Payday Loans

Keresés

Pokoljáró dudás sorsok - I. rész  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   
A szellemi pálya terhei és kockázatai
Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?




Márvánnyal és a formával 
de főleg a megrendelővel küszködve 
szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz… 



Hiábavaló volt?
Elkészül el a Nagy Mű – 
az itt megy a zúzdába, 
te meg most a süllyesztőbe… 



Megalázóan kevés a honorárium – 
méltánytalan, hogy ingyen dolgozol,
sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni… 



Szavaid hitelének 
biztos aranyfedezete van: 
szenvedéstörténeted, passiód… 



Jót és jól szólnál 
és tényleg szólsz is, 
csakhogy visszhangtalanul,
a pusztába kiáltod…



Olyannyira világítanál a sötétben, 
mint két végéről égő-fogyó gyertya… 



Szülőfölded javát akarva 
igazadhoz ragaszkodva leszel 
„A nép ellensége” (Ibsen)



A többségért „lobbizva” 
nemcsak kisebbségben, 
de teljesen magadra maradsz… 



Ki más vállalná a közutált kisebbség 
ügyvivője, védője hálátlan szerepét? 



A bulvársajtó szabad prédájaként 
indul családod ellen a hajtóvadászat… 



Még maga a názáreti Jézus Krisztus 
sem lehetett próféta a hazájában…!? 



A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – 
még negatív válasz, visszhang, reagálás sincsen 



Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, 
ő – titokban – fejed veheti, vagy eltetet láb alól… 



Naponként vakon ugrasz fejest 
ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe 



Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél 
csak annak elszabotálása lenne neked nehezebb… 



Nyílt önélveboncolásod, viviszekciód  
részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg… 



Szamizdatosként 
kerülnek mint a pestisest, 
vagy diliház karanténba zárnak, 
vagy kitoloncolnak, deportálnak… 



Monopolhelyzetben levő állampárt-kritikusok 
árgus szemekkel, nagyítóval lesnek hibáidra,
és dögkeselyűként csapnak le, ha rontasz… 



A jog szerint fel kell mentened 
egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát,
és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak… 



Halált megvető bátorsággal 
repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz – 
de ez a kutyát se érdekli… 



Füledbe forró ólmot öntenek, 
s leszel az új, az énekes Vazul… 



Egy kihalófélben levő és rokontalan 
kis nép szigorú nyelvi börtönébe záródtál… 



Zseniális szójátékaid, pesti humorod 
elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak… 



Szakmai ártalom:
addig és oly átéléssel alakította 
az intrikus szerepeket, míg úgy maradt 



Ércnél maradandóbbnak szánt műved 
WC papírra kell írnod - s elhasználják… 



Ahogyan Szókratész, 
„az ifjúság megrontójaként” 
ő is méregpoharat kap… 



Mihelyst bajba kerülsz, 
a legígéretesebb tanítványod 
tagad meg először, háromszor… 



Leghamarabb akkor ismernek el, 
amikor már a halálos ágyadon fekszel,
s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…



Vagy meg sem értik, fel se fogják a műved, 
vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák… 



Hivatásodnál fogva túl sok titkot bíztak rád, 
s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól… 



Épater le bourgeois! 
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, 
ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad… 



Ha se orvos, se jogász, 
de bölcsész akarsz lenni: 
szüleid „kitagadhatnak”, 
a diáknyomor az osztályrészed 



Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, 
amiért bármi mást, csak köszönetet ne várj… 



„Különc” s hopp-kopp életmódod miatt 
még gyerekeid elvételével is fenyegethetnek… 



Platón a barátod, 
de esetleg elveszítheted, 
mert a teljes igazságból 
még az ő kedvéért se engedhetsz… 



A világ más táján 
szent dalnok lett volna 
a Hortobágy elvetélt, 
káromkodó-fütyörésző poétája… 



Neki kell Antigonéként 
eltemetni a halott testvért, 
olykor akár élete és szerelme boldogsága árán is… 



Könyvheti sátorban toporogsz, 
és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted! 



Non profit szellemi vállalkozása 
dotáció híján csak veszteséget „termel” 



Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, 
de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy 



Matek zsenidet 
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod… 



Csak két utad volt értelmiségiként: 
az egyik az ital, a másik nem járható… 



Mesterséges stimuláló szerekkel 
próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok… 



Neked is betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz, 
s így ott is ragadtál a szirének szigetén 



Hiába méltánytalan a rossz kritika, 
mégis örök időre felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)




Mindenki rajtad röhög – 
mint a bibliai Noén, 
aki a sivatagban építette a bárkáját… 



Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, 
pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is… 



Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, 
s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása…



Nem tér ki a hitéből, 
ott áll és nem tehet másként, 
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz… 



Napi betevődért 
huzatos aluljárókban 
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással… 

*. 

Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, 
„szellemi ellenfeled-ellenséged” nem válogat… 



Egy mindenkiért 
és majdnem mindenki egy ellen: 
rád nemegyszer ez a „játék” vár 



Ha egy Defoe 
a Robinson Crusoe kéziratával 
oly megalázóan előszobázott, 
te mire számíthatsz? 



Az önfeladásig asszimilálódsz 
vagy lassan, de biztosan éhenhalsz: 
ebből a kettőből tessék „választani”! 



A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
- de még az elszemtelenedett suszterinas is -
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba… 



Mert tüzet hoztál az emberiségnek, 
örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz… 



Nemcsak az elsőbbséged vitatják, 
de még meg is vádolnak plagizálással 



Szép dolog 
a repülés úttörőjének lenni, 
de ki kötne veled életbiztosítást 



Keservesen keresed kenyered 
a medvék által lenézett „könnyű műfajban”