Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 5.
A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke
Ady Endre
Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán
*
Térítők
Többnyire
azok akarnak megváltoztatni másokat,
akik nagyon is rászorulnának egy kis változásra.
Magukkal nem tudnak mit kezdeni,
ezért buzgólkodnak,
hogy kezükbe vegyék mások sorsának irányítását.
(Seabury, David 20.sz., amerikai szerző)
*
SZABADEGYETEM
1.
A Férfi / Somlósi Lajos / előadás
https://www.youtube.com/watch?v=BXz-KrYCpKU
2.
Női virágzás - Somlósi Lajos előadása
A női lélekben lakozó Hold minőségének
előhívásában és megélésében nyújt segítséget az előadás.
Nemi identitásunkból kiforgatott világunkban különösen fontos,
hogy a nő ismét megtalálja oltalmazó, elfogadó szerepét,
ismét nőként élje meg magát
és visszaálljon az anyaság lerombolt becsülete.
Csakis ekkor jelenhetnek meg az igazi férfi minőségek.
https://www.youtube.com/watch?v=96qc9OLRCfY
*
Korunk 1926.
A nyárspolgár tükre
A szatirikus anekdóta, az epigram, a vicc és gunynév
a néptömegek szociális kritikájának leghübb kifejezése.
Ami korhadt a társadalom épületében,
ami rothadt a gyökerekben, ami beteg az ágakban,
azt a vicc megtalálja s nevetségessé teszi.
Ahol az igazat nem lehet kimondani szabadon,
ott teremnek a legjobb politikai anekdoták.
Az elnyomott közvélemény vicc formájában nyilatkozik meg.
A vicc többnyire anonim s a kollektivitás közös terméke.
Ugy keletkezik, mint a népdal:
valaki megüt egy motívumot,
amely megfelel a közösség érzésének
s utánna jönnek sokan, akik formát adnak neki.
Friedrich Wendel
egy kis kötetet gyüjtött össze
a nyárspolgárt kifigurázó viccekből.
(Der Bürgerspiegel. Kiadta a berlini Malik-Verlag).
Nem csak anonim vicceket
s pár soros anekdotákat vett fel
az érdekes s a XIX. század nyárspolgárát tényleg
sok kötetes szakkönyveknél
jobban jellemző kis könyvbe,
hanem néhány klasszikussá vált pamfletet is,
amelyek a filiszterséget kipellengérezik.
Mutatóba leközöljük Ludwig Kalisch-nak,
a XIX.század egyik legjobb szatirikusának
maró, éles irását a német filiszterről.
A több, mint félszázados írás még ma is aktuális.
Ime :
A német filiszter
„Minden városban százszámra, gyakran ezerszámra található.
Az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik.
Ez a fő ismertető jele.
Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket:
A filiszter vagy nagyra van azzal,
hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz
vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét
vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.
Gyermekeit,
akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja,
bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,
A filiszter megelégedett
s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások
s miért elégedetlen némely ember.
A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”
Ha a filiszter despotikus államban él,
időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.
Ha a filiszter szabad államban él,
a szabadság szónál mindig körülnéz, vajon hallotta-e valaki.
A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.
A filiszter mindig bizonyos ítéletében.
Mihelyt nincs oka nem tenni,
azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik:
goromba és komisz.
Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.
A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.
Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti.
A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.
Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit.
Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát.
Felesége ugyanazon a véleményen van.
Minél inkább lenézi a szegényebbet
annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.
Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.
Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.
A fő ismertető jele marad mégis:
az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”
*
Beugratás
1.
Csőbehúzás
- Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám???
- Én?? Nem, nem, dehogy…
- Ház hazudok én!!!???
Ez az eset az, amikor nincs jó válasz.
Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok
egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb.
2.
Szóvicc
- Mennyi tíz hatod meg tíz hatod?
- Húszhatod!
- Húzhatom?!
És akkor meg is húzom a hajadat,
hiszen te magad egyeztél bele, nem?
*
Baudelaire
Egy dög
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törödve,
kipárolgással telt hasát,
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sűlő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme,
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt,
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, mikor ujra
laknározhat a tetemen.
-És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga,életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
Szabó Lőrinc
*
Dög
Ördög
Döglődik
Bedöglött
Dögszag
Dögölj meg
Dögkút
Dögvész
Dögrovás
Dögbogár
Dögfa
Döglégy
Dögevő
Dögnyúzó
Dögfáradt
Dögönyöz
Szívdöglesztő
Dögös csaj
Dögunalom
Dögcédula
*
Dög
1. hulla (cadaver),
2. pestis (lues, ném. Seuche),
3. méreg (venenum).
A 2. és 3. jelentésben
a mirigy (l. o.) szó szinonimája,
p. D.-halál a. m. mirigy-halál.
A Szombatos-kódexben azonban
még egy 4-ik jelentésével is találkozunk, a
melyben egyébként tájszólásilag némely helyütt
(p. Borsod- és a vele szomszédos vmegyékben)
még ma is használatos,
t. i. az ördög szó értelmében
(P. «ki a D. mondta, hogy ezt tedd ?»)
Ha ugyanitt a megunt vén embert v. asszonyt is
vén D.-nek mondják,
azzal inkább a szó 1. jelentésére céloznak.
Mindenesetre nagyon csekély tehát az alapja
Ipolyi (Magy. Myth. 37, 46.) azon feltevésének,
hogy az ördög szó második tagja egy a D. szavunkkal
s igy természetesen vajmi kétséges már eleve is
annak a következtetésnek az értéke,
amit e feltevésből levon.
Teljesen halomra dönti pedig e következtetést
s kivonja alóla az említett gyenge alapot,
t. i. az ördög-beli Dög-nek a D. szóval való azonosságát,
amannak az ujabb nyelvtudományi eredmények világánál valószinüvé vált etimologiája.
Forrás: Pallas Nagylexikon
*
Dögfauna
Mindazok az állatok,
amelyek más állatok holttestéből élnek,
D. név alatt foglaltatnak össze.
Ilyenek p. az emlősök közül a hiénák,
a madarak közül a keselyük,
továbbá egy egész sereg rovar,
részint kifejlődött,
részint álcaállapotban.
holttestek eltakarítása körül
különösen fontos szerep jut a szárazföldön
bizonyos bogaraknak (l. Dögbogarak),
hangyáknak és legyeknek;
a hangyáknak kifejlődött alakjai,
a bogaraknak részint kifejlődött alakjai,
részint álcái,
a legyeknek
az elhullott állatokra rakott petékből kibujó álcái
falják fel a holttesteket.
A vizekben számos hal és rák él
más állatok holttestéből
s a tengerekben a rákok
ép oly tevékenységet fejtenek ki,
mint a holttestek eltakarítói,
mint a szárazföldön a rovarok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
*
Ütésálló
Nem az a legény, aki üt,
hanem az a legény, aki állja!?
A bokszban is az győz,
aki a tizedik menet végén is talpon marad,
hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet,
elvesztve sok menetet,
de nem az összes csatát,
a háborút kell megnyerni:
mit ér a pirruszi győzelem?
*
Életvég és halálkezdet
„1991-ben vagyunk,
egy fiatal, kétgyermekes családanyáról van szó.
Mikor hozzám, a műtőbe behozták, a szíve már megállt.
A kérdés itt nem az volt, hogy vajon meghalt-e,
hanem hogy mikor halt meg.
Tudniillik, miközben a műtőbe szállították,
nem volt náluk olyan ellenőrző műszer,
amellyel az életfunkciókat követni tudták volna.
Elkezdtük az újraélesztést.
Ezt természetesen
– ugyanúgy, mint a szívműtéteket – nem egyedül végeztem,
ez egy tíz-tizenkét tagú csapat munkája,
amely csapatnak én vagyok a kapitánya.
Negyven perces megfeszített munkával
sem tudtuk az életfunkcióit beindítani,
azaz a halálból valahogy visszahozni.
És én, a kapitány azt mondtam
– miközben Istennel és a világgal pereltem –,
hogy: akkor most elhagyjuk a hajót.
A miérteket kerestem.
Miért kellett ennek a fiatalasszonynak meghalnia
és két gyereket árván hagynia?
Ennyit ér a tudományom?
Most mit tegyek, Istenem?
Már kihúzták a csövet a légcsövéből,
már az utolsó fázis lett volna,
hogy az EKG-kontaktust megszüntessék,
mikor kifelé menet a műtőből
az ajtó kis kerek ablakán,
nem is tudom miért, egy pillanatra visszanéztem.
Ebben a másodpercben,
mintha láttam volna valamit a monitoron,
most már soha nem fogom megtudni,
hogy ez egy utolsó szívmozgásból származó elektromos jel volt,
vagy csak meglökték a lábát,
és ez az elektromos zaj valahogy a monitoron megjelent.
Mindenesetre ez a "jel" nekem elég volt ahhoz,
hogy a hitem visszajöjjön, hogy él az illető,
és hogy meg tudom menteni.
Visszarendeltem a stábot,
és elkezdtük a műtétet.
El kellett felejtenünk,
hogy több mint fél óráig
eredménytelenül próbálkoztunk az újraélesztéssel.
Valahogy el kellett hitetnem a stábbal azt is,
hogy nem halottat operálunk.
Felnyitottam a szívét.
Akkor látszott, hogy az egyenirányító szelepek,
a billentyűk olyan súlyosan károsodtak,
tehát annyira beteg volt a szív,
hogy valószínű ezért nem mutatott a gépen,
a monitoron semmilyen életjelt.
Persze ez csak egy utólagos teória.
A műtét alatt
végig ott volt a levegőben az a kérdés,
hogy: akkor most halottat vagy élőt operálunk?
A műtét befejezése után hat órával beszéltem a hölggyel.
Ennek már hét éve, és a hölgy azóta is él és jól van.
Amint látja,
borzasztóan veszélyesek mindenhol
a dogmák, a beidegződések,
de leginkább az élet és halál mezsgyéjén.
Tarthatatlannak tartom azt,
hogy az emberi életért való küzdelmet
pillanatokhoz, percekhez kössék.
Sok ember, érzésem szerint azért hal meg,
mert az egyetemi tankönyvekben
még mindig azt olvashatják az orvostanhallgatók,
hogy három perc után nem érdemes újraélesztést végezni,
mert az már maradandó agykárosodást okoz,
és hat-hét perc után a szív sem újraéleszthető.
Ezt a dogmát mindenki megtanulja és elhiszi,
bár számtalan ellenpéldával találkozik élete során.
Ezek természetesen
a tudomány mai állása szerint megalapozott tételek,
csakhogy tartok tőle,
hogy a tudomány
az élet számos területén vajmi keveset tud.
Egy mondattal válaszolva a kérdésére,
azt tudom mondani:
nem érzem magam olyan tudás birtokában,
hogy meg tudnám biztonsággal állapítani
az élet végének és a halál kezdetének a pillanatát.
Ezért aztán biztos elkövettem többször azt a hibát is,
hogy halotton végeztem az újraélesztés manővereit.” Dr. Papp Lajos
*
Szerencsés János
tréfás → reális mese, ill. annak hőse.
Két ember beszélget a feleségéről.
Egyik szidja, a másik dicséri,
mondván, hogy bármilyen ostobaságot elkövethet,
a felesége sohasem veszekszik érte.
Fogadást kötnek.
A feleségét dicsérő ember
elviszi lovát a vásárra,
elcseréli egy tehénért,
a tehenet egy kecskéért, a kecskét egy libáért stb.
végül semmije sem marad.
Megnyeri a fogadást.
(Ritkább az a forma,
mikor szolgálata jutalmául nagy darab aranyat kap,
azt cseréli el lóra, tehénre, libára stb.: AaTh 1415.).
A mesének 9 magyar változata ismert,
köztük → ponyván a népszerű Grimm-mese.
„Hans im Glück” magyar fordítása:
Szerencsés Jancsi mulatságos története,
vagy mi lett a nagy darab aranyból?
Ékes rigmusokba szedett vidám történet,
ill. ennek származéka is,
mely a nyelvterület nyugati felén került feljegyzésre,
a keleti felén a fogadásos-redakció az elterjedtebb.
Jellegzetes a „Fa kivágása”:
rátótiáda (→ falucsúfoló) típussal kombinált kalotaszegi változat,
amelynek hőse, az → ostoba ember
ökreit, szekerét, fejszéjét, ruháit,
végül még nemi szervét is elveszti
(„Szerencsétlen János”)
Ellentétes előjelű cseresorozatot tartalmaz
a „Szegény ember búzaszeme”:
róka- és emberhőssel (ügyes fiú).
A mese egész Európában, a Közel-Keleten,
Elő- és Hátsó-Indiában, valamint É-Amerikában elterjedt.
*
Az utolsó mese
Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi,
aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott.
De csak úgy kaphatta meg,
ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt,
felépíti a kacsalábon forgó kastélyt,
s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt.
Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán
legyőzte hát a hétfejű sárkányt,
felépítette a kacsalábon forgó kastélyt,
és felébresztette az alvó királykisasszonyt.
No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.
Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.
De eltelt egy nap, s még egy, még egy.
Már az első is igen hosszú volt,
mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.
– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.
– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.
– Igaz is.
De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.
– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.
– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.
– Vagy úgy, persze.
Megint mosolyogtak egymásra egy napig,
de akkor egyszerre felállt mind a kettő.
– No csak.
– Van egy ötletem – mondta a királyfi.
– Befalazlak és elaltatlak megint.
– Jó!
– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt,
és föltámasztom a hétfejű sárkányt.
Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.
Neki is fogott mindjárt.
Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű.
Sem a sok vesződség, még több hőstett,
sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt
– mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -,
még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét,
s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé.
Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők,
s így küszködtek. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Ottlik Géza, 1945
*
Prédikáció a szeretetről és Istenről
A prédikációt Mezei Mária színésznő tartotta
1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti református templomban.
Megrendítően szép és felejthetetlen pillanat ez számomra.
amikor most idelépek az Úrasztala elé.
Színésznő vagyok, sok-sok szerep van mögöttem, s
most mégis elszorult szívvel, akadó lélegzettel állok itt,
mert először történik meg velem,
hogy nem színházban, a mások élményeit és szavait közvetítem,
ami tulajdonképpen a színésznő feladata,
hanem az Isten házában,
a saját élményeimet a saját szavaimmal próbálom átadni Önöknek.
Bocsássák meg nekem ezt a merészséget
és engedjék meg,
hogy belekezdjek ebbe a csendes beszélgetésbe,
amit úgy kívánok, mint soha semmit egész életemben.
Legelőször is kérni szeretnék Önöktől valamit.
Én azt kérném,
ha lehet, vessenek le most magukról
minden cinizmust és gőgöt
s hallgassák meg az én szerény dadogásomat - szeretettel.
Mert én most őszintén szeretnék beszélni,
olyan őszintén, ahogy talán életemben nem beszéltem,
olyan őszintén,
mint ahogy a füvek és a. fák, a hegyek és a madarak beszélnek,
akik között közel két évig éltem.
Ez a két esztendő volt,
azt hiszem mindnyájunk életében a legnehezebb,
a legsötétebb élményekkel telezsúfolt idő.
Mindnyájan
hoztunk valamit magunkkal
ebből a pokoli két esztendőből,
valami végleges tapasztalást,
ami irányítja azóta is az életünket.
Én is hoztam.
Én azt, hogy itt állok és élek
s ezt olyan nagyon nagy ajándéknak érzem,
amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül,
s amikor most Önökkel beszélgetni kívánok,
amikor verset mondok vagy énekelek,
amikor színházat játszom,
vagy egy gyereket megsimogatok,
úgy érzem, nem teszek egyebet,
mint törlesztek - törlesztem az adósságom,
amivel tartozom annak a Valakinek,
aki az életemmel újból megajándékozott.
S én úgy gondolom,
s ezért ne haragudjanak rám,
hogy mindnyájunknak valahogy így kellene felfogni
az ez utáni életünket:
ajándéknak, amiért hála jár és viszonzás.
Meggyőződésem, hogy ez a végső értelme
ennek a különben olyan nagyon értelmetlennek látszó háborúnak.
Igen, én hoztam valamit a hegyekből.
Hazahoztam a hitemet,
mint egy nagy, jó szagú meleg kenyeret,
most szeretném, úgy, de úgy szeretném széjjelosztani.
A hitemet, hogy érdemes élni, de érdemes meghalni is,
mert csodálatos törvények igazítják mindnyájunk lépéseit,
s a halál nem pont az életünk mondatának végén,
legfeljebb pontosvessző, ami után újabb mondat következik.
Elhoztam a meggyőződésemet,
hogy van egy nagyon nagy törvény, ami így szól:
minden ami történik veled, benned vagy körülötted,
nem véletlen,
hanem minden tetted és gondolatod megtermi a következményét
s ezért, bármi jó vagy rossz ér az életben,
annak előidézője te és csakis te vagy.
S ha értetlenül állsz szemben valami történéssel,
valami méltatlansággal, szenvedéssel vagy magával a halállal –
légy meggyőződve róla, hogy feltétlenül megérdemelted,
mert okozóját, a törvényellenes tettet
te követted el még akkor is, ha most már nem emlékszel rá.
És elhoztam a legnagyobb törvényt,
a törvények királyát, amiben minden benne van,
ami mindent betölt és mindent éltet,
ami mindennek a megoldása, célja és értelme –
elhoztam a Szeretetet.
Itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban.
A füvekben és a fákban, a virágok illatában és a kutyád szemében,
a kavicsokban és a hegyekben, a csillagokban és a méhekben,
a búzádra hulló esőben és a gyermekedre hulló könnyben,
az igazi dalban, az igazi csókban,
mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz,
mindenben a szeretet él - mert a szeretet az Isten.
Szinte
látom most egyesek arcán
a gúnyos és főlényes mosolyt.
Szegény teremtés - gondolják -,
milyen naiv és megszállott a hitével.
Látom a másik megránduló vállát,
amint lerázza magáról a képtelennek
és számára szinte már nevetségesnek hangzó elavult szót:
Isten.
Látom a harmadik ökölbe szoruló kezét,
haragosan ránduló száját, amint fenyegetően dünnyögi:
Istent mernek emlegetni nekem,
nekem, aki annyi szörnyű kínon és megaláztatáson mentem át?
Hát hol van az az Isten,
aki eltűrte ezt a pokoli sok szenvedést és halált?
De látom
azt a néhány kifényesedő szemet és kisimuló arcot is,
akik a saját lelkük halkan éneklő hangját hallják visszhangozni,
amikor elsóhajtom a szót: Isten.
Látom mind a négyfajta embert:
a Gőgösöket, a Bosszúállókat, a Kételkedőket és a Hívőket.
Jól látom őket,
mert vándorlásom alatt sokszor találkoztam mindegyikükkel.
Akkor hallgattam, kérdeztem, figyeltem őket,
most megpróbálok felelni nekik.
Mondd,
te szegény, gőgös ember,
miért rángatod a vállad?
Mire vagy olyan gőgös, mondd? Az erődre talán?
Hát nem láttad,
hogy fosztja le az éhség csontjaidról
a jól ápolt és agyontornáztatott izmokat?
Nem láttad,
hogy mállik szét imádott tested
a gyűlölet által gyártott fegyverek egyetlen kis szilánkjától?
Nem láttad,
hogy dőltek össze palotáid, villáid, gyáraid, hidaid,
nagyszerű erőid minden produktuma?
Mert a gyűlölet szórta a bombát,
s a sok büszke emberi alkotás összeomlott, mint a kártyavár.
Nem merült fel benned egy pillanatra sem a kétely,
hogy talán, talán nem volt jó az alap, amire építettünk eddig?
Mert nézz csak szét
a romokon, pesti embertársam –
nem furcsa az, nézd csak -,
hogy a templomtornyok mind-mind milyen egyenesen állnak?
Mint összetett, imádkozó kezek nyúlnak fel a romok közül az égre.
Mosolyogsz?
Nem hiszel a jeleknek?
Kár - nagy kár,
mert a Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket
abból a sötét és félelmetes rengetegből,
ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket.
Vagy
a vagyonodra vagy gőgös,
te szegény vállvonogató?
Hát van még vagyonod ?
Vagy ha már nincs, gondolod,
hogy ha újra összespekulálod,
összefeketézed, összeházasodod, összeirigykeded?
Gondolod,
hogy most majd meg fogod tudni tartani?
Nem, és ezerszer is nem!
Ez az egyik legnagyobb értelme
ennek az egész elmúlt szörnyűségnek,
hogy ráébredjünk végre:
csak az marad meg az anyagi javakból,
amiért becsületes és jó szándékú munkával,
mi magunk megdolgoztunk.
A többit elviszik, elszórják, felégetik, mind.
Nem fontos kicsoda,
milyen jogcímen és milyen jelszó védelme alatt.
A jelszavak
és emberi szándékok mögött
az isteni szándék rejtezik
és könyörtelenül csak annyit hagy meg mindenkinek,
amennyi valóságosan jár neki
és amennyire valóságosan szüksége van ahhoz,
hogy az Úton tovább tudjon menni.
És tudd ember,
minél kevesebb az úti csomagod,
annál közelebb vagy a Célhoz,
s aki mindenét és mindenkijét elvesztette,
az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen,
mert ahhoz már nagyon közel van a Cél:
ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten.
Te Gőgös,
még mindig hozzád szólok.
Hozzád,
aki nagyhatalmú, tekintélyű, magas rangú hivatalnok voltál.
Te voltál az,
aki felvetett fejjel büszkén vitted feketére festett bajuszodat
s csak minden tízedik köszöntést fogadtad kegyes biccentéssel.
Emlékszel-e rám?
Mert én nagyon jól emlékszem rád.
Ott ültél szemben velem a teherautón,
ami vitt bennünket az ismeretlen felé –
akkor úgy éreztük, a halál felé.
Emlékszem alázatos tekintetedre,
a szemed sarkán kibuggyanó könnyre,
amivel elhagyott gyermekeidet sirattad.
*
Árkossy Károly
Miért lettem nemzetiszocialista ?
http://mtda.hu/books/arkossy_karoly_miert_lettem_nemzetiszocialista.pdf
*
J
A székely összehívja hat fiát, és megkérdezi,
melyikük döntötte be a budit az árokba.
Senki sem jelentkezik.
- Emlékezzetek George Washington
és a cseresznyefa esetére - mondja.
- Mikor George kivágta a fát, és bevallotta tettét,
apja büszke volt fiára az őszinteségéért.
Kilép a legkisebb fia, s bevallja, hogy ő a tettes.
Mire az apja lekever neki egy jókora pofont.
- Te mondtad, hogy George Washington apja büszke volt,
amikor a fia bevallotta, amit tett! - tiltakozik a gyerek.
- De ő nem ült a fán, amikor a fia kivágta!
*
Állambiztonsági rendszerváltás, 1989
„Ez egy életveszélyesen komoly ügy!”
- A rejtélyes „László” dosszié feltáratlan titkai -
http://tdyweb.wbteam.com/LaszloDosszieFeltaratlanTitkai.htm
*
Gondolatébresztők.... Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. Weöres Sándor
*
Majom-ember reklám
A majmot szerepeltető reklám
számomra is eredetinek hatott,
de inkább tűnt nyomasztónak, mint kedvesnek.
Valahogy eszembe jutott róla az,
amit Rudolf Steiner mondott,
aki szerint az emberiség a fejlődése során
sikeresen elkerült egy szétválást
egy fejlett civilizációjú, de elállatiasodott csoportra,
s egy műszaki és szervezeti értelemben elmaradott,
ám annál kulturáltabb csoportra.
Ma azt tapasztalhatjuk,
hogy a gépesített barbárság impulzusa
mind meghatározóbb szerepet kap a világban,
aminek tünete ez a reklám is.
Lehet
szeretetreméltónak találni
egy majmot emberi szerepben,
ahogyan egy a felnőtt funkciókat
próbálgató gyermeket is annak tartunk,
azonban amikor az emberek kezdenek el
okos majomként uralkodni a természeten
és egymáson,
az csak idő kérdése,
hogy mikor fog vérfagyasztó következményekhez vezetni.
Ma még legfeljebb
az izomemberek utcai terrorjában
és az amerikai professzorok kiszámított viselkedésében
nyilvánul meg az ember önmagáról alkotott eszményeinek elvesztése,
az alap azonban,
hogy a történelem újabb tömeggyilkosságok irányában haladjon
így már készen áll.
Ha megnézed
a 20-as évekből fennmaradt
írott és audiovizuális dokumentumokat,
valami nyomasztó embertelenséget sejthetsz azokban,
ami „az ember állat”, „az ember tömeglény” és „a társadalom gép”
alapfeltevések köré szerveződött.
A sportversenyek
akkoriban feltámadt kultuszától
egészen addig,
ahogyan a munkásoknak tervezett ipari zuhanyzókat
egy prospektusban bemutatták
sok minden előrevetítette a közeljövő emberi vágóhídjait,
s hasonló benyomást kelt bennem az általad bemutatott reklám is.
Mégis meddig nyugodt az az ember,
aki olyan módon szemléli a világot,
amilyen módon a hangrámondással szerepeltetett majom?
Legkésőbb addig,
amíg az önkényes igényeit nem tudja kielégíteni,
onnantól kezdve azonban
ugyanazok a késztetések jelennek meg nála,
ami a riválisuk koponyáját összetörő majmoknál is.
De még
az önkényes igények kielégítése
sem teheti igazán nyugodttá soha,
s ezért ha mindent megkap is,
aminek szükségét megfogalmazza magának,
még akkor is várható,
hogy le fogja rombolni azt a társadalmi rendszert,
amelyet az igényei kielégítésére teremtett.
Egyfajta önpusztítás is ez nála,
a megsejtetten hamis irányba vezető pályák lerombolása,
ám mégha kétely nélkül is kapaszkodik berendezkedésébe,
szűklátókörű önzése és erőszakossága
akkor is a pusztulásához fog vezetni.
Szabad Pszichoanalitikus Egyesület
http://www.youtube.com/watch?v=dXOiIntWwNY
*
"Egy nagyvállalat
akármikor, akárhol és akárhányszor elmondhatja,
hogy ő kínálja a legfehérítőbb mosóport,
a legízletesebb hamburgert vagy legtrendibb üdítőt,
én viszont egy szaros-hugyos blogon sem bírálhatom
se a hitvány terméküket, se a kártékony hirdetésüket,
hacsak nem akarok egyenlőtlen és végeláthatatlan
bírósági küzdelembe kerülni
egy nagyhatalmú multinacionális részvénytársasággal.
Ezt a helyzetet József Attila szavai írják le a legpontosabban:
"Jogállamban a pénz a fegyver."
- írja Puzsér Róbert Sas Istvánnak címzett válaszában.
A reklámvita - Sas István vs. Puzsér Róbert
https://www.youtube.com/watch?v=C1GZyZUG9Is
*
Démonűzés –
akit megszáll a Gonosz lélek
Amikor a színeváltozás hegyéről
Jézus visszatért tanítványaihoz,
látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük,
és írástudók vitatkoznak velük.
Amint az emberek észrevették Jézust,
mindnyájan meglepődtek,
majd elébe siettek és üdvözölték.
Jézus megkérdezte tanítványait:
"Miről vitatkoztok velük?"
Valaki a tömegből így felelt neki:
"Mester! Elhoztam hozzád a fiamat.
Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette.
Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja.
Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik.
Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Jézus így válaszolt:
"Ó, hitetlen nemzedék!
Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket?
Vezessétek hozzám a gyermeket!"
Erre odavitték hozzá.
Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust,
tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút,
az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.
Jézus megkérdezte a fiú apját:
"Mióta szenved ebben a bajban?"
Ő azt felelte: "Gyermekkora óta.
A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította,
hogy elpusztítsa.
Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!"
Jézus így felelt neki:
"Ha valamit tehetsz?
Minden lehetséges annak, aki hisz!"
Erre a fiú apja azonnal felkiáltott:
"Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
Amikor Jézus látta,
hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze,
ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre:
"Te néma és süket lélek!
Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!"
Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút,
és hangos kiáltással kiment belőle.
A fiú olyan lett, mint a halott.
Többen meg is jegyezték: "Meghalt!"
Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette.
A fiú talpra állt.
Amikor azután Jézus hazaérkezett,
és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték:
"Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?"
Jézus így felelt:
"Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni,
csak imádsággal és böjtöléssel." Mk 9,14-29
*
WEÖRES SÁNDOR: Várkonyi Nándor emlékezete Holtod tudni nehéz. Hiányodon tovább-élni nehéz. Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz, mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön a viharok és csillagok lobogásában a menny érintetlen partú medencéje alatt a palántának, mely nevét se tudja s hogy neve van, azt se tudja és hogy létezik, azt se tudja. Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet és követik évmilliók milliói. Nemléted vagy másléted ott van az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes, csak nekünk, kimért kis életidőnk papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon. Ahol te vagy, ott a határtalan, s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e, plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól a végtelen nem változik. Lét és nemlét: nekünk ellentét, neked azonosság. Tegnap még öregebb s ifjabb a körötted imbolygóknál, ma már egyidős vagy az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel, a habba merült Atlantisszal és Sziriat oszlopaival és a teremtés dátumával, át nem törhető, nem változható és aki átlépett a halálon: íme a halhatatlan!
|