Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az önsorsrontás magasiskolája 61-62. PDF Nyomtatás E-mail
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - LÉTROMLÁS NYERSANYAG
Írta: Jenő   
user_10153402_1172416149111
AZ EMBERI BALGASÁG KORHOLÁSA
A legeslegtöbbet én árthatok is magamnak, ki más?


SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE




Olyan zsugori mintha örökké élne – 
úgy tékozol mintha ma meghalna 



Ha éppen most jó idő van, 
akkor azért sopánkodsz, hogy mi lesz majd… 



A Napnak 
megparancsolod, hogy felkeljen – 
a gyerekednek viszont rimánkodsz? 



Egyre önteltebb és felfuvalkodottabb lesz, 
míg túlfújt lufiként hirtelen ki nem pukkan… 



Semmit sincs szíved kidobni 
a süllyedő léghajóból – 
így még életedet is elvesztve a tengerbe esel… 



Pokolba 
a sok szociális szabállyal s az elfojtásokkal: 
ahol rájön, ott szerelmeskedik vagy pisil, kakil 



Éhen halsz, 
mert görcsösen markoltad a magot: 
nem merted elvetni! 



Pletykaéhező: 
egyfolytában furdalja oldalát 
a hamar öregítő kóros kíváncsiság… 



Megijedsz a saját árnyékodtól, 
s akárhogy próbálod, nem tudod lerázni… 



Folyton hátrafelé nézegetsz, 
s így bevered a fejed vagy karambolozol… 



Annyira szkeptikus, 
hogy még abban se biztos, 
hogy most itt ő kételkedik-e…. 



Kedveli a bonyolultabb megoldást: 
nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót… 



Amikor ég a házad, 
akkor jól időzítve 
jó sok olajat öntesz a tűzre! 
(vagy még tovább hergeled a támadó vérebet…)



Megspórolná 
felkapaszkodását a szellemi magaslatra -
anélkül szeretne magára látni, önismeretre jutni… 



Neki az egész év egy fordított nap: 
az asszonyon van a nadrág és a kalap? 



Sokat akar a szarka, 
de nem bírja a farka: 
kicsi önismeret - nagy mohóság… 



A nap egyik felében 
mindent be- és elzársz, 
míg a másikban nyitogatsz… 



Ha passzívan áll ellen, akkor a ráktól, 
ha aktívan, akkor meg az infarktustól fél… 




Mivel sokaknak adtál jó tanácsot, 
saját ügyedben is magadhoz fordulsz… 



Lenyuszizzák, 
s bedőlve a provokálásnak 
vakmerő tettre szánja el magát… 



Nem mer kimenni az utcára, 
mert hátha pont az ő fejére esik egy tégla… 



A fürdővízzel együtt 
a kisgyermeket is kiöntöd 
a jéghideg hátsó udvarban? 



A buta s agresszív tanárok ellen 
minden tanulás szabotálásával tiltakozol? 



Remegő gyomorral eszel, 
mert olyat rendeltél, ami neked túl drága… 



A tengeren átkelve elbíztad magad, 
s otthon belefulladsz egy bányatóba… 



Úgy fogod fel az evést 
mint orvosságot: 
gyorsan lenyelni és túllenni rajta? 



Ünnepnapok nélküli életed olyan 
mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül… 



Édes otthonát 
átvarázsolja keserves dologházzá: 
Isten hozta, őrnagy úr! 



A sarokba szorítod a kutyust, 
s meglepődsz, hogy farkasként ugrik rád 



Balhited is hegyeket mozgat – 
kisistenként avatkozol bele a természetbe… 



Arányosság van: 
Önként és dalolva
egyre többet dolgozol 
egyre kevesebb reálbérért… 



Csak fejni akarod a juhaidat, 
de még a legelőre se hajtod ki reggelente? 



Az orrodnál és a farkadnál fogva 
téged a világ végére is el lehet csalni? 



Vészmadár, 
aki minden tőled telhetőt megtesz, 
hogy esetleg még be is váljon jóslata! 



Mindenfélét összeolvastál, 
de nem tudva, milyen kérdésre vártál választ! 



Arra nem gondoltál, hogy 
a büntethetőség alóli mentességnek 
gondnokság alá vétel is lehet az ára! 



Mindent 
olyan pontosan akar elmesélni, 
hogy elveszünk a részletekben… 



Spekulatív teóriák kőkoporsójába 
akarod az élő világot tetszhalottasítani? 



Kellő időben 
méltósággal vissza nem vonulva 
szégyenszemre, lesajnálva pucolsz el… 



Fegyvert ragad, 
– pl. mérgezett tőrt –,
de elveszik tőle és általa vész el 



Az elején nem tisztázott félreértés 
veszekedéssé, sőt verekedéssé fajul… 



Nem érti vagy nem figyeli 
teste jelbeszédeit, 
csak ha már irreverzibilisen végzetes a baj… 



Olyan vagy mint az időjárás: 
szeszélyes 
s azt várod, hogy hozzád igazodjanak? 



„Jócselekedetek” halmozásával 
próbálod kiérdemelni a nagy Ő szerelmét? 



Neked kevés, 
hogy kutyád eltűri a macskád: 
puszipajtásokká tennéd őket? 



Hogy más ne gyönyörködhessen kedvesében, 
- mintha ő ezzel kevesebb lenne -
mindenkitől hermetikusan örökre elzárja Őt… 



A megkedvelt ételt vagy dalt 
a rosszullétig, a megutálásig fogyasztod? 



Szívességet kér tőlem, 
de ha nem – rögtön - teljesítem, 
akkor szid, ócsárol és bepanaszol… 



Annyira „szereti” gyermekét, 
hogy a játszótársa és nem a nevelője lesz? 



Nem hiszed el, 
hogy neked megbocsátották 
s tovább zaklatod a sértett felet 



Ha egy légy „szemtelenkedett”, 
életprogramként akar bosszút állni rajta 



Olyan pozitív a szemlélete, 
hogy vereségét egyenesen győzelemnek látja 



Tudva tudván, 
hogy peches ember vagy, 
vagy ma egy rossz napot fogtál ki,
s te mégis az olvadó vékony jégre mész? 



Úgy akarsz jó üzletet kötni, 
minden kockázat nélkül,
hogy te még véletlenül se veszíthess rajta? 



Beszállsz 
egy tömegverekedésbe, 
s még méltatlankodsz, ha hátulról ütnek 



A pusztába kiáltod a szavad, 
majd keseregsz a visszhangtalanság miatt? 



Felülsz a léghajóra, 
de a magasban bemajrézol 
és azonnal ki akarsz szállni… 



Először állattal, majd másokkal, 
végül nem kivételezve: magával kegyetlen… 



Csak borral akarod elűzni gondod: 
az kijózanodás után bumerángként csap le! 



Csodaidomárként életed teszed rá, 
hogy a vad oroszlánt doromboló házi cicussá szelídítsd… 



Úgy adod az értelmiségit, 
hogy szemüveget viselsz és délben kelsz fel… 



Te sem engedsz 
a „Haragszom rád!” játszmában: 
inkább te is szenvedsz - a kapcsolatod kiszenved 



Annyira büszke vagy 
hajnali felkelésedre, 
hogy estig nem telsz be vele: 
mindenkinek ezzel dicsekszel… 
(más dicsekednivalód nincs is aznap)



Mire felépült végre a házad, 
teljesen leépültek kapcsolataid: 
kit látnál vendégül? 



Híres ember „barátsága” után kajtatva 
elveszítetted a szinte tálcán kínálkozót! 



Felszállsz a Mars-expedíció járatra, 
pedig nincs retour jegy a zsebedben! 



A tűz varázslata és igézete: 
egyre közelebb és közelebb köröz fölötte, 
míg előbb-utóbb belehull és megsemmisül…



Neki senki sem parancsolhat: 
még a Grammatika se diktáljon, korlátozzon? 



Mindig az árral úszol, 
egyre biztosabban sodródva 
a félelmetes Niagara vízesés felé… 



A ritka, 
olykor egyszeri jó alkalmat 
elszórakozza: 
mert neki csak egy nagy játék az élet 



Ész nélkül rohan kósza hírek után! 
Majd kiderül: 
nem osztogatnak, hanem fosztogatnak? 



Nem tud kitörni a nagy hencegés 
és nagy megszégyenülés ördögi köréből… 



Nem a bajok találnak éppen rád, 
hanem te keresed őket, te mész elébük? 



Ha neadjisten 
kölcsön is adsz, 
addig nem alszol, míg nem kapod vissza… 



Gyorsan akar sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni könnyebb mint építeni… 



Vagyonod 
plasztikai sebészekre költöd, 
hogy Madonnát faragjon belőled? 



Megátkozták a törökök: 
szomszédjaival kiélezi konfliktusát, 
körkörösen frontokat nyit 



A kiközösítéstől félve hagyod, 
hogy lehúzzon magához a középszerűség? 



Csak akkor becsülsz valamit, 
ha abból igen keveseknek van vagy lehet? 



Úgy dicsekszik bűneivel 
mintha valaki azzal kérkedne: 
milyen nagy beteg… 



Addig söpröd a szőnyeg alá 
kis problémáidat, 
míg nagyon felpúposodva biztosan elbuktat… 



Olyan könnyelmű vagy, 
mintha 
mindent megismételhető, 
minden jóvátehető lenne! 



Legreményteljesebb gazdasági vállalkozása: 
sivatagban homokot, eszkimóknak jeget árul… 



Kikacagja a sírókat, 
s meglepődik, 
ha ők ezért alaposan elagyabugyálják…



Valahogy nincs érzéked a határidőkhöz: 
„Ej, ráérünk arra még!” 



Ha bármi is romlik el, 
holtbiztos, 
hogy Mekk mesterhez fordulsz segítségért 



Ájult rajongással 
követed a Mestered – 
még a kútba is utána ugrasz? 



Hogy ne kelljen kidobni, 
mindig a rohadó almát eszed, sose az épet… 



Mint önmagad halálos ellensége: 
a fogaiddal ásod ki saját sírgödrödet... 



Hogyan lehetnék 
itt és most boldog, 
ha holnap(után) leéghet a házam? 



Háborog a lelked, 
ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el 



Nappali koplalással bünteti, 
majd este nagy zabálással jutalmazza magát 



A bohóc tréfáján megsértődik – 
mi több: párbajra hívja, feljelenti stb. 



Előre iszik a medve bőrére, 
elbizakodottsága 
jelentősen hozzáad a medve sikeréhez 



Nincsenek állataid, 
vagy nem társnak 
és nem tanítómesternek látod őket! 



Ha képes csúzlit gyártani, 
akkor jogában is áll lelőni a szelíd galambot? 



Már előre 
magáénak tart minden sikert, 
így a bekövetkező kudarc is az övé… 



Halmozódó, 
titkolt, mert szégyellt bűneivel 
egyre zsarolhatóbb is teszi magát… 



Előbb kiélvez 
minden tiltott gyümölcsöt, 
legfeljebb – ha már megöregszik – 
majd szánja-bánja? 



Ha ma este nyer a csapata, 
akkor egy zsákbamacskát is elvesz feleségül 



Nem veheti el 
nagy és hűséges szerelmét, 
mert „a horoszkóp” ma éppen mást mond… 



Munka után édes a pihenés – 
megcsömörlik a sok „édes semmittevésben” 



Ellenségének mindent őszintén bevall, 
a barátja előtt annál makacsabbul hallgat? 



Hajnalban álomfejtőjével konzultál, 
addig bele se kezd aznapi teendőibe! 



Magadnak se adsz 
tiszta lapot: 
újraolvasod folyton bővülő „rovásírásod” 



Nem megemészthető számára, 
hogy élete legnagyobb adományai 
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok! 



Csak egy kis tüzet rak, 
lábbal eltaposhatót, 
de elővigyázatlanul a szelet nem kalkulálja be! 



Egy kis fuvallatot, szellőt vetsz 
és szélvészt, pusztító vihart aratsz? 



Csak egy kis játékos birkózásnak indul, 
de kegyetlen élethalálharcba fut, azzá fajul… 



A túl nagy nevetésnek 
Könnyen kis-nagy rövid-hosszú sírás lehet a vége



Jól belegondol: 
hol és hogyan készül 
ez az állati váladék, a tej… 



Anyanyelve is idegen marad 
összekeverve a felfüggesztést-felakasztást… 



Ezerfelé indulsz el, 
de egyetlen egy helyre sem érkezel meg… 



Önfeljelentő, 
aki magára terhelően vall, 
és súlyosbításért fellebbez? 



Leárazza, leértékeli 
s végkiárusítja magát! 
Licitálni lehet: 
ki ad kevesebbet, legkevesebbet?



Eltéveszted a házszámot 
s a szomszéd házban kezdesz rendezkedni… 



Ha nincs világszép hangja, 
akkor még egyedül-kórusban sem énekel? 



Míg nem lebegett feje felett 
az amputáció réme, 
addig még nem csodálta meg földig érő lábát… 



A divathullámon lovagláshoz 
nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel… 



Szívében haraggal, 
nyugtatóval fekszik – 
tompán, serkentővel ébred… 



Nincs hobbid, magánpassziód – 
csak olyat csinálsz, amiért fizetnek? 



Oly egyoldalúan 
„fejleszted” magad: 
nagy fenéken, seggen egy nagy fej leszel! 



Vadidegenben vakon megbízol, 
barátodat teszteled, le-leellenőrzöd? 



Előrelátóan gondoskodsz 
másállapotodról: 
összkomfortosan rendezed be a sírkamrádat 



Összeköti 
a kellemetlent a haszontalannal: 
pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát, hónalját stb. 



Addig eszel, 
amíg a szemed kívánja, 
ámbár a gyomrod utána kihányja! 



Örömet szerez drága szüleinek: 
ők választhatnak párt és pályát neki 



A békesség és a bevétel kedvéért 
a rajta szekatúráztató megrendelőt kiszolgáló 



Egyre több ital „feledteti”: 
egyre messzebb távolodtál az ideálodtól! 



Te vagy a feltalált örökmozgó, 
csak nem veszed észre: körben jársz… 



Csak azért neveli fel így a gyerekét, 
hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye? 



Edzel a jégkorszakra: 
kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad…? 



Állandóan 
fokozott harckészültségben: 
mintha mindig valami súlyos támadást várna… 



Senki nem vádol, 
s te mégis mentegetőzöl, 
s ezzel tulajdonképpen magadat vádolod… 



Nála jár lánykérőben 
az álruhás királyfi, 
előítéletesen ő csak egy csavargót lát benne! 

*

Örül, ha a gomba friss, szép, sok: 
hogy bolond vagy mérges, nem érdekes 



Dafke 
mindent fordítva csinálok: 
félrevonulva eszek, nyilvánosan vécézek 



Külföldiekkel 
lassan, szótagolva s hangosítva szólva 
értetnéd meg magad? 



Mindent tudni akarsz, 
ha mégoly felesleges 
vagy káros is az rád nézve?



Naphosszat gyötröd az agyad, 
hogy pontosan visszaemlékezz álmaidra! 



Mindent gyűjtesz 
és alig-alig selejtezel: 
kiszorulsz raktárrá lett lakásodból 



„Természetes viselkedésed” 
- köpködsz, szellentesz stb. – 
szociálisan egyre inkább izolál téged 



Úgy jársz mint Midász király, 
akinek tényleg minden kívánsága teljesült! 



Az életet játéknak venné, 
s amikor elmegy tőle a kedve, 
akkor megszólal: „Nem ér a nevem! 



Hogy győzzél egy csatában, 
ezért lemondasz a háború megnyeréséről? 



Sokkal inkább vagy 
a királyok kutyája 
mint a kutyák királya? 



Lelki nemesedésedet 
elsősorban 
tested rafinált gyötrésétől, sanyargatásától várod 



Betegségtől bepánikolva 
tíz orvoshoz is rohan: 
csoda, hogy nem gyógyul? 



A kis fájdalomtól is irtózva 
még gyereket se mer szülni, 
hogy majd ez kicsit se fájjon… 



Egy cinikus aranyköpésen élsz-halsz: 
„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…” 



Hirtelen akarsz meggazdagodni, 
ezért minden vagyonodért lottózol… 



Vaktában lövöldözöl, 
s mire szembekerülsz az ellenséggel, 
már teljesen üres a tár! 



Te csak 
egy cseppet 
töltöttél a pohárba, 
csakhogy ez már a legutolsó volt… 



Állig páncélban 
teszi sebezhetetlenné magát, 
de így viszont simogatni se lehet… 



Ha már elvonult 
a vihar és égszakadás, 
három esőkabátot is felveszel? 



Csak a lépcsőházban jut eszébe, 
amit még bent mondani kellett volna… 



Nincs tisztában 
itt és most 
a szavai jelentésével: 
pl. a sértését bóknak szánta 



Minden járt utat elhagy, 
annyira erőlteti, hogy „egyéni” úton „haladjon”… 



Vasár- és ünnepnapokat hétköznappá téve 
Folyamatosan termelsz veszteséget, hiányt? 



Dühös vagy 
az irgalmas szamaritánusra, 
amiért kicsit „késett” a segítséggel? 



Házasságkötési ügyben 
frissen elválttól 
vagy riválisodtól kérsz tanácsot? 



Ha másoktól nem kap
- elégnek érzett, ítélt – 
„szeretetet”, 
Akkor hát mi okosabbat tehet,
minthogy agyonkényezteti magát… 



Nem érsz rá oltani a házad, 
mert akkor lemaradnál a VB döntőről 



Annyira szórakozott professzor, 
hogy elfelejt enni és egyszerűen éhen hal... 



Mások szokásait kinevetve 
magáról állít ki magyarázandó bizonyítványt… 



Ha két legyet ütöttél egy csapásra, 
már nagy vadásznak képzeled magad… 



Úgy szidod, ócsárolod portékád, 
mintha a nemtelen versenytárs lennél! 



Egy eszményi nőt szeretnél, 
de mire részekből „összerakosgatod”: 
szörnyeteg, házisárkány, antinő stb. lesz! 



Évekig vársz a nagy alkalomra, 
hogy valami ereklyét szerezz bálványodtól,
amit azután hamarosan a sutba vetsz… 



Addig nem értékeled, amid van, amíg van
csak akkor, amikor már végleg elveszett? 



Mindent pénzben akarsz értékelni, 
hogy azután könnyen összehasonlíthassad őket? 



Neked kínos nemet mondani, 
így nagyon sokan élnek vissza a „jóságoddal”… 



Annyira tiszteli az életet, 
hogy nem mer sétálni a mezőn, 
hátha eltapos egy útját keresztező hangyát... 



Csak a kisujját 
nyújtotta az ördögnek, 
mégis berántották a fogaskerekei… 



Elvágod a gyökereidet – 
átültetve próbálod magad 
mesterségesen éledtben tartani? 




A száműzetés
nem véletlenül volt
régen súlyos büntetés, 
te meg önként kivándorolsz…?! 



Ha eltakarod 
vagy behunyod a szemed, 
akkor a dühöngő bika se lát téged? 



Kis lakásba 
kis kölyökkutyát hozol,
majd meglepődsz, 
hogy felnőve kitúr lakásodból! 



Mindent 
meg akarsz tapasztalni – 
a tűzbe is belerakod a kezed 



Semmiben nem ismersz tréfát, 
mindent halál komolyan veszel? 



Mérget veszel rá, 
hogy neked semmi sem fog sikerülni – 
és tényleg bejön, ha magad ellen fogadsz… 



Tablettás bort iszol – 
az itt megspórolt pénz 
majd jó lesz az orvosságra? 



Ha megharap egy – veszett - kutya, 
odatartod neki a másik lábadat is? 



Minden bolonddal, részeggel 
leállsz vitatkozni – és persze veszekedni is… 



Nagyon büszke legény,
ő nem fanyalodik segítségre: 
saját magát szeretné, sőt akarja 
a hajánál fogva a mocsárból kihúzni! 



Előbb fejest ugrasz, 
majd úgyis megtapasztalod, 
hogy pontosan milyen mély itt a víz… 



Egyik dolga fontosabb mint a másik: 
maradék időben 
keresgéli, de nem találja az élete társát… 



Nagy ügyeket szolgálhatnál, 
de te inkább vagy „úr” a szemétdombon… 



Fájdalomfóbiásan 
végleg érzéstelenítetted magad: 
inkább kellemest és kéjt se érezz! 


Ifjan 
csak szemlélődő bölcselkedő – 
öregen 
meg felforgatná az egész világot… 



Ép elméd szándékosan megbontod: 
berúgástól kijózanodásig „őrült” vagy! 



Kíváncsi vagy – 
teszteled a lelki teherbírásod: 
az ellenségedhez költözöl albérlőnek…



Mintha bedugnád mindkét füled – 
egyfolytában csak magadat hallgatod? 



Összetöröd 
az igazmondó tükröd, 
ha neked nem tetszőt mond? 



A barátaidtól hízelgést vársz – 
a mesékben mindig másra ismersz rá… 



Nem látod 
a fáktól az erdőt – 
elveszel a részletekben


LAST_UPDATED2