A boldog-boldogtalan ember

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

Mindenes gyűjtemény - életképek/szellemtörténetek

Mindenes gyűjtemény - 5.

Pósa Lajos: A HAZA

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a hajlék, hol születtünk,
Hol a dajka altatóan
Dúdolgatott dalt felettünk,
Hol az ákác lombja borul
Ablak alatt az ereszre,
S eresz alján csicsereg a
Villásfarkú vidor fecske.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az az udvar, hol tipegtünk
S gyönge kézzel a homokból
Arany várat építettünk.
Az a kis kert, hol virágot
Kötözgettünk bokrétába,
S bokrétásan szenderegtünk
Rózsabokor árnyékába.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
az a templom, Isten háza,
Hol az ének szárnyain szállt
Lelkünk föl a mennyországba,
Ahol együtt imádkoztunk,
Szüle, gyermek, testvér, rokon,
Hallgattuk a pap beszédét
S hit ragyogott az arcokon.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Az a játszóhely a dombon,
Hol labdáztunk, kergetőztünk.
A haza az édes otthon.
Az a falu, az a város,
Hol vesszőn lovagoltunk,
Az a határ, hol kalappal
Tarkaszárnyú lepkét fogtunk.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Kéklő hegyek koszorúja,
Hol a pásztor furulyáját
Édes-búsan fújja-fújja.
Hol a tölgyek mohos alján
Kék ibolyák illatoznak,
Gyöngyöket szór kristályvize
A zuhogó patakoknak.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Délibábos arany róna,
Hol a szellő, messze síkon,
Sárga kalász ringatója,
Hol a népnek verítékét,
Issza be a föld göröngye,
Kenyeret ad, áldást terem
Munkájának hulló gyöngye.
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Tudjátok-e, mi a haza?
Mindnyájunknak szent bölcsője,
Őseinknek pihentető,
Szép virágos temetője,
Mindnyájunknak édesanyja,
Híven ölel keblére...
Érte éljünk, ha kell, haljunk!
Áldás minden porszemére!
-Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

*

IMA A HAZÁÉRT NEHÉZ IDŐBEN

Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.

Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

Mindazáltal, Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak. Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.

Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké.

Ámen.

II. Rákóczi Ferenc

*

A magyar virtus felélesztése

Miben lehetünk példák mi, magyarok? Milyen egyáltalán az igazi magyar virtus? Merjünk-e hinni önmagunkban? Milyen külső és belső csapdák és kísértések leselkednek mireánk, akik a magyarság ezoterikus múltját és jövőjét fürkészik? Vajon alkalmasak vagyunk-e jelen állapotunkban a Sors által ránk szabott feladatunkra?


Evolúciós fordulóponthoz érkeztünk és ez érződik minden életterületen. A levegő megtelt valami különös bizsergető és mégis lélekmelengető érzéssel. Bizonyos sorsbéli korlátok lazulnak és feloldódnak, s ez az esemény megnyitja az utat a tudatos sorsformálás előtt. Azonban, néhány dologgal jobb lesz vigyázni!

Mostanában sok ember nekiindul az ismeretlennek, mert hajtja a magyarokat a megismerés vágya és valahova tartozás tudatának igénye. Érdemes azonban ébernek lenni és odafigyelni arra, hogy az érzelmek olykor mennyire csalárdak lehetnek, s hogy az ember milyen alkukat köthet magával vagy másokkal az önmegvalósító útja során.


A virtus eredetileg erényt, vitézséget és egy olyan belső erőt jelent, amely a legkiválóbb tulajdonságokat hozza ki az emberből. Éppen ezért nemes és magasabb rendű érzelmek sokasága jellemzi magát a virtust. Ezzel szemben van, aki fordított értelemben használja ezt a szót, s éppen hogy hősködést, erőfitogtatást és oktalan könnyelműsködést ért alatta.

Aki hű szeretne maradni az ősi tradíciókhoz, annak le kell szállnia a magas lóról, az nem pocskondiázhat, nem félemlíthet meg másokat, nem a sértéseivel és arroganciájával hívja fel magára a figyelmet, hanem a béketűrésével, amelyben a belső értékeinek valódi erői megmutatkoznak.

Az önhittség, a gőg, az önelégültség, az ítélkezés és a hiúság korszakát éljük, s ettől nem mentes a magyarság egy része sem. Vegyük észre, hogy az előbb említett attitűdök nem a magyar virtust keltik életre, hanem gyengeségeinket öltöztetik új ruhába.
Aki lenézi a többi magyart vagy éppen az idegeneket, avagy a másként gondolkodókat, mert képtelen túllátni a felszínen, az máris önmaga csapdájába esett, s a spirituális fejlődésének és felemelkedésének önmaga válik a kerékkötőjévé.

A múlt tele van tüskékkel, aknákkal és poklokkal, amelyeket nem kellene újraélnünk és újrateremtenünk. A gyűlölet és a fájdalom sokféleképpen szeretne befurakodni az ember elméjébe és valóságába, s a múlt jó hivatkozási alapot kínál, mondhatnánk ideológiai megoldást szolgáltat ehhez. De a magyar virtus nem a bosszúról, a megtorlásról, hanem a megbecsült szabadságról szólt mindig is. Nevezetesen arról, hogy valaha a nemtelen eszközökkel szemben mi nemes eszközökkel vívtuk meg az ütközeteinket, ezért voltunk sokáig legyőzhetetlenek.

Ismerjük fel, hogy most önmagunk legyőzésén a sor, mert önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei, ha átadjuk magunknak a múlt gyötrelmeinek vagy a jövő hamis vízióinak. Egyik sem lehet alapja a magyar virtusnak.
A virtus egy lelki erő, amelyet a vérünkben hordozunk és adunk tovább generációról generációra. Olyan ez, mint a fény, melynek egyetlen dolga, hogy világítson, de ha mi torz elméletekkel, egós tulajdonságokkal, lelki kínokkal, az el nem engedett sérelmeinkkel és a hibáink istenítésével árnyékoljuk be ezt a tiszta fényt, akkor lelki erőink bénultak maradnak, így csak beszélgethetünk a magyar virtusról ahelyett, hogy aszerint élnénk.

A magyar virtus alkalmassá tehet mindenkit arra, hogy vállalt sorsfeladatát beteljesítse, de azért meg kell dolgozni. Állhatatossággal, becsülettel, szelídséggel, őszinteséggel és együttérzéssel lehet megközelíteni a lelkünket. Mert a lélekben rejlő tudás és hit mindennek az alapja, ami maradandó.

Előbb mindenkinek a saját egyéni életében kell bebizonyítania, hogy képes változni. Az nem elég, ha mítoszokat és legendákat tanulmányozva mélységesen átérezzük elődeink letűnt nagyságát és abba az álomba ringatjuk magunkat, hogy néhány honfitársunk erőfeszítései révén egyszer majd visszatér a magyarság dicsősége. Ez a fajta hozzáállás csupán a hosszú út kezdete lehet.

Végül, jegyezzük meg, hogy csakis olyan lehet a világ, amilyenek mi belül vagyunk. Ha mi nemesedni fogunk, a világ helyzete is javulni fog. Ha többen tesszük ezt, akkor gyökeres változások is elérhetők lesznek. Ha azonban nem foglalkozunk a belső lelki folyamatainkkal és lelki értékeinkkel, akkor alkalmatlanok leszünk az újjászületésre és annál több teher hárul a többi honfitársunkra, akik helyettünk is teszik/próbálják tenni az Isten adta dolgukat.
Szóval, legfőbb ideje volna felébredni és erkölcsös életet élni! 

Száraz György

*

Kifordított közmondások

A gyakorlat eszi a mestert. 
A kivétel erősíti a vakbelet. 
A kocka el van vesztve. 
Addig jár a korsó a kútra, amíg bevezetik a vizet. 
Addig nyújtózkodj, amíg kinyúlsz. 
Ahány ház annyi szobás. 
Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.
Akasztott embernek lába se éri a földet. 
Aki keres, az rájön, hogy ellopták. 
Aki kíváncsi az Fáncsi. 
Aki másnak vermet ás az sírásó. 
Aki mer annál van a kanál. 
Aki nem Imre ne legyen falába. 
Alkalom szüli a szexet. 
Amelyik kutya ugat az hangos. 
Ami késik elmúlik. 
Az élet nem fenékig Milky Way. 
Az okoskodás halála a tett. 
Bagoly mondja verébnek, hogy bőrfejű. 
A kivétel erősíti a vakbelet. 
A kocka el van vesztve. 
Addig jár a korsó a kútra amíg bevezetik a vizet. 
Addig nyújtózkodj, amíg kinyúlsz. 
Ahány ház, annyi szobás. 
Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.

Akasztott embernek lába se éri a földet. 
Aki a BNV-t szereti jó ember nem lehet. 
Aki keres az rájön hogy ellopták. 
Aki kiváncsi az fáncsi. 
Aki másnak vermet ás az sírásó. 
Aki mer annál van a kanál. 
Aki nem Duke-ozik az ne is egyék. 
Aki nem Imre ne legyen falába. 
Alkalom szüli a szexet. 
Amelyik kutya ugat az hangos. 
Ami késik elmúlik. 
Az élet nem fenékig Milky Way. 
Az okoskodás halála a tett. 

Case kezet mos. 
Csődörből vödörbe. 

Egy majomban őrlünk. 
Evés közben jön meg a postás. 
Éhes makkal disznókat álmodsz. 
Félénk vitéznek szaladj a vára. 
Ha ló nincs a lovas is jó. 
Ha megdobnak kővel dobj vissza kettővel. 
Hallgat mint aki sír. 
Hazug embert hamarabb utolérni ha sánta. 
Hóból is megárt a sok. 
Itt van a kukta elásva. 
Jobb félni mint megint enni. 
Jobb ma egy veréb mint holnap a túszok. 
Jó pap nyolcig tanul. 
Jön még a kutyára motorbicikli. 
Ki korán kel egész nap álmos. 
Ki mint veti ágyát úgy arat. 
Ki mit vet azt kapál. 
Kicsi a bors de vannak barátai. 
Kinek a fogkrém kinek a fogkefe. 
Kölcsön kenyér megszárad. 
Közös nőnek túrós a háta. 
Lassan járj tovább élsz. 
Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa. 
Mindenütt jó de legjobb baszni. 
Munka helyett édes a pihenés.

*

HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK

(Avagy: hogyan látogassunk sírt miniszterelnökként)

01: Fontos, hogy az esetet dokumentáljuk az utókornak. Ezért kérjük meg haverunkat, kenyeres pajtásunkat, zsadányi szőlőszomszédunkat, vagy Zrt-s pajtásunkat, hogy az eseményre hozza magával a handycam-jét!
02: A Temetőnél megálló Transportert mi, magunk vezessük! Ebből is láthatja majd a nép, hogy nekünk egyáltalán nincs szükségünk senkire a kormányzásban! (0:11)
03: Kedélyesen biccentsünk oda köszönésképp a temető kapujában rendre ott található aspiránsokra, hiszen a nép egyszerű fia vagyunk! (0:21)
04: Vegyük ki a nemzeti szalaggal átkötött fehér rózsát, ami azt jelképezi, hogy ez egy nemzeti szalaggal átkötött fehér rózsa. (0:28)
05: Testőrünket hagyjuk a kocsiban! Nincs rá szükségünk, hiszen minket mindenki szeret. (0:31)
06: A temetőkapuban tegyük át a virágot bal kezünkből a jobb kezünkbe, majd megint a balba! Ezzel szimbolizálhatjuk a legjobban, hogy hol ide tartozunk, hol oda (lásd: SZDSZ koalíciós partnerségtől a keresztény-demokrata fúzióig) (0:40)
07: Fontos, hogy vigyünk egy kis személyességet is a videóba! Tehát mindenképp asztmás, vagy vészesen elhízott embert kérjünk fel a filmezésre, akinek „home made” lihegése némi életet visz a dologba. Ami – valljuk be – temetős videó esetében nem egy hátrány! (0:50)
08: A backlight filmezést ki ne hagyjuk! Ez olyan romantikus! Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök sziluettjét mindenki kedveli. (1:07)
09: A megfelelő sorba való forduláskor támaszkodjunk meg a szélen elhelyezett kukában! Ezzel is jelezve, hogy szemét dolog történt, de érintőlegesen foglalkozunk vele. (1:14)
10: Személyiségi jogokra való tekintet nélkül filmezzük picikét a sírban található elhunytak sírfotóit! Hiszen ebből derül ki sokak számára, hogy a rendőrök tette nemcsak brutális, de egyben rasszista cselekedet is volt. (1:22)
11: A célegyenesben vegyük fel, és tegyük félre a haladásunkban akadályozó, félre dobott, 1 literes PET palackot! Rendszeretet, precizitás érződik majd ki ebből a mozdulatsorból! (1:26)
12: Kerüljük meg a rossz oldalról, drága öltönyünk kockáztatása árán is a sírra helyezett hatalmas koszorúhegyet! Ezzel azt bizonyítjuk, hogy előttünk nincsenek akadályok. Másrészt pedig, hogy akármilyen pozícióban vagyunk, akkor is el tudjuk érni a saját magunk elé kitűzött célt. (1:37)
13: Tűzzük ki a virágot a sír frekventált helyére. Közben ne törődjünk a fejfára tett csókkal, vagy azzal, hogy jobb tenyerünket csókkal illetve azt a fejfára tegyük, ahogyan az szokás. (1:50)
14: Álljunk meg a sír végében, és magunkat leporolgatva fonjuk össze kezeinket! A keresztvetés elavult, régi, és túlságosan klerikális, így azzal ne törődjünk! (1:52) 
15: Kezdjük el mormogva mondani a Miatyánkot! Ez esetben a régi formulát, mely így kezdődik: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…”. Igaz, ezzel azt bizonyítjuk, hogy már jó ideje nem jártunk templomban. Mert körülbelül 25 éve az imádság így szól: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”.
16: Az ima végén kutyaugatásra, vagy valami más feelinges falusi hangra forduljunk meg, és haladjunk kifelé. (2:10)
17: Ha zenei aláfestésre nincs pénzünk, kérjük meg az operatőrt, hogy dúdolgasson bele a videóba valami romantikusat! (2:21)
18: Induljunk kifelé, miközben a kamera a hátunkat mutatja, ezzel is jelképezve, hogy ez lesz az a testrész, melyet a választásokon az ellenzék a leginkább látni fog… (2:33)
19: Az élet nehézségeit, az út gyötrelmeit fessük alá köhögéses krákogással, amit jól ellenpontoz majd az operatőr Darth Vader-i lélegzetvétele. (2:34)
20: Álljunk meg az egyik sírnál, és használjuk tükörként, miközben nyakkendőnk bogát igazítjuk. (2:43)
21: Kiérve bratyizzunk le a nép egyszerű gyermekeivel (2:55)
22: Menjünk el úgy, ahogyan jöttünk! (3:14)

() Varga B. Tamás ()

*

J

Kiszállt az APEH az erdőbe.
Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a
gyerekeknek is. Gondolhatod!
Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkoznak a gólyával.
Megszólítja a ravaszdit:
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is.
Gondolhatod!
A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan
rákezdi:
- Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán
semmink sincs. Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó
is - szóra sem érdemes.
Mire a csiga loholás közben visszaszól:
- Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön - miből?!!

*

Felsütött a napsugára minden ember ablakjára, 
Jaj Istenem mi az oka, az enyémre nem süt soha? 

Idegen földön a hazám, minden ember édesapám. 
Idegen földön a hazám, minden asszony édesanyám. 

Idegenek, idegenek, ne egyetek meg engemet, 
Idegenek, idegenek, hagyjátok, hogy én es éljek! 

Mer’ én oda való vagyok, ahol az a csillag ragyog, 
Mer’ én oda való vagyok, hol a fényes csillag ragyog. 

S mikor megyek hazafelé, nyílik az ég háromfelé, 
Azért nyílik háromfelé, mer’ én megyek hazafelé. 
Ragyognak rám a csillagok, mer tudják, hogy itthon vagyok.

*

Széchényi Ferenc

Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Ferenc János József (Széplak, 1754. április 29. – Bécs, 1820. december 13.) Somogy vármegye főispánja, főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja. 

Élete 

Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Zsigmond és cziráki és dénesfalvi gróf Cziráky Mária hatodik gyermeke. Tanulmányai befejeztével a kőszegi kerületi tábla ülnöke 1776-tól, később a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese 1783-tól. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1786-ban például a pécsi kerület királyi biztosa lett, de amikor a császár a rendi alkotmányt meg akarta szüntetni, minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult. Az 1790-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt. 1798-ban kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna és a Dráva szabályozásának királyi biztosa lett. 1799-ben főkamarásmester, 1800-ban országbíró-helyettes, 1808-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagja lett.

1802. november 25-i dátummal 11884 nyomtatványból, 15000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészítette a leendő könyvtár katalógusát is, amiből egy-egy példányt külföldi tudományos intézeteknek is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta. Több külföldi egyetem tagja volt, így a göttingeni és a jenai egyetemnek is. 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja. 1812 és 1820 között, azaz az abszolutizmus évei alatt ismét a magánéletbe vonult, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába 1820-ban, majd három évre rá neje is követte

*

Ratkó József: Segítsd a királyt

Részlet István imájából

Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki

markoddal megmérsz minden vizeket

s araszoddal az egeket beéred,

ki haragodnak egy leheletével

világot fújsz el, csillagot kioltasz,

s föld megindul, hegyek hanyatlanak

egy intésedre, Uram - égig érő

s hatalmaskodó népeket elejtesz,

míg virágoznak választottaid -

vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;

segíteni ne vesztegelj nekünk,

s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!

Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak

és földeinket elcsipegetik

és sóvárognak falvaink iránt

és kiirtanák szülötte-szavunkat,

hogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,

és minden módon ártani akarnak,

tanítsd meg őket, Uram, haragodra!

S intsd meg, akik a szent munkát segélik

s hitre hajtott népedet pásztorolják -

örök hálát hogy tőled várjanak - mert

igen gőgösek immár, mintha ők

adták volna e földet is alánk!

Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,

s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk

gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,

ne legyünk csúfja és játékai,

s messzire való maradékaink

rút járom alá ne vettessenek! Ámen.

*

Hogyan fordíthatjuk épülésünkre a bírálatot?

„...aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik."

(Példabeszédek 15:32)

(szerző: Bob Gass)

Ha jó dolgot mondunk, de rosszul tálaljuk, az rendszerint visszaüt. Íme, egy bölcs tanács: ha nem tudod elfogadni az építő kritikát, te se próbálkozz vele másnál!

Mielőtt valakit bírálnál, kérdezd meg magadtól:

1) „A javát akarom ennek az embernek?” Vagy csupán azt akarod, hogy jó színben tűnj fel, hogy te tudd mindenre a választ, hogy irányítani tudd az embereket, hogy elfogadást és tekintélyt szerezz? Nem tudsz úgy segíteni az embereken, hogy közben a saját éned igényeire összpontosítasz.

2) „Hibákat keresek és ítélkező vagyok? ” Ha igen, akkor nyilván ezzel fogsz találkozni másokban is. „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róma 14:13). Ahhoz, hogy el tudd kerülni a hibáztatást és ítélkezést, fel kell hagynod azzal, hogy folyton arról beszélsz, mit tettek, ki a hibás, milyen ostoba és önző dolog, sőt egyenesen őrültség volt, vagy azt boncolgatod, mi a baj velük. Ez probléma-orientált gondolkodás és a dolgok kisarkítása, ami nem segít.

3) „A megoldás felé irányítom a másik embert? ” Isten a megoldások Istene. Amikor a bűnben elveszve voltunk, nem kemény kritikát mondott arról, hogy milyen gyengék vagyunk, hanem: „…amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róma 5:6). Nem a probléma kielemzését adta, hanem ellenszert, orvosságot. Ezért imádságos lélekkel javasold: „Azon gondolkodom, nem érhetnél-e el jobb eredményt azzal, ha…” – aztán hagyd, hogy a többit Isten intézze

! 4) „Szeretettel mondom-e meg az igazat?   ” Még a legőszintébb szándékaidnak is azt kell mutatniuk, hogy valóban törődsz a másik emberrel. Ha „szeretettel mondjuk meg az igazságot…” (Efezus 4:15 NKJV), az megnyitja a szívüket, és felkészíti őket arra, hogy bízni tudjanak benned.

A szeretet azt mondja: „Mivel értékesnek tartalak, szeretnék javasolni valamit. Megengeded?”

*

Pier Paolo Pasolini
(1922-1975)

HOGYAN LETTEM MARXISTA?

Léptem tavaszelőn kék és fehér virágra,
napszőke üstökét a hunyor már kihányta,
de még rügyben feszült a villanó akác,
hűtetlen hús gyanánt szaglott az újulás.
Tavacskák partjain - melyeket jóanyámnak
falujában talán "belvíznek" mondanának -
írogattam, odébb parasztgyerek-csapat
fürdőzött meztelen a zsenge ég alatt.
Hittem, tudják soruk, mint úszásban a tempót,
de a mélység nekik vak és érdektelen volt,
lubickolt mind, csak én faragtam versemet:
"Pacsirta énekel a romtemplom felett."
E kép vetül elém a negyvenhármas évből -
kilencszáznegyvenöt más emléket idéz föl:
ama parasztfiúk - megnőve némileg -
a módos kúriák előtti tereket
ellepték súlyosan, hétköznap és vasárnap
hajnalban hegysötét tömbökben odaálltak,
gyűlölve s félve azt, ki munkát adhatott.
Akkor döbbent belém, hogy ők - napszámosok.
És mert a belvizek emléke összetartott:
furdalt, hogy is van ez.
S olvasni kezdtem Marxot.

*

Ehrenburg

Ilja Gregorijevics Ehrenburg, az Ukrajnában német származású zsidó családban született szovjet író és költő az 1967-ben bekövetkezett haláláig Sztálin őszinte csodálója és leghűségesebb szolgálója volt. A háború előtt, alatt és után cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, (Vörös Hadsereg lapja) az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása) A Sztálinhoz kötődő közeli barátsága miatt a harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. A kommunista propaganda vezér Ehrenburg több írásában, köztük a hírhedté vált "Gyilkolj!" című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat:

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények...... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek...... ölnöd kell.... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket...... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át...... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett...... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"

*

ILYEN IS VAN

- Tessék, mentők!
- Jó napot kívánok! A barátomnak szerintem eltörött a lába.
- Meg tudod mondani, milyen törés? Látszik-e a csont, vérzik-e, stb…
- Hát így ki van fordulva a térde, és kicsit vérzik. De nem tud lábra állni.
- Jó. Egy címet kérek.
- …. (név és cím bediktálása)
- Elég fiatal a hangod. Hány éves vagy?
- Tizenöt.
- Aha. Na, keressél légyszi, egy felnőttet, aki megerősíti a hívást.
- De itt nincs felnőtt. A haveromat meg nem akarom magára hagyni.
- Aha… van nálatok orvosi ügyelet?
- Van.
- Akkor vidd be oda.
- De mivel? Én is bicajjal vagyok. És ő meg nem tud lábra állni…
- … bassza meg…! Jó… mondd a címet még egyszer! Küldök egy kocsit.

(Tudom, és tapasztalom, hogy az OMSZ dolgozói sokszor erejükön felül látják el nevetséges pénzért feladatukat. De pontosan ez a hivatás az, ahol a null-tolerancia alapból követelmény. És igen: ez megtörtént.)
() Varga B. Tamás ()

*

Kányádi Sándor:

"Hiúság

Tagoló vers Sándor fiamnak 20. születésnapjára

lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson"

2002-ben valaki levélben azt javasolta a BKV igazgatóságának, hogy tényleg állítsanak fel itt egy padot Kányádinak. Felállították, 2003-ban. Rajta a felirat: "Ez itt Kányádi Sándor padja, aki fáradt megpihenhet rajta."

*

34 éve halt meg Bibó István

„Bérencek” és „árulók” keresése

„A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása, egészségtelen és nem tiszta szempontokon nyugvó koalíciók és kompromisszumok rendszere, az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.” - A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)

*

Búcsúbeszédében

Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

*

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.