EGY BOLDOG(TALAN) EMBER ÉLETE/KORTÜKRE
Napi jegyzetek - életképek, szellemtörténetek: Mo. XXI. 


A szeretet ünnepén és utána

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13. 


Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén 
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok 
vagy pengő cimbalom. 
Lehet prófétáló tehetségem, 
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, 
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, 
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. 
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, 
odaadhatom a testemet is égő áldozatul, 
ha szeretet nincs bennem, 
mit sem használ nekem. 

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 
a szeretet nem féltékeny, 
nem kérkedik, nem is kevély. 
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, 
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 
Nem örül a gonoszságnak, 
örömét az igazság győzelmében leli. 
Mindent eltűr, mindent elhisz, 
mindent remél, mindent elvisel. 
A szeretet nem szűnik meg soha. 
A prófétálás véget ér, 
a nyelvek elhallgatnak, 
a tudomány elenyészik. 
Most megismerésünk csak töredékes, 
és töredékes a prófétálásunk is. 
Ha azonban elérkezik a tökéletes, 
ami töredékes az véget ér. 
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, 
úgy gondolkoztam, mint a gyermek, 
úgy ítéltem, mint a gyermek. 
De amikor elértem a férfikort, 
elhagytam a gyermek szokásait. 
Ma még csak tükörben homályosan látunk, 
akkor majd színről színre. 
Most még csak töredékes a tudásom, 
akkor majd úgy ismerek mindent, 
ahogy most engem ismernek. 
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, 
de közülük legnagyobb a SZERETET.

*

Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem,
Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod



Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám
Csak a javamat akarod, és el is veszed
Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy
Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz
Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak
Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok
Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom
Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz
Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél
Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged
Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem
Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg
Csak az fényemben akarsz sütkérezni
Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz
Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon
Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered
Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz
Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj
Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek
Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.
Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem
Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát
Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj
Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut
Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni
Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz
Csak háttered vagyok, hogy villoghass
Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk
Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz
Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”
Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom
Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg
Csak kapcarongynak előveszel a talonból
Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska
Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass
Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek
Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok
Csak kísérleti alanyod vagyok
Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged
Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet
Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz
Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki
Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”
Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz
Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz
Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal
Csak rajtam akarod élezni az eszedet
Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol
Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad
Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni
Csak szükséged van egy jó munkaerőre
Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz
Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz
Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem
Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel
Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz
Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját
Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…
Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét
Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass

*

A szent ember egy nap Istennel beszélget.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. 
Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen... 
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt 
és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. 
A szentnek elkezdett csorogni a nyála. 
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. 
Az összes éhezett. 
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. 
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, 
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. 
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. 
Isten kitárta azt 
és a látvány, ami a szent elé tárult, 
ugyanaz volt, mint az előző szobában. 
Ott volt egy nagy kerek asztal, 
egy fazék finom raguval, 
amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. 
Az emberek az asztal körül 
ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. 
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak 
és nevetve beszélgettek egymással. 
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, 
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak..

*

József Attila
Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

*

Mért nem jó József Attilával barkochbázni?
Mert mindig csak a mamára gondol.

*

Az ígéret szép szó, de a
Landwirtschaflicheproduktionsgenossenschaft még szebb.

*
Mt 10,17-22 

De óvakodjatok az emberektől! 
Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, 
és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. 
Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, 
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. 
Amikor pedig átadnak titeket, 
ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. 
Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 
Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, 
hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. 
Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. 
A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.
Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, 
de aki kitart mindvégig, az megmenekül.