Gálffi László egy legalább tizenöt éve tartó mániáját koronázhatja meg hamarosan: eljátszhatja Lénárd Sándort, azt a kalandos életű magyart, akire talán még a polihisztor megnevezés is kevés. Az 1972-ben elhunyt Lénárd orvos volt, de írt többek közt regényt és szakácskönyvet is, beszélt vagy tucatnyi nyelven, lefordította latinra a Micimackó-t és nyert Bach-versenyt, mert persze hangszereken is játszott. Ausztriából a második világháború hajnalán elmenekülve a világ számos pontján élt, többek közt Rómában és a brazíliai őserdőben is, ahol vett egy kis birtokot és az indiánokat gyógyította.

Világos, hogy Lénárd élete izgalmas és szinte kimeríthetetlen téma (Gálffi a 90-es években már színpadra állított egy monodrámát Lénárd Völgy a világ végén című könyve alapján és 2001-ben egy dokumentumfilmet is rendezett róla), de mint Gálffi elmondta nekünk, egy családi párhuzam is szerepet játszik abban, hogy a művészt ennyire foglalkoztatja Lénárd élete: Gálffi saját nagyapja némiképp hasonló életpályát futott be; a gazdasági világválság idején vándorolt ki Erdélyből, és ültetvényesként halt meg Argentínában, légvonalban nem is olyan messze onnan, ahol Lénárd élt.

Gálffit nem csak Lénárd munkássága nyűgözi le, hanem "vonzó számomra maga az életforma is, amit választott, hogy otthagyta a civilizált világot és bement az őserdőbe gyógyítani". A színész szerint "az a legszebb a történetében, hogy nyolcéves korában elhagyta Magyarországot, soha többé nem jött vissza, de mégis magyarnak tartotta magát és magyarul írt".

Gálffi vágya, hogy egy nagyjátékfilmben formálja meg Lénárd Sándort szerencsésen találkozott Rosta Mária (István, a király,Géniusz, az alkimista) producer vágyával, hogy filmet csináljon Gálffival. A rendezőt pedig az Apaföld-del tavaly bemutatkozott Nagy Viktor Oszkár személyében találták meg. Ahogy Rosta elmondta nekünk: "hosszan gondolkodtunk, hogy ki lenne alkalmas a feladatra, de mindenképpen fiatal rendezőt akartunk, mert a fiatal generáció megközelítésére vagyunk kíváncsiak. Bár közönségfilmnek szánjuk, mély, elgondolkoztató üzenete lesz, és az Apaföld alapján úgy gondoltuk, Nagy Viktor Oszkár az, aki ráérezhet erre".

Brazíliai fotók Lénárd Sándorról

Az Ember a világ végén munkacímű film forgatókönyvét Fonyódi Tibor (Tűzvonalban, Géniusz, az alkimista) írja Gálffi és Nagy közreműködésével. A rendező azután döntötte el, hogy elfogadja a felkérést, hogy elolvasta Lénárd könyveit: "Nagyon jó az egész pasas. Lényegében ott a 20. század története az életében, rengeteg kalamajkába sikerült belesodródnia, ezért azt gondolom, ezzel nem nagyon lehet mellényúlni. A dolog egyetlen nehézsége, hogy nagyon sokféleképpen hozzá lehet nyúlni, mert annyira gazdag az életpályája."

Gálffi ugyanezt nem tekinti igazi nehézségnek, mert mint mondja, "nem egy amerikai hagyomány szerint készülő, kronologikus életrajzi filmet szeretnénk csinálni, hanem meg akarjuk találni azokat a filmes eszközöket, amelyekkel ki tudjuk fejezni Lénárd jellemének bonyolultságát." Ha hasonlítania kell valamihez a megközelítését, Gálffi a Bob Dylan életéről szóló I'm Not There-t említi, amelyben különböző színészek játszottak el Dylan élete által ihletett epizódokat. "A sokoldalúságát, az ellentmondásait szeretnénk érzékeltetni, a lénárdi magatartást akarjuk bemutatni. Utána pedig már úgyis az embereken múlik, hogy kézbe vegyék a könyveit". Ebből a megközelítésből következik, hogy nem keresnek az idén 58. életévét betöltő Gálffi mellé egy másik színészt a fiatal Lénárd megformálására, de Rosta szerint erre amúgy se lenne szükség, mert Gálffi "olyan kitűnő formában van, hogy húsz évvel fiatalabbat is tud hozni".

Az alkotók szerint a római és a brazíliai forgatást nem lehet megspórolni, ezért a film meglehetősen költséges lesz, és mindenképpen nemzetközi koprodukcióban valósítható csak meg. Jelenleg a forgatókönyv fejlesztése zajlik, ha összeáll a finanszírozás, a jövő év az előkészítéssel telhet, a forgatásra pedig 2012-ben kerülhet sor.