Payday Loans

Keresés

TÁPÉI FURFANGOSOK
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2017. január 02. hétfő, 06:48
Képtalálat a következőre: „szánkó festmény”






A szánkó


Képtalálat a következőre: „szánkó festmény”

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.

Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk.

Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.

Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.

- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.

Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.

Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?

- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!

Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:

- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.

Pali még jobban rákiáltott:

- Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár!

Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.

Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.

Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:

- Jánoska, van egy hatosod?

- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.

- Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.

Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.

Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.

Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.

Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.

Hanem az udvar kicsi volt.

Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!

Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.

- Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.

Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.

Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.

- Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.

Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.

Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.

A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.

Kapcsolódó kép

 


MÓRA FERENC

TÁPÉI FURFANGOSOK

Válogatott elbeszélések


I. kötet

TARTALOM

SZEPTEMBERI EMLÉK
Mindennapi kenyerünk
Én és a zene
Hogy tanultam meg írni?
Szép karácsony szép zöld fája...
Három Matyi
A szánkó
Mikor én telkesgazda voltam
A ködmön
Kellemes és hasznos tudományok
Szeptemberi emlék
Furfangos Cintula
Az utolsó lopás
Úri kalap
Én szép tanárkorom...
Kalcinált szóda
Az édesapám fejfái
Mikor máglyát raktunk Szekfű Gyulának
Majompör helyben
A saját kézírásomról
A fák jelleméről
VIRÁGNYELVEN
Nagyevők
Láttunk már mink királyt is...
A dorozsmai varjú
A gyevi törvény
Kóty
Amihez mindenki ért
Kis Kampó nagy karrierje
Tápéi diplomaták
Az Asszonyok Tüköré-ből
Recsep basa borbélyai
A szőregi malmok
Balázs a bürgével
Nagy törvénynap ősapámnál
A leghűbb szolga
Szókimondó Szűr Péter
Thököly prímása
Furfangos Támadi
Bujdosók
A város lúdja
Magyarok szelídítése
Király a kazlak közt
Tudatlanság dicséreti
A gellérthegyi távirgány
Ki csapja meg a Jánost?
Régi lakásügy
Magyar nyelvmester Bécsben
A Duna a Tiszán
Kevély Kereki
A csókai csata
Egy régi magyar stafétafutóról
A furulya
Kuckó király
Méhes Bánhidy
Szegesdi Béni csákója
Titulász bankója
Az aleppói basáról
A fajtám
A madarásztói szépasszony
Még egyszer a madarásztói csárdás
Vallató vacsora
A Sándor körül
Virágnyelven
Triász és társai
Nagyeszű kripóciak
Magyarok szénája
Zsiráfok utazása
Cs. és kir. sas a Kunságon
Tetrakontaoktaéderek
Öt póknak hány lábáról
A herepfedény
A tudós meg a csizmadia
Tápéi furfangosok
A honti igricek
Istenáldotta búza

 


II. kötet

TARTALOM

EXTRA HUNGARIAM
A szerelem fájdalmai
A montpellieri gólya
Széphistória a szép takácsnéról
Az ember feje nem füge
Don Mohabim három veje
Salamon zsidó viszontagságai
Egy felelős bolondról
Az Ochsen-menüett
Sose volt jó az a nagy sietség
A stralsundi lámpák
Egy cár, akit várnak
A halhatatlanság kutyája
Vértanúhatnám Sámuel története
Zia Nia kilakoltatása
Virágcsata az ismeretlen katonával
Beszélgetés a ferde toronnyal
DISZTINGVÁLÁS
Isten áldja a tisztes ipart!
Igazságkeresők
Osztozkodások
Lóvásár
Külpolitika
Vasút akar lenni
Szél ángyó jót akart
Diplomaták
Márton apó zálogol
Disztingválás
Mezei nagyhatalmak
András megcsalódik
Borvizsga
Egy skatulya szivar
Andalúzia csillaga, vagy a világ így megyen
ŐSEINK A FÖLD ALATT
Küsmödi felkarolja a hazát
Attila jelentkezik
Kincsásás halottal
Heverünk a gyöpszélen
Mit tud a vajz?
Kéményseprőéknél Szőregen
Dusán a múzeumba kerül
Arany!
Bokrétolás
Mihály folyamatbatétele
Aranyfibula vagy a világ így megyen
Illés megtette a törvényt
Cuci János nem hagyta magát
Csöndes kis hírek
FÖLDHÖZRAGADT JÁNOS TÖRTÉNETE
Tót Antal körtéi
A kirakat
Hó-angyal
Esteli dal Hajnal Matyikáról
Levél Messzi Imriskének
A vadkacsák
Zuginé egykéje
Történet az egyik csalóról
A másik csaló
Marika ünneplőbe tétele
Harmadikon
Majális
Nem ette meg a farkas...
A magyar paraszt
Földhözragadt János története
Földhözragadt Jánosék 1932-ben
HISZEK AZ EMBERBEN
Hiszek az emberben