Payday Loans

Keresés

Pokoljáró dudás sorsok - IV.. rész  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   

A szellemi pálya terhei és kockázatai
Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?


 

Nyilvántartanak – 
nyilván tartanak tőled: 
titkos feketelistákon a neved 



Vörös posztó a Hatalom szemében: 
megvadulva sokszor legázolja, megtiporja… 



Naponként újra 
ellenállni 
a könnyű siker, 
a Nagy Céda csábításainak... 



Tábornokként 
arról muszáj döntened, 
melyik csapatod kell most
a biztos halálba küldened… 



Tehetetlenül kell ismét végignézned: 
a kezed között hal meg kis beteged… 



Ki lehetsz téve 
titkos vagy nyílt házkutatásnak, 
magánéleted ellehetetlenítésének,
családi fészked bemocskolásának,
kézirataid elkobzásának, megsemmisítésének… 



Ha a papi pályát választod, 
tudnod kell kvázi üvegfalú házban élned… 



Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, 
de ők inkább a betörőt engednék be… 



Hiába tudják: Michelangelo vagy 
– annál inkább széklábakat kell faragnod… 



Veled statuálnak példát, 
hogy újságíró kollegáidat 
szigorúbb öncenzúrára bírják rá… 



Új numerus clausus léphet életbe 
korlátozva diploma- és állásszerzésed… 



Elsőgenerációs cigány értelmiségiként, 
állandó bizonyítási kényszerben
helytállni a „szabad versenyben”… 



Még egy csillagász Kepler is 
gagyi horoszkópok gyártására kényszerült… 



Sok-sok meghívást kapsz távoli kis falvakba – 
nehéz a visszautasítás, nehéz az időd védelme 



Visszautasíthatatlan felkérést kapsz, 
hogy verssel, poémával köszöntsd a Vezért… 



Gyermekkorod áldoztad a balettért, 
pályád a lábaddal együtt törik ketté 



Vagy nem kap megrendelést 
köztéri szoborra, 
vagy még életében ledöntik… 



Isten nagy embereként 
téged a Sátán is 
sokkal jobban, 
és többször kísért! 



Éltében leköpve-megvetve éhezett, 
holta után bankárok licitálnak képeire… 



Egy Pál apostol 
szőnyegeket szőtt, 
Spinoza üvegeket csiszolt, 
Hamvas Béla raktáros volt –
Te mire számítasz?



A lelki szegény 
és a szent együgyű 
boldogsága adva van – 
neked csak feladva, 
fájó igazságok megtalálásán át… 



Tehetetlenül kell nézned, 
ahogy a tollaiddal ékeskedők 
illegetik-billegetik magukat… 



Sokszor fel-felébred benned
a gyötrő gyanakvás: 
lehet, hogy csak egy kis epigon vagyok? 



Nem könnyű magadban legyőzni 
- hisz még mindenfelől táplálják is -
az autodidakták kisebbrendűségi érzését… 



Neked kell bemenni 
az oroszlánbarlangba, 
s csak egy hangszert vihetsz magaddal… 



Ha mindenki 
szabadlábon levő bolondként bánik vele, 
hogy lehet meggátolni, 
hogy nem legyen tényleg azzá? 



Félek, 
hogy nem szóltok rám: 
a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni… 



Még egy
- a nem megalkuvásaitól hírhedt -
Arany János is azt írta: 
pályám bére éget mint Nesszusz vére… 



Sok hűhó semmiért? 
Erre a legnagyobb esélyed 
éppenséggel a szellemi pályán van… 



Sok terve meghiúsul, 
sok kudarc éri, 
s így hol magára, hol másra támad 
s egyre jobban izolálódik… 



Önként adod a véred, 
de sem itt és most, sem később 
ne várj viszonzást! 



Az a püspök vagy, 
aki befogadja az ex fegyencet, 
akitől óvják, aki meglopja, 
s ezt fejedre is olvassák… 



Egy szórakozott prof 
sok mindennek ki van téve: 
például gondnokság alá is vehetik…? 



Sokszor a hallgatásod a legtöbb, 
amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már… 



Kegyetlen versenyt futsz 
a gyilkos kórral az ellenszerért: 
s milyen, de milyen kevés eséllyel… 



Saját ügyed istenre bízva 
másokéért perelsz és ágálsz 
az összes evilági fórum előtt… 



A pápának hadserege, 
neked meg pénzed sincs – 
csak az igazságod van, ha van… 



Amennyire biztos, 
hogy gyereked éhes lesz, 
olyannyira bizonytalan a gázsid… 



Krakéler profi párbajozó köt beléd – 
vagy kiállsz vagy oda a becsületed… 
Vagy el kell menned belakott városodból…



Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, 
ha senki, de senki se követ, biztosít… 



Egyik percben „mindenhatónak”, 
a másikban „impotensnek” érzed magad –
és nem könnyű nap mint nap megélni
ezeket az önértékelési szélsőségeket… 



Ha közszereplést vállalsz,
sok becsületsértéseknek 
le kell peregnie rólad – 
itt tényleg az a legény, aki állja… 



Döntsd a tőkét, ne siránkozz, 
ne szisszenj minden kis szilánkhoz… 



Ha te vagy frontember, 
akkor mosolyogva kell tűrnöd 
még a csápolók tapizását, fogdosását is… 



Híres vagy, hogyha ezt akartad, 
s hány hét a világ, te bolond… 



Nem akartad, 
de mégis „rajongóid” lettek – 
elvárásokkal és üldözésükkel… 



A margón magadra hagynak, 
ha a középpontba kerülsz: elözönlenek… 



A szorgalmas hangyáktól megkapja 
a muzsikus tücsöknek dukáló kioktatást… 



Ő önként állt a katedrára, 
míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben –
s e szembeülésből könnyen szembenállás alakul ki… 



A rivaldafény, 
a taps az éltető közege, 
de mi lesz a kiöregedett bohóccal? 



Fényképed könyvekben, plakátokon 
Meggyalázások, „fekete mágia” szabad prédája… 



A független értékbecslő 
se a vevőnek, 
se az eladónak nem tehet eleget,
mindkettő rajta verheti el a port…



A vádlott mindig túl súlyosnak, 
az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted 



Már a kereszten feszül, 
de még gúnyolják: 
istengyermek mentsd magad! 



Kódolva ugyan, 
de a háziorvostól várnák 
a lelki problémáik megoldását is… 



Folyton döntened kell, 
melyik család életébe 
és mennyire – ne – avatkozz be 



Minél komolyabban veszi a hivatását, 
annál sűrűbben-jobban kételkedik magában?



Magadra vess, 
ha összebuherált tolókocsid 
a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”… 



Vagy a kitelepítésben senyved – 
vagy a gaz górék előtt produkálja magát? 



Saját keresztje mellett 
egy darabig még másokét is cipeli 
fel-fel a Kálvária dombra… 



Olyan szigorú kritikát igényelsz, 
hogy az már-már mazochizmust súrolja… 



Ha legalább egy,
egyetlenegy értő befogadó lenne, 
már nem vagy félkarú szellemóriás! 



Az erotika 
új költői nyelvén kísérletezik, 
de csak a Dörmögő Dömötör, 
vagy a Pajtás szerű újságokba írhat… 



Lehetsz te egy Pege Aladár – 
a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni… 



A túl sok gyónás, panasz 
és Gulag visszaemlékezés 
meghallgatásába, rögzítésébe is 
megbetegedhet a lélek… 



Oly korban él, 
amikor a bölcselőket 
feleslegesnek, sőt károsnak, 
nemkívánatosnak tartják… 



Pillanatonként 
ötlenek fel a gondolatok, 
amiket éppily gyorsan el is vetsz, 
majd megbánod… 



A papíron még alig valami olvasni érdemes, 
de a papírkosarat egyfolytában üríteni kell… 



Előbb gúzsba kötik, 
majd táncra cukkolják: 
most mutasd meg, mit tudsz! 



Hiába nő idővel a rutinod, 
ha ezzel nem fordított arányban 
a lámpalázad is… 



Úgy kell elvégezni iskolákat, 
letenni vizsgákat, 
hogy közben mégse mossák ki agyad… 



Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, 
éjszaka csillagászkodsz – 
alvás helyett élénkítők? 



Egy kócerájban
kell eszközeid összebuherálni 
s nagy intézeteket kihívni 
és magad mögé utasítani! 



Szonettjeid ívre, kilóra mérik – 
még jó, ha nem a hentes zsírpapírja lesz… 



A csatában őt tolják előre, 
győzelem után nevét is törlik a történelemből… 



Kimeríthetetlen arzenállal demoralizálnak, 
hátha sikerül elérniük: magadtól is feladod… 



Ha egyik klikk székét sem foglalod el, 
könnyen a pad alatt, két pad között találod magad… 



Fütyülés és lehurrogás légkörében 
mondod parlamenti „szűzbeszédedet”… 



A passzív diákok rád ásítoznak – 
az aktívabbak köpőcsővel becélozgatnak, 
a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak…. 



Lehallgatják a hálószobád, 
s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki… 



Sok tudás, lelemény és bátorság kell 
a Döbrögi uraságok elfenekeléséhez! 



Még egy Hrabalnak se volt könnyű 
tartósan elfogadni azt a helyzet,  
hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el… 



Amikor osztozkodik a cigánybanda, 
És hiába járna mindenkinek: nem jut… 



Sokáig maradsz „fiatal pályakezdő”, 
amíg ki nem halnak a gerontokraták… 



Más fix, 
zsíros állami megrendelésre dolgozik, 
te a labilis piacon 
naponként küzdesz a fennmaradásért… 



A mindenséggel méri magát: 
egyre magasabb és magasabb csúcsot 
kísérel először vagy másként megmászni… 



Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, 
míg az semmilyen eszköztől nem riad vissza… 



Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – 
a nép meg kútmérgezéssel vádol,
s akár meg is ölik az életmentőjüket!



Nagy dolog a törvény adta sajtószabadság, 
de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni…! 



Beleremeg kezed és hangod 
amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni… 



Önhibádon kívül vagy nincs munkád, 
vagy gyilkos tempót diktál a határidő… 



Minimum 8+4+5= 17 év 
„diákmunka” után 
se lakásod, se állásod, se hiteled… 



Amíg mások pankrációzgatnak, 
te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy… 



A rablógyilkos kárvallottjai 
tömegben mégis inkább Jézust feszítik meg… 



Nincs nyugodt légkör szellemi munkádhoz: 
zaklatás, feljelentés, becitálás váltják egymást… 



Hogy tehetséges diákokat menthess, 
fogad szíva egy protekcióst is fel kell venned… 



Ha teológiát akartál tanulni, 
egy évvel tovább sorkatonáskodhattál,
végignézve: a többiek civilben hazamennek…



Ha nincs mellette 
Sancho Panza, Balga stb. 
fantaszta lesz, 
ha ott van, a földhöz ragad?



Hol találsz egy olyan társat, 
aki életed végéig hisz benned és ki is tart? 
Enélkül meg szinte lehetetlen nagyot dobni…



A hazai pályán maradsz, 
pedig jobb feltételekkel 
„idegenlégióskodhatnál”… 



Külországban karrier csinált, 
mégis hazajön hazát emelni, 
de itt meg lehúzza a mocsár… 



Még életében 
„leleplező” könyvet ír róla 
a szomszéd és a fűszeres segéd… 



Kabátlopási ügyekbe kevernek – 
a pedofilia vádból hátha rád ragad valami! 



Még sírjában se lehet nyugtod: 
ott is forog a szellemi hullarablók miatt… 



Kik állnak majd a sírodnál 
és kik mondjál el, hogy ki voltál? 



Még meg se haltál, 
máris meghamisítják 
vagy szétrabolják, széthordják 
a teljes életműved… 



A kiszámíthatatlanul hullámzó 
kultúr- és tudománypolitika elszenvedője:
mire megszokná és alkalmazkodna,
már teljesen más a főirány…



Lennél mozgássérült gyerekek 
mínuszból nullára felhozó konduktora? 



Hogy szavai hitelt érdemeljenek, 
a cigányövezet közepébe kell költöznie… 



Hiába őstehetség 
vagy későn érő típus: 
kegyelemketteseken múlhat 
iskoláinak elvégzése… 



Latinovits Zoltán sem végzett főiskolát, 
mégis vagy épp ezért lett bolond és király… 



Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében 
próbálsz igét is hirdetni, megtérést prédikálni? 



Korrupció ellen fellépő, 
koncepciós perrel elítélt 
zsaruként a börtönben… 



Politikai fogoly, 
akit a smasszerek mellett 
a közbűntényesek is szívatnak… 



Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, 
de hosszú távon azt meg is kell, kellene tartani… 



Ha valamiben te vagy a legjobb, 
mindenki téged akar megelőzni, legyőzni,
s nem mindig a fair play szabályait betartva… 



Járni siralomházba vigaszt nyújtani: 
lelki békét-megbocsátást katalizálni –
fel van adva a lecke! 



Mikszáth „vén gazembere” vagy,
Akinek el kell viselnie a látszatot,
Hogy csalónak, sikkasztónak látják,
S nincs is módjában élő cáfolatra…

*

Álbarátok, pályatársak ölelgetnek,
A közeledbe férkőzve kifaggatnak,
Hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,
Hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…

*

Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: 
a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni. 
A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb.
néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia! 


Olyanokkal kell vitatkoznod,
Akiknek az az elvük, 
hogy neked nem lehet igazad,
Vagy presztízskérdést csinálnak ebből…

*

Amikor úgy kell felderíteni a tettest, 
hogy maga az áldozat sem segít, 
sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt
módszeresen gátolja a felderítést… 



Ha már diákként túl sokat kérdezett, 
tanárai alaposan megnehezíthetik ifjúkorát,
igyekeztek elvenni a kedvét és lehetőségét
az őket zavarba hozó kérdések feltételétől… 



Sosem tudhatod meg, 
hova futott volna ki a pályád,
ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged,
s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából…

*

Nem tehettél mást,
Mint hogy vállaltad a földalattiságot, a konspirációt,
De te sem hihetted komolyan,
Hogy ezen körülmények között lelked épen marad?!