Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 26.
Az emberi életminőség/boldogság
2016. október 03. hétfő, 08:50

Képtalálat a következőre: „ŐSZ FESTMÉNY”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 26.

Képtalálat a következőre: „őszi MUNKÁK festmény”

 

ŐSZI DALT ÍROK

A liljomot ha már eluntam
S a csillagot, a holdsugárt,
Elsírdogálni, ködborultan
A hervadásrul meg nem árt.
Mert versnek is van ám szezonja:
Tudják ezt a redaktorok.
Most őszi vers jön épp kapóra.
- Én mostan őszi dalt írok.

S miért ne? Hiszen napjainkban
Éppen legtöbb a jajgatás;
És annyi tört szív, annyi kín van,
Amennyi borzas óriás.
Búgják, hogy óriás keservük,
Hogy ők valódi mártírok.
Jajgatni (rossz rímekben!) elvük...
- Én mostan őszi dalt írok.

A legtöbb kedvesét temette,
Olyant, aki nem élt soha;
De addig őrjöngött felette,
Hogy végre elhivé maga.
Vannak, kik egyre halni vágynak,
(Sírok-ra rímelik: sírok)
Ha kellenének a halálnak...
- Én mostan őszi dalt írok.

Hát még akik filozofálnak!
Ezeknél fogy csak a papír.
De aztán ám szörnyen kiválnak.
Mindannyi problémákat ír.
Nehányan, mint zsenik, epések.
Tőrül szakadt vad Tímonok,
Szívüknél csak fejök setétebb...
- Én mostan őszi dalt írok.

Ez Byron álmait zavarja,
S unalmas, mint a bőjtölés.
Rőfszámra mérhető a jajja,
És hangja pátosz, őrülés;
Heinére hoz blamázst a másik,
Petőfit bántja vajmi sok,
S ez így megyén Pálig, Tamásig...
- Én mostan őszi dalt írok.

Derék legények mind a gáton.
Egymásra mind irígykedik.
Irásuk cifra ákombákom,
És "el van nyomva" mindegyik.
Az akadémiát lenézi,
És kritikusain kifog...
A világot gúnnyal tetézi...
- Én mostan őszi dalt írok.

De nini! Most veszem csak észre,
Hogy nem az őszrül zeng dalom!
Sebaj, azért én az egészre
A refrént mégis rácsapom.
Magyar költészet, te kopár fa,
Bús hervadásodon sírok!
Jer, új tavasz már nemsokára,
Mert addig őszi dalt írok!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „őszi táj festmény”

*

Mindig

az a gondolat gyötör,

hogy most éppen milyen

fontos eseményről maradsz le

*

Mindig

az árral úszol

egyre biztosabban

sodródva a Niagara vízesés felé

*

Mindig

csak az égre tekintesz,

s így elbuksz egy kőben,

beleesel az első verembe

*

Mindig

jól akarsz járni

s – látatlanban – az ürömből

is a legnagyobbat szakítod ki…

*

Mindig

segítségre vársz,

nem próbálsz talpra állni

s így elsatnyulnak izmaid

*

Akinek

nem lehet

tanácsot adni,

vagy aki nem is

próbálja megfogadni,

azon tényleg bajos segíteni

*

Mindig

spekulatív teóriák koporsójába

akarod az élő világot belekényszeríteni

(fakó minden teória, a lét aranyló fája

*

Mindig

tovább nyújtózkodsz

mint ameddig a takaród ér:

örökös ideiglenes pénzzavar…

*

Mindig

új darabban

és új szereplőkkel játszol,

s – így - még súgni se lehet neked

*

Mindig

visszafogod magad,

soha nem engeded túláradni érzelmeidet

*

Mindig:

vendéglőben,

vendégszerepelve,

vendégmunkásként,

(hívatlan) vendégként –

soha, de soha nem otthon?

*

Mint egy

vándorcirkuszos:

„előadod” magad

egy új társaságnak,

majd szépen odébbállsz

*

Mint

önmagad ellensége

a fogaiddal ásod ki

magadnak saját sírgödrödet

*

Mint

kínai nő a lábfejét,

bepréselem magam …..

…és elsatnyulok!

*

Mintha

akkor lennél

igazán elemedben,

a legjobbat „alakítva”,

ha épp haragszol rám

*

Mintha

az egész életed

csak nagyobb kudarc

nélkül „megúszni” szeretnéd

*

Mintha

bedugnád

mind a két füled:

egyfolytában csak

magadat hallgatod

*

Mintha

pótolható eszköz lennél:

magadat kegyetlenül kizsákmányolod

*

Mintha

Robinson lennél:

nem élsz az oly emberi

munkamegosztás adta előnyökkel

*

Mióta

éneked tetszett

az ittas rokonoknak,

azóta beleélted magad

a közeli operasztárságba

*

Mire

megteremted

életed kiagyalt feltételeid,

már nem is tudod, mit akartál

*

Mire

összecsiszolódnátok

és megszoknátok egymást,

megszöktök és újra kezditek

*

Mivel

sokaknak

adtál jó tanácsot,

saját ügyeidben is

csak magadhoz fordulhatsz

*

Most már

leharapnád a nyelved,

de bántó, átokozódó szavaid

visszavonhatatlanul kirepülnek

*

Munkádon

nem tudsz/akarsz

játékossággal könnyíteni/

úgy játszol, mintha dolgoznál

*

Nagy

nevetésnek

sokszor sírás

a vége, vagy esetleg

csak kínodban nevetsz…

*

Nagy

titokban

és illegálisan

az ellenség kezére

játszod nőd, házad, állásod

*

Nagyképűen

elhanyagolod a részleteket,

pedig éppen ott bújik meg az ördög

*

Nálad járt

lánykérőben

az álruhás királyfi -

de hiába, mert te csak

egy csavargót láttál benne

*

Nálad mindig

az idegen az első,

a többiekre csak

maradványaidból „költesz”

(időt, pénzt, energiát, figyelmet)

*

Nálatok

szigorú rend van,

csak fordított: pl.

a nyúl viszi a puskát

*

Naphosszat

gyötröd agyadat,

hogy hajszálpontosan

visszaemlékezz álmaidra

*

Képtalálat a következőre: „őszi MUNKÁK festmény”

SZEPTEMBER VÉGÉN

Ősz járja megint, hervadt levelek
Röpködnek a légben szerte a fákrul.
Elvitte a gólya a fényt, meleget.
Busuló szivem újra bezárul.

Itt vagy szomorúság! Lomha ködöd
Elfödjön-e minden kék egü tájat?...
Csüggedve a gyász érzési között,
Ne reméljek-e, fényre ne várjak?

Fojtsd vissza, kebel, bús érzetidet!
Költő, a lemondást verd ki szívedből!
Sárguljon a lomb! Míg hullva zizeg:
Te dalolj a jövő kikeletről!

1888

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „őszi MUNKÁK festmény”

*

Napi munkád

rendes elvégzése helyett

folyton „országos ügyekben” fontoskodsz -

így se itt, se ott nem érsz el eredményeket

(légy egy fűszálon az él, nagyobb leszel

a világ tengelyénél)

*

Naponkénti

rotáció a családban:

cserélgetitek a szülő,

nagyszülő, gyerek szerepét

*

Nappali életed

kamerákkal rögzíted,

majd éjszaka felpergetve megnézed

*

Naprakészen

„jól értesült” kívánsz lenni,

s belefulladsz az álhírek özönvizébe

*

Negyvenévesen

bakfis szépség akarsz lenni:

elcsúfítod és nevetségessé teszed magad

*

Neked

„Isten” megtiltotta

a fogamzásgátlást,

s így tömegnyomorban éltek

*

Neked

a hősi halál

a magasztos életcélod:

szíved szerint kamikázé,

öngyilkos merénylő lennél

*

Neked

a jónál is

jobb helyzet kell,

s így elpuskázod a nagyvadat

*

Neked

a papod szava

az isten szava –

mindig utolsó

prédikációját követed

(hiába csalatkoztál már)

*

Neked

a rekord-

döntés a lényeg –

azt se bánod, ha

felemészti szabadidődet

*

Neked

a szexualitás

pusztán eszköz,

amivel folyamatosan zsarolsz,

vagy kisebbrendűségi érzést keltesz

*

Neked

a vasárnap se szent:

büszkén „cselezed ki”

profán restanciák ledolgozásával

*

Neked

az a „nyaralás”,

ha egyre barnábban

és bambábban „döglesz” a napon

*

Neked

az a jogos

önvédelem,

ha előbb belelősz,

utána figyelmezteted: „állj!”

*

Neked

az egész év

egy fordított nap:

az asszonyon van

a nadrág, a kalap…

(s nála a pénztárca)

*

Neked

az orvosod

mondja meg, hogy

hol, mennyire és miként

fáj vagy fájhat valamid…

(vagy a lapos pénztárcád)

*

Neked azután

tényleg végtelen

türelmed lehet,

mert az ideális nőre vársz

*

Neked

csak azért

van gyereked, hogy

legyen valaki, aki a sírba visz

*

Neked

drágább volt

rongy életed

mint a haza becsülete:

bűzlő erkölcsi hulla vagy

*

Neked hízeleg,

hogy „megszállottnak” tartanak

s így nem is akarsz felszabadulni

*

Neked

idegen maradt

édes/mostoha anyanyelved:

végzetesen össze is kevered

a felfüggesztést a felakasztással

*

Neked kevés,

hogy kutyád eltűri macskád:

puszipajtásokká akarod tenni őket

*

Neked kínos

„nem!”-et mondani,

így levakarhatatlanul

rád tapadnak undok pofák

*

Neked

mindenből

az újabb a jobb:

a Varázsfuvola helyett

csak kortárs zenét hallgatsz

*

Neked

mindennél fontosabb

a létbiztonság és rend,

ezért börtönbe „költözöl”

*

Neked

mindenütt

személyesen is

ott kell lenned:

több részre osztod magad

*

Neked

nem elég, hogy

szárnyakkal repülhetsz:

túl közel repülsz a naphoz

*

Neked nincs

új a nap alatt,

minden „déja vu” –

semmin nem csodálkozol

*

Neked

senki nem

parancsolhat,

még a Grammatika

nevű úr sem korlátozhat!

*

Neked

soha nem jön el

valaminek az ideje:

„ejh, ráérünk arra még!”

(te egy ál-időmilliomos vagy)

*

Neked

soha nincsen jó idő,

mindig találsz „panasz-

kodnivalót” az időjárásban

*

Nekirontasz

az ellenséges tömegnek,

de nem nézel hátra, hogy

egyedül, egy szál magad vagy

*

Nem

a bajok

találnak rá,

de ő maga keresi őket:

viktimológiai alapeset,

egy ideális áldozattípus

*

Nem

a bajt

előzöd meg,

hanem a téged

előző kocsit: ha

törik, ha szakad

*

Nem

a sztahanovista

normákat bírálod,

inkább még egy bőrt

lenyúznál önmagadról…

*

Nem

a terméked,

ügyességed, tudásod stb.,

de a még ép bőröd viszed

nap mint nap vásárra

*

Nem

a trambulinról,

csak nagy stikában

hugyozol a medencébe –

de te is abban fürdesz…

*

Nem adsz

magadnak se

tiszta lapot: újra olvasod

folyton bővülő „rovásírásod”

*

Nem aggódsz,

ha süllyedsz a mocsárban,

hisz kezeddel majd kihúzod magad…

*

Nem

akarod

észrevenni, hogy

tények ellen hiába

hadakozol oly hévvel

*

Nem akarod,

hogy zavarjanak:

magadra zárod ajtód

és a Dunába dobod kulcsát

*

Nem

akarsz

a szellem

magaslatára felkapaszkodni,

hogy onnan magadra láthass

*

Nem

akarsz bajlódni

alkalmi fogamzásgátlóval:

végleg sterilizáltatod magad

*

Nem akarsz

félmunkát végezni:

egész nap takarítasz,

mosol és mosogatsz

*

Nem

alázattal viseled,

de lábon hordod ki betegséged –

hordágyon visznek el téged…

*

Képtalálat a következőre: „őszi MUNKÁK festmény”

BŰNHÖDÉS

A szenvedélyre jött a szenvedés.
Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz
Mámor ködére tiszta öntudat,
Amelynek kése szívünkben kutat,

Ó, mindenért fizettem kamatot,
Mi köznapénál több gyönyört adott.
Emésztő életvágy szorult belém,
Szívemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,
Nem volt elég, amíg telt, semmi sem,
Mohón élveztem, kábultan, vakon,
Akármivel kínált az alkalom.

Gaz úzsorás volt. Ó, milyen nehéz,
Keserves most a visszafizetés!
Amíg egyszer majd kénytelen leszek
Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „ŐSZ FESTMÉNY”