Payday Loans

Keresés

A legújabb

SZILVESZTER-ÚJÉV  E-mail
JENŐ NAGY ÉLETENCIKLOPÉDIÁJA - XXI. SZÁZAD. - VEGYES CSALAMÁDÉ
Írta: Jenő   
2010. január 02. szombat, 20:27

mentocsonak

EGY BOLDOG(TALAN) EMBER ÉLETE/KORTÜKRE
Napi jegyzetek - életképek, szellemtörténetek: Mo. XXI.



2009-2010


Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
Boldogságot hazánkba!

*

BUÉK
Kívánom minden - magyar - embernek, hogy

1. Jól és jót ehessen, ihasson, alhasson, ölelhessen
2. A mindenséggel mérje magát, ne adja alább
3. Teremtse és védje meg otthonát és honát
4. Szeressen feltétlenül és szeretkezzen bolondulásig
5. Gyönyörködjön a természet és az ember csodáiban
6. Értse, élvezze és művelje a humort és a játékosságot
7. Talentumaiból közhaszonra is forgatott áldás legyen
8. Találja meg és becsülettel gyakorolja szent hivatását
9. Normálisan használja el magát, töltse be rendeltetését
10. Legyen bátor szabadon élni, isten lelkével csodát tenni
11. Leljen társakat jó együttműködéshez/versengéshez
12. Árnyaltan meg tudja magát értetni és másokat érteni
13. Mondjon és hallgasson meséket, s abban ismerjen magára
14. Egymást ösztönző-segítő jó csapatban „játszhasson”
15. Legyen jelen: hasson, alkosson, gyarapítson - teremtsen
16. Ismerje fel és hatékonyan érvényesítse elemi érdekeit
17. Legyen finom vevőkészüléke az ingyen szellemi közkincsekre
18. Keresse, találja meg és hirdesse az igazságot, a teljeset
19. Ne törje össze az igazmondó baráti tükröt: merjen belenézni
20. Tudja idejét a tengerátúszásnak is és a láblógatásnak is
21. Élete aranyát becsülje, a szarból meg próbáljon azt csinálni
22. Teljes magán- és közéletet éljen: extenzíven és intenzíven
23. Minden jót kipróbálhasson, megízlelhessen - választhasson
24. Az isteni bölcs szellem vezesse lelki élete gazdagítását


*


Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

Arany János

*

Szilveszter 2009.
Ha csak egy embered is van

Aki részegen kézenfog és hazavezet
Aki egyedül mondja: gyere be, te szerencsétlen
Aki nem engedi, hogy kihasználják elesettséged
Aki nem is engedi, hogy a sárga földig le idd magad
Aki nem vet meg, ha most nem tartottál mértéket
Aki nem gúnyolódik akadozó nyelveden, lábadon
Aki nem biztat ivásra, hogy ő is potyázhasson
Aki tudja, mikor nem szabad téged kínálgatni
Aki inkább maga sem iszik, nehogy kísértsen
Aki nem csikar ki belőled ittasan ígéreteket
Aki nem sértődik meg, ha az ital beszél belőled
Aki nem leitatva próbál kifigyelni és kifaggatni
Aki gyengesége miatt nem prédikál absztinenciát
Aki nem tukmálja beléd az ő mértéke szerint az italt
Akinek fontosabb a minőség mint a mennyiség
Aki nem dugja el előled a finomabb nedűket
Aki letagadja a dugi piát, ha látja, hogy dülöngélsz
Aki maga sem retteg, hogy az ital megoldja nyelvét
Aki nem tölt inkább a személyes vigasztalás helyett
Aki meggátolja, hogy piásan még autót vezess
Aki nem csak az elején, de a végén is igazi bort tölt
Akivel jó iszogatás közben bolondozni, nótára fakadni
Aki nem lesz trágár, obszcén, rasszista pár pohár után
Aki nem nevet veled cinkosan a gonosz viccen, ugratáson

akkor jó reményekkel vághatsz neki
az új esztendő ismeretlen próbáinak

*

„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért.
Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni,
de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani,
a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,
és a nagy hegynek oly részében állani,
ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,
s talám soha nem is hág.”

– Apáczai Csere János

*

Saturnalia

(lat.), ősrégi latin népünnep,
mely a hagyomány szerint
annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette,
mely Saturnusnak (l. o.) uralkodása alatt volt a világon.
Évforduló ünnep volt, melynek napja dec. 17-ére esett,
de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe.
Régóta megülték, de szabályozása a császárok korába esik.
Augustus 3 napot engedett,
Tiberius és Caligula is megtoldották egy-egy nappal.
Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott.
A gazdagok a szegényeket megvendégelték,
a rabszolgák láncait leszedték, a cselédek az uraság asztalához ültek.
A gazdagok rózsával koszorúzták fejüket,
a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak
(akár csak a mai karácsonyi ajándékok).
A császárok a népnek mulatságáról is gondoskodtak:
cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok
és alakos felvonulások követték egymást,
melyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek ősképéül tekintendők.

(Pallas Nagylexikon)

*

Jézus szülei
minden évben fölmentek Jeruzsálembe
a húsvét ünnepére.
Amikor Jézus tizenkét éves lett,
szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.
Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak.
A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt
anélkül, hogy szülei észrevették volna.
Abban a hitben, hogy az úti társaságban van,
már egy napig mentek,
amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.
Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket.
Akik csak hallgatták,
mind csodálkoztak okosságán és feleletein.
Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá:
"Gyermekem, miért tetted ezt velünk?
Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged."
Ő azt felelte: "Miért kerestetek?
Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?"
Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik.
Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben
Isten és emberek előtt.
Lukács 2,41-52
*

PÁRIZSBAN SZÉP A NYÁR

Refrén:
Párizsban szép a nyár,
Ha a Grand Boulevard fényárban áll,
Sétára vár a Szajnapart,
A kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
Az a csöpp szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
Csókot is érdemel. Ollé!

Oly gyakran játsza a szomszéd
Nagy hanggal e kis lemezt.
Áthallik ordítva onnét,
A közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom,
Este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom,
De ott is fülembe cseng. Ollé! Hogy

Párizsban szép a nyár,...

Szomszédom meghívott egyszer,
Hallgassunk együtt zenét!
Feltett egy lemezt, mit kedvel,
Bár rögtön roppanna szét!
Egy lett az ötlet a tettel,
Ráültem, kettérepedt,
De erre egy új lemezt tett fel,
Mert ebből többet is vett. Ollé!

Párizsban szép a nyár,...

Kis Paulette még meddig sétál,
És Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár,
A partot lepje a sár!
Csókolják meg végre egymást,
Vagy béreljen Pierre szobát,
És adjon a pap rájuk áldást!
Mert én nem bírom tovább! Ollé! Hogy

Párizsban szép a nyár,...
...Csókot is érdemel. Ollé!
Csókot is érdemel, csókot is érdemel,
Csókot is érdemel. Ollé!

*

Az ASR 96 mérkőzésén Ati edző félrehívja Ödönkét,
és megkérdezi tőle:
- Kisfiam, tudod, mi az a csapatmunka, az együttműködés?
- Igen.
- És tudod, hogy igazán nem az számít, hogy nyerünk-e vagy veszítünk,
hanem hogy mind egy csapat vagyunk?
A gyerek bólogat.
- Akkor biztos azt is tudod, hogy ha megbüntetnek,
akkor nem szabad tiltakozni, a bírót rugdosni, és káromkodni, igaz?
Bólogatás.
- És ha én lecseréllek, hogy egy másik gyerek is játszhasson,
akkor engem sem szokás "seggfej"-nek nevezni, így van?
A kisfiú csendben bólogat.
- Na, kisfiam, ha mindezekkel tisztában vagy,
akkor menj szépen és magyarázd el anyukádnak is.

*

Horváth Attila :
Két álmodozó - dalszöveg

Két álmodozó bolyongott az úton,
Az egyik Te a másik pedig én
Dallamokat játszottunk a húron,
Az arcunk csupa mosoly, csupa fény

A lehetetlent legyőzhettük volna,
A világ csak egy intésünkre várt
De addig néztünk fel a csillagokra
Míg elfutott a perc s időnk lejárt

Ref.:
Az a két álmodozó
Ma már álmodni nem mer
Az a két álmodozó
Ma csupán két álmos ember

A dallamok már elhaltak a húron
Az őszi kertben nincsen több virág
A lehetőség erre járt az úton
S mi hagytuk azt, hogy elmenjen tovább

*

Amit hatalom nélkül is árthatsz

A frászt hozod rám
A gyermekeimet botránkoztatod meg
Vehemensen gyártanád bennem a bűntudatot
Kihasználod tudatlanságom vagy hiszékenységem
Ellopod az ötleteim
A tudomásodra jutott titkaimat világgá kürtölöd
Megalázó, kínos helyzetbe hozol
Bármi rosszat rám fogsz, ami kicsit is hihető
Te vagy a naponta kellemetlenkedő rossz szomszéd
Anonim feljelentéseket küldesz rólam hivatalokhoz
Feleségemnek bogarat teszel a fülébe: megcsalom
Gonosz tréfákat űzöl velem
Elvadítod tőlem az ismerőseimet
Szemembe mosolyogsz, hátam mögött ócsárolsz
Csak azért hízelegsz, hogy elbízzam magam
Kihasználod, hogy függök tőled - érzelmileg zsarolsz
Szándékosan, rosszhiszeműen gyanúba keversz...
Bizalmatlanságot keltesz velem szemben
El akarod érni, hogy tagadjam meg istenem és szeretteim
Az őrületbe kergetsz a folyamatos piszkálódásaiddal
Árulkodó, spicli - beköp csak úgy is, érdek nélkül...
Agresszíven letámadsz, rám förmedsz: érezzem magam bűnösnek
A lelkem, önbecsülésem akarod megölni, egyszer s mindenkorra
A legérzékenyebb pontomon sértesz

*

Márai Sándor: Halotti beszéd„

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

________________________________________
/Possilipo,1951.Nyár./

*

Szilveszteri malacság és szarkazmus

Két buzi utazik a repülőn. Az egyik megkívánja a másikat:
- Te, mi lenne, ha kefélnénk?
- Megőrültél? Itt a repülőn? Olyan kínos lenne. Mindenki minket nézne.
- Dehogy! A kutya nem figyel ránk. Ezt nézd!
Feláll a helyéről és megkérdezi az utasokat:
- Van valakinek ceruzája?
Senki sem reagál. Alszanak, olvasnak, bámulnak maguk elé az utasok.
- Tényleg nem figyelnek ránk.
Ezzel aztán jól egymásnak esnek. Később az utasok már szállnak ki, amikor
is a stewardes látja, hogy egy idős bácsika csupa hányás. Lehányta a
zakóját, az ingét, még a nadrágját is.
- Bácsi, miért nem szólt, adtunk volna zacskót!
- Nem mertem szólni, mert előttem pár sorral egy másik utas csak egy
ceruzát kért, és úgy seggbe kúrták, hogy csak na!*