Payday Loans

Keresés

ANTISZEMITA-KÁTÉ - II.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. október 20. csütörtök, 05:59

Képtalálat a következőre: „ANTISZEMITA-KÁTÉ, 1884.”

ANTISZEMITA-KÁTÉ, 1884. (folytatás)



VII. FEJEZET.
A társadalmi gyógymódról.


69. Minthogy sem a törvényhozás, sem a kormány
nem teljesíti ebbeli kötelességét, ki van hivatva a megfelelő
cselekvésre?
Maga a vérig zaklatott közönség, társadalmi
szövetkezése és célszerű közreműködése által. Ezen
szövetkezés az antiszemitizmusban mutatkozik.

70. Meddig terjed az antiszemitizmusnak hatásköre?
Terjedelmét illetőleg az antiszemitizmusnak
nincsen szorosan körvonalozott hatásköre, mely
a szerint változik, amint kiterjesztése vagy megszorítása
a védelmi intézkedések tekintetéből szükségesnek
mutatkozik.

71. Tehát csupán csak védelemre szorítkozik az
antiszemitizmus?
Csupán védelemre szorítkozik ez, nem lévén
sem feladata, sem szándéka más, mint védelmi
küzdelmet vívni a fölülkerekedni vágyó zsidóság
hallatlan vakmerősége ellen, a keresztény többségnek
érdekében, hogy ennek az őt megillető helyzet
és befolyás az államéletben biztosítva legyen.

72. Miben áll az antiszemitizmus intézkedése?
Abban, hogy az államhatalmi tényezők által
nem ótalmazott társadalom, maga veszi kezébe a
védekezés ügyét, és saját körében, hatósági befolyás
nélkül alkalmazza a célszerüknek mutatkozó
eszközöket.

73. Mily eszközöket használ az antiszemitizmus?
Az antiszemitizmus kitűzött céljának elérésére
mindig csupán békés és törvényes eszközöket
használ; azonban gyakran megesik, hogy a zsidóság
túlkapásai, hetykélkedő és kihívó magaviselete
anynyira fölingerelnek egyes községeket, városokat,
vagy megyéket is, hogy a türelmét vesztett
köznépnek egy része, a méltatlan eljárás fölötti
elkeseredésében, maga szolgáltat igazságot; vagy
inkább megbosszulja azt, hogy az arra hivatottak
igazságot nem szolgáltatnak oly módon és eszközökkel,
melyeket józan ember nem helyeselhet.
Azonban a kétségbeesett kifosztottaknak ily kicsapongásai
onnét erednek, hogy senki sem vállalkozván
mentőnek, tapintatos vezetés hiányában az
ingerült nép könnyen tévútra lép, s izgatók által
még bátorítva is, oly tettekre ragadtatja magát, melyek
föltétlenül kárhoztatandók, és nemcsak, hogy célhoz
nem vezetnek, hanem még ártanak is a jó ügynek.

74. Hasznos-e az antiszemitizmus üldöztetése?
Az antiszemitizmus mint társulat vagy párt
soha sem fog erőszakot használni dicső feladatának
megoldására; s épen azért nemcsak nem kell
üldözni, hanem inkább előmozdítani és támogatni
mindazon tényezőknek, melyeknek érdekökben áll
a rohamosan fejlődő zsidókérdésnek békés megoldása.

75. Mily biztosítékot nyújt az antiszemitizmus
békés eszközeire nézve?
Kellő biztosítékul szolgálhat e tekintetben azon
erős meggyőződése, hogy a zsidókérdés helyes
megoldása erőszakos eljárással nem eszközölhető.
Ennélfogva sem nem igényli, sem nem engedi meg
erőszaknak alkalmazását.

76. Miért nem lenne erőszakkal megoldható a
zsidókérdés?
Azért, mert nem is képzelhető, hogy a föld
kerekségén mindenütt egyidőben törne ki a koldusbotra
juttatott népnek bosszúja zsidó kifosztói
ellen s hogy ezen heréket egy csapással kiirtsa a
munkára teremtett emberek sorából. Ha pedig csak
egy vidéken vagy országban pusztulnának el, csak
ideig óráig szabadulna meg tőlök azon vidék,
vagy ország, mert csakhamar máshelyről jönnének
helyökbe, valószínűleg még gonoszabb, sóvárgóbb
fajrokonaik, s elülről kezdenék a kizsebelési munkát
fokozott buzgalommal!

77. Miért remélhető békés, törvényes úton a zsidókérdésnek
helyes megoldása?
Mert az e végre teendő intézkedések csak
olyanok lehetnek, melyek a bajnak gyökeres orvoslását
célozzák, és azért mindjárt okaiban megszüntetik
azt és kiirtják mindenkorra.

78. Mit kell tenniök az antiszemitáknak, hogy a
zsidókérdés mielőbb kellő megoldást nyerjen?
Főképen arra kell törekedniök, hogy antiszemita
képviselők menjenek az országgyűlésre. De
azalatt is minden erejökből oda kell működniök,
hogy táisadalmi úton is, minden lehető megtörténjék
a zsidóság hatalmának megtörésére.

79. Mi volna a teendője az antiszemitikus szellemű
törvényhozásnak?
Ily törvényhozásnak föladata lenne megfelelő
törvények hozása által tántoríthatatlanul oda hatni,
hogy minden honpolgár lehetőleg védve legyen a
körülmetélt csalók fosztogatásai ellen mind személye,
mind vagyona, mind keresete tekintetéből;
aztán meg a keresetforrásokat úgy szabályozni,
hogy a forgalomban lévő pénz ne szivárogjon mindenfelől
egy sehonnai faj zsebeibe.

80. Megoldaná-e a törvényhozás a zsidókérdést ezen
föladatának teljesítésével?
Nálunk ezzel nem lenne a zsidókérdés megoldva,
csupán enyhülne a baj és a haldokló vonaglása
tartana tovább; minthogy nálunk már oly
idült és elmérgesedett e baj, hogy óvintézkedések által
már nem lehet célt érni. Visszaható, illetőleg előbbi
mulasztásaink sajnos következményeit jóvátevő intézkedésekre
van szükségünk, melyek a törvényhozásnak
eddigi hibáit, káros következményeikkel
együtt utólag helyre hozzák.

81. Miképen tehetné meg ezt a törvényhozás?
Ha például oly törvényeket alkotna, melyek
a fölszabadítási törvény bolygatása nélkül az ingatlan
birtoknak szerzését és megtartását azon föltételhez
kötnék, hogy
1-ször a keresztény csupán keresztény mun-
kások által, nem keresztény pedig csakis nem keresztény
munkások által végeztesse rajta a szükséges
munkát.
2-szor, hogy cselédek tarthatására is ugyanazon
szabály legyen alkalmazva.
3-szór, hogy keresztény többségű országban
csak keresztény viselhessen közhivatalt, vagy oly
állást és üzletet, mely kiváló bizalmat igényel,
mint az ügyvédi, orvosi és gyógyszerészi állás,
meg étel és italárulási üzlet. Mészáros- és pékmesterség;
valamint a lisztnek és egyéb könnyen
hamisítható tápszereknek árulása csak keresztényeknek
legyen megengedve.

82. Miért nem orvosolható nálunk a baj különleges
törvények nélkül?
Mert azon hatalom megtörése, melylyel nálunk
a zsidók rendelkeznek, csupán óvszerekkel már meg
nem törhető; minthogy a földbirtoknak jelentékeny
része, a kereskedés csaknem egészen, a pénznek
zöme, a sajtónak kilenc tizedrésze az ő kezökben
lévén, oly hatást gyakorol a társadalmi viszonyokra,
mely mindenütt a zsidók előnyére válik, és lehetetlenné
teszi, hogy a keresztények bármily irányban
versenyezhessenek velők, s igy nem csak nem orvosolható
a baj, hanem még növekszik is.

83, Mikében lehetne a zsidókérdést társadalmi úton
megoldani?
Úgy, ha például a keresztények mit sem adnának
el a zsidóknak s nem is vennének tőlük
semmit; ha sem szolgai, sem egyéb munkát nem
végeznének számukra. Ezen esetben a zsidókat
nem kellene kikergetni az országból, mert önkényt
mennének el föltartóztathatlanul. Ily móddal képes
őket hazánkban is némely község maiglan is kö-
rétől távol tartani; más országokban pedig a zsidók
távoltartására elégségesnek bizonyult a község
lakosságának oly megegyezése, hogy zsidótól nem
vásárolnak legcsekélyebbet sem. És ez nyilván
mutatja, hogy mily hazugság van bizonyos zsidó
képviselőnek azon hencegő állításában, hogy ha
nekünk keresztényeknek nem tetszik hazánkban a
zsidóság igáját viselni, mi költözzünk ki; ők itt
maradnak. Pedig dehogy maradnának, ha megkötnék
is, ha nem lenne kit fosztogatni.

84. Miért nem alkalmazzák tehát ezen békés módot
a zsidósággal szemben?
A szomszéd országokban alkalmazzák is látható
sikerrel e módot, mit sem vásárolván zsidótól,
s így megfosztják őt keresetének kiváló fórrá •
sától, tehát nyereményének nagy részétől is; minthogy
saját hitfeleiktől vásárolják be szükségleteiket.

85. Miért nem történik ez nálunk is?
Egyes községek nálunk is vannak, melyek a
zsidó tolakodásnak maiglan is ellenállának leginkább
azáltal, hogy a községbe furakodott zsidótól
semmit sem vesznek; még borát, pálinkáját is megvetik,
ha korcsmát bérel. Pedig már ez is jó kezdeménynek
s utánzásra méltó; de elszigetelve csupán
az illető községnek van hasznára, nem sokat
lendítvén a zsidókérdés megoldásán.

86. Nem alakulhatnának ily szövetkezetek az egész
országban?
Miért nem alakulhatnának? s voltaképen erre
törekszik az antiszemitizmus társadalmi körben. De
az üdvös eszmének megvalósítása csaknem elháríthatatlan
akadályokkal találkozik egyrészt azért,
mert arra kényszeríteni senkit sem lehet; az ön-
kényti kötelezettség pedig nehezen létesíthető
egyes községekben is, anynyival kevesebbé egész országban.
Sőt igen sok helyen ki sem vihető anynyiból,
hogy kis községben nem is vállalkozik keresztény
ember a csekély szükségletek árulására;
mert abból meg nem élhet, ha csak ezen mellékes
kereset mellett a csalást nagyban nem űzi, mint
ahogy a zsidó tesz. Továbbá azért is, mert a
szegényebb községekben igen sokan, kivált asszonyon:
egész télen át hitelben vásárolnak s aztán
csépléskor fizetnek, ahogy tudnak, bőven ugyan,
de titkon, s félig-meddig lopva. Ily elárusítás mellett
a zsidó ugyan meggazdagszik, de becsületes,
keresztény ember tönkre jutna.

87. Hogyan lehetne mégis ily móddal az ügyön
valamit lendíteni?
Úgy, hogy legalább a nagyobb községekben
közös megállapodás folytán gondoskodni kellene
arról, hogy legyen keresztény üzlet, melyben a
helybeliek bevásárolhassák szükségleteiket; s ha
kivihető, kötelesek is legyenek ott vásárolni be.
A kötelezettség esetére bizonyosan akad vállalkozó
az üzlet létesítésére. Ε nélkül azonban csupán
a vagyonosabbak szövetkezete és előlegezése
által jöhet létre ily üzlet, milyennel más országokban
majd minden község el van látva lakosainak
nagy hasznára.

88. Kiket illetne meg a kezdeményezés az önsegélyezés
terén?
Mindenesetre a nagybirtokosokat, kivált az
italmérési jog, tulajdonosait, kiknek a zsidó haszonbérlő
nem csupán azért fizeti a túlságos haszonbért,
hogy italt mérhessen, hanem inkább azon tetekintetből,
hogy amellett alkalma legyen a köz-
ségbelieket különbféle módon kizsebelni. Pedig a
regálé-jogban nincs benne a kizsebelési jog; de a
zsidónál ez együtt jár, egy üzletet képez, melynek
fő ága a kizsebelés. Ennélfogva a közjó érdekében
a korcsmák kiadásánál a zsidókat ki kell
zárni a bérletből.

89. Ki kárpótolja a regale tulajdonosokat az ebből
származó veszteségért?
Leginkább saját helyeslő öntudatukban találnak
ezek kárpótlást; aztán meg abban is, hogy a
községbeliek magok is jólétre jutván, nem néznék
irigy szemmel a nagybirtokosoknak jobb sorsát;
nem okoznának nekik számtalan károkat; valamint
saját cselédjeik is megmenekülvén ekképen az őket
szopó pióczáktól, hívebben szolgálnának, s nem
lennének kénytelenek meglopni uraikat, hogy a zsidó
korcsmáros hálójából kivergődjenek. Tehát az italmérési
bérletnél mutatkozó veszteség inkább csak
névleges, s a valóságban még nyereségnek is beillik,
ha tekintetbe veszszük azt, hogy a keresztény
bérlő is megad anynyit, a menynyit az italmérési
üzlet fosztogatási melléklet nélkül megér.

90. Hajlandók-e erre a regálé-tulajdonosok?
Még most csak gyéren mutatkoznak ily derék
s bölcs hazafiak, de szép példájok bizonyosan
számtalan követökre fog találni; s már ez is letörné
egyik szarvát a zsidóknak. Azért minden magyar
ember már messziről kalapot emeljen oly nagybirtokos
előtt, aki sem korcsmáját, sem földjét, sem
egyéb jószágát nem adja zsidónak haszonbérbe.

91. Hová lesznek aztán a zsidók, ha legjövedelmezőbb
üzleteiktől elesnek?
Az már az ő gondjok. Midőn a mocsár vizét
lecsapoljuk, nem igen törődünk azzal, hová lesznek
aztán a benne lakmározó vartyogók! Különben
is, a zsidók sem törődnek azzal, hová lesz a kifosztott
magyar nép, a földönfutóvá tett régi keresztény
birtokos.

92. Nem ellenkezik-e ilyen előírás a szabadság,
egyenlőség és testvériség magasztos elvével?
A szabadkőművesek, a zsidók és ezeknek uszályvivői,
meg a zsidó zsoldon élősködő sajtó, természetesen
azt kiabálják teli torokkal, hogy ellenkezik
amikor a zsidóság üzelmeinek korlátozására irányul;
de ha keresztények ellen fordul a koczka, akkor a
legméltatlanabb eljárás sem ellenkezik azzal.

93. Mi hát tulajdonképen az a nagy zajjal kürtölt
szabadság?
A szabadság határozatlan fogalom, melylyel
egyik ember a másikat ámítja, holott ennek a valóságban
semmi sem felel meg. Az a kincs, melyből
mindenki sokat igényel magának, másnak pedig
igen keveset ad; az a gyümölcs, melyből
a ki mohón eszik, megcsömörlik tőle, megdőrül
és lázong.

94. Tán nem is igaz tehát, hogy századunk a szabadság
kora?
Nevezze akinek hogyan tetszik. Anynyi bizonyos,
hogy évezredek előtt is nagy híre volt ezen
idegen virágnak, s illatától annyira elkábultak az
emberek, hogy roppant birodalmakat is megsemmisítettek.
Ezidő szerint is nagy zajt ütnek
vele a hiszékeny emberek előtt; pedig lépten nyomon
oly jelenségekkel találkozunk, melyek a szabadságból
inkább gúnyt űzni látszanak; beigazolván
azt, hogy sem személyével, sem vagyonával,
sem beszédével, sem indulatival szabadon nem
rendelkezhetik az ember. Mindenét ellenőrzik, meg-
adóztatják, megvámolják, megfelezik; még a munkát
is mások ízlése, parancsa szerint kell végeznie
legtöbb embernek, s keserves keresményéből itt
is ott is elcsípnek valamit, hogy, alig marad belőle
kóstolónak. A ki ezekben helyezi a szabadságot,
az bizony fejelágyára esett.

95. Hát az egyenlőséggel nem ellenkezik-e a zsidó
ellenes mozgalom?
Az egyenlőséget őrlik ugyan minden szélmalomban,
de a világ nagypiaczán senki sem találkozik
vele. Sőt tiltakozik ellene maga a természet
is, mely bámulatos nagyszerűségében nemcsak
nem mutathat fel két teljesen egyenlő lényt vagy
tárgyat sem, hanem például az áldott kenyérfa
mellett gyilkos mérgű bürköt is termeszt, melyet
csak a dőre ápolna egyenlő gonddal más hasznos
növények között.

96. De a testvériséggel hogyan fér meg a zsidók
üldöztetése?
Üldözésről szó sincs a zsidóellenes eljárásban;
mert az már nem volna önvédelmi harcz, mely az
antiszemitizmusnak feladata. Egyébiránt a testvériségnél
is mindenki saját malmára hajtja a vizet.
Az ál-liberalizmus, a szabadkőművesség és a zsidóság
sértegeti, üldözi, csöndes lakásaikból kikergeti
az államnak leghasznosabb polgárait, akik
soha sem álltak a bíróság előtt mint vádlottak, s
ezt megegyezőnek tartja a testvériséggel; de ha
egy csalót, tolvajt, vagy gyilkost valaki nyakon
üt, kivált ha a gazember zsidó, az ál-liberálisok
és a zsidók tele lármázzák a világot a testvériség
megsértésével, embertelenséget, barbarizmust emlegetve.
De különben is a mostani szabadelvűek
testvérisége abból áll, hogy a gonosztevő rabok-
nak akasztani valóknak palotákat építnek, fürdőket
rendeznek be, élelmökről, ruházatukról feltűnően
gondoskodnak, mintha saját érdekökben tennék
de azzal vajmi keveset törődnek, ha a becsületes
munkás család munka hiányakor, vagy
más baleset folytán éhen hal is. Sőt a haldokló
szegény családfőnek feje alól is kihúzzák az árvák
könnyeitől nedves párnát, hogy dobra üssék a lelketlen
uzsorások követeléseinek kielégítésére.
Tehát az efféle szabadelvű testvériségre sem lehet
nagy súlyt fektetni.

97. Hát a humanizmus, vagyis: az emberiesség
elfajul az antiszemiták kezében?
Marad az, a mi ez ideig volt mások kezében,
t. i. a szabadság, egyenlőség és testvériség öszszege
a maga helyes értelmében. Voltaképen pedig
ez is csupán hangzatos szólam, melylyel a ravaszság
jégre vezeti az együgyűséget. A jelenkori
humanizmus, miként virága és gyümölcse mutatják,
édes fivére a föntebbi testvériségnek. Szinte aggódva
fáradozik a méltatlanok jólétének biztosításán,
a valódi érdemet pedig, mint ellenségét gyűlöli
s hálátlansággal jutalmazza.

98. Nemde Krisztus is azt parancsolja: szeresd
felebarátodat, mint tennenmagadat?
Ez való; és ehhez is kell magát tartani minden
kereszténynek, tehát az antiszemitának is. De
igen helytelenül értelmezné e fönséges parancsot,
aki felebarátjának túlságos, önző kívánatait saját
létérdekeinek rovására teljesítené; mert úgy jobban
szeretné felebarátját, mint önmagát, ezt pedig
Krisztus urunk nem parancsolja. Nem is egyez az
sehogy az Isten törvényével, hogy azoknak, akik
vesztünkre törnek, még alkalmat szolgáltassunk,
eszközöket nyújtsunk gonosz szándékuk végrehajtására.
Sőt szoros kötelessége a kereszténynek
tehetsége szerint a rossznak elkövetését akadályozni,
meggátolni. Pedig csupán ezt teszik az antiszemiták
a zsidókkal szemben.

99. Nem találkozik-e a zsidók között is olyan, aki
becsületes munkával keresi élelmét?
Elvétve akad köztük is jóravaló iparos, aki keze
munkája után él; de az ilyen, legalább nálunk soha
sem gazdagszik meg; tagadhatlan bizonyságául
annak, hogy a rohamosan gazdagodó zsidók aligha
igaz utón jutnak vagyonukhoz.

100. Ezer évig megéltünk a zsidókkal békeségben,
mért nem élhetnénk most is?
Igaz, hogy megéltünk velők sokáig békeségben;
s ez leginkább bizonyít a mellett, hogy nem
mi vagyunk okai a jó egyetértés felbomlásának;
mert ha bántalmazni akartuk volna őket, akár vallásuk,
akár társadalmi különcködésök, akár egyéb
hibáik miatt, könyebben tehettük volna azon időben,
midőn még kevesen, és szegények voltak.
De nem tettük, mert nem veszélyeztették létérdekeinket.
Azonban az időviszonyok változtával, kivált
a jobbágyság megszűnése, és a zsidók felszabadítása
óta, anynyira nyakunkra nőttek, hogy
vesznünk kell, ha nem védekezünk kellően ellenök.
S minthogy a törvényhozás nem gondoskodik megfelelő
intézkedésekről, társadalmi úton kell veszélyeztetett
létérdekeink megóvására törekednünk
azalatt is, míg sikerül úgy átalakítanunk a képviselőház
többségét, s vele a kormányt is, hogy
azok által végeztessük vallási s nemzeti érdekeink
biztosításának bölcs védelmi munkáját.

101. Más országokban is veszélyeztetik-e a zsidók
a többi polgárok létérdekeit?
Nem anynyira mint nálunk. Sőt vannak egyes
országok és egész birodalmak, melyekben alig
érezhető a zsidóság csalfa működésének káros hatása;
mert számarányuk a keresztényeké mellett
csaknem elenyészik, s így káros hatásuk is igen
megoszolván, eltűnik. Ezen hatás már magában
véve is csekélyebb oly országokban, a melyeknek
népe műveltebb, gazdagabb és a kereskedésben
gyakorlott volt már akkor, midőn ott a zsidókat
fölszabadították. Ellenben nálunk a népnek
zömét készületlenül érte a nagy változás, és mivel
tudatlan és szegény is volt, csakhamar oly helyzetbe
jutott, melyből már most a tanulás, óvatosság
és igyekezet sem képes a nyomorultat kiszabadítani,
csak rendkívüli intézkedések tehetik tán
még jóvá az államéletben elkövetett nagy hibákat.

102. Honnan van az, hogy a zsidóellenes mozgalom
miatt a külföldön barbároknak nevezik a magyarokat?
Az onnan van, mert a külföldön igen sokan
nem ismerik viszonyainkat, s igy nem képesek helyesen
megítélni sem terjedelmét, sem horderejét
azon bajnak, melyet a zsidók nálunk okoznak. Ennélfogva
a józanul gondolkodók is azt hiszik, hogy
méltatlanul bánunk zsidainkkal. Továbbá nem ismerik
zsidainkat, ezeknek számát és kártékony működését;
mindig a hazájokbeli csekély számú, és
komolyabb színezetű zsidók lebegnek szemeik előtt,
holott nálunk az ország fővárosának egyik választókerületében
még választópolgár is több van
zsidó, mint keresztény és számuk még folytonosan
szaporodik is, mert Gácsországból még mindig
több-több özönlik be. A külföldön leginkább a
zsidók és szövetségeseik verik a nagy dobot ellenünk,
csupán az ö sajtójuk vádol bennünket barbársággal;
holott az előkelő körökben méltányolják
magunktartását, s a főúri családok, a melyeknek
Magyarországban is vannak birtokaik, teljesen
mellőzik a zsidókat üzleteiknél, s földjeiket, korcsmáikat,
ha olcsóbban is, csupán keresztényeknek
adják haszonbérbe.

103. Igaz-e, hogy az antiszemiták irigylik a zsidók
tömérdek vagyonát és azért szövetkeznek ellenök?
Nem igaz, mert úgy általán a vagyonos osztály
ellen szövetkeznének és egyéni hasznot várnának.
Az antiszemiták pedig nem magánérdek és egyéni
haszon tekintetéből működnek, hanem a közjóért;
nem irigység, hanem igazságosság, és hazaszeretet
által ösztönöztetvén honvédelmi munkájokban.
Azonban lehetséges, hogy némelyeket a fölfuvalkodó
zsidók boszszantó henczegése, meg ezek által
koldusbotra juttatott ős magyar családok siralmas
sorsa is az antiszemiták táborába terel; azonban
a pártnak zászlaja körül rendszerint csupán a
közjóért önzetlenül buzgólkodó hazafiak védelmi
serege sorakozik.

104. Nem kell-e attól tartani, hogy a zsidók ellen
fölizgatott néptömeg erőszakoskodásra, rablásra vetemedik,
s aztán a nem-zsidók vagyonát is megtámadja?
Az antiszemiták nem izgatják a népet a zsidók
ellen, sőt kellő fölvilágosítás által még mások
izgatásait is sikeretlenekké teszik, komolyan intve
a hevesebbeket, hogy rendzavaró tüntetések, erőszakoskodások,
rablások által ne szennyezzék be
az antiszemitizmus tiszta zászlaját; ne veszélyeztessék
biztos diadalát.

105. Nem kell-e üldözni és elnyomni a zsidóellenes
mozgalmat?
Minthogy ezen mozgalom sem magában véve,
sem célja tekintetéből nem ártalmas, sőt hasznos
a közjó szempontjából, villámhárítóul szolgálván
magoknak a zsidóknak is, okszerűen nem üldözhető;
sőt pártolandó és fejlesztendő az e végre
alakult szövetkezet; hogy megbízható vezérlet
alatt a nép ne csatangolhasson, tévedezhessen a
féktelen indulatok dühöngő tengerén, hanem bújában
bizalommal forduljon a sértett fél jóakaró és
befolyással bíró elvtársaihoz jó tanácsért.

106. Ha mégis üldöznék, mi lenne az eredménye?
Az lenne az eredménye, amit rendesen szokott
eredményezni az igazság üldözése: az izgalom
növekedése, és a szövetkezet gyarapodása.

VIII. FEJEZET.

A baj orvoslásának módjáról.

107. Mit kell tenni a zsidóellenes mozgalom megszüntetésére?

Ennek okait kell megszüntetni megfelelő intézkedések

által.

 

108. Miben állanak a zsidókérdés létezésének

főokai?

Abban állanak:

1-ször, hogy a zsidók az ó testamentomi törvényt

faji hajlamaiknál fogva kényelmetlennek találván,

mellőzik társadalmi működésök minden irányában.

Az isteni tízparancsolatnak anyagi jelvé-

nyét feltűnő szorgalommal viselik ugyan és mutogatják,

de a parancsok szellemére, megtartására

súlyt nem fektetnek.

2-or, hogy hangadó Rabbinusaik gyűlölet

szülte őrületes koholmányait Mózses törvénye fölé

helyezvén, azokból gonosz hajlamaiknak megfelelő

hitfelekezeti szabályokat gyártottak maguknak, s

ezeknek megtartásához szigorúan ragaszkodnak

mindennemű polgári cselekvényeikben is, más nemzetségű

s vallású polgártársaik tagadhatatlan sérelmével

és megkárosításával.

3-or, hogy gonosz hajlamaiknál fogva, meg

elferdített vallásuk elveinél, tanításánál fogva is,

legnagyobb készséggel és buzgalommal felhasználnak

minden adott alkalmat a keresztények elleni gyülöletök

és kártékony törekvésök érvényesítésére.

4-er, hogy számtalan lekötelezettjeik magán

és hivatalos támogatása és pártfogolása igaztalan

ügyöknek igen is feltűnővé tevén világhatalomra

célzó törekvésöket, valamint szörnyű bűneik szokott

elpalástolása tagadhatatlanul bizonyítván gőgös

törekvésök előhaladását, kellően jelzi veszélyes

voltukat a keresztény világcsalád társadalmi, fontos

helyezetére és nélkülözhetetlen vezérszereplésére.

 

109. Tán a zsidóság most nem érvényesíti vallási

tévtanait?

Épen úgy, sőt még buzgóbban ragaszkodik

most azokhoz, mint valaha, érvényesítésük pedig a

közéletben jelenleg − a zsidók növekedő képzettsége,

meg a segély eszközök szaporítása folytán

− sokkal nagyobb eredményhez juttatja őket,

minket pedig tetemesebben károsít, mint a múlt

időben. Erről tanúskodnak a hiteles keresztény

írók legújabb munkái, kivált pedig azon tagadhalan

jelenség, mely Európa egész területén a fontosabb

események intézésében, még nagy államok

kormányzásában is a zsidók túlnyomó befolyását,

vezérletét nyilván mutatja, és ezen hazátlan, élősdi

faj leghitványabb egyéneit is kihívó magatartásra

bátorítja a keresztények iránt, komolyan figyelmeztetve

ezeket a veszély közeledésére, s a védekezés

siettetésére.

 

110. Hogyan lehet megszüntetni a zsidók kártékonyságának

főokait?

Minthogy nem áll hatalmunkban sem a zsidóság

gonosz hajlamainak megszüntetése, sem pedig

vallási tévtanaik megsemmisítése; tehát csupán

ezek káros hatásának meggátlására kell irányoznunk

minden védintézkedéseinket s teljes erőnkből

arra törekednünk, hogy a zsidóságnak ellenünk intézett

cselszövényeit, titkos és nyilvános támadásait,

célszerű törvények és társadalmi szövetkezetek

berendezések által ellensúlyozván, hatástalanokká,

ártalmatlanokká tegyük. Lám a személy és

vagyonbiztosságot csak itt-ott fenyegető titkos

társulatok veszélyes működése ellen minden lehetőt

elkövet mind a rendőrség mind a törvényhozás;

miért nem járnak így el a sokkal veszélyesebb

zsidóság ellen is, melynek roppant hatalma

nem csupán a trónok és államok, hanem csaknem

az egész emberiség jólétét fenyegeti, aláássa?

 

111. Mikép lehet meggátolni a zsidóság elhatalmasodását?

Ezt már nem lehet meggátolni, minthogy már

létre jött, csupán további fejlődését, s a zsidóság

teljes fölülkerekedését lehetséges még megakadályozni,

oly korlátozások által, melyek a forgalom43

ban lévő pénznek ragadós kezeiken való fennakadását

lehetlenné teszik a jövedelmezőbb üzletek

célszerű szabályozása által.

 

112. Igaz-e, hogy zsidók nélkül nem lenne kereskedelmünk?

Ezt a zsidók híresztelik, hogy ránk ijeszszenek,

de bizony abból semmi sem igaz; mert más

országokban, ahol kevesebb a zsidó mint nálunk,

még is élénkebb a kereskedelem, s ennek a zsidóság

csak kisebb tényezőjét képezi. Sőt hazánkban

is így volt ez alig ötven év előtt. Ami pedig már

volt, mért ne lehetne ismét? És azon esetre, ha

nem a zsidók viszik a főszerepet kereskedelmünkben,

csaknem biztosra vehető, hogy megbízhatóbb,

szilárdabb kereskedelmünk lesz, mert a keresztény

kereskedőnek jelleme és igazságszeretete bizalmat

kelt mind az eladókban, mind a vevőkben. Tehát

nagy bolondot mondott egy honatya, midőn azt

állította „hogy, ha nem volnának zsidaink, vennünk

kellene őket.”

 

113. Mi lenne belőlünk, ha a szapora zsidóság

csupán kereskedéssel foglalkoznék?

Már is anynyi a zsidó kereskedő, hogy csalás

nélkül lehetetlen megélniök. Hát ha még a

folytonos bevándorlások következtében ötször-tízszer

anynyira szaporodnak, ami ha a törvényhozás

és kormány meg nem gátolja, rövid idő alatt

megtörténhetik, akkor már a csalásból sem élhetnek

meg mindnyájan, hanem kénytelenek lesznek

a kereszténynek bőrét lehúzni és lopni, ha még

lesz, mit.

 

114. Való-e, hogy a zsidók magyarosodnak?

Ők mondják ezt, s már csak azért is nem igen

lehet elhinni.

De ha úgy volna is, hogy látszólag haladást

mutatnának a magyarosodásban, ezt csupán üzleti

szükségből tennék, valamint a híres magyar családok

neveit is csak azért veszik fel, hogy szép

álca alatt annál biztosabban űzhessék csalásaikat

és ámíthassák az embereket. Azonban ők mindamellett

testökben lelkökben csak zsidók maradnak.

Ha nem csupán üzleti szükségből tanulnák

nyelvünket és magyarítanák neveiket, nem vennék

fel bitorlólag épen az országszerte tisztelt főúri

családok neveit, hanem megelégednének a nekik

jobban illő nevekkel, mint: Nyúlfark, Hagymabűz,

Csempész, Uzsorás, Gyufarágó, Papramorgó, Tőzsdemoly,

Hamisgyöngy, Talmifény, Libabőr, Tönkházi,

Rondafi, Tollasi, Szélhámos, Ürgevári, Vérszopó,

Csámpási, Fegyházi stb.

 

115. Hát nemzetünkbe való beolvadásuk remélhető-

e?

Ne ámítsuk magunkat ezzel; mert a zsidót

hitelvei határozottan elválasztják, elszigetelik minden

más nemzetiségtől; s azért az egész földkerekségen,

bármennyire legyen is elkeveredve más

fajokkal és nemzetekkel, míg a zsidó vallását kököveti,

addig nem olvad be semmiféle nemzetbe

sem, hanem az emberiség nem zsidó zömét gyűlölő,

élősdi marad végső leheletéig. Miről eléggé

tanúskodik múltjának évezredes történelme.

 

116. Tán ezideig, elnyomatásuk, üldöztetések miatt

nem olvadhattak be?

Nem elnyomatásuk akadályozta beolvadásukat

előbbi időkben is, hanem hitelveikből származó különlegességök.

Hiszen Angol. Francia- s Németországban

már régóta felszabadítva élnek, s jólét45

nek örvendenek; mért nem olvadtak be tehát ott,

ép úgy mint nálunk azon nemzetbe, mely őket

magához ölelte. Hasztalan kevered olajjal a kénesőt,

nem fog egyesülni vele, de ha arany van

benne, azt magához vonja. Még ha mi olvadnánk

is beléjök, akkor sem fogadnának el bennünket

testvérekül, hogy ne kelljen megosztani velünk az

összes földi javakból álló képzelmi tulajdonukat.

 

117. Volt-e valóban a zsidóknak nálunk oly igen

rósz dolguk?

Annak a lenézésnek, melyet nálunk előbbi

időkben tapasztaltak, magok a zsidók voltak okai

piszkos, ronda, zsugori maguktartása folytán.

Azonban, hogy ennek dacára sorsukkal meg voltak

elégedve, kitűnik abból, hogy nemcsak ki nem

költöztek más boldogabb országokba, hanem a

földicsért szabadságdús külföldről is beözönlöttek

hozzánk minden meghívás nélkül. Ez pedig korántsem

tanúskodik arról, hogy nálunk üldözve

voltak és a miatt nem olvadhattak be a nemzetbe.

 

118. Talán az összeházasodás mégis előmozdítaná

beolvadásukat?

Több államban már régóta meg van nekik

engedve a keresztényekkel az összeházasodás, de

még sehol sem mutatkoznak beolvadásuknak

előjelei. Nálunk sem várható ettől semmi eredmény.

De voltaképen nem is őket, hanem vagyonukat

szeretnék sokan beolvasztani saját zsebeikbe;

csakhogy a zsidók sokkal okosabbak,

hogysem hatalmuk ezen főtényezőjétől megfoszszák

magukat a gyűlölt keresztények kedvéért;

készebbek levén a házasodási üzlet által a keresztények

még végső pénzmaradványait is elkaparítani.

 

119. Kívánatos-e a zsidók leolvadása a magyar

nemzetbe?

Dehogy kívánatos.

Mit nyernénk az efféle zagyvalékkal? Tán

hogy teljesen megmételyezze a pezsgő magyar

vért? Hogy beszivárogtassa őszinte vitéz fajunkba

alattomos kémhajlamait? Hogy beoltsa bizalmas

kedélyébe a ravaszság maszlagát? Vagy, hogy

az igazságszeretet a hamissággal; a munkásság a

henyeséggel; bátorság a gyávasággal vegyüljön

és legyen fertőztetve? Elkorcsodását, végromlását

idézné az elő a derék magyar fajnak, s az elkorcsosult

utódok csak híréből ismernék keresztény

őseik tündöklő erényeit.

 

 

IX. FEJEZET.

Az antiszemitizmus ellenségeiről.

 

120. Kik ellen kell küzdeniük az antiszemitáknak?

Küzdeniük kell:

1-ör, a dúsgazdag, ármányos és világszerte

szövetkezett zsidóság ellen.

2-or, hatalmas pártfogóik és uszály vivőik ellen,

3-or, az őket védelmező magas kormány

ellen.

4-er, a zsoldjukban álló féktelen sajtó ellen.

 

121. Kik a zsidók pártfogói és uszályvivői?

Nálunk a főurak közül igen sokan pártfogolják

a zsidókat, és uradalmaikban mindent az ő

tetszésök szerint intéznek. Az ilyeneknek zsidó a

legmeghittebb emberök, tanácsadójuk, legkedvesebb

vendégök; mert már látása is pénzt jelez, s

a sok eladó tárgynak ő fizeti meg az árát. Tehát

aki pénzelni akar, igen tanácsos, hogy jó viszonyban

legyen Mózses népével; mely a főuraknál élvezett

nagy befolyása által más számtalanokat is

eltántorít.

 

122. Miért védi a zsidókat a Tisza-kormány?

Mert mindig sok pénzre van szüksége, s azt

máskép nem tudja előteremteni, csak zsidókölcsön

által, melynek ugyan az ország busásan megadja

az árát, de a zsidó hitelezők még más kedvezményeket

is kívánnak azért a lekötelezett kormánytól:

különben a legnagyobb pénzszükség idején

cserbe hagynák. A roppant hatalommal rendelkező

kormány pedig számtalan tisztviselőivel és fogdmegjeivel

kitűnő szövetséges.

 

123. Hát a sajtó miért pártfogolja a zsidókat?

Mert szolgálatukba szegődött. Ők fizetik és

tartják fön azért, hogy nekik szolgáljon föltétlenül,

s az ő érdekeiket pártolja, védelmezze minden

irányban.

 

124. Más zsoldosai már nem volnának a zsidóknak?

Vannak még számtalanok, akik függő viszonyban

állanak velők s pártfogóikkal; pedig ezeknek

száma igen nagy, mert az országban most kevesen

vannak, akikről biztosan el lehetne mondani,

hogy minden irányban függetlenek, nemcsak személyök,

hanem rokonság, sógorság, komaság tekintetéből

is; nem várva egyetmást, de nem is félve

senkitől. Mindazok, akik ezen független kis csoporthoz

nem számíthatók, ha nem is képeznek támadó

hadsereget az antiszemiták ellenében, legalább

nem mernek hozzájok csatlakozni, habár meggyőződésökön

erőszakot kell is elkövetniök.

 

125. Tehát heves antiszemita van hazánkban?

Úgy nyilatkozott egy országgyűlési képviselő

egy antiszemita lapszerkesztő s képviselő előtt,

hogy az antiszemita párt csupa vezérekből áll;

holott annak ellenkezője jobban megközelíti a valót;

mert arról igen könnyen meggyőződhetik bárki is,

hogy Magyarországban a köznép mind s az úri

osztálynak is nagy része antiszemita, csakhogy

egy része nem mer, a többinek pedig nincs alkalma

nyilatkozni; mert nem akad sem az egyes választó

kerületekben oly egyén, aki a fáradsággal és

egy kis költséggel is járó vezetést elvállalná;

a központ pedig nem fejt ki kellő erélyt a költségek

fedezetének hiányában. Végre vállalkozók

sem igen akadnak a képviseletre, minthogy sült

galamb az antiszemitának sem röpül a szájába a választáskor;

aztán pedig épen nincs kilátása a húsos

fazekakra, hanem komoly küzdelem várja őt

megfelelő jutalom nélkül. Az antiszemita köznép

pedig magára hagyatva, prédája lesz bármely csábitónak,

vesztegetőnek, vagy el sem megy a választásra.

Ha azonban vezetők és vállalkozók akadnának,

már a közelgő választások alkalmával diadalmaskodnék

az antiszemitizmus.

 

 

X. FEJEZET.

Az antiszemiták bajtársairól.

 

126. Kiknek segítségére számíthatnák az antiszemiták?

Csupán azokéra, a kik mellőzve minden önzést

és magán érdeket, saját előnyük feladásával

is készek szembe szállni az ellenfél nagy hatalmá-

val és kimeríthetetlen segédeszközeivel, csupán a

közjóért; hogy a haza sírásóit feltartóztassák vérlázító

munkájokban. De a mostani pénzvilágban

vajmi kevesen vannak ilyenek, s a köznép, úgy

szólván, magára van hagyva ezen élethalálharcnak

kivívásában.

 

127. Tán csak segíti éhben a megye közönsége választott

tisztviselői által?

Felkopik az álluk a megyebeli antiszemitáknak,

ha hazafias küzdelmökben választott tisztviselőik

támogatására számítanak. A régi vármegye

már el van temetve daliás alakjaival, önérzetes

tisztviselőivel együtt, s utánok siet már búsan a temető

felé a zaklatott haza is, hogy ne lássa a

mostani megyének kormánybábjait választóikkal

szemben állani a honmentő harcban.

 

128. Lehet-e a népnek reménye, hogy ezen harcban

győzni fog?

A győzelem el nem maradhat, ha a nép nem

lesz árulója saját ügyének; ha sem ígéretekkel,

sem fenyegetődzéssel, sem pénzzel, sem borral

nem hagyja magát eltántoríttatni, félrevezettetni,

megvesztegettetni; hanem szilárdan ragaszkodik

igazságos követelményeihez, és annak idején községi

elöljáróknak, megyei tisztviselőknek, országgyűlési

képviselőknek csupán olyanokat választ,

akikben teljesen megbízhatik. Ez pedig hatalmában

áll, minthogy a választók többségét képezi.

Csak egyszer válaszszon országszerte zsidóellenes

képviselőket, megnyerte a csatát, s élvezni fogja

győzelme áldott, gyümölcsét.

 

129. Hát lehetne antiszemita többséggel is kormányozni?

Miért ne lehetne? csakhogy a kormánynak is

zsidóellenesnek kellene lennie, legalább anynyiban,

hogy a honmentő mozgalmat ne akadályozza, s

üdvös működésének útjába ne álljon. Aztán az

antiszemiták is, bármely párthoz tartozzanak, viszonozni

fogják a kormánynak jó szolgálatát azzal,

hogy az állam nélkülözhetetlen szükségleteinek

födözését készséggel megszavazzák.

 

130. Adnak-e aztán a zsidók költsönt az államnak?

Igen jól teszik, ha nem adnak költsönt; megélünk

mi a magunk becsületéből is; csak igazán

a valódi szükségletekre szorítkozzunk kiadásainkban.

Alig van az államháztartásban oly tényező,

melynél nem lehetne megtakarításokat eszközölni,

ha nem fényűzőleg, hanem háziasán akarunk berendezkedni.

A mellőzhető kiadások törlése, s a köztudomású

visszaélések megszüntetése által könnyen

meg lehet anynyit takarítani, hogy az egyensúly

háztartásunkban helyreáll. És ha ezt látják a zsidó

pénzhatalmak készséggel adnak költsönt rendkivüli

szükség esetén.

 

131. Kire számíthat még is legbiztosabban a nép

zsidóellenes küzdelmében?

A papságra, tartozzék ez bármely keresztény

vallásfelekezethez, minthogy a papok a nép között

élvén, s ezzel folyton közvetlenül érintkezvén,

leginkább tapasztalják azon erkölcsi és anyagi méreg

rombolásait, melylyel a zsidók, egyrészt haszonlesésből,

másrészt pedig vallási tévtanaik követelménye

szerint, elözönlik a hálójokba kerített

Keresztényeket. Ezt a papságnak hivatásánál fogva

nem szabad tétlenül néznie; hanem elengedhetlen

kötelessége, minden rendelkezésére álló törvényes

eszközökkel arra törekednie, hogy a gondozására

bízott keresztény nyájat a ragadozó far51

kasok fojtogatásaitól megóvja, s a felmerülő élethaláltusában

erélyesen védelmezze.

 

132. Nem gátolja-e meg ezt a hatalmas kormány az

egyházi elöljárók által?

Az egyházi elöljáróknak a míg csak lehetséges,

nem tanácsos avatkozni pártküzdelmekbe, habár

eget-földet ígérne is nekik a kormány támogatásukért.

Azonban, midőn nem politikai pártok, hanem az emberiség

művelődését eszközlő és fönntartó Kereszténységnek

kell védekeznie, a vesztére törő, s

mindennemű ellenségeivel szövetkező zsidóság dühös

támadásai ellen: akkor az egyházi elöljárók

árulóivá lennének a Kereszténységnek, a polgárosodásnak

és saját hazájoknak is, ha ezen világraszóló

nagy küzdelemben, híveikkel szemben foglalnának

állást, a minden jónak, nemesnek és szentnek

alapját tervszerűen aláaknázó sakterhadnak

oldalán.

 

133. Tehát mégis vallásüldözésnek mondható a zsidó

elleni küzdelem?

Hazánkban, s hihetőleg másutt is, eszébe sem

jut akár a köznépnek, akár a műveltebb osztálynak

a zsidó vallás. Csupán a tudománybúvárok

ismerik e küzdelemnek vallási jellegét, tudván,

hogy a zsidóság hajmeresztő tetteinek kútforrása

a Talmudban s vallási könyveikben rejlik.

 

134. Ki kezdeményezte ezen elkeseredett nagy

küzdelmet?

Maguk a zsidók, de nem most, hanem már

évezredek előtt, s azóta hol rövidebb, hol hoszszabb

szünetelés közbejöttével folyton tart a fontos

küzdelem; feltűnőbbé, elkeseredetté azonban

csakis akkor válik, midőn az idő viszonyok kedvezők

a zsidóságra; mert ez olyankor hetyke, köve-

telővé lesz, s elbizakodottságában nem is válogatva

az eszközökben, nyilván s kihívólag űzi gaztetteit,

melyeknek elviselhetetlen igája kényszeríti

az örvény szélére szorított kereszténységet, fölvenni

az arcába vágott keztyűt, és szembe szállni

nemtelen ellenfelével.

 

135. Ki szokta aztán a rövidebbet húzni a nyilvános

harcban?

Mindig a kisebb számú zsidóság; mert a végső

elkeseredésben már sem pénz, sem pártfogolás,

sem cselfogás, sem sajtóroham nem használ, csak

a nyers erő dönt. Innét fejthető meg azon történelmi

tény, hogy ámbár a zsidók a múlt időkben

is majd az egyik, majd a másik országban álnok

mesterfogásaik által hatalmi polcra jutottak; végre

mégis a történelem tanúskodása szerint iszonyúan

bűnhődtek, kikergették őket Európának majd

egyik majd másik országából. De ennek dacára

sem adták fel ezideig a veszélyes küzdelmet; hanem

ellankadva ugyan, de meg nem törve később,

mintegy varázs hatalom buzdítására, − melyet kiváló

Rabbinusaik bűvész mondatai gyakorolnak

izgalmas kedélyeikre − újra kezdték a csatát fokozott

buzgalommal; hogy ismét vereséget szenvedjenek.

Korunkban, úgylátszik, tetőpontját éri

hatalmuk, hogy a szédítő magosságról lezuhanva,

teljesen összezúzódjanak és soha többé ne háborgassák

a békeszerető kereszténység nyugalmát,

óhajtott fejlődését s terjedését.

 

XI. FEJEZET.

Az antiszemita képviselők pártállásáról.

 

136. Igaz-e, hogy az antiszemitizmus nem politikai

párt?

Most az antiszemitizmus még nincs anynyira

kifejlődve, tisztázva, hogy hívei minden megoldandó

kérdésben egyetértésre juthattak volna, de

ezt tapasztaljuk a létező egyéb politikai pártoknál

is. Minden pártnak van egy alapeszméje, mélynek

megvalósítására törekszik, s ez képezi az

összetartó kapcsot. Ilyen a kormánypártban „a kormány

akaratának föltétlen tisztelete és érvényesítése.

A szabadelvű mérsékelt ellenzékinél: „a Tisza

kormány megbuktatása” s aztán? A függetlenségeinél:

az országnak függetlenítése a vegyesházassági

igától. Ily összetartó kapcsa pedig van az

antiszemitizmusnak is azon legfontosabb és napjainkban

minden más politikai kérdést háttérbe szorító

eszmének megvalósítási fogalmában, hogy â

kereszténységnek, első sorban pedig magyar hazánknak

tönkretevésére irányuló, s már is borzasztó

előnyököt kivívott zsidó hatalmat mindenek

előtt meg kell törni.

 

137. Szabad-e az antiszemita képviselőnek valamely

politikai párthoz ideiglenesen csatlakoznia?

Igen is szabad csatlakoznia bármelyikéhez azon

pártoknak, melyek a zsidókérdés kellő megoldásának

nem ellenségei, de a jövő országgyűlésen

múlhatatlanul be kell következnie azon válságnak,

mely a törvényhozó testületben is érvényre fogja

juttatni az országban uralkodó közhangulatot a

politikai pártok megfelelő csoportosulásában. Ak54

kor kénytelen lesz minden képviselő határozottan

szint vallani, s vagy a keresztény, vagy a zsidó

párthoz állani jellemének minősége szerint. Ámbár

a keresztény pártnak aztán is lehetnek, lesznek is

külömböző árnyalatai.

 

138. Mutatkozik-e már is az antiszemitizmus hatása

az országgyűlési pártokon?

Eléggé mutatkozik már minden létező pártnál.

A függetlenségi pártot már első szikrája szétrobbantotta,

mintha dinamit bombát dobtak volna a

pártkörbe. A mérsékelt ellenzék vajúdik nem tudván

mit hoz a jövő; Jónás vagy valami Sakter

fejlődik-e majd ki éhes gyomrából? Még a kormánypártban

is mutatkoznak a bomladozás jelenségei

antiszemitikus ígérvényekben, de csupán bizalmi

körökben, nehogy kiadják a pakszust.

 

139. Az antiszemiták ideiglenes különállása nem

zsibbasztja-e meg működésöket?

Mindenesetre kívánatos, hogy mielőbb egy

zászló körül sorakozzanak, mert elágazásukat ellenfeleik

ügyesen felhasználják a viszálykodás előidézésére

s a szövetség megbontására. Különben

is az egységes tervszerű vezénylet fokozza a közreműködés

hatását.

 

140. Támogathatják-e az antiszemiták a függetlenségi

törekvéseket?

Igen is, nemcsak amennyiben ez a közös cél

előmozdítására t. i. a Tisza- s hasonszőrű kormánynak

megbuktatására szolgál, hanem azért is,

mert az antiszemitizmus épen a leglealázóbb függésből,

a zsidó hatalomtól való függésből szabadítja

ki a hazát. A valódi függetlenség tehát csak

az antiszemita-párt által érhető el.

 

 

XII. FEJEZET.

Az antiszemitikus küzdelemnek következményeiről.

 

141. Milyen következményei lesznek a zsidóellenes

küzdelemnek?

Különbféle következményei lehetnek és lesznek

is, a szerint, amint a küzdő ellenfelek felfogják

hivatásukat, és teljesítik kötelességöket. Már volt

eset hazánkban is, hogy a zsidók túlságosan elhatalmasodtak;

azonban okszerű küzdelemmel ismét

visszaterelték őket a megillető szerény működési

körbe. így járnak most is, ha a keresztények erélyesen

és józanul teljesítik kötelességöket.

 

141. Nem eredményez-e majd tartós kölcsönös

gyűlöletet a zsidóellenes küzdelem?

Ez ideig a keresztények, legalább a közel

múltban, nemcsak nem küzdöttek a zsidók ellen,

hanem túlságosan is elnézők voltak irányukban, s

mégis gyűlöletökkel találkoztak. Tehát a zsidók

gyűlöletét nem küzdelmünk idézi elő, hanem az ő

valláselveikből származik. Mi pedig keresztény elveink

szerint ellenfeleinket sem gyűlöljük. Ha azonban,

valamint ez ideig, úgy ezután is kényszerítnek

minket ocsmány tetteik gyűlölésére, arról mi

nem tehetünk, hanem ők.

 

143. Tán a keresztény honpolgárok közt is okozhat

viszálykodást e küzdelem?

Jó, hivő keresztények között soha sem támadhat

viszálykodás amiatt, hogy a kereszténység

megaláztatására, kiirtására szövetkezett zsidó elbizakodottságot

törvényes eszközökkel rendre utasítják

és ártalmatlanná teszik. Inkább alkalmul szolgál

ez a keresztények bensőbb egyesülésére. A

névleges keresztények pedig számba sem jöhetnek

velünk, mert ők csak bitorolják a keresztény nevet;

és tényleg már a keresztény nagy család körén

kívül, tán még a zsidóknál is távolabb állanak

tőlünk.

 

144. Ha a zsidóknak megtiltanak keresztény cselédet

tartani, hova lenne a sok keresztény cseléd?

Jó cselédben épen nem bővelkedünk, ilyen

tehát kapna szolgálatot keresztényeknél is; a rossz

cseléd pedig vagy más alkalmazást keresne, vagy

kénytelenségből is jó cseléddé válnék; úgy is leginkább

a zsidó szolgálatban romolnak el a keresztény

cselédek, s aztán csavargókká, tolvajokká

lesznek, a társadalom kárára és terhére.

 

145. Ki munkálja a zsidók földjeit, ha nem lesz

keresztény cselédjük?

Attól ugyan nem igen lehet tartani, hogy azt

magok a zsidók végezzék, mert lusták. Tehát

kénytelenek lesznek földbirtokjukat eladni a keresztényeknek,

a haszonbérletet pedig megszüntetni.

Ami természetesen a törvényhozás előleges

intézkedései folytán csak fokozatosan, a kikötött,

megállapított időben, a munkások minden rövidsége

nélkül történhetnék,

 

146. Nem okozna-e nagy zavart a sok zsidóüzletnek

hirtelen beszüntetése?

Ha rögtön és váratlanul történnék, kezdetben

okozna ugyan egy kis bajt, de az nemsokára elenyésznék,

mert a jövedelmező üzletet csakhamar

kezökbe vennék a keresztények, ha már nem kellene

félniök a zsidók álnok versenyétől.

 

147. Miből élnének aztán a zsidók, ha legjobb

üzleteiktől elesnének?

Élnének munkájok után mint más jóravaló

emberek. Eleget dolgoztak már rajok a keresztények,

kiknek munkája csaknem egészen a zsidóknak

hajtott hasznot. Ők zsákmányolták ki a keresztények

erejét, szorgalmát és ügyességét saját

hasznukra; még a közadónak tetemes része is az

ő zsebeikbe vándorol államadóssági kamatok fejében.

Dolgozzanak már valaha maguk is önnön javukra,

úgy megélnek aztán is velünk együtt szerényen

ugyan, de becsületesen.

 

148. Mit kell hát minden magyar embernek tudni

és hinni?

Tudnia és hinnie kell:

1-ör hogy Magyarországban van zsidókérdés.

2-or, hogy ennek megoldása elodázhatlan.

3-or, hogy a megoldás csak törvényszerű eszközökkel

érhető el.

4-er, hogy az erőszakos tüntetések célhoz nem

vezetnek.

5-ör, hogy az elzsidósodott kormánytól semmi jót

sem várhatni.

6-or, hogy a Tisza-kormánynak a zsidók hegedülnek.

7-er, hogy nem hazafi, aki zsidókkal tart.

8-er, hogy zsidóból soha sem lesz szalonna.

9-er, hogy a jövő választásoknál antiszemitára

kell szavazni.

10-er, hogy a képviselő-jelöltet becsületszóval kell

kötelezni az antiszemitizmus pártolására és terjesztésére.

11-er, hogy a szavát szegő képviselőt becstelennek

kell tartani.

12-er, hogy nálunk nincs másban üdvösség, csak

az antiszemitizmusban.

A ki hisz, üdvözül; a ki nem hisz elkárhozik!

Vége.

Képtalálat a következőre: „ANTISZEMITA-KÁTÉ, 1884.”