EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 32.
SZENVEDSZ? BETEG VAGY?
Szenvedsz? Beteg vagy? Vajha vágyam Vihetne szárnyakon, S hajolhatnék kebledre lágyan, Én lázas angyalom.
Ó, bár veled, a szenvedővel, Tölthetnék éjt, napot, S csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod'.
Majd mondanék regét regére, És bús egy volna csak: Egy beteg ifjúról, ki végre Meggyógyult általad...
De én nem szállhatok, mi haszna Gyötör a bú, a vágy? Ápoljon hát s álmid' virassza Szerette jó anyád.
Mint vagy? Gyötörnek lázaid még? Te drága, szende lény? Ugye, ugye tavaszkor ismét Mosolygva jössz elém?...
A tavasz is szomorúságot Érezne nélküled, Sóhajtanának a virágok: Szép asszonyunk beteg!
REVICZKY GYULA
*
Kéz
kezet mos –
te elnézed nekem,
én elnézem neked
*
Ámítással,
csalással „választott”
vezetőd leválthatatlan
*
Meg-
fogtad
az Isten lábát,
de csak lazán, éppenhogy:
így az kicsúszott kezedből…
*
Nem
közvetlenül
az indiánt irtják,
csak a bölénycsordát…
*
Nem
tartod meg
az Ünnepet,
az Ünnep nem tart meg téged
*
Nem
véditek meg a méheket,
a méz nem véd meg téged
*
Az
esővíz
az állam tulajdona,
a gyűjtő börtönbe megy
*
A
gyors-
éttermek
gyönyörűszép,
csak mérgezett almája
*
A
földtől
elszakított emberek
bekergetése a bűnös városba
*
A
gazdag
folyton titkolózik,
retteg és minden ajtót zár
*
A
szúnyogot
megszűri, a tevét lenyeli
*
Míg
unja magát:
vánszorog az idő –
visszatekintve: elrohant
*
Úgy ad
a feleslegből,
mintha szájától
vonná el a falatot
*
Lelki
élettelen,
lelki világtalan
emberszörnyek, robotok
*
Vak
vezet világtalant –
vakok közt félszemű a király
*
Elmegy
a pásztor,
szétszéled a nyáj
*
Sok
az eszkimó,
kevés a fóka –
struggle for life
*
Monopol-
helyzetből
diktálják a
közüzemi díjakat
*
A
cigányok lopnak,
a zsidó kocsmáros
az orgazda (Kossuth)
*
Az
egyik
emberfaj zongorázik,
a másik meg cipeli az emeletre
*
Mindent
fontosat
tud a humorról –
érti, de nem élvezi
*
Sok
nevetgélésnek
előbb-utóbb nagy-
nagy sírás lesz a vége
*
Vigyorog,
mint egy fakutya –
folyton röhögcsél
*
V.H.:
A nevető ember –
és a Batman Póker figurája
*
Eszmélnél,
de eszme csak
az övé jut eszedbe
(József A./Illyés Gy.)
*
Elájulsz,
eszméletedet veszted
és nem is nyered vissza
*
Ha
álszent
a papod,
akkor biztos,
hogy nincs Isten
*
A
piszkos
mosdóvízzel együtt
kiönti a gyereket is
*
Cseberből vederbe –
kis baj elől nagyba menekül…
*
A nyugalom szobra,
csak pénzbedobásra vált pózt
*
Köz-
biztonság –
fél a vaksötétben,
hátha leüt, kifoszt vkit…
*
Minden tilos –
ami mégis megengedett,
az egyben már kötelező is
*
Minden
rendben van rajta,
benne – csak a torka véres
*
Valaki
folyton a
nyomodban jár,
s nem szól semmit
*
Vizezik a bort –
felhígítod az élet
vizét: híg löttyre
*
BETEG VAGYOK
Hattyúdal
Beteg vagyok, de már belenyugodtam. Türök, várok, reménykedem nyugodtan. Mikor jön végre az a fordulat, Vagy egy másik, mely jobb arcot mutat.
El kell fogadni, bármit nyújt a végzet, Aggály, remény egy nap csak véget érnek. Egy nap mindennel tisztában leszünk, Bár nem látunk többé, nem érezünk.
Akárhová fordítom is az elmém, Nincs, hogy megnyugovásom meg ne lelném. Ó, szép világ, szép ragyogó világ. Azért könnyű most így tekintni rád.
Itt fekszem, míg az Isten így akarja, Nem nyitva ajkam céltalan panaszra, De mégis egyre kérlek, Istenem: Add, hogy halálom szép, szelíd legyen!
REVICZKY GYULA
*
Mire
felépül
végre a házunk,
nincs kit vendégül látnunk
*
Rajongód,
tisztelőd számos –
csak szeretőd nincs
*
Élete,
mint békeidőben
a laktanyáé, eseménytelen
*
Akkor
fordulsz
külső segítségért,
mikor már ég a ház
*
Az
új nép-
betegségek
alattomosak –
mire kiderül,
már – állítólag - végleges…
*
Könnyen
kijössz/kihoznak
sodrodból – alacsony küszöb
*
Senki
nem száll be,
csak nem jön érted
a megkövetelt váltságdíj,
még jó, ha örök rab maradsz…
*
Fáradt
vagyok,
éhes és fáradt –
más bajom nincs
*
Oroszlánvadász
akart lenni - ma
döglött oroszlánt rugdos
*
Nyilvánosan,
sőt a gyereke előtt
üti képen, köpi le a főnök
*
Ha
adnak
egy pofont,
odatartod a másik orcád
*
Nem
szart ő a kútba,
csak épp a kávájára
*
A
hátára
fordított,
vergődő kisbogár
*
Hintapolitika –
ide is, oda is húzni, dörgölőzni
(illetve: hol ide, hol oda billenni)
*
Az
ellenség
nem ember,
de ördög – nem
lehet megtéríteni,
vagyis ki kell irtani…
*
„Boltos”:
csak annak adsz,
aki rögtön fizet is –
rövidtávú hitel sincs…
*
19-re
lapot húzó –
merész, bátor,
vagy hazárdőrködő?
*
A
33 ezer
„játékgép” országa –
félkarú rablók – vesztőhelyek
*
A
„politikai
korrektség”
címszava alatt
szellem-kiherélő
*
Az
anya
felfalja
tulajdon magzatát
*
Az
„ártalmatlan”
babonás vak szokások ára
*
Még
a bajra
figyelmeztető
intőt kap ki, s áll a sarokba?
*
A bajusz –
Arany János: ki lesz balek,
Ki a szélhámosok ideális áldozata?
*
A
lüke bárány,
aki az éhes farkast
jóakarójának veszi
*
A
becstelen
életnél sem
jobb a halál –
valahogy túléli magát
*
A
belső és
külső egysége
helyett a kétsége
*
A
betegnek se jár
megkülönböztetés –
éljen az egyenlőség
*
A
betegségem
megérdemelt
büntetésnek tartom –
lejártáig bűntudatom is van…
*
A birka iskola –
aki oda se ballagott,
még dicséretet is kapott
*
A
bizalom
társadalmi tőkéje
régóta hiányzik, hiánycikk
*
A
boldogtalanság
alattomosan és masszívan fertőz
(mint kicsiben például az ásítás…)
*
A
bomlasztónak
minálunk túl könnyű dolga van –
mi magunk könnyítjük meg a dolgát
*
Buridán
szamara -
a bőség zavara –
(éhenhal, mert nem
tud választani két egy-
forma adag széna között)
*
A bú
elemészti a húst,
s belehalsz bánatodba
*
A
bürokrácia
útvesztőiben
bolyongó, kóválygó
szerencsétlen ügyfél
*
Cirkuszi
szórakoztatás:
szabad préda vetés
a kiéhezett vadállatok elé
*
A
cukros bácsi
egykönnyen levesz a lábadról
(az első, aki szépen beszél veled)
*
A
csatát
megnyered,
de a háborút elveszíted
*
A
népítélet,
avagy
a csőcselék felbujtói –
és maguk a lincselők
*
A
daganatos beteg,
betegség kezelési
végzetes tortúrája
*
A
Damoklész
kardja alatt remegni
(pl. életveszélyes ház,
Kilakoltatásra „várva”)
*
A
folyóból
kimentesz,
de ha fázom, nem takarsz be
*
A
mese
mindig
másról szól –
neki semmi nem
az inge, nem veszi magára…
*
Kikapcsolhatatlan
néprádiós propaganda
a levehetetlen fülhallgatón
*
A
postás
cenzúráz:
csak a jó híreket viszi ki
*
A
vállalkozó
a pénzzel lelép,
a rossz munkát otthagyja
*
A
diák
nyilvánosan
hülyéz és pofoz –
de a tanárt rúgják ki
*
A
Didergő
király tanmeséje –
a világpusztító szeretethiány
*
A
dolgok értékét
kizárólag az árával azonosító
*
A
farkadnál,
az orrodnál
fogva vezetnek –
mintha szex rabszolga…
*
A
farkast akarod
ráolvasással, igékkel
kezes báránnyá tenni?
*
A
farok
csóválja a kutyát–
a nyúl viszi a puskát
*
OSZTÁLYRÉSZEM
Az élet árnyát, fellegét is Szivárványszínbe' látja lelkem Csalódni és remélni mégis: Így van megírva végzetemben. S dallá szövődik minden eszmém S mind, amit érzek, álmodom: De nyitját hasztalan' keresném; Mi célja, haszna: nem tudom.
Sugártalan, ködös napokba', Ha rám borúl az éjek éje: Fölhangzik édesen zokogva A dal vigasztaló zenéje. Ez tár elém egy szebb világot, S ha lelkem errül álmodik: A könny, a kín, a vér, az átok Hallelujává változik.
S megszáll a vágy, hogy letöröljem Könnyeit a szomorkodóknak; S a béke útját megjelöljem Azoknak én, akik csalódtak. Ó, fáj e furcsa, gúnyos élet; S lelkem gyakorta felzokog: Az emberek mind oly szegények S nem lesznek soha boldogok!
Türelmet és szánalmat oltott Belém a lét nehéz igája. Tudom, hogy ép' az sose boldog, Akinek boldogság a vágya. Tudom, hogy nemcsak én kesergek, Bajlódik más is eleget, Hurcolja némán a keresztet, S nem vigasztalja senki meg.
Ó, hála, hála, hogy keservem' Nem hordozom magamba' némán! Van vígaszom, lehet pihennem, Ha gondok árnya száll is énrám. Borongás, üdvösség, igézet Körülzsong lágyan, édesen; S mit suttogásukból megértek, Merengő, méla dal leszen.
Saját búbánatomban érzem Örök bánatját a világnak, S a lelki szomjazók nevében Sóhajtom el szelíd imámat. És öntudatlan', önmagátul Szakad szívembül énekem, Örömet, bút, mindent elárul... S én nem tudom, csak érezem.
S habár jövőmben írva látnám, Hogy sohasem leszek szeretve: S dicsőség nélkül, ifjan, árván, Szegényen dobnak sírverembe: A vágyat üdvben élni váltig Síró zenébe önteném, S dalolva várnám a halált, így Sóhajtanám ki lelkem' én.
1877
REVICZKY GYULA
|