Szőlőlankás szépség – élet a Lencz-telepen
Debrecen – Gyümölcsültetvények és borházak sorakoztak egykoron a Lencz-telep takaros lakóépületeinek helyén. Azóta tipikus alvóvárosi övezet jött létre a kertségben, ahol a szél is a nyugalomról susog. Itt élők szerint azonban további urbanizálódás is elkélne.s e-mailben Nyomtatás Szövegméret növeléseSzövegméret csökkentése
A Monostorpályi út, valamint a Kerekestelep és a Biczó-kert által is övezett városrész Lencz Géza (1870-1933) lelkész-egyháztörténészről kapta a nevét. A tudós férfiú 1914-től dogmatikát és vallásbölcseletet tanított az egyetemen, melynek később rektora is volt. Valaha ebben a kertségben is a város szőlőültetvényei terültek el; ezek emlékét őrzik ma többek között a Muskotály, a Présház és a Puttony utcák.
 Galéria megnyitása (43 kép )
- Negyvennégy éve lakom itt, a régi részen – mondta el érdeklődésünkre Nagy Ernő, aki a Széna téren kerekezett hazafelé. – Mára nagyon sokan költöztek ide, legtöbbjük vidékről, de én mégis azt tapasztalom, hogy inkább a városi gyakorlatot követik. Magyarán bezárkóznak, és csak az ismerősök köszönnek egymásnak. Nem úgy, mint falun, ahol az idegeneknek is kijár egy üdvözlet; ebben nekem is megannyiszor részem lehetett a munkáim során – sorolta szomorúan a víz-gáz-központifűtés-szerelő férfi, aki mindezek ellenére is szereti a lakóhelyét.
 Az óriási városrészt nagyon sok, hosszan futó kis utcácska szabdalja, közülük jó néhány még burkolatlan – és minden bizonnyal az is marad a szélessége miatt. Található ebben az övezetben iskola és ásványvíz-palackozó is, valamint olyan sportpálya, amit annak idején már az átadása előtt megrongáltak. Őrzött és gondozott viszont a telep legújabb nevezetessége, a szabadidőpark, ahol sok más egyéb mellett horgásztó és strand is található.
- A mi területünkön eredetileg százötven telket osztottak volna ki, de aztán mintegy háromszáz lett belőle – idézte fel Budai Ferenc, aki érkezésünkkor éppen a füvet nyírta a házuk előtt. – Mi a kezdetek óta, 27 éve lakunk itt, s szeretjük ezt a helyet, hiszen szép, csendes. Igaz, manapság kevesebbet járnak össze az emberek, hiszen mindenkinek megvan a maga kialakult életritmusa, másrészt sok helyen nem olcsó mulatság a presszózás.
 Na de persze ennél jóval nagyobb baj is van. Házigazdánk azt érzékeli ugyanis, hogy kezd elöregedni a Lencz-telep. Neki is a fiai külföldön dolgoznak, s csak a nagyobb alkalmakkor tudnak találkozni velük – hallhattuk az 59 éves Vízmű-nyugdíjastól. Bolyongásunk közben kevés elhanyagolt ingatlant láttuk, s inkább találhattunk (igaz, csak kívülről bepillantva) jól karbantartott, fiatalos épületeket és kerteket.
- A földutakra nagyon ráfér a burkolás – zökkentett vissza minket a valóvilágba Karsai Krisztina, akivel az egyik buszváróban elegyedtünk szóba. – Óriási segítség volna az is, ha ezen a környéken is lenne egy nagyáruház. És ami igencsak különös: éjszakánként sok nagy kóbor kutya portyázgat a telepen… Kész csoda, hogy még sose bántották a férjemet, aki a munkarendje miatt olyankor szokott hazafelé biciklizni!
 A 2003 óta itt élő család feje, Bereczki Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel játszótér csak a szabadidőparkban található, abból is többre volna szükség. Ugyanakkor az is sok embernek szerezne örömet, ha például a Széna téri pályához kosárpalánkot is felállítanának – mutatott rá az édesapa. Nekik is három fiuk van – köztük a tízhónapos Balázs, akivel éppen az egyik testvérét várták, hogy a busszal megérkezzen az iskolából.
Hamarosan be is gördült a kék jármű. A fiatalemberke szerencsésen hazatért, s kicsik-nagyok boldogan üdvözölték egymást. Láthatóan ők nem csak nyitottak és barátságosak, de szeretetteljesek és összetartók is. Rajtuk nem fog múlni, hogy megvalósuljanak a hiányolt fejlesztések a Lencz-telepen!
|
