is ezt nyíltan beismerni….
*
Mint elefánt a porcelánboltban
Jobb, ha itt és most meg sem moccansz?
Ha nem csinálsz semmit, csak abból nem lesz baj?
*
Holtodiglan-holtomiglan?
Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett?
*
Mindig oda menj, ahonnan hiányzol
Se felesleges, se pótolhatatlan ne légy?
(Pláne ne fölös harmadik…)
*
Paradoxon lét
A szabadon választott társ mellett hűségben kitartani
*
Mit ér a hűség,
Ha nincs kísértés?
*
Az életművész boldogtalansága:
A sok-sok elmulasztott nap kötelessége,
Ami azután a lelkiismeret kínpadjára von
*
Jobb későn, mint soha ráeszmélni:
A Földön egy Nagyúr vendégei voltunk/vagyunk
*
Teremtményi alázat
Valakinek teremtettem, s valamire rendeltettem
*
Magamat megalázom, ha kell,
De hogy más tegye velem, azt nem engedem?
*
Hányszor jobb érezni, átélni az alázatot,
Mintsem tudni annak pontos meghatározását?
*
Amilyen pótolhatatlan kincs egy igaz jóbarát,
Éppen olyan tartós vészhelyzet, ha nincs,
De még ennél is rosszabb, ha csak hiszed, hogy van,
De az csak álbarát, titkos ellenség - max. szesztestvér
*
Sok hűhó semmiért
Könyvhegyeket rágsz át, de jó kérdés nélkül
Sok feleslegeset, sőt károsat tud - ezért nem jut el a lényeghez
*
Jó ember, de rossz zenész
(de legalább addig se rabol, legfeljebb időt..)
*
Arcvesztés
Vastag az arcán a bőr
Leég a pofámról a bőr
*
Az ember mindent megszokik,
Rabságban is vidul, s szaporodik
*
Egy rút kiskacsa,
Aki nem tér vissza az övéihez,
Hanem vagy itt szenved holtáig,
Vagy a többieket a képére formálja
*
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való
*
Százötven év alatt sem lettünk törökké
*
Van, aki csak a „kötelező” hülyeségeket követi el,
Van, aki magánszorgalomból még rátesz egy lapáttal
*
Más kárán tanul az okos,
Vagy a mesék és közmondások tanulságából,
Rossz esetben a sajátjából,
Még rosszabban újra és újra kifizeti a tanulópénzt
*
A prédikáció és a mese rólad szól,
Ne a szomszédodra ismerj és mutogass,
Ha nem inged, ne vedd magadra,
De ha a tied, akkor öltözködj fel
(s ne a régi göncöd toldozd-foltozd)
*
Ahogy vetsz, úgy aratsz
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát
*
Gonosz rágalom
Amikor Putifárné elcsábítaná Józsefet,
S amikor ez sehogy sem sikerül neki,
ráfogja, hogy meg akarta erőszakolni,
aminek az ellenkezőjét nehéz bizonyítani,
pláne, ha a gyanúsított csak egy szolga
*
Aljas bűntettek
Mint például a nemi erőszak,
Ahol az áldozatnak is bűntudata lehet,
De legalábbis maga is szégyelli az esetet,
Így jó esélyed lehet, hogy magában tartja,
S még ki sem beszélheti, hogy lelke gyógyuljon…
*
Kéjgyilkos
Szexuális nyomorodban
Nemi erőszakra vetemedsz,
Majd megölöd az áldozatot,
Hogy ne maradjon szemtanú ellened
*
Sötét szoba
Bármit elkövetnél, kipróbálnál,
Ami csak mocskos fantáziádból kitelik,
Ha te se látnál és téged sem látnálak,
S a dolog sohasem tudódna ki…
*
Megkövezés
Az vesse rá az első követ,
Aki még gondolatban sem vétkezett,
Aki még képzeletben sem tört házasságot
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
IV
Tél
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
|
