Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete - Mo. XXI.
Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások

Tompa Mihály:
Boldogság

Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.

Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?

Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!

*

Kik a legjobb emberismerők?
A bűnügyi nyomozók vagy a szélhámosok,
a regényírók vagy a jellemszínészek, netán idős tanárok?
Vagy a papok, akik rengeteg gyónást, bűnvallást hallanak?
Vagy az orvosok, ápolók, akik látják a szenvedő beteget?
Vagy a taxisofőrök, a kocsmárosok, a fodrászok, a kurvák?

*

Miért pont Európában lett oly domináns,
Hogy vegyszerekkel akarják gyógyítani az embert,
S annak nemcsak a „testi”, de a „lelki” betegségeit is?
Ahogy a teljesítmény fokozására is szereket használnak…
(Akár homeopata módszerrel. Akár nem.)

*

A boldogság fokozható -
Mikor voltam a legeslegboldogabb?
Más lehet boldogabb mint én valaha is remélhetem?
Az emberek „boldogságmaximuma” összemérhető?

*

Vallomások és vallatások
Szerelmet vallani és bűnt bevallani
Mindkettőben van - más - nehézség.

*

Formaidőzítés
Potya vagy bravúr sorozat?
Mi mindentől függ, hogy milyen lesz
Például itt és most a kapus teljesítménye:

*

Sámson a vak, az egyik első terrorista?
Akinek a hajában volt és lett ismét az ereje

*

Archaikus - archívum - archaizál

Archaikus Apolló-torzó
Rainer Maria Rilke


Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

fordító: Tóth Árpád

*

Ki a bolond?
Aki magában beszél vagy parancsol a Napnak?
Aki vizet hord a tengerbe, aki ágyúval lő a verébre?
Aki csak szó szerint érti a meséket - a jótündért várja?

*

A szélhámos és s balek

*

Isten
Olyan mint a nyelv,
Mi teremtjük őt és ő teremt minket
S a grammatika előtt a császár is meghajol…

*

Találós kérdések:
• Minél többet adsz belőle, annál több lesz
• Ha megosztod, sokszorozódik vagy osztódik

*

A kenyérszaporítás csodája
Krisztus követhetetlensége,
Avagy megtalálni a „varázsigét”,
Amire megnyílnak a lezárt batyuk…

*

Rolling Stones
A gördülő kőre nem tapad a moha

*

Tű a szénakazalban
Hogyan lehet többmilliárd nőből az egy igazit megtalálni?
Azért nem ennyire lehetetlen, hogy jól válasszunk,
Hisz sok-sok minden szűkíti a kört:
Például az életkor, a földrajzi távolság, a nyelv, a kultúra,
a műveltség, az érdeklődési kör, a hivatás, az életstílus,
a vallási identitás és az anyagi helyzet, lakáshelyzet stb.

*

Rites du passage
Átvezető-bevezető rítusok?
Mikor válik valaki nagykorúvá?
Fokozatosan is, de ugyanakkor ünnepi aktusban is
(„A mennyiség átcsap minőségbe…”)

*

A lány születésétől készített kelengye,
Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom
(Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?)

*

Suba a subához, guba a gubához
(majd a fiatalok megismerve megszeretik egymást!?)

*

Jegyespárok
Jegy - eljegyzés - jegygyűrű - jegyajándék:
Nyilvános ígéret és vállalás - kihirdetés.
Illetve a jegykendő mint kapcarongy!

*

Művilág - művi, mesterkélt
Műkönnyek - krokodilkönnyek
Műláb és műszem(pilla)
Műmosoly és kamu étel-ital

*

Önként dugod a fejed a hurokba?
Önként leszel életfogytig adósrabszolga?

*

Be lehet-e bizonyítani,
Hogy jószándékból többet ártottak az emberek egymásnak,
Mint előre megfontolt aljas, gonosz, rossz, ártó szándékkal?!

*

La Fontaine: A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Kosztolányi Dezső fordítása.

*

Az élet nem játék -
Nem lehet önként bármikor kiszállni,
Megismételni, újrakezdeni, meg nem történtté tenni?
Az életből csak egy van - a lét a tét. Nincs feltámadás.
A kilőtt szem, a levágott kar, a megtiport szív úgy marad.

*

Az élet nem kívánságműsor

*

Ha szívesen és önzetlenül adnak, fogadd el,
Ha ütnek, fuss el - vagy az a legény, aki állja?

*

Akinek nem lehet tanácsot adni,
Annak egyáltalán nem lehet segíteni

*

Szívet cseréljen, aki hazát cserél

*

Minden kezdet nehéz, de egy jó kezdet, fél siker -
Kilendülni a tehetetlenségből, megadni az indító lökést

*

Atavisztikus félelem - vicctelenség:
Nincs bátorsága elsütni egy jó poént,
Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,
Aki nem tréfásan vághat vissza…

*
Dsida Jenő:
Sírvers

A szabad ég alatt tanyáztam.
Gyermek voltam és karikáztam.
Míg karikám gurult előre,
ránéztem fűre, fára, kőre,
holdfényre, napra, csillagokra,
férfiakra és asszonyokra
s mindenen - legyen új vagy ódon -
elcsodálkoztam szörnyűmódon.
Nem nézve így lábam elébe,
e roppant gödör éjjelébe
zuhantam. - Istenem, ha árva
útfélen fekvő karikára
találsz, kérlek, keress meg engem:
E rút veremből végy ki engem

*

Aki verembe esett,
Az kiabálhat segítségért és megköszönheti azt,
Az türelmetlenkedhet, mint az agresszív kismalac,
Az beránthatja magához a segítő jobbot sorstársnak,
Az berendezkedhet ott, mintha amúgy így akarta volna
Az várhat csendben, mint a néma gyerek, akinek anyja sem…

*

Egy mindenkiért, mindenki egyért

*

Egy csónakban evezünk,
Együtt sírunk, együtt nevetünk

*

A saját fészkedbe piszkolsz?

*

Kígyót melengetni a kebleden

*

Ha előbb mindenkit bezárnak,
Majd feltételesen szabadlábra bocsátanak,
Akkor mindenki örül, hogy luk van a fenekén,
S nem fog, nem mer morogni, szót emelni semmiért
(vesd össze: kínai örömszerzés)

*

Anyám, az álmok nem hazudnak?

*

Megcsípem magam: nem álmodok?

*

Ha megnősülsz, megbánod.
Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod…

*

Eklektikus ember
Egymással össze nem egyeztethető eszmék, elvek
Mint egy eklektikus épület -
Vagy az az emberábra, amikor más-más rajzol részeket,
De nem tudja, mit tett a többi - az egész torzszülemény…

*

Mizantróp
Kiből lesz embergyűlölő?
A szörnyszülöttből, a nyomorékból?
Vagy a magát mindenkinél különbnek gondolóból?
Az embert és az emberiséget megvetőből?

*

Korunk nyájembere - elbirkásodás,
Aki vakon megy a főkolompos után,
S nem lesz fekete bárány -
ha eltéved, visszahajtja a kutya vagy elpusztul…

*

Ady Endre
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA


Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.

*

Menedékjog és menedékhely régen és ma.
Aki a templomba menekül, az védett személy?
Éjjeli menedékhely - pl. Gorkij legjobb színműve…

*

Menteni a menthetőt -
Kármentő a kocsmában (ha verekedés van)

*

Mi a büntetés?
Mitől lesz egy hátrányokozás büntetés,
És nem puszta bántalmazás vagy kifosztás stb.?
Ha a gyereket az apja pofon vágja, akkor az mi?
Az emberrablók megölhetnek, de nem büntethetnek!

*

Amikor nemcsak téged „büntetnek”,
- kitelepítés, internálás, Gulag stb. -
de élő családtagjaidat és utódaidat is
negatív diszkrimináció sújtja

*

A büntetéshez való jog
Versus politikai pszichiátria - osztályidegen

*

A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy

*

Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy
megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk,
sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni
anélkül, hogy kellemesen élnénk.
Epikurosz
*

Hátamon a zsákom - hátizsákom,
S abban egy kis lakás - mint a csigának.
A nomád vándor szabadsága és a kevés szükséges, ami elég

*

Hallucináció
Az én fülem cseng - vagy csengetnek?

*

A szórakozott professzor figurája és legendái
(Pl. elfelejt enni vagy máshova megy haza stb.)

*

A fele sem tréfa?
Akkor most pisilünk!
Akkor most kakilunk!

*

Csak a mihaszna szerény?
Maga mire olyan szerény?
Minél többet tudsz, annál szerényebb leszel?
(a nagyobb gömbnek a felülete is növekszik…)

*

A szabadság és hűség paradoxona

*

Nincs olyan gyenge, hogy ne tudna neked sokat ártani -
Hát még a hatalmasok, gazdagok, erősek, a túlerősek stb.
De a legeslegtöbbet te árthatod magadnak -
Utánad is még a szeretteid, barátaid vannak elöl a sorban,
(S nem a még oly hatalmas, ravasz, aljas, buta ellenségek!)

*

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban

Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!

Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
-- ly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?

Debrecen és Patak
Messze estenek
Ide, hol a múzsák
Nem is esmértettenek.
Ami kevés pénz bejött,
Két-három póra,
Nagyobb dologra ment el --
Borra avagy disznóra.
A szegény
Pórlegény
Vagy bodnárnak,
Vagy betyárnak,
Vagy zsiványnak állt.

Óh, szomorú sorsa
Egy szép megyének!
Hol a magyar lelkek
Megvetve heverének.
Óh, nem fáj-é a szíve
Minden magyarnak,
Hogy a magyar fiakkal
Gondolni nem akarnak?
De tán jő
Oly idő,
Melyben nékünk
A vidékünk
Új Hélikon lesz. --