Payday Loans

Keresés

Cionista tanácsadó PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Izrael és a cionizmus
2014. 09. 12. 18:00

LÁZÁR CIONISTA TANÁCSADÓJA

A jobboldalon és a hazai zsidó körökben is értetlenséggel fogadták Lázár János döntését, hogy Zoltai Gusztáv korábbi Mazsihisz-elnököt maga mellé fogadta zsidóságügyi tanácsadóként. Az ilyenkor elvárható szokásos kommentárral szemben látnunk kell, hogy a kormánypárt előtt álltak volna más, épkézláb lehetőségek is a kérdés helyénvaló kezelésére. Alábbi cikkünkben ezt mutatjuk be.


gjAz elmúlt pár hónap számos feszültségforrást fedett fel a kormány és a hazai zsidó szervezetek között. Elég csupán a Sorsok Házának kialakítása körül felmerült kérdésekre, vagy a Szabadság téren sunyiban felhúzott, helytelenül feliratozott 1944-es megszállási emlékműre gondolnunk. A problémát Lázár János úgy találta megoldani, hogy a Mazsihisz éléről kiebrudalt és a hazai zsidóság körében is erős kritikával kezelt Zoltai Gusztávot vette maga mellé, hogy – minden bizonnyal – a zsidóság ügyeivel kapcsolatban tanácsokkal láthassa el őt.

Ennél rosszabb személyi döntést, mondhatni, még a Fidesz rosszakarói sem kívánhattak volna a miniszterelnökséget vezető miniszternek. Zoltai éppen azokat az értékeket nem testesíti meg, melyek egy épkézláb diskurzushoz szükségesek lennének a mai zsidóság és egy nemzeti értékeket képviselő magyar kormány között; ellenben minden kivetnivaló jellemző leírja őt, amit csak a rendszerváltás óta ki kellett volna gyomlálni a hazai közéletből.

Mint az tudható, Zoltai Gusztáv 1956-ban a karhatalom oldalán teljesített katonai szolgálatot, és kommunista munkásőrként is funkcionált pályafutása során; emellett természetesen izraeli-magyar kettős állampolgár és bevallottan cionista nézeteket vall. Persze az arab lakosság demokratikus jogait semmibe vevő Izrael állam mellett való kiállás, és az egykori kommunista – azaz totalitárius – múlt nemigen gátolta meg Zoltait abban, hogy ma a meghurcolt kisebbségek jogaiért küzdő, az antiszemitizmus felett aggódó és a liberális demokrácia védelmébe kelő Dávidként fesse le magát a szélsőjobboldal rút Góliátjával szemben.

A hazai zsidóság körében is értetlenül fogadták a döntést. Gadó János, a szombat.org oldalán egyszerűen „a Kádár-rendszer szellemisége hordozójának” nevezte Zoltai Gusztávot, akinek szerinte az egyetlen közös vonása a kormánnyal a „cinizmus.” Az ügy érthetetlenségére adott reakciók még ragozhatóak lennének – ahogy foglalkoznak még vele éppen elegen, legújabban a kormányközeli Heti Válasz és a debreceni főrabbi –, de valahol felesleges a tünetek leírásával törődni, mikor az egész döntés mögött voltaképpen az a téves koncepció húzódik meg, amivel a Fidesz és a magyar politikai mainstream a zsidóság ügyeit mindig is kezelte.

Alternatívák a láthatáron

Ahogy az elmúlt huszonöt év számos megdönthetetlen kliséjével szakítani szükséges, úgy fontos rendet tenni a hazai zsidósághoz fűződő viszony és a kritikátlan Izrael-barátság területén is. Ehhez elsősorban olyan tárgyalófelekre van szükség a zsidóság részéről, akik képesek megértéssel kezelni a magyarság mai problémáit, és nem az örökkön hazugságokat terjesztő nyugati média blöffjei alapján ítélik nem a nemzeti radikális szervezkedést.

A Jobbik szerencsére már nem egy olyan zsidó vezetővel is sikerrel vette fel a kapcsolatot, akik képesek voltak ezeknek a feltételeknek eleget tenni. Az év elején Yisroel Dovid Weiss, a Neturej Karta szóvivője például így nyilatkozott az N1TV-nek: „A mai világban rengeteg alternatív média létezik, ahol értesültünk arról, hogy a Jobbik is anticionista, és emiatt támadják őket. Éreztük, itt valami nem kerek, és éreztük ebben a cionista agressziót is. Így kötelességünknek tartottuk, hogy kiálljunk mellettük.” Noha Weiss rabbi már Amerikában él, és nem tud magyarul, mégis szeretettel ápolja magyar felmenőinek emlékét, és ezt is hozzátette nyilatkozatához: „Az őseim magyarok. A nagyszüleim Auschwitzban haltak meg, a dédszüleim Magyarországon nyugszanak… Édesapám és édesanyám is Magyarországról származik, szóval én is magyar vagyok.” A Neturej Karta tagjai korábban Jasszer Arafat palesztin vezető zsidóságügyi tanácsosaiként szolgáltak, ahogy több alkalommal tanáccsal látták el, és találkoztak Mahmud Ahmadinezsád volt iráni elnökkel is.

Noha teljességgel más közegből érkezett, mégis hasonlóan fogalmazott Jakab Péter, a Jobbik jelenlegi miskolci polgármesterjelöltje. Szavait a magyar zsidóság vezetői megszívlelhetnék: „Ami sosem voltam, és sosem leszek: díszzsidó, jelentsen ez bármit is. Magyar vagyok, mert így neveltek, mert magyarul beszélek és magyarul gondolkodom. Nem Izraellel vagyok szolidáris, hanem Magyarországgal, és nem az érdekel, hogyan ítélnek meg a zsidó jog szerint, hanem az, hogyan ítélnek meg a magyar szokások szerint.”

Reiner Péter, a Magyar Gárda holokauszt-túlélő pártoló tagja igen tömören válaszolt arra a kérdésre, hogy mit jelent szerinte ma a zsidókérdés: „Elvárások borzasztó sárrétege. Mint a gyémánt, amire rátapad a kosz: követelmények, amik ellepik az embert. Ha zsidó vagy, nem lehetsz hazafi. Gyűlölnöd kell a nemzeti oldalt. Nem lehetsz, csak balliberális. Támogatnod kell Izraelt. És ez mind-mind hazugság!”

Szomorú azonban, hogy egyelőre nem, hogy a Jobbik mellett való kiállásnak is alig akad példája zsidó származású közéleti szereplők részéről, de még az a zsidó is fehér holló, aki Izraelt kritikával meri illetni. Noha semmi köze a politikához, ám mégis üdítő kivételt képez Fényes Balázs, az Országos Rabbiképző tanára, aki még 2007-ben így nyilatkozott egy magazinnak a kérdésről: „Mi nem tudjuk elfogadni, a cionista rabbik mondanak, hogy az egyetemes, csodás, isteni megváltást emberi erővel kell előkészíteni… Szerintünk vallási alapon el kellene utasítani azt, hogy a Szentföldön, vagyis a szent földön, ahol a Szentély, az Örökkévaló lakhelye állt, egy laikus, világi zsidó állam létezzen, a Tóra törvényeinek be nem tartásával, ami ott sokkal nagyobb bűnként esik latba, mint a diaszpórában.”

Ahhoz, hogy előremutató diskurzus jöhessen létre a zsidóság vezetői és a mindenkori magyar állam között, olyan képviselőkre van szükség, akiknek az identitásuk központja nem a holokauszt, nem a kommunizmus, nem a neoliberalizmus és nem is a cionizmus. Noha egyelőre megtörhetetlen diónak tűnhet ez a kérdés, de mára az antikommunizmus, a neoliberalizmus kérdéseinek feszegetése egytől-egyig a közélet mindennapos témájává váltak. Nem kellhet talán sokáig várni, hogy az anticionizmus is hasonló szerepet tölthessen be; és akkor biztosan lehetünk benne, hogy egy nemzeti radikális miniszter nem Zoltai Gusztávot fogja tanácsadójának választani.

László Bernát

alfahir.hu