Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám!- 10.

Csokonai Vitéz Mihály

A békétlenkedő

I

Tavasz

Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!

II

Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.

III

Ősz

A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.

IV

Tél

No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.

*

Örök elégedetlenkedő

Jó előre minden évszaknak csakis az árnyoldalait látod

*

Nem ülteti el a magot,

hetvenszeres termés helyett elpusztul

*

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

helyette nagy erőkkel bűnbakot keresnek

*

A tréfából „Farkas!”-t kiáltóra

a veszélyben már nem figyelnek

*

Az egyik héten önkínzó fogyókúra,

a másikon meg a mértéktelen zaba

*

Az emberek, akik

csak az ügyvédük jelenlétében válaszolnak bármire

*

Botránynak tartják

halandóságunkat, de délután már unatkoznak

*

A legtöbb emberből egy vagy,

Aki a párnájában fiaztatja spórolt pénzét

*

Önként mennek emberek és te is,

kocsmai vesztőhelyekre: „nyerőgépezni”

*

Holtbiztos tipp

Eladva egyetlen birtokod, lakóházad

mindent felteszel egy nyeretlen kétévesre

*

Magukban sem bízva

mindent eldugnak, majd nem találják

*

Mindig annak a véleményét osztják,

akivel éppen legeslegutoljára beszélnek

*

A gyanútlan polgár

másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból

*

Vagy nem foglalkoznak álmaikkal,

vagy még rosszabb:  szó szerint értik azokat

*

A szent könyvek holt betűihez

bilincselve rohasztják el élő testüket-lelküket

*

Amíg ő nem halt meg,

addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény

*

Vagy kötelességízűvé teszi életét,

vagy megkomponálgatva napjait eléletművészkedi azt

*

Annyira irtózik a trágárságtól,

hogy a másik végletbe, a prüdériába menekül

*

Az egyik ember csapodár,

a másik meg kutyahűséggel megvert

*

Azt hiszi, hogy van jóbarátja,

ezért már nem is keresi azt, s az álbarátra hallgat

*

Nem tudják,

hogy nem, vagy rosszul tudnak valami létfontosat

*

„Anyámra hasonlít”

Bemagolt sablon szövegek

szajkózásával, ismételgetésével próbálna udvarolni

*

Lottózó

A legminimálisabb kockázattal

a legnagyobb hasznot akarnák elérni…

*

Nem használod el magad,

megkímélten/elhasználatlanul ér el az aggkor, üt a vég

*

Álbűn-tudat kompenzáló

Nem tud mindent megadni a srácnak:

ezért mindent ráhagy

*

Büdös ellen fénnyel,

szerelmi bánat ellen munkával küzd

*

Azt hiszi, hogy ő világít,

pedig csak a nap fényét tükrözi

*

Mióta hallott a nemi betegségekről,

kihagyja és nem is tervezi a nemi életet

*

A beteg rájön,

hogy rövidtávon nem érdemes meggyógyulni

*

Amíg nem próbálod ki,

nem tapasztalod a bőrödön,

addig nagyon nem is hiszed el,

hogy egy szál gyufától le-ég az erdő…

*

Tele van a köztemető -

Pont olyan és annyira pótolhatatlan emberekkel…

*

Típuscsavar

Bármikor bárkivel helyettesíthető, lecserélhető vagy

*

Ott fogsz te sírni,

ahol senki se lát  - csupa könny a szobád

(a sok erőltetett nevetgélésnek sírás a vége)

*

Szégyelled a nemi betegségedet,

S mire már le sem tagadhatod, már késő van…

*

Elhintik a bizalmatlanság magvait,

s te gondozod, locsolod, gondosan ápolod

*

Akasztott ember házában kötelet emlegetsz

*

Az árvíz idején a ház tetején várja az istent,

De az érte küldött – több - mentőcsónak neki nem jó

*

Ördögpofát keresel,

de ő, az ördög tündérszép lány formáját ölti fel

*

Az ellenséget kémleled, s a „jóbarát” döf hátba

*

Eladó a lelkem –

ha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg

*

Csak héj és héj hámozódik,

sehol egy akármily kicsi, de kemény mag

*

Teljesült a kívánságod:

az egész világ csokoládéból, később aranyból van

*

Aki nem látja a fától az erdőt

Aki csak fákat lát, de sehol az erdő…

*

A festett fabútorokat

felváltod a modernebbel, a fűrészporból fabrikálttal

*

A házimunkától megkímélt,

még főzni sem nagyon tudó lány menne férjhez

*

Diszkrét smink helyett agyonfestett arcú

*

Tüntetve

szakadsz el a falutól, szégyelled szülőfölded

*

Csak külsőségekben utánzod a példaképed

*

Minden áron

Olyan áron menti életét, hogy elveszik a becsülete

*

Vakok között félszemmel királykodó

*

Megtalálja a zsák a foltját

*

Amikor a legszívesebben elharapnád a nyelved

*

Megbosszulja magát

Triplán hullik vissza védtelen fejedre minden átok

*

K. o.

Nagy ütésed van,

de az első pofontól kinyiffansz

*

Nem férsz a bőrödbe? Kivetkőzöl magadból…!

*

Nem tudsz annyit koplalni,

hogy ne lásd dagadtnak magad

*

Horrorfilm nézése után

rémálmok jönnek, s egyedül ébred

*

Hegyek vajúdnak és kisegér születik

*

Szürke hétköznapok taposómalmában ünnepek nélkül

*

Rövid öröm,

hosszú üröm (meg lesz a böjtje…)

*

Aki nem tudja,

nem meri szabadon engedni a fantáziáját

*

A peches ember a jégen csetlik-botlik

*

Aki jóbarátok előtt is

rejtvényekben, rébuszokban, titkosírásban fogalmaz