Payday Loans

Keresés

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. szeptember 25. vasárnap, 16:50

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás23.

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Arany Jánosnak

- Válaszul "Kozmopolita költészet" czímü versére -

Áldom én is azt a bölcsőt,
»Mely magyarrá ringatott«.
Áldom én is azt a sorsot,
Mely szivembe dalt adott.
A dicső szellem világát
Áldom mindenek felett,
S dallom, a mi bennem eszme,
Dallom a mit érezek.

Szép az ének, szent az ének,
Drága kincs, ha nemzeti.
De a legszebb dal örökké
Általános, emberi.
Az igazság egy lehet csak
Valamennyi nyelveken.
Nagy leszen, ha lelke is nagy,
Ki müvész első helyen.

Kék egével ősz Homérosz
Valamennyi nemzeté.
Buskomolyság, mélaság is
Egy van csak: a Hamleté.
Bolond Istók mindenütt volt,
A hol ember szenvedett.
Nagy müvész, ki emberek közt
Feledi a nemzetet.

Gunykaczaj minden hazában
Don Quijotenak végzete.
Ember, hát nem kell kutatni
Küzködő Faust német-e?
A világ nyelvét beszéli
Moliére, a franczia
Harpagon, Alcest s a többi
Csupa kozmopolita.

Általános eszme s érzés,
Nagy, ha nem is nemzeti,
»Dalok korcsa«, melyben ez nincs;
Az igazság megveti.
Nép után nép küzd a létért,
Eltünnek a nemzetek,
Róma megszünt, csak Horáczban
Élnek még az emberek.

Népével van összeforrva
A nagy eszmék dalnoka.
»Mind tükör volt egymagából
Tűnt nekem föl nép s haza!«
Egy egész nép ilyen ének
S akkor leghatalmasabb,
Hogyha, bár forrása egy csak,
Mindenütt süt, mint a nap.

A tiéd is mindenütt süt.
Nagy vagy a nagyok között!
Nemzet ily naggyá sosem tesz,
Csak az eszme, mely örök.
»Két világ csodája,« fénye
Halhatatlan éneked,
Most magyar, létezni fogsz, ha
Nemzeted csak létezett!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

*

„Ki-

választottságod”

csak annyit jelent,

hogy több a dolgod:

noblesse oblige!

*

Kerülik

az ismerősök

a társaságod,

mert jól átlátsz

a már jól beüzemelt

élethazugságokon…

*

Naiv

idealistának

hiszed embertársaidat is,

mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…

*

Sokáig kavarog

kaotikusan benne a tartalom,

míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,

s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!

*

És

ha

negyven-

évesen világosodsz meg,

hogy isten Napút festőnek hív el?

*

Csak

a zenei

csodagyerek

ugorhatja át

a beszürkítő iskola létrafokait…?

*

Neked

tényleg

a vízen kell járni,

mert neked nem súgják meg,

hol vannak leverve a cölöpök…

*

A

szó

elrepül,

de írásod

megmarad:

eléd tolják

mint terhelő bizonyítékot!

*

Ha

leleplez

áltudóst,

blöffölő művészt:

pár ádáz ellenséget

már biztosan szerezett,

de barátod, jóakaród

nem biztos, hogy több lesz.

*

Ha

feltárod

mozgalmatok

belső visszáságait:

rád fogják, hogy

saját fészkedbe piszkítasz!

*

Te nem

a tévéfotelből,

számítógépen,

de a helyszínen

tanulmányozol vulkánkitöréseket…

*

A

jót elfelejtik,

a rossz házasságközvetítést

viszont sokáig és sokat átkozzák…

*

Ha

csak

az éjszaka

„piszkálja fel” a költészetet,

hogyan állsz helyt másnap

a reggel kezdődő melóban?

*

Utálhatnak

mint a seregben az írnokot,

aki elsunnyogja

a másokra kirótt napi kiképzést!

*

Mindig mögötte

a gyanú árnyéka,

hogy végső soron

ő is a Hatalom embere…

*

Vagy

a kutya se

szól hozzád,

vagy túlhalmoznak:

meghívások, programok stb.

*

Ha őt

mindenki ismeri,

akkor sokan zokon veszik,

és kikiáltják nagyképű alaknak,

ha nem áll le mindenkivel diskurálni…

*

Ha

pogány

sámán vagy

gyógyító táltos voltál

az államkereszténység

erőszakos felvételekor…

*

Ha

fél életeden át

tanult s művelt tudományod

„burzsuj”, haszontalan, káros

áltudományként kiátkozzák…

*

Ha

Lakás-

szentélyed,

családi otthonod

egy részében

nyílt klub,

szellemi műhely stb.

üzemel…

*

Meddig

tudsz ellenállni

a körülmények kényszerítésének:

korrumpálódj vagy dögölj éhen…!

*

Legálisan

le van fedezve

az elkészült dokumentumfilmje,

morális okból mégsem vetítheti –

és ki tudja meddig a dobozban marad.

*

Tudnod

kell hallgatni is

a gondolatcsíráidról,

hogy durva láb le ne tapossa…

*

Amikor

tanácsot

kell adni

a gyámügynek

egy állami gondozásba vételről...

*

Csillagok

útján meghal,

ki továbbmenni fél?!

De mi lehet ott tovább?

*

Ha

egyszer

már közreadtál

egy humoreszket,

nemigen vagy csak

fanyalogva publikálják ódád

*

Ha

diplomásként

egy rossz válás után

könyveiddel a híd alá kerülsz

és azokat adogatod el…

*

Mint

jó vendéglős,

fogadós,

idegenvezető:

majdnem mindent

le kellene nyelned!?

*

Könnyen

babonák rabja lehet,

oly nagy szerepe van

nála a szerencsének…

*

Ha

valamit

felfedeztél-

igazoltál,

még csak akkor

kezdődik a neheze:

az elismertetése!

*

Hiába,

hogy ki

nem állhatod,

de sokan sztárolnak,

bálványoznak, imitálnak stb.

*

Az

igazat

megmondani,

de diplomatikusan, irgalmasan,

hogy „iskolád” ne sértődjön meg!

*

Szülői

értekezleten

úgy felszólalni,

hogy ne gyerekeden

verjék el a port...

*

Sok

irigyed

a szenvedésed

aranyfedezetéből

csak aranyat mazsolázna ki,

csak azt látja és sokallja…

*

Egy

középszerű

művésztárs

ártani sokat

tud a zseninek,

ha akar –

és akar…

*

Ki

a haláltól,

ki a Kárhozattól retteg –

te naponként halsz s jársz poklot…

*

Nevednek

becsületet szereztél,

s mégis álnéven írsz,

gúnynévvel illetnek

*

Vádolnak,

mert szenvedély-

betegek „orvosaként”

kutyaharapást szőrével gyógyítanád?

*

A

sok

tennivalót

és talentum-

elásó lógóst látva

neked nehéz megállni,

hogy ne légy megszállott,

munkamániás!

*

Ha

már egyszer

a színre léptél,

nincs visszaút

az alkotásnak kedvező

a mimikris „névtelenségbe”

*

Bármily

óvatosan

tapogat is

a vaksötétben,

mégis darázsfészekbe nyúlhat…

*

Akkor

is riadóztat,

ha nem teljesen biztos –

ki is pellengérezik miatta

s legközelebb már hiába sikolt

*

Csakazértis

„keljfeljancsi” vagy –

jöhet a gáncs, a bukás

és knock out!?

*

Úgy szeretne

otthon békésen pipázni,

de Muszáj Herkulesként

küzd a háborús közéletben

*

A

tóparton

nyugdíjasként

horgásznál stb. -

de hogy ezek

butítsák a utódaid,

a „népedet”!

*

A

„szaván fogják”

a vézna, tüdőbeteg költőt,

s kiprovokálják a harctérre!

*

Kell egy

elrettentő példa –

belőled lesz az,

és koncként dobnak

a felhergelt csőcselék elé

(Móra Ferenc: Hannibál tanár úr)

*

Akkor is

tovább nyomoz

a bűnös után,

ha a szálak egyre

magasabbra vezetnek…

*

Úgy él,

mint a nomád vándor,

aki nem tudja még,

hogy hol alszik ma éjjel…

*

Vigasztaljon

a népi közmondás:

nem az a legény, aki üt,

hanem az, aki állja…

*

Egész nap

ülni, olvasni

és írni és gondolkodni–

elsorvad a tested,

elromlik a szemed,

kihullik a hajad…

*

Nem te,

az üldözött vad,

de a hajtó, a vadász kap

veszélyességi pótlékot!

*

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”


Segélyzett költő

Azt irták a lapok minap,
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.

Mégis van hát elismerés,
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.

Örült a költő, képzelem,
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.

Most már van egy biztos zugoly,
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.

Inségben őszült meg, szegény.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.

Magyar költő! Kenyértelen
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:

Megérjük-e a kort, mely a
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”