Payday Loans

Keresés

Eckhart Tolle - A most hatalma PDF Nyomtatás E-mail

 

Képtalálat a következőre: „Eckhart Tolle - A most hatalma”

Eckhart Tolle - A most hatalma szavakban és képekben

Eckhart Tolle, író és tanító művei mind nagyobb publicitást kapnak - hazánkban is*. Ezen a blogon már szenteltem neki egy bejegyzést, de mivel a "jó anyagot lehetetlen elkoptatni" - így Tolle újra a célkeresztbe került. Nemrég kezembe akadt Tom Butler - Bowdon Szellemek a palackban; 50 mű a spiritualitásról című könyve, amelynek lapjain számos Tolléhoz hasonló minőségű szerzőt, írót mutatnak be. A könyvet ajánlom minden olvasó figyelmébe, rendkívül összetett és igényes enciklopédiája a "spirituális irodalomnak". A 43. fejezet, főként a Most hatalmára támaszkodik, de nagyszerűen összefoglalja Tolle szerepét és azt a "forradalmi munka módszert" amivel minden egyes videóban, könyvben megörvendeztet minket (a szerencséseket az élő előadásain-beszélgetésein is).

Ezzel elérkeztünk a második okhoz is, amiért billentyűzetet ragadtam, a youtubeon hála az égieknek és az igyekvő sorstársaknak már számos több órás Echkart Tolle előadás megtekinthető.Ezekből és a Bowden idézett soraiból elevenítsük akkor hát fel ismét miért is érdemes figyelni Tolléra!
Tom Butler - Bowdon
Szellemek a palackban; 50 mű a spiritualitásról:
1999 A most hatalma

„Ne keress semmilyen más állapotot, mint amiben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre! Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod a békétlenségedet, az békévé változik át! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája!”
„Ha nem állsz ellen az életnek, akkor a kegyelem az ellazultság és a könnyűség állapotában vagy. Ez az állapot már nem függvénye annak, hogy miként mennek a dolgok, jól vagy rosszul Szinte paradoxon, mégis az tapasztalható, hogy ha megszűnik a formától való belső függésed, akkor életed általános feltételei – a külső formák – hajlamosak óriási mértékben javulni!”


43. fejezet
Eckhart Tolle

"A modern spirituális irodalom egyik gyöngyszeme, A most hatalma: útmutató a megvilágosodáshoz (The Power of Now: A Guide to Spiritual Enlightenment) című könyv először Kanadában jelent meg. Az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor az Egyesült Államokban is a könyvesboltok polcaira került, ahol egy csapásra bestseller lett, Eckhart Tolléból, pedig keresett előadó. Míg a spirituális művek és a New Age szellemisége által inspirált írások többsége földtől elrugaszkodott fogalmakkal próbálja megragadni a transzcendens lényeget, A most hatalma kizárólag azokra a problémákra összpontosít, amelyeket az adott pillanatban megélünk és arra személyre, akik e pillanatban vagyunk. A „segíts magadon”, a „hogyan légy sikeres” típusú munkák közül is kiemelkedik, nemcsak a spirituális könyvek közül, mert szembeszáll azzal az elterjedt meggyőződéssel, hogy akkor is fényes jövő vár ránk, ha nem foglalkozunk a jelennel. Ez a mű egyben mesteri szintézise a buddhista, keresztény, a taoista és más hagyományok tanainak, de kielégíti azt a XXI. századi igényt is, hogy a konvencionális vallások keretein kívül gondolkozzunk, felismerve, hogy valahol minden vallás ugyanazt mondja.
Tolle az után mélyedt el a spirituális szövegekben, hogy 29 éves korában a megvilágosodás egy pillanatában felismerte az igazságot, amit ezek az írások közvetítenek. A kérdés-felelet formában írt mű első oldalain Tolle elmeséli hogyan történt ez. Hirtelen váltását az öngyűlöletről a tartós békére hitelesíti mindaz, amit leír.

Több vagy, mint az elméd!

Civilizációnk az elme vívmányaira épül, írja Tolle, és sok közülük valóban igen figyelemreméltó. Hajlamosak is vagyunk szüntelenül gondolkodó elménket önmagunkkal azonosítani. Az elme mögött azonban a létezés másfajta állapota húzódik meg, ez valódi énünk. Ha ráhangolódunk és általa tudjuk irányítani gondolatainkat, új szemszögből vehetjük szemügyre érzelmeinket.
Amíg nem sikerült irányításunk alá vonni elménket, addig az irányít bennünket. Az elme folyamatos párbeszédet tart fenn önmagával, amelyet nehéz elhallgattatni. Szüntelenül véleményt alkot, s ezt mindig a múlt történéseire alapozza. Ebből kifolyólag nem igazán tudjuk a dolgokat azon frissében, a jelenben megtapasztalni. A ma így soha nem lehet olyan jó, mint az eljövendő szép napok vagy azok, amelyek már elmúltak.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez a szüntelenül gondolkodó hang „ő maga”, de valójában csak egy része annak, akik vagyunk. A gondolkodás szenvedélybetegei vagyunk, jegyzi meg Tolle, lévén az egó azáltal biztosítja számunkra identitásunk érzetét, hogy folyamatos gondolkodásra sarkall bennünket. Azonban ez az örökös gondolkodás lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen csak élvezzük a pillanatot.
Hogyan szabadulhatunk meg a kényszeres gondolkodástól? Először is, távolabbról kell szemlélnünk elménket, megfigyelve, mit mond. Így szemtanúi lehetünk az érzelmek és gondolatok háborgó tengerének, ami nap mint nap elsodor bennünket. Azonban ez az örökös gondolkodás lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen csak élvezzük a pillanatot.
Hogyan szabadaulhatunk meg a kényszeres gondolkodástól? Először is, távolabbról kell szemlélnünk elménket, megfigyelve, mit mond. Így szemtanúi lehetünk az érzelmek és gondolatok háborgó tengerének, ami nap mint nap elsodor bennünket. Természetesen a problémák megoldása és a túlélés érdekében továbbra is használjuk gondolkodó elménket, de ha képesek vagyunk tárgyilagosan szemlélni és megragadni a mögötte rejlő valódi énünket, Tolle szerint már meg is tettük a legfontosabb lépést a megvilágosodás felé. Amikor lecsendesedünk, ha csak egy pillanatra is elhallgattatjuk gondolkodó elménket, nem valami álomszerű vagy kábult állapotba kerülünk, hanem pontosan az ellenkezője történik: egyszer csak jobban kezdjük érzékelni a jelent és a bennünket körülvevő dolgokat. Összeszedettebbnek fogjuk érezni magunk.

Új élet a jelenben

Tekintetbe véve elménk működését a „jelenre figyelés” állapotának elérése nehéznek tűnhet. Azonban már létezésének felismerése is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy növeljük a percek számát, amikor belső értelemben teljesen „éberek” vagyunk. Például beismerhetjük magunk előtt, hogy az elmúlt órában különböző érzelmek, aggodalmak söpörtek végig rajtunk. Beismerhetjük, hogy ezeket nem voltunk képesek kikapcsolni. Minden alkalommal, amikor felismerjük, hogy nem a jelenben éltünk, nő annak az esélye, hogy a jövőben nem így lesz.
Tolle azt mondja, hogy a mindennapos megszokott tevékenységek által könnyebben beléphetünk a „jelenbe”: ha kezet mosunk, beülünk az autónkba, lépcsőt mászunk, lélegzünk – és tudatában vagyunk ezeknek a cselekvéseknek. Ha mechanikusak és automatikusak, nem éljük meg a jelent annak teljességében.
Tolle alaptörvénye az, hogy minél inkább ellenállunk annak a helyzetnek, amelyben vagyunk, annál nagyobb fájdalmat fog okozni. Nyilvánvaló, hogy ha azt gondoljuk, „ez nem történhet meg”, az a tény, hogy mégis megtörténik, elviselhetetlenné teszi.
Ha például azt a napot várjuk, amikor boldogok és gazdagok leszünk, a jelennel szembeni ellenállásunk csak még jobban kiéleződik. Az a gondolat, hogy máshol is, mással is lehetnénk, mást is csinálhatnánk, pokollá változtathatja az életünket. De vajon van-e kiút? A szerző paradox megoldást kínál: meg kell bocsátanunk a helyzeteknek, és el kell fogadnunk létjogosultságukat. Még akkor is, ha gyűlöljük az adott helyzetet, fogadjuk el gyűlöletünket és tekintsük a pillanat részének, ne mondogassuk magunknak, hogy „ez nem történhet meg, ez lehetetlen”!
Tolle arról az egzisztenciális idegenkedésről is beszél, amit az emberek a jelennel szemben éreznek. A gondolkodó elme alapállapota „csaknem állandó, alacsony intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és nyugtalanságérzéssel – egyfajta kellemetlen alaphangulattal jár.” Folyamatosan igyekszünk, hogy megszabaduljunk a jelen nyerseségétől, letompítjuk, esetleg alkohol vagy drogok használatával izgalmasabbá tesszük, nagyratörő álmokat szövünk, vagy épp nosztalgiázunk. A bánat és a vágyakozás akkor jelentkezik, amikor nem vagyunk képesek méltányolni a jelent, amely viszont az egyetlen valós idő, amelyben részünk lehet. De ha megadjuk magunkat annak, ami van, módot találunk arra, hogy kezeljük a jelen történéseit. Látni fogjuk, hogy létünk lényege nem azonos egy adott élethelyzettel.
A jelen pillanat, veti fel kihívóan Tolle, valójában problémamentes. A problémáknak időre van szükségük, tehát minél inkább a jelenben élünk, annál jobban csökkentjük életterüket. Tolle javaslata az, hogy tartózkodjunk a helyzetek megítélésétől, így ahelyett, hogy egy eseményt jónak vagy rossznak ítélnénk, fogadjuk el, hogy egyszerűen csak van. Ha egy másodpercig visszatartjuk a félelmünket és az utálatunkat, azt fogjuk látni, hogy megjelenik a megoldás.
Ha a létezés mély átérzésével cselekszünk ahelyett, hogy nyughatatlanul arra törekednénk, hogy legyünk valamik, megszabadulunk a félelemtől. Paradox módon ez a nyugodt állapot megkönnyíti az élethelyzetek sikeres megoldását. Tolle szerint, ha bölcsen akarunk cselekedni, fogadjuk el a dolgokat úgy, ahogy jönnek, és alkalmazkodjunk ahhoz, ami van, ahelyett, hogy összeomlanánk, amikor valami nem úgy sül el, ahogy terveztük.

A jelen kapcsolatai

A megvilágosodott kapcsolatoknak szentelt fejezetében Tolle megjegyzi, hogy a „legtöbb >>szerelmi kapcsolat<< viszonylag gyorsan >>szeretet-gyűlölet kapcsolattá<< válik”. Normális jelenségnek tekinthető, hogy a szeretet és a vonzódás időnként hirtelen vad ellenségeskedésbe csap át, és azután ismét visszavált ragaszkodásba. Ahogy a mondás tartja: se vele, se nélküle. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha el tudnánk kerülni a negatív állapotokat, minden rendben lenne, de Tolle felfogásában ez soha nem fog megtörténni. A szeretet és a gyűlölet szélsőségei egyaránt egymásra vannak utalva, és „valójában mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata”.
Amikor szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, hogy a másik ember kiteljesít bennünket, ennek hátulütője viszont az, hogy egyre jobban ragaszkodunk ehhez az emberhez és rettegünk, hogy elveszíthetjük. Az egó igényli a teljességet, ez azonban nem a romantikus kapcsolatokban keresendő, mivel ezekben énünk kiteljesedése rajtunk kívül álló valaki függvénye lesz. Mindannyiunkban lakik egyfajta fájdalom, ami megszűnni látszik, amikor szerelmesek leszünk, de valójában ott marad és újra felszínre tör, amikor a mézesheteknek vége.
A valódi, hosszú távú  kapcsolatok célja azonban Tolle szerint nem az, hogy boldoggá tegyenek bennünket, vagy hogy segítségükkel kiteljesedjünk. Sokkal inkább arra szolgálnak, hogy kihozzák belőlünk ezt a fájdalmat, amelyet így átalakíthatunk valami mássá. Ez a kín azért létezik, hogy tudatosabbá tegyen bennünket, és ha ezt képesek vagyunk belátni, magasabb szintre léphetünk, a kapcsolat pedig – irreális elvárásainktól megszabadulva – természetes módon sikeres lesz.
Ha jelenlegi kapcsolatunk „esztelen színdarabnak” tűnik, ne próbáljunk elmenekülni belőle, hanem hatoljunk benne mélyebbre és fogadjuk el a tényeket! Tolle kijelenti, hogy a szoros kapcsolatok sohasem voltak bonyolultabbak, mint korunkban, másfelől viszont éppen ekként kínálnak kiváló lehetőséget a spirituális fejlődésre.

Záró megjegyzések

Ahelyett, hogy a siker nagyratörő terveit tárná elénk, A most hatalma arra kér bennünket, hogy legyünk jelen a mindennapi élet apróságaiban, hogy derítsük ki, képesek vagyunk-e minden egyes pillanatnak jelentést adni. Miből ered a megbánás, ha nem abból, hogy nem voltunk eléggé jelen egy helyzetben, ahol baj vagy épp csupa jó történt,vagy egy kapcsolatban, amelyet azóta elvesztettünk?
Bizonyos pszichés betegségek velejárója, hogy a beteg képtelen elhallgattatni a fejében zajló belső beszélgetéseket. Ezzel szemben az a személy, aki teljes mentális egészségnek örvend, el tudja csendesíteni elméjét, és ebből a nyugalomból eléri a lét valódi állapotát, amely tökéletes megoldásokat kínál problémáinkra.
Bár a klasszikus spirituális művekre jellemző személyes megvilágosodás stílusában íródott, A most hatalma újnak tűnik, sőt forradalminak, és az élet megváltoztatásának kivitelezhető módszereit kínáló művek közül a leggyakorlatiasabbak közé tartozik.
Akit érdekel a mű, mindenképpen többször olvassa el. Tolle stílusa letisztult és világos, így azt gondolhatjuk, hogy elsőre is megértettük a könyv mondanivalóját, de valójában csak akkor foghatjuk fel a maga teljességében, ha a tanításokat a gyakorlatban is hasznosítjuk.


Eckhart Tolle

Tolle Németországban született. Tanulmányait Angliába a Londoni és a Cambridge-i Egyetemen végezte, ahol később kutatóként és felügyelőtanárként is dolgozott.
Az elmúlt évtizedben spirituális tanítóként működött, csoportos és egyéni foglalkozásokat tartott Európában és Észak-Amerikában.
Brit-Kolumbiában, Vancouverben él. A most hatalmát eddig 17 nyelvre fordították le."

*További videók, más oldalakról, cikkek az íróról, sőt hazai Tolle - klubokról az Új Föld.hu oldalon találhatók.  

Továbbá: A most hatalma könyv online olvasásra - itt található (scribd).