“Andy Vajna az egyik legbátrabb magyar” – mondta Orbán Viktor a
Kossuth rádióban pénteken
Azt gondolom, az 1956-ban családjával együtt Kaliforniába kivándorolt egykori fodrászból és parókakészítőből az offshore adóelkerülés nagymesterévé avanzsált Andy Vajnáról bármit lehet pofája egy miniszterelnöknek mondani. Azt viszont, hogy Andrew G. Vajna az egyik legbátrabb magyar volna, ahhoz kell az a rinocérosz vastagságú bőr az ábrázaton. Milyen erkölcsi szinten áll az a miniszterelnök, akinek egy Vajna-féle, minden hájjal megkent zsidó kalandorról, egy nagypályás amerikai adóelkerülőről a magyarság és a bátorság jut eszébe? (…)
Kurva nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki fél évszázadnyi bátor
amerikás magyarkodást követően – miután 14 évnyi fejtörést okozott a tengeren túli adóhatóságnak offshore céghálójának gyanús ügyei, fiktív részvényeladásai és pénzmozgásai miatt – hazajön Magyarországra beleülni egy kormánybiztosi székbe.
Hatalmas nagy bátorság kell ahhoz is, hogy valaki a kormány tudtával
és beleegyezésével a Holland Antillákon keresztül lapátolja curacaói,
luxemburgi, vagy éppen nevadai offshore cégekbe a magyar adófizetők pénzét.
Elképesztő nagy bátorság kell ahhoz, hogy az állami költségvetés
terhére, valaki az egész kaszinópiacot pályáztatás nélkül tegye zsebre
úgy, hogy miközben az utolsó falusi szatócsnak is kötelező, egyedül az
ő pénztárgépeit nem muszáj bekötni az adóhatóság ellenőrző
rendszerébe.
Észveszejtően bátor dolog volt beleállni az immár kormánypropagandát szolgáltató Tv2 megvásárlásába és közel 7 milliárdos közpénz-hitelt felvenni egy köztudottan veszteséges csatorna megkaparintása érdekében. Különös vakmerőség kellett bízni a kiváló üzleti tervben és a komoly megtérülési számításokban.
Igen nagy bátorság kell ahhoz is, hogy valaki Habony Árpád közpénzen szipákoló milliárdos munkanélkülit a barátjának nevezze, a sehol nem regisztrált autójába beszálljon és biztonsági öv nélkül szembemenjen a forgalommal.
És noha bátorság kell ahhoz is, hogy az ember olyan nőt vegyen
feleségül, aki az unokája is lehetne, ez sehol nincs ahhoz a
bátorsághoz képest, hogy a magyar adófizetők pénzéből átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű cégek révén évi 7-8 milliárdos osztalékokhoz jutó filmipari zseni azt higgye: ő majd ezúttal is megússza a felelősségrevonást. Ahogy tulajdonképpen egész életében mindent megúszott.
Andy Vajnáról akkor sem a Saul fia sikere jut az ember eszébe, ha
ötvenszer újjászületik. Andy Vajnáról az a tisztességtelenül
monopolizált szerencsejáték-biznisz jut az ember eszébe, amelyet az ő kiváltságos személyére szabtak és amely tökéletesen leírja a regnáló
hatalom erkölcsi állapotát. Hihetetlen nagy bátorság kell ahhoz, hogy
valaki mindenfajta szégyenérzet nélkül álljon az ölébe hulló
milliárdok útjába.
Hollywood-i forgatókönyveket megszégyenítő bátorság ez: többmillió dolláros amerikai adótartozással a hátunk mögött kormánybiztosként újjászületni egy kelet-európai banánköztársaságban.
Beküldte Olvasónk T.K.