EUGÉNIUSZ ÖKUMENIKUS NAPI EVANGÉLIUMA
SZELLEMI KINCSESLÁDIKA - TALÁLT VARÁZSIGÉK
A VILÁGON A LEGJOBB DOLGOK INGYEN VANNAK!?
Pap Lajos: Az én Miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!
UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
*
Somlyó György
Mese a másik szobáról
Akik mindig a másik szobában ülnek egyedül.
És hallgatják a szomszéd szobából az élet társas neszeit...
...Nem az árvák a legárvábbak,
hiszen ők csak előbb kezdik egy kicsit
mindnyájunk közös árvaságát.
Nem is az elárvult öregek,
akik egyedül várják távollevő fiaikat,
s magányos szobájukat benépesíti
a jobbravárás ezer titkos nesze.
Hanem azok, akik mellett a szomszéd szobában
most is ott él a belőlük kiszakadt élet, mint kicsi korában;
akik szobájuk kietlen űrében hallgatják
a szomszéd szobába átszivattyúzott élet társas neszeit,
akik a számukra kiméretett legjobbat szenvedik
a tölcsérek kérlelhetetlen geometriájával szűkülő idejükben
s a körülöttük fenyegetően dongó reménykedések hálójában,
a jobb-már- nem lehet remény-nélküli légszomjával ülnek,
mindig a másik szobában, egyedül.
*
Nem babra megy,
avagy mikor mi a jó név
Az indiánok elkapnak négy cowboyt.
Azt mondja az indiánfőnök:
- No, amelyikőtöknek a legrövidebb a neve,
azt szabadon engedjük, a többi meghal. Mi a nevetek?
- John - mondja az első cowboy.
- Joe - mondja a második.
- X - mondja a harmadik.
- Félix - mondja a negyedik.
*
Egyik napon, amikor Jézus tanított,
farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte,
akik Galilea és Júdea különböző falvaiból
és Jeruzsálemből jöttek.
Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon.
Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék,
de a tömeg miatt nem fértek hozzá.
Ezért fölmentek a tetőre,
és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé.
Hitük láttára Jézus így szólt:
"Ember, bocsánatot nyertek bűneid."
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban:
"Ki ez, hogy így mer káromkodni?
Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?"
Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt:
"Miért gondolkodtok így magatokban?
Mi könnyebb, ha azt mondom:
"Bocsánatot nyertek bűneid!" -
vagy azt: "Kelj föl és járj!"?
Tudjátok meg tehát, hogy
az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására."
Ezzel a bénához fordult:
"Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!"
Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt.
Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent,
és félelemmel eltelve mondogatták:
"Csodadolgokat láttunk ma."
Lukács evangéliuma 5,17-26
*
A bal lator
szerző: Kosztolányi Dezső
(1904)
Téged dalollak: vasderekú lator,
jéggé fagyott dac, szótalan óriás,
ki meghalál szégyen-keresztfán
s nem hajolál meg a gyáva kínnak.
Két ezredéve zúg le merész szavam,
lantom favázát megszögezem vadul,
s vasszívvel és csontos marokkal
zord zivatart kavarok nagy öblén.
Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,
erényt pirító, tisztakezű gonosz -
te hallgatál kővé meredten,
míg az erény nyavalyogva koldult.
Előtted állt a pálya szabad tere:
hitért cserélni drága, derűs jövőt,
egy szódra várt csak a kegyúr ott, -
s félrelökéd nyomorult jutalmát.
A jobb lator még aznap a mennybe volt,
s bizony mondom, te itten a földön is,
meg sem halál, már ott valál te,
még mielőtt letörék a térded.
S hogy néma lett az agykoponyák hegye
és az olajfát porzivatar veré,
s indult a föld s hasadt a kárpit:
két nagy, erős merevült a gyász-fán.
Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb
ő volt, a véres, összeköpött zsidó,
ki néma fejjel dőlt le, büszkén,
és akihez te sosem könyörgél.
*
Írva vagyon
Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, - vagy az emberek.
Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
(Reményik Sándor: Vagy-vagy)
*
A fogyatékosok világnapja: XII. 3. - imádság:
Jöjj, Uram, világosítsd meg vakságunkat,
jöjj segítségére a gyarló, gyönge embernek!
Jöjj el, isteni dicsőség fénye!
Jöjj el, isteni erő és bölcsesség:
tedd fényessé éjszakánkat,oltalmazz a veszélyben,
tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat,
vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen,
szent akaratod szerint járjunk
földi zarándokutunkon,
míg végül fölveszel az örök hazába,
amelyet te alapítottál és magad építettél föl!
*
TAJTRÉSZEG:
Főnév
[alkohol hatása alá kerül,
annak eredményeképpen (mesterségesen) tudatállapotot vált]
ittas; pityókás;
HIV. alkoholos befolyásoltság alatt van;
passzív be van rúgva; bef berúgott;
SZL. be van állva;
BIZ. be van állítva;
BIZ. be van nyomva;
SZL. elázott; SZL. el van ázva;
BIZ. van benne; SZL. mólés;
SZL. [erősen] kiütötte magát;
BIZ. szalonspicce van;
BIZ. [enyhén] spicces;
BIZ. HUM. illuminált; leitta magát a sárga földig;
[erősen] TAJTRÉSZEG; [erősen] csontrészeg
*
Csodás kenyérszaporítás
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett.
Fölment egy hegyre, és leült.
Nagy sokaság jött hozzá.
Hoztak magukkal sántákat, bénákat,
vakokat, némákat meg sok más beteget,
és lába elé tették őket.
Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak,
elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
"Sajnálom a népet.
Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.
Nem akarom étlen hazaküldeni őket,
hogy ki ne dőljenek az úton."
A tanítványok erre megjegyezték:
"De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret,
hogy ekkora tömeget ellássunk?"
Jézus megkérdezte tőlük:
"Hány kenyeretek van?"
"Hét, és néhány apró halunk" - felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte
és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak,
hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Máté evangéliuma 15,29-37
*
Bartis Ferenc:
Márton Áron századik születésévében
Szent Áron Bátyám, eretnek szókkal
esengnem Hozzád pogány merészség.
Merészen kérdem: meddig cipeljük
VAN-igazunkat, a mások vétkét?
,,Vétkeztem'' én már éppen eleget
s nem fordult jobbra Erdélyünk sorsa!
Sorsszerűség, hogy Anyám bölcsőjét
ringattad haláltól elorozva?
Aztán megáldtad... Áldott kezedet
örökkön érzem szívem homlokán.
Homlokod nekem kőtábla-parancs;
életed: Biblia, Talmud, Korán,
s a földalatti cellád Zsilaván
évek múltán lett az én templomom...
Templom lehet a börtön is annak,
kit megkeresztelt a forradalom.
Te, a szeretet forradalmára,
ki magyart, románt, zsidót, németet,
cigányt óvtál, védtél a pokolban,
mondd, ismerik a végrendeleted?
Te mindenkit megvédtél a vádban,
de Téged csak a székelyek védtek,
Te, magyarul, románul, héberül,
németül, cigányul sikoltó lélek!
Ez volt a bűnöd?! És ezért lettél
,,banghila, bozgor secui episcop''?#
Börtöntöltelék, kit a porkoláb
nappal megvert s éjszaka megkínzott?
Kínjaid, jaj, drága Áron bácsi,
erőforrás fogyatkozásunkban...
A ,,Csakazértis élnünk kell, öcsém''
ma bennem zokog. Tőled tanultam.
Te tanítottad: ,,Ne gyűlölj senkit!''
Jó. Nem gyűlölök, de kiröhögnek!
És ez fáj, s a közös Szülőföldünk.
A jelek szerint nem látom többet.
Mutass egy jelet, hogy induljak haza,
Csíkszentdomokoson is szeretnek...
Immár félszürkén és kopaszodva
térne vissza egy ártatlan gyermek.
Kimennénk a Garatos-tetőre,
a Golgotáról mesélnél nekem,
este friss túróspuliszkát ennénk
s imádkoznék Rózsatüzéred,
másnap reggel ministrálnék Neked
s Anyám büszke lehetne fiára:
,,Ez a gyermek még latinul is tud...
Az egész falu hallotta, látta!''
A falu látott. Te látnok voltál.
Én esendő író-költő lettem,
de melletted végig kitartottam
gyűlölet nélkül a gyűlöletben.
Nézem fényképedet, alázattal.
S Anyám fényképét fürkészem csendben:
közös vonások... Hol van a Júdás,
hogy emiatt ismét följelentsen?
Jelenteni tartozom most Neked:
Apám s Te is naivak voltatok,
amikor Szárhegyen - tornácunkon
diskurálva - a ,,közös holnapot''
békének hittétek: ,,majd a népek
baráti jobbot nyújtnak egymásnak...''
Ők igen. Igaz. S a politika?
A béke szemfényvesztés lett, látszat!
Látszatból tapsol a temető, ha
új ,,vendég'' érkezik, de sírhantját
a bitorlók (dobverés nélkül!)
másnap (önmaguknak!) már eladják.
Eladtak mindent, mindenkit, aki
erdélyi volt vagy megmaradt annak,
s erre szabadkezet, szabadalmat
éppen a nagy-hatalmaktól kaptak.
Kapsz Te is néhány emléktáblát és
szobrot, és könyvet is írnak Rólad,
és idéznek és megidéznek, mint
vértanút, Erdélyt, lélegző holtat,
bár halottaidból rég föltámadtál,
de lehet, nem is haltál meg ,,akkor''.
Benne élsz tudatunk sejtjeiben,
sejtjeinek tudatában. Parancsolj
ránk, hogy akarjunk élni és győzni,
merjük a pusztulást megelőzni,
és nézzünk szembe magunkkal, mással,
a törvényesített népirtással,
az anyanyelv-tépő jogszabállyal,
a lesben álló vész-fegyverekkel -
nem ölnek, élve temetnek el...
Biztass, parancsolj! Baj van a gáton...
Minden székely legyen Márton Áron!
#
,,Hazátlan, jövevény székely püspök.'
*
A VÍZEN JÁRNI
Mikes Kelemen meséli egy levelében
annak a püspöknek a történetét,
aki egyszer egy sziget mellett elhajózván
rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -
kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont.
A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott
mondván, hogy ő most imádkozott...
A püspök leteremtette, lehordta -
majd megtanította szép imádságokra,
s dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..
De mit lát a hajóról?
Kétségbeesetten szalad utána a vizen a remete:
- Atyám, atyám! Elfekejtettem az imént tanult imákat!
- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...
*
A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR
Egy apa fia meg szamara társaságában
vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.
1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot.
„Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő.
– Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával.
Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán,
és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.”
Az apa megszívlelte a bírálatot:
a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.
2.
De nem telt sok időbe,
mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan:
„Micsoda arcátlanság!
A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király,
szegény öreg apja meg loholhat mellette.”
Ez meg a fiút szomorította el,
és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.
3.
„Ki látott már ilyet?! –
hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól.
– Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta,
a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta,
mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!”
Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek,
és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.
4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett,
egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk:
„Hogy lehettek ennyire ostobák?
Sétálni viszitek talán azt a szamarat?
Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek,
és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”
5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába,
másik kezét fia vállára tette, és így szólt:
„Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki,
akinek nem tetszik a dolog.
Azt hiszem, legjobb lesz,
ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”
*
Iwiw-en talált férfisovén vicc
Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak.
A bejáratnál az alábbi utasítás olvashatók:
- Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
- 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
- Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
- Előző emeletre visszamenni nem lehet.
- Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.
Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: "Ezeknek a férfiaknak van munkája" A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.
A második emelet ajtaján ez áll: "Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket." A nő továbbmegy.
A harmadik emeleten ez áll az ajtón: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek" Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.
A negyedik emeleten ezt látja: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában" Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami arra készteti, hogy továbbmenjen.
Az ötödik emeleten ez áll: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!" Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra. Az ajtón ezt találja: "Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást.
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt. Az első emeleten vannak a nők, akik szeretik a szexet. A másodikon a nők, akik szeretik a szexet, és nem bánják, ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel. A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt...
**************************************
|
