EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 26.
ŐSZI DALT ÍROK
A liljomot ha már eluntam S a csillagot, a holdsugárt, Elsírdogálni, ködborultan A hervadásrul meg nem árt. Mert versnek is van ám szezonja: Tudják ezt a redaktorok. Most őszi vers jön épp kapóra. - Én mostan őszi dalt írok.
S miért ne? Hiszen napjainkban Éppen legtöbb a jajgatás; És annyi tört szív, annyi kín van, Amennyi borzas óriás. Búgják, hogy óriás keservük, Hogy ők valódi mártírok. Jajgatni (rossz rímekben!) elvük... - Én mostan őszi dalt írok.
A legtöbb kedvesét temette, Olyant, aki nem élt soha; De addig őrjöngött felette, Hogy végre elhivé maga. Vannak, kik egyre halni vágynak, (Sírok-ra rímelik: sírok) Ha kellenének a halálnak... - Én mostan őszi dalt írok.
Hát még akik filozofálnak! Ezeknél fogy csak a papír. De aztán ám szörnyen kiválnak. Mindannyi problémákat ír. Nehányan, mint zsenik, epések. Tőrül szakadt vad Tímonok, Szívüknél csak fejök setétebb... - Én mostan őszi dalt írok.
Ez Byron álmait zavarja, S unalmas, mint a bőjtölés. Rőfszámra mérhető a jajja, És hangja pátosz, őrülés; Heinére hoz blamázst a másik, Petőfit bántja vajmi sok, S ez így megyén Pálig, Tamásig... - Én mostan őszi dalt írok.
Derék legények mind a gáton. Egymásra mind irígykedik. Irásuk cifra ákombákom, És "el van nyomva" mindegyik. Az akadémiát lenézi, És kritikusain kifog... A világot gúnnyal tetézi... - Én mostan őszi dalt írok.
De nini! Most veszem csak észre, Hogy nem az őszrül zeng dalom! Sebaj, azért én az egészre A refrént mégis rácsapom. Magyar költészet, te kopár fa, Bús hervadásodon sírok! Jer, új tavasz már nemsokára, Mert addig őszi dalt írok!
REVICZKY GYULA
*
Mindig
az a gondolat gyötör,
hogy most éppen milyen
fontos eseményről maradsz le
*
Mindig
az árral úszol
egyre biztosabban
sodródva a Niagara vízesés felé
*
Mindig
csak az égre tekintesz,
s így elbuksz egy kőben,
beleesel az első verembe
*
Mindig
jól akarsz járni
s – látatlanban – az ürömből
is a legnagyobbat szakítod ki…
*
Mindig
segítségre vársz,
nem próbálsz talpra állni
s így elsatnyulnak izmaid
*
Akinek
nem lehet
tanácsot adni,
vagy aki nem is
próbálja megfogadni,
azon tényleg bajos segíteni
*
Mindig
spekulatív teóriák koporsójába
akarod az élő világot belekényszeríteni
(fakó minden teória, a lét aranyló fája
*
Mindig
tovább nyújtózkodsz
mint ameddig a takaród ér:
örökös ideiglenes pénzzavar…
*
Mindig
új darabban
és új szereplőkkel játszol,
s – így - még súgni se lehet neked
*
Mindig
visszafogod magad,
soha nem engeded túláradni érzelmeidet
*
Mindig:
vendéglőben,
vendégszerepelve,
vendégmunkásként,
(hívatlan) vendégként –
soha, de soha nem otthon?
*
Mint egy
vándorcirkuszos:
„előadod” magad
egy új társaságnak,
majd szépen odébbállsz
*
Mint
önmagad ellensége
a fogaiddal ásod ki
magadnak saját sírgödrödet
*
Mint
kínai nő a lábfejét,
bepréselem magam …..
…és elsatnyulok!
*
Mintha
akkor lennél
igazán elemedben,
a legjobbat „alakítva”,
ha épp haragszol rám
*
Mintha
az egész életed
csak nagyobb kudarc
nélkül „megúszni” szeretnéd
*
Mintha
bedugnád
mind a két füled:
egyfolytában csak
magadat hallgatod
*
Mintha
pótolható eszköz lennél:
magadat kegyetlenül kizsákmányolod
*
Mintha
Robinson lennél:
nem élsz az oly emberi
munkamegosztás adta előnyökkel
*
Mióta
éneked tetszett
az ittas rokonoknak,
azóta beleélted magad
a közeli operasztárságba
*
Mire
megteremted
életed kiagyalt feltételeid,
már nem is tudod, mit akartál
*
Mire
összecsiszolódnátok
és megszoknátok egymást,
megszöktök és újra kezditek
*
Mivel
sokaknak
adtál jó tanácsot,
saját ügyeidben is
csak magadhoz fordulhatsz
*
Most már
leharapnád a nyelved,
de bántó, átokozódó szavaid
visszavonhatatlanul kirepülnek
*
Munkádon
nem tudsz/akarsz
játékossággal könnyíteni/
úgy játszol, mintha dolgoznál
*
Nagy
nevetésnek
sokszor sírás
a vége, vagy esetleg
csak kínodban nevetsz…
*
Nagy
titokban
és illegálisan
az ellenség kezére
játszod nőd, házad, állásod
*
Nagyképűen
elhanyagolod a részleteket,
pedig éppen ott bújik meg az ördög
*
Nálad járt
lánykérőben
az álruhás királyfi -
de hiába, mert te csak
egy csavargót láttál benne
*
Nálad mindig
az idegen az első,
a többiekre csak
maradványaidból „költesz”
(időt, pénzt, energiát, figyelmet)
*
Nálatok
szigorú rend van,
csak fordított: pl.
a nyúl viszi a puskát
*
Naphosszat
gyötröd agyadat,
hogy hajszálpontosan
visszaemlékezz álmaidra
*
SZEPTEMBER VÉGÉN
Ősz járja megint, hervadt levelek Röpködnek a légben szerte a fákrul. Elvitte a gólya a fényt, meleget. Busuló szivem újra bezárul.
Itt vagy szomorúság! Lomha ködöd Elfödjön-e minden kék egü tájat?... Csüggedve a gyász érzési között, Ne reméljek-e, fényre ne várjak?
Fojtsd vissza, kebel, bús érzetidet! Költő, a lemondást verd ki szívedből! Sárguljon a lomb! Míg hullva zizeg: Te dalolj a jövő kikeletről!
1888
REVICZKY GYULA
*
Napi munkád
rendes elvégzése helyett
folyton „országos ügyekben” fontoskodsz -
így se itt, se ott nem érsz el eredményeket
(légy egy fűszálon az él, nagyobb leszel
a világ tengelyénél)
*
Naponkénti
rotáció a családban:
cserélgetitek a szülő,
nagyszülő, gyerek szerepét
*
Nappali életed
kamerákkal rögzíted,
majd éjszaka felpergetve megnézed
*
Naprakészen
„jól értesült” kívánsz lenni,
s belefulladsz az álhírek özönvizébe
*
Negyvenévesen
bakfis szépség akarsz lenni:
elcsúfítod és nevetségessé teszed magad
*
Neked
„Isten” megtiltotta
a fogamzásgátlást,
s így tömegnyomorban éltek
*
Neked
a hősi halál
a magasztos életcélod:
szíved szerint kamikázé,
öngyilkos merénylő lennél
*
Neked
a jónál is
jobb helyzet kell,
s így elpuskázod a nagyvadat
*
Neked
a papod szava
az isten szava –
mindig utolsó
prédikációját követed
(hiába csalatkoztál már)
*
Neked
a rekord-
döntés a lényeg –
azt se bánod, ha
felemészti szabadidődet
*
Neked
a szexualitás
pusztán eszköz,
amivel folyamatosan zsarolsz,
vagy kisebbrendűségi érzést keltesz
*
Neked
a vasárnap se szent:
büszkén „cselezed ki”
profán restanciák ledolgozásával
*
Neked
az a „nyaralás”,
ha egyre barnábban
és bambábban „döglesz” a napon
*
Neked
az a jogos
önvédelem,
ha előbb belelősz,
utána figyelmezteted: „állj!”
*
Neked
az egész év
egy fordított nap:
az asszonyon van
a nadrág, a kalap…
(s nála a pénztárca)
*
Neked
az orvosod
mondja meg, hogy
hol, mennyire és miként
fáj vagy fájhat valamid…
(vagy a lapos pénztárcád)
*
Neked azután
tényleg végtelen
türelmed lehet,
mert az ideális nőre vársz
*
Neked
csak azért
van gyereked, hogy
legyen valaki, aki a sírba visz
*
Neked
drágább volt
rongy életed
mint a haza becsülete:
bűzlő erkölcsi hulla vagy
*
Neked hízeleg,
hogy „megszállottnak” tartanak
s így nem is akarsz felszabadulni
*
Neked
idegen maradt
édes/mostoha anyanyelved:
végzetesen össze is kevered
a felfüggesztést a felakasztással
*
Neked kevés,
hogy kutyád eltűri macskád:
puszipajtásokká akarod tenni őket
*
Neked kínos
„nem!”-et mondani,
így levakarhatatlanul
rád tapadnak undok pofák
*
Neked
mindenből
az újabb a jobb:
a Varázsfuvola helyett
csak kortárs zenét hallgatsz
*
Neked
mindennél fontosabb
a létbiztonság és rend,
ezért börtönbe „költözöl”
*
Neked
mindenütt
személyesen is
ott kell lenned:
több részre osztod magad
*
Neked
nem elég, hogy
szárnyakkal repülhetsz:
túl közel repülsz a naphoz
*
Neked nincs
új a nap alatt,
minden „déja vu” –
semmin nem csodálkozol
*
Neked
senki nem
parancsolhat,
még a Grammatika
nevű úr sem korlátozhat!
*
Neked
soha nem jön el
valaminek az ideje:
„ejh, ráérünk arra még!”
(te egy ál-időmilliomos vagy)
*
Neked
soha nincsen jó idő,
mindig találsz „panasz-
kodnivalót” az időjárásban
*
Nekirontasz
az ellenséges tömegnek,
de nem nézel hátra, hogy
egyedül, egy szál magad vagy
*
Nem
a bajok
találnak rá,
de ő maga keresi őket:
viktimológiai alapeset,
egy ideális áldozattípus
*
Nem
a bajt
előzöd meg,
hanem a téged
előző kocsit: ha
törik, ha szakad
*
Nem
a sztahanovista
normákat bírálod,
inkább még egy bőrt
lenyúznál önmagadról…
*
Nem
a terméked,
ügyességed, tudásod stb.,
de a még ép bőröd viszed
nap mint nap vásárra
*
Nem
a trambulinról,
csak nagy stikában
hugyozol a medencébe –
de te is abban fürdesz…
*
Nem adsz
magadnak se
tiszta lapot: újra olvasod
folyton bővülő „rovásírásod”
*
Nem aggódsz,
ha süllyedsz a mocsárban,
hisz kezeddel majd kihúzod magad…
*
Nem
akarod
észrevenni, hogy
tények ellen hiába
hadakozol oly hévvel
*
Nem akarod,
hogy zavarjanak:
magadra zárod ajtód
és a Dunába dobod kulcsát
*
Nem
akarsz
a szellem
magaslatára felkapaszkodni,
hogy onnan magadra láthass
*
Nem
akarsz bajlódni
alkalmi fogamzásgátlóval:
végleg sterilizáltatod magad
*
Nem akarsz
félmunkát végezni:
egész nap takarítasz,
mosol és mosogatsz
*
Nem
alázattal viseled,
de lábon hordod ki betegséged –
hordágyon visznek el téged…
*
BŰNHÖDÉS
A szenvedélyre jött a szenvedés. Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz Mámor ködére tiszta öntudat, Amelynek kése szívünkben kutat,
Ó, mindenért fizettem kamatot, Mi köznapénál több gyönyört adott. Emésztő életvágy szorult belém, Szívemet lángján összeperzselém.
Nem voltam mértéktartó semmiben, Nem volt elég, amíg telt, semmi sem, Mohón élveztem, kábultan, vakon, Akármivel kínált az alkalom.
Gaz úzsorás volt. Ó, milyen nehéz, Keserves most a visszafizetés! Amíg egyszer majd kénytelen leszek Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek!
REVICZKY GYULA
|