„Amikor azt olvasom,

hogy rendszerváltó elit,

akkor szétszakadok a röhögéstől”

Schuster Lóránt mondta ezt múlt csütörtökön a Várkert Bazár Déli Palotájában, a Cseh Tamás Program keretében tartott rendszeres poptörténeti beszélgetések közül a legutóbbin. „Szólj igazat, betörik a fejed!” – tehetnők hozzá. A média fősodra, élén az ATV-vel, persze hozta szokott kommentárját. Így van ez már nálunk jó ideje.

„Schusternek a rendszerváltásról is sommás a véleménye. A beszélgetés egyébként jól is sikerülhetett volna, ha legalább az egyik kérdező megpróbálja ellensúlyozni Schuster állításait.” – olvassuk az ATV tegnapi cikkében (Semsei László: Merkel ügynök, Hobo tehetségtelen volt, Feró minden pártot lehúzott). Csakhogy itt nem volt mit ellensúlyozni. Schuster ezúttal is igazat mondott. Hiába, ilyen a természete: mondja az igazat! Ebben is már van rutinja. Például soha nem felejtem el: Kósáné Kovács Magda egykori kijelentésére, miszerint neki a fasizmusról a rend jut az eszébe, csak annyit felelt: „Megnézném hát akkor, mi van Kósáné konyhájában:szocializmus vagy fasizmus?”

Hiába, hazánkban így megy ez jó ideje: az uralkodó elit dönti el, milyen véleményeket kell ellensúlyozni. Amikor Schuster mondatát olvastam, önkéntelenül a fenti, ezerszer elcsépelt közmondás jutott eszembe: „Szólj igazat, betörik a fejed!” Betörik bizony, miközben ráadásul gondoskodnak még arról is, hogy az igazmondókat alkalmasint egymásnak ugrasszák. És hogy ez mennyire nem új jelenség, annak tanúságául álljon itt egy idézet:

„Van egy színdarab, a címe ez: A hugenották, és arról van benne szó, hogy katholikusok és kálvinisták egymást ütik. Ennek a színdarabnak a zenéjét egy zsidó írta. Hát éppen így vannak a zsidók a szociáldemokratákkal is. Felhasználják a keresztény munkásokat saját vallásuk ellen, összeveszítik a keresztényeket egymással és a zenét a zsidók húzzák hozzá. Régente ez nem így volt. Két kocsis, kik zsidót vittek kocsijukon, összeveszett egymással, de nem egymást ütötték, hanem mindegyik a másik zsidóját; és mondogatták: ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat. Akkor a magyar hegedült és a zsidó táncolt, most zsidó muzsikára veszekszenek egymással a keresztények.

Szóval itt is talpra esik a zsidó, mint a macska. Azonnal feltalálja magát, hányadán van. A szociáldemokráciában nagy veszedelmet lát a zsidóság, mely 60 esztendő alatt nyolc és félmillió hold földet szerzett meg ebben a nyomorult országban. Pénzintézetek, kereskedelem kilencven százaléka a zsidóké. A budapesti milliomosok 95 százaléka zsidó. Szóval minden idegen elmondhatja Budapesten, de másutt is széles e hazában: mily szépek a te házaid és földjeid, Izrael! Hatalom, pénz, vagyon nagy részben az övék, ők boldogulnak itt, mikor a magyar már nem találja honát a hazában, mikor kivándorolni kénytelen. Nekik dolgozik a legtöbb munkás gyárakban, kereskedelemben, és maholnap a földeken is. Érzik, hogy a szociáldemokrácia az ő vagyoni helyzetüket veszélyezteti legjobban, fordítanak hát egyet a köpönyegen, elküldik fiaikat, a galileistákat, a zsidó újságírókat, kik a társadalmi igazságtalanságok miatt feldühödött szociáldemokrata bikák előtt megrázzák a vörös posztót és a keresztény vallás ellen uszítják őket, hogy míg azzal hadakoznak, addig ők nyugodtan élvezzék összeharácsolt vagyonukat. Úgy tesznek, mint az inasgyerek: összeveszíti a kofákat egymással és ő tele rakja a zsebét.

Folyton a papok vagyonáról, meg a kongregációk millióiról szól az ének, ezek ellen izgatnak a szociáldemokrata népszónokok, az újságok, a röpiratok százai, ezrei, de bölcsen hallgatnak arról, hogy hat budapesti zsidónak több vagyona van, mint az egész anyaszentegyháznak Magyarországon. A papokkal foglalkoztatják a népet, a munkásokat, hogy eltereljék a figyelmet magukról. Rémmeséket írnak, hogy mennyi szerzetes jön be hazánkba, de azt nem mutatják ki, mennyi lengyel-zsidó jön be a vereckei szoroson. A magyar szociáldemokratáknak gyűlölete a kereszténység ellen ebből a huncut kijátszásból, ebből a balekfogásból származik.”

Nos, az idézet Nagy János (1877-1926) egri kanonok, nemzetgyűlési képviselő 1911-ben megjelent könyvéből való (A szociáldemokrácia tükre). Éppoly szemfelnyitó, mint Schuster mondata. Ja és ami az ellensúlyozást illeti: nem kell olyan bődületes butaságot állítani, mint hogy volt nálunk rendszerváltó elit, és akkor nincs mit ellensúlyozni.