21-22.
A szerencsét királyi útnak,
s nem keréknek képzeled, mely felemel és levisz
*
A szíved erre, az eszed arra húz,
„kompromisszumként” nem mész semerre
*
A szülők tiszteletébe nálad beletartozik,
hogy ők választanak párt neked vagy vétójoguk van
*
A szüzességeddel büszkélkedsz,
pedig nem kellett védened, nem akarták elvenni
*
A táplálkozási lánc végén állva
nem csodálod az állatokat, nem tanulsz tőlük
*
A te bűncselekményed súlyát tizedeli,
hogy tízen erőszakoltátok meg a lányt?
*
A tengeren átkelve elbíztad magad,
s otthon belefulladsz egy lavór vízbe
*
A töltött puskát bunkósbotnak használod
és te vagy a legjobban meglepve, ha az „visszafelé” sül el
*
A versenytársak elgáncsolására
elmegy erőd, és így te sem jutsz célba
*
A vezér minden parancsát
a lehető leglelkiismeretesebben hajtod végre
*
A világbékéről szónokolsz,
de otthonod látványa: egy tájkép csata alatt s után
*
A világi hívságok ellen tiltakozva
a nyomorig inger-szegényíted környezeted
*
A világításon spórolsz
depressziós hangulatot teremtve, szemedet rontva,
ami azután idővel sokkal nagyobb költségekbe ver,
és esetleg visszafordíthatatlan testi-lelki egészségkárt okoz…
*
A világvégére fogadtál,
Ennek drukkolsz, erre van szemed,
azt veszed észre, ha így alakulnak a dolgok,
futnál a pénzed után,
s így minden ellenkező jel megkopaszt és letaglóz
*
A züllés lejtője elején még fékezhettél volna,
ha nem vagy oly elbizakodott,
de így már tehetetlenül sodródsz a katasztrófába…
*
Abban a játékban bízol,
ahol csak egy nyerhet és milliók vesztenek…
*
Addig eszel, amíg a tányéron van,
ameddig a szemed kívánja,
mígnem a gyomrod ki nem hányja
*
Szó szerint veszed,
Hogy a férfinak elég,
Ha csak egy fokkal szebb a randa ördögnél…
*
Addig tart fogadkozó elszánásod, amíg tart a borod -
egyszerre fogynak el,
s utána már csak a szégyenérzet marad, s kerülöd társaidat
*
Te ihatsz nyakaló nélkül,
Kutyabajod se lesz, csak macskajajod
*
Hogy nyilvánosan „tartsd magad”,
Ez annyi energiát felemészt,
hogy odahaza mosogatórongy vagy
*
Embert barátjáról…
A korpa közé keveredsz, felfalnak a disznók
Lehúz a mocsár – gleichsaltolás, lefelé nivellálás
*
Addig vagy nő,
míg el nem vettek ill. amíg nem szültél,
azután már főleg vagy csak egy bősz anyafarkas
*
Felfuvalkodó és kipukkanó
Amit ő nem tud a témáról, azt nem is érdemes tudni
*
Önbetörést elkövető, majd jajveszékelő
*
Ingyen vacsoráló
Bolondgombát evő, faló
*
Addig vársz álmaid szép hercegére,
míg visszacsinálhatatlanul vénlány maradsz
*
Kozmikus pech
Addig-addig mondogatod, míg elhiszed:
nálad nincs ezen a világon szerencsétlenebb –
a teremtés egyetlen/legnagyobb vesztese vagy
*
Addig-addig taktikázol a csata elkerülésével,
hogy elveszíted közben a háborút
*
Addig-addig totojázol, válogatsz stb.,
mígnem két szék közt a pad alá esel
*
Addig-addig üldözöl egy szúnyogot,
hogy összetörsz mindent lakószobádban
*
Agytornákkal, fejtörőkkel stb.
nem élesíted eszed s így az végleg eltompul
*
Ahogy egy tornász a talajgyakorlatát,
úgy tervezed aznapi testmozdulataidat
*
Ájult rajongással követed a mestered,
még a kútba is utána ugrasz
*
Akárhogy kínlódsz,
tudásod puzzle-darabkái
nem állnak össze egész épületté
*
Akkor is a legközelebbi boltba mész,
ha az rablók állandó tanyája
*
Alázattal szolgálhatnál nagy ügyeket,
de te inkább úr vagy – egy szemétdombon
*
Áldod teremtőd a gyönyörű szép rózsáért,
de menten átkozod, ha megszúr a tövise
*
Áldott kezű autószerelő lehetnél,
de csak lopott autók gazdái átkoznak
*
Alig szabadultál, máris visszavágysz
a börtön „otthonos” létbiztonságába
*
Alig várod már, hogy „megboldoguljál”,
ezért két végéről égeted a gyertyát
*
Állandó fokozott harckészültségben vagy,
Mintha mindig valami támadást várnál…
*
Állig páncélban
teszed „sebezhetetlenné” magad,
de így megsimogatni se lehet
*
Álszent vagy:
titokban rendeltetésellenesen használod, rongálod lelked
*
Általad nem befolyásolható
kellemetlenség miatt
mérgelődsz detoxikáló nélkül
*
Amennyivel kevesebbet gondolkodsz,
legalább annyival többet tévedsz
*
Ami ingyen van, azt nem értékeled:
a természetet, szellemi közkincseket stb.
*
Ami valaha csendes és nyugodt otthon volt,
abból átjáró házat, menekült tábort stb. csináltál
*
Amíg élsz,
nem bocsátod meg magadnak,
hogy nem királynak születtél
*
Amíg nem kapod meg a vegyelemzést,
addig nem iszol, inkább szomjan halsz
*
Amikor a jég elveri a termést,
„isten” munkáját önkezűleg fejezed be
*
Amikor ég a ház,
akkor hamar és ügyesen jó sok olajat öntesz a tűzre
*
Amikor levegőzöl és táplálkozol,
úgy érzed, minden harapást mástól veszel el
*
Amiről véletlenül nem hallasz,
s nem jut tudomásodra, az nincs is
*
Amit megeszel, az a tied? –
és a hánytatás, gyomormosás, koplaltatás…?
*
Amit olcsón adnak,
abból túl sokat veszel, még ha évekre be is spájzolsz vele,
másnapra viszont már nem marad kenyérre és tejre, sóra
*
Amit te néma tiltakozásnak szántál,
az hallgatólagos beleegyezés lett
*
Amit tökrészegen
Hablatyolsz vagy „kiokádsz”,
Azt gondolod őszinteségnek…
*
Anyanyelved helyett
egy iskolában tanított mesterséges nyelven beszélsz
*
Annyi bölcsességed sincs,
hogy megfogadd egy valódi bölcs jó tanácsát
*
Annyi mindent akarsz csinálni,
hogy lassan eltörpülsz restanciáid mellett
*
Annyi tennivalót vállalsz be,
hogy átkozod teremtődet:
miért csak két kezed van
*
Annyira „pozitívan nézel”,
hogy a vereséget győzelemnek,
a tragédiát komédiának látod
*
Annyira „szereted” kisgyerekedet,
hogy nem engeded el a kezét, nehogy felnőjön
*
Annyira „tiszteled az életet”,
hogy rettegsz lépni, hátha eltaposol „valakit”
*
Annyira bánt,
hogy senki nem figyel rád,
hogy a köztéren felgyújtod magad
*
Annyira biztos vagy sikeredben,
hogy cukkolásként ejtikézel, majd későn hajrázol
*
Annyira buzog vállalkozó kedved,
hogy mindennap egy egészen új életet kezdesz
*
Annyira büszke vagy hajnali kelésedre,
hogy estig nem is tudsz betelni ezzel, odavagy magadtól
*
Annyira csak a jövő érdekel,
hogy hibernáltatod magad 200 évre
*
Annyira eredeti akarsz lenni,
hogy mindig másokhoz igazodsz, hogy eltérhess
*
Annyira félsz a megszólástól,
hogy semmi „bolondságot” sem mersz csinálni
*
Annyira félsz,
hogy élelmesnek lássanak,
hogy inkább mafla, mamlasz leszel
*
Annyira jellegtelen vagyok,
hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
*
Annyira kíméled és óvod magad,
hogy lever egy nátha, s szaporodnak allergiáid
*
Annyira naiv vagy,
hogy éppen egy közismert besúgónak gyónod meg bűneid
*
Annyira nem tiszteled meg embertársaidat,
hogy megriadnak madárijesztő „külsődtől”
*
Annyira önfeledt vagy,
hogy gyereked játszópajtása, s nem nevelője leszel
*
Annyira szerény mafla vagy,
hogy életszínjátékodban csak statisztálsz
*
Annyira szórakozott vagy,
hogy más gyerekét hozod el az óvodából és elveszted
*
Annyira tartasz a vak megszokás rabságától,
hogy naponként mindent, de mindent módosítasz
*
Annyira tetszel magadnak,
hogy ismerőseidet is saját képedre akarod formálni
*
Annyira tiszteled az életet,
hogy kerülöd a rétet, hátha eltaposol egy hangyát
*
Annyira unikum kívánsz lenni,
hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak
*
Anyukád már elment,
de rád hagyta szemüvegét: ma is azon keresztül látsz
*
Arányérzéked elromlik és nem javítod ki:
megdobnak kenyérrel, visszadobsz kővel
*
Árnyékbokszoló
Mindenkit ütsz, vágsz: így a téged bántót is bizton megbünteted
*
Arra haragszol meg legjobban,
aki mindig feltétlenül és önzetlenül segít,
mert ennek tükrében látod saját gyarlóságod
*
Arra még számítottál,
hogy bepisilsz, bekakilsz,
de hogy mindez nyakadba csurog…
*
Arról is azt hiszed, hogy tudod,
amiről halvány fogalmad sincs és megbuksz
*
Áruvá minősíted magad,
csökkent értékűvé s kiállsz az emberpiacra
*
Aszerint udvarolsz és barátkozol,
hogy ez elősegíti-e egy rang megszerzését
*
Átutazó turista vagy a hazádban,
aki csak annyit tud az emberi sorsokról,
ami ott és akkor éppen az arcokra van írva
*
Autód elsötétített üvegén
nem hatolhatnak át stimuláló emberi impulzusok
*
Autóddal olyan sebességgel száguldasz,
hogy a legkisebb hiba is végzetes lenne
|
