Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az önsorsrontás magasiskolája 63-64. PDF Nyomtatás E-mail
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - LÉTROMLÁS NYERSANYAG
Írta: Jenő   
300px-hieronymus_bosch-_the_seven_deadly_sins_and_the_four_last_things
AZ EMBERI BALGASÁG KORHOLÁSA - MAGYARORSZÁG XXI.
A legeslegtöbbet én árthatok - használhatok - magamnak, ki más?




63-64.

SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE



Életét meghosszabbítandó 
az éjt is nappallá teszi, így rövidíti meg

*

Amit nem látsz 
vagy amiről nem beszélsz, 
az nincs is – 
És megfordítva…

*

Ha a jó tündértől hármat kívánhat, 
még jó, ha nem végzi rosszabbul…

*

Azért panaszkodsz, 
mert a szabadstrandon lármáznak s fröcskölnek

*

Félsz az élet spontaneitásától, az improvizálásoktól… 
legszívesebben életed előre felvett filmjét nézegetnéd

*

Noha nem kerülget az éhínség-éhhalál, 
mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot?

*

Egyszerre akarnál tízfélét csinálni 
és szimultán, egyidejűleg tíz felé figyelni?

*

Többet erővel mint ésszel: 
miért kalapáccsal ver szöget, ha keze is van?

*

Fél lábbal jelentkezel Tarzan szerepre – 
És ha mégsem te nyersz, akkor harakiri…!?

*

Túl is dagasztott hiúságodnak 
ravaszul hízelegve 
könnyen kiéneklik a sajtot a szádból!

*

Lássuk Uramisten, 
mire megyünk ketten: 
besegítesz a jégesőnek?

*

Miért rohannál vízért tüzet oltani? 
Csak a szomszéd háza ég és nem a tiéd!

*

Kétféle lelkiállapotod van: 
vagy részeg disznó vagy másnapos vagy! 



A papírpénzből 
kishajót és repülőt hajtogatsz, 
majd tapsikolva útjára engeded 

*

Bolhából elefántot csinálsz: 
kis botlásod halálos bűnné nagyítod? 



Hárommilliárd nőt 
egyenként szemügyre véve 
keresnéd az egyetlen Igazit? 



Képtelen beletörődni 
születési adottságába, bajusztalanságába: 
létkérdéssé teszi s így szélhámosok martaléka lesz 



Nem számol a következménnyel: 
jószándékkal kövezi útját a pokolba 



Másnak 
bőven termő bamba diófává 
növöd és növeszted ki magad… 



Ha egyszer végre 
pokoli szerencséd lett, 
azt hiszed: bérleted is van hozzá,
s attól fogva már mindent rá bízol… 



A kalapáccsal muzsikálsz, 
a dobgitároddal meg szeget versz be 



Felmegy a függöny 
és egy másik protekciós álzenésszel 
kéne egy vájtfülű közönségnek zenélni… 



Olyan hiszékeny vagy, 
hogy még a Lánchidat is eladják neked… 



Csak annak hiszel, amit látsz – 
azt meg látni kell és nem hinni… 



Nyavalyog a halandósága miatt, 
de délután már szörnyen unatkozik… 



Egész nap a pénzed számolod, 
elásod-kiásod, 
mert félsz, 
sőt rettegsz a tolvajtól, rablótól… 



Csak más kárának örül igazán, 
de azon szörnyen bánkódik, 
ha a kárvallottak ezért elagyabugyálják! 



Amíg élsz, 
nem bocsátod meg magadnak, 
hogy nem király(lány)nak születtél! 



Tart a rögtönzéstől, 
ezért minden helyzetre 
bemagolt szöveget darál… 



Az autósztrádán 
140 km/h sebességgel száguldozva 
új vezetési, kormányzási módszerekkel kísérletezel? 



Az emberekben végleg csalódtál, 
ezért a kecskére bízod a káposztát! 



Noha teknőcnek születtél, 
mégis a versenyfutásban versenyeznél 



Összetéveszted 
a rajtad élősködőket, 
a pumpoló szesztestvéreket a barátaiddal 



Keresed a bajt: 
felébreszted s ingerled 
a vérszomjas házőrző cerberust? 



Arra áldozod 
drága időd nagy részét, 
hogy gumicsontokon rágódj 



Időrablóknak nyitsz ajtót 
és szinte végtelen türelemmel 
viseltetsz irányukba? 



Egy mély verembe estél ugyan, 
de még barátaidtól sem kérsz segítséget! 



Aranykalitkába zártak, 
de te ebből te csak az aranyat látod, 
a zárat, a rácsokat, a foglárt stb. nem? 



A mesékben 
halott-olvasott dolgokat 
szó szerint, s nem jelképesem érti 



Nem érted a metaforákat: 
te tényleg kiszúrod a szemét a kéregetőnek! 



Az utolsó pillanatban 
sem mered bevallani, 
hogy nem tudsz ejtőernyőzni? 



Kiengeded a palackból
a rossz, gonosz szellemet, 
s hiába próbálnád visszatuszkolni… 



Úgy akarsz többet élni, 
hogy két ember helyett eszel-iszol, dolgozol… 



Addig-addig totojázol, válogatsz, 
mígnem két szék között a pad alá esel 



Részegen megfagysz a jégen: 
gőgösen az hiszed, 
te tudod mindig a legjobban, 
hogy itt és most éppen mi a jó neked 



Ha nem szólt volna szád, 
nem fájna fejed: 
előbb szólsz, azután gondolkodsz? 



Te mindenre - és így semmire – jó 
„csodagyógyszert” veszel egy vagyonért? 



Csak akkor 
tartod magad jó kereszténynek, 
ha mindig szétosztod mindened 


Ha eleged van a hízelgőkből, 
fizetsz azért, hogy pocskondiázzanak? 



Nem annak örülsz, 
amiben legelső vagy, 
de azon szomorkodsz, amiben nem 



Nem magadhoz képest 
méregeted a javulásod, 
hanem a világ legjobbjához? 



Nyílt lapokkal 
ülsz le nagy tétben játszani 
cinkelt paklis hamiskártyással? 



Barátoddal 
végleg összeköltözve 
elviselhetetlen terhet 
raksz magadra és a kapcsolatra! 



Éppen azokat a részleteket hanyagolod el, 
ahol a kisördögök oly észrevétlenül megbújnak! 



Könnyelműen kockáztatod az életed 
szinte semmiért, 
mintha hét életed lenne mint a macskának? 



Nem vagy tisztában vele, 
milyen sebezhető az ember: 
ütés, szúrás, áram, víz, tűz stb. 



Szíve erre, az esze arra húzza: 
„kompromisszumként” nem megy sehova… 



Személyesen ott kell mindenütt lenned: 
legszívesebben több részre osztanád magad? 



Időutazásban élsz- 
mintha például itt és most 
a kerék még fel se lenne találva… 



Mesterséges paradicsomot kreálsz: 
összeengednéd a farkast a báránnyal! 



Meztelenül járkálsz az utcán, 
nudistáskodsz/pucérkodsz,
hiszen Isten így teremtett mindenkit! 



Indiánnak is becsületére váló 
ravaszsággal 
törököt fogsz, de az nem ereszt… 



Egy tölcséren át szeretnéd 
a tudást a fejedbe tölteni és újratölteni? 



Vagy átaludnád, átálmodnád az életed, 
vagy sajnálod rá az időt, 
nem ismerve annak sok létfontos funkcióját….



Mindenre gyanakszol, 
ami ingyen van – 
a levegőért is fizetni akarsz… 



Elhiszed, 
hogy profitorientált cégek 
hátsó szándék nélkül adnak bármit is 
ingyen, ajándékba… 



A kis hazugság fonalát 
nem vágtad el, 
így teljesen belegabalyodtál… 



Az alkalom szülte tolvaj nem bukott le, 
ezután addig kereste, amíg megtalálta a bajt! 



Én képes vagyok 
egy minden eshetőséggel számoló 
„tökéletes bűntényre”?! 
Banánhéj? 



A gyerekeidnek 
nem tudsz parancsolni, 
de hadvezérségről ábrándozol 



Könnyen szavad adod az ördögnek – 
ő meg nehezen adja vissza neked,
sőt egyáltalán nem: szavadon fog! 



A csodás életkvintesszenciáit
vagy túl töményen élveznéd,
vagy a fogyaszthatatlanságig hígítod 



Mindent szétszed-szételemez, 
de nem tudja működő egésszé összerakni,
s panaszkodik, hogy minden egész eltörött… 



Önkéntes adósrabszolga, 
akinek tartozása fixen nő, 
de bevétele nagyon bizonytalan 

*

Lelkedet 
egy hölgyre feltevéd, 
s ő üdvösségedet könnyelműen tépi szét… 



Sajnálod az időd udvarlásra, „előjátékra” – 
rögtön a „lényegre” térsz, s még te csodálkozol, 
ha kedvesed így szól: „Inkább a falra mássz, ne rám!”



Direkt rontod a sorsod, 
hátha igazgyöngyöt izzad ki 
a keresett-kutatott szenvedésed? 



A mértéktelenül 
zabált orvosságodból 
drága placebo, sőt méreg lesz 



Ha nem tudsz tekintélyből irányítani, 
akkor végleg a lovak közé dobod a gyeplőt 



Bebizonyítandó, 
hogy nem gyáva, 
istenkísértő halálugrást hajt végre… 



Magad viszed be 
az ostromlott vár udvarába 
az ellenség ajándékba adott falovát? 




Sokat játszottál a tűzzel – 
piromániás lettél, tűzvészt okoztál
és/vagy megégetted magad 



Sokat, sokáig és sokakkal hülyéskedtél, 
vagy hülyének tetetted magad,
és a végén végleg „úgy maradtál”… 



Egy poén miatt 
beáldoztál 
egy régi barátságot, 
egy jószomszédi viszonyt?



Hívatlan vendégként megy – 
csodálkozik a szerfelett hűvös fogadtatáson 



Nem tud helyben állva várni: 
ha nem léphet előre, hát hátra nyomul… 



Kitépkeded a diófáidat 
ha már az első évben sem hoznak termést 



Amíg bombagólját ünnepli, 
az ellenfél egy kis csúnya, apró góllal egyenlít 



Elsiklasz 
az amúgy szép gólod 
szépséghibája felett: bizony öngól volt… 



Repíted a nehéz követ: 
ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál meg… 



Bemész az oroszlánbarlangba 
és az (állat) király bajuszát ráncigálod? 



Neked a jónál is jobb helyzet kell, 
s így azután elpuskázod a nagyvadat! 



Addig-addig 
sajnálod levágatni a kisujjadat, 
amíg végül amputálni kell a lábad 



Ha nem sikerül 
elsőre felemelni a világrekord súlyt, 
többet nem próbálod, 
vagy csak papírmasét emelgetsz a cirkuszban…



Minden szükséges szót kimondasz, 
de a hallgatódra bízod,
hogy rakja a megfelelő sorrendbe? 



Azt követeled, 
ami ki nem érdemelhető dolog, 
amilyen az ajándék, a hála, a szimpátia stb. 



Semmit nem hagynál ott 
a kincses barlangban – 
rád zárul és odaveszel te magad is mindörökre… 



A biztonság kedvéért autózol lassan, 
nem veszed fel a ritmust, 
s épp ezért kerülsz nagy életveszélybe! 



Mindig tovább nyújtózkodik 
mint amíg az elég rövid takarója ér: 
örökös és növekvő pénzzavarban van, 
így előbb-utóbb még házát is dobra verik! 



Úgy akarja szerelmét örökre maga mellett tudni, 
hogy magához láncolná vagy lakat alatt őriztetné… 



Végkimerülésig futsz 
egy olyan szekér után, 
mely nem is akar felvenni? 



A szabadság előnyeit szeretné, 
de az árát – felelősség, áldozat – 
már nem akarja ő maga megfizetni! 



Olyannyira őriznéd gyermekvilágod, 
hogy a végén infantilis leszel és maradsz… 



Siettetnéd a felnőtté válásod, 
s így gnóm koravén törpe lesz belőled… 



Olyan vagy 
mint az a néma gyerek, 
akinek az anyja se érti a szavát… 



Annyira „szerény” mafla, 
hogy az élet-színjátékában
nem keresi, fogadja el szerepét,
csak statisztálgat vagy kukkolgat…



Naponta gyakorlatozva 
mesterien kiszelektál emlékeiből 
minden szépet, felemelőt, előrevivőt… 



Mosakodás helyett 
mást is bemocskolsz, 
hogy te így tisztá(bb)nak látszódjál… 



Örök haragot tartva 
más vétkeiért 
folyamatosan önmagad bünteted? 



Te mindenáron hős akarsz lenni: 
veszélybe sodorsz, hogy megmenthess… 



Ami ingyen van, azt nem értékeli: 
se a természetet, se a szellemi közkincseket… 



Gyermeke elvesztése miatt 
a megmaradtat hanyagolja vagy kényezteti… 



Amit Pató Pál megtehet mai is, 
azt bizonnyal megteheti holnap is…?! 



Sorra falod 
az újabb boldogságpirulát: 
még jó, ha csak a detoxikálnak… 



Nem tudod abbahagyni, 
amikor a legjobban esik az alvás és az evés 



Beéred az olcsó vigasszal: 
savanyúnak mondod a szőlőt, amit nem érsz el?


LAST_UPDATED2