|
A BOLDOGTALANSÁG TÉNYEI ÉS TÉTJEI –
OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
RÖVID-TARTÓS, INTENZÍV-EXTENZÍV
ÉLETMINŐSÉG HIÁNY ÉS LÉTRONTÁS
Petőfi Sándor
Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Miként ha már ott volna nyomán.
Hiába igyekeznetek!
Előttetek, mögöttetek
Nincs a boldogság... ott alattatok van
A sírhalomban.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Hol annyira megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára,
hol meg minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,
s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra...
*
A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.
Majd amikor nálad betelik a pohár,
akkor kiborítod a bilit,
s megnyitod a hidegháborús frontokat.
*
Arra vagy a legbüszkébb,
hogy életed végégig egy helyen dolgoztál,
kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál,
brigádversenyt nyertél,
munkafegyelmi ügyed soha nem volt.
*
Annyira leiszod magad,
hogy teljesen kivetkőzől magadból,
az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze,
eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,
lehányod magad,
szégyenkezve, magadtól undorodva
szinte lopva mész haza,
s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni...
*
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva,
mégcsak megbánást sem tanúsít...
*
Heroikus küzdelemben kifogja a nagyhalat,
de mire a partra ér, már csak a csontváz marad….
*
A gyanútlan polgár
másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból
*
Vagy nem foglalkoznak álmaikkal,
avagy szó szerint értik azokat
*
A szent könyvek holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat
*
Amíg ő nem halt meg,
addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény
*
Vagy kötelességízűvé teszi életét,
vagy eléletművészkedi azt
*
Annyira irtózik a trágárságtól,
hogy a prüdériába menekül,
s onnan prédikál és papol
*
Mintha most először
Vagy utoljára olvashatnád,
Csodás véletlenből került hozzád,
S biztos, hogy soha többé nem látod,
Csak erre az egy éjszakára…
Nem lehet halogatni, épp csak belenézni,
Hisz érzed, hogy a sorok között
Létfontosságú üzeneteid érkeztek.
Ha megfejted a „rejtvényeket”,
Akkor egész életed új irányt vehet.
A rémálomkép: a sorok szemed láttára
Válnak elmosódottá, olvashatatlanokká.
*
Te magad hívod házadba Mekk mestert,
Aki mindent megszerel, megjavít,amit ér,
Tele segíteni akarással mindent elront,
Immár megjavíthatatlanul
*
A finom pecsenyét csak nyögve,
A békát viszont úgy lenyelik,
Hogy még nagyokat cuppantak is közbe
*
Legjobb barátod küldöd el,
Hogy szerelmet valljon a nevedben
És úgy jársz mint Cyrano de Bergerac
*
Aki önhibáján kívül verembe esik,
az vagy szégyenkezve hallgat,
vagy életfogytig berendezkedik,
vagy berántaná a segítő kezet nyújtót
*
Minden betegséget
Isten büntetésének tartanak
S belenyugszanak mint megváltoztathatatlanba -
Szemlesütve, szégyenkezve viselik el
*
Többnek veszik az 1000 fillért,
Mint a 100 forintot
*
Akinek a háza ég, az kiabál.
Ha csak a szomszéd háza ég,
Akkor nyugodtan pipázgat a diófa árnyékában.
Aki segíteni akar, az olajat önt a tűzre…
*
Akinek nincs diliflepnije,
Annak tilos a szabad szólás,
Akinek meg van,
Azt nem veszik komolyan
*
Ámokfutó
Ön- és közveszélyes emberek
Riogatják a békés lakosságot
*
A kutyák kapnak először enni,
S ha maradt, akkor az emberek is,
De csak miután kunyeráltak és pitiztek
*
*
Elmegy a jobbik eszed,
És mégcsak nem is mész utána megkeresni
*
Szakbarbár
És aki mindenhez konyít egy kicsit,
De amúgy semmiben sincs igazán otthon…
*
Nem mersz kezdeményezni,
Mert annyira félsz a hibázástól, a kudarctól
*
Mert nincs gyönyörű hangod,
botfülűként eleve leírod magad -
még a fürdőszobában sem énekelsz,
nemhogy társaságban, kocsmában, templomban,
lemondva örömöd-bánatod ilyen kifejezésétől,
megsokszorozásáról, illetve öngyógyításáról...
*
Fogyatékosítod, leszázalékoltatod memóriád:
csak a rosszra emlékszel,
de arra nagyon:
úgy fel tudod idézni, hogy ismét átéled...
*
Nem érzed már az ízek sokféleségét,
mert vagy mindent íztelenül készítesz,
vagy mert mindent elédesítesz, elsózol
vagy másképpen túlfűszerezel:
ételed is, életed is
*
Mintha letakarnád a szemed,
vagy fekete szemüveget vennél fel,
vagy túl közel állnál a festményhez, archoz,
vagy mindig csúfságokon legeltetnéd szemed:
megfosztod magad a szemünk szép világától
*
Senki nem érint,
nem simogat és nem ölelget,
pedig nem lakatlan szigeten laksz....
*
Bedugod a füled a szirénhamgokra,
nem javítasz nagyothallásodon,
nem műveled ki füled az isteni muzsikára...
*
Kimaradt gyerekkorodból a kerékpár,
de később sem pótoltad-e hiányt
lemondva így egy nagy élménycsomagról
*
Lemondasz róla,
hogy valaha is kertes házban lakj,
s megideologozálod magadnak,
milyen jó is neked a panel tizedik emeletén...
*
Karbantartás elmaradása miatt
leépült, berozsdásodott a humorérzéked,
s már csak kínodban tudsz nevetni
*
Csak az egyik kezed-lábad használod,
a másik lassan, de biztosan elsorvad
*
Leszoktattad magad a sírásról,
már nincsenek is könnyeid,
már nem is tudsz így megkönnyebbülni
*
Csak akkor vagy teljesen elégedett,
Ha a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad
*
Ténykérdéseken vitatkozol
Evidens, nyilvánvaló dolgokat akarsz bizonyíttatni
*
Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.
Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...
*
Amikor legény kell a gátra,
akkor mindenki anyukája szoknyája mögé bújik,
amikor a hazát kellene megvédeni,
csak anyámasszony katonáit találhatunk...
*
Megtudják, hogy mi a kedvenc zenéd és ételed,
s életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok.
*
Vagy a soha nem volt,
az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz,
vagy olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelez,
s így passzivitásra kárhoztatod magad.
*
Mindig csak egy kicsit adod alább,
Míg oda jutsz, hogy már lejjebb nem süllyedhetsz
*
Zorán : Így is jó
www.youtube.com/watch?v=OOVVpJKYwzU
(zene: Presser - dalszöveg: Sztevanovity Dusán)
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Ahol megverekszünk minden szóért
És már senkivel sem alkuszunk
Ugye jó barátom jól emlékszem
Nem is régen oda indultunk
Ma már neked is van címed, számod
Mi már sínen vagyunk, azt hiszem
Ugye alattad is autó berreg
Talán mindenkinek lesz ilyen
Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
De nekünk így is jó
Én még emlékszem az első dalra
Amit olvasatlan dobtak el
Aztán kitanultuk hogyan szóljon
Így már egész más, de megfelel
Megy a bicikli, ha jó a lejtő
Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne
Hogyha találkozunk, el ne fordulj
Velem emelt fővel rázz kezet
Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet
És nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör, de nekünk így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Oda nem visz el se HÉV, se metró
Lám a bérkocsi sem arra jár
És mert nem hiszem, csak azért mondom
Kicsit hangosabban másoknál
Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó
|
