Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 3.
A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke
József Attila
GYERMEKKÉ TETTÉL
Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.
1936. május
*
A szeretet,
ami jogosít és kötelez
Akit szeretsz,
nemesíted, szépíted,
segítesz neki méltóvá válni önmagához.
Így vagy a gyerekeddel,
de így kell, hogy legyen a pároddal is.
Ha szereted,
az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki,
hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"
Ha szereted,
tudod, hogy csak kívül gyenge,
belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.
Te vagy az egyedüli,
aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él,
mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.
Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.
Lehet, hogy dühbe gurul, persze,
kikel magából és üvölt,
de előbb-utóbb meghallgat.
Ha nem hallgat meg,
nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.
Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell.
Müller Péter
*
S.O.S.
Mentsétek meg lelkünket
Oly sok ismerősöm
néz rám könyörgő tekintettel,
hisz érzi, hogy látom: gödörben van -
csak neki a kérés nagy szégyen,
csak nem ad semmi segítséget,
beteges bizalmatlansággal titkolózik,
s közben mégis szemrehányó a pillantása,
mintha világomat élve cserbenhagynám őt...
Mintha úgy fordulna orvoshoz,
hogy nem vetkőzne akár meztelenre is
és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát",
s még ő neheztelne,
hogy miért akar a testében-lelkében vájkálni...
*
Önátadás
Amit legbiztosabban önként csinálunk,
azok legelsőbbike a különféle játék, sportjáték,
amit szintén el tud rontani,
ha hiányzik a teljes átadottság lelkülete,
s vagy a szabályokon vitatkozunk,
vagy hátsó szándékunk leplezésén munkálkodunk,
vagy attól félünk,
hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...
*
Árulkodó
Az embert elárulhatják,
kifecseghetik például féltett és szégyellt titkát -
de az hogy lehet,
hogy ő maga árulkodik magáról?
Akaratlanul?!
Nem kínvallatással.
Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,
egy spontán arckifejezésben?
*
Utópia a XX. században
Úgy tetszik,
az utópiák sokkal inkább megvalósíthatók, mint ahogyan azt hiszik.
S voltaképpen egy sokkal nyugtalanítóbb kérdés előtt találjuk magunkat:
hogyan kerüljük el határozott megvalósulásukat?...
Az utópiák megvalósíthatók.
Az élet az utópiák felé halad.
És talán egy új évszázad kezdődik el,
egy olyan század, amikor az értelmiségiek és a művelt osztály
majd olyan módozatokról álmodozik,
amelyekkel el lehet kerülni az utópiákat,
és vissza lehet térni egy nem utópista társadalomhoz,
amely kevésbé "tökéletes" és szabadabb.
Nyikolaj Bergyajev
*
ÖREG HUSZÁR (dalszöveg)
Öreg huszár vagyok, kérem alássan. Alám már nem ád lovat az Isten. Harcoltam hazámért száz csatában, Lányom sosem volt, s már fiam sincsen. Elvitte a vész, ahogy lábamat a gránát. Jézusom, de csata volt! A pusztán át Üldöztük az ellent fene módon. Öreg huszár vagyok. Kardom a komódon, Kezem is remeg már jobbára. Hangom senki se méltatja füle botjára, Termetem rég nem bámulják a menyecskék; Szegény komámat is múlt héten temették… Ő is huszár volt, akárcsak én. Öreg huszárok voltunk, s kérdem én Kinek kellünk mi, ki akar minket? Versezet, dal nem őrzi tetteinket. Senki lettem, semmire kellő. Ha van nagysád, három szem tepertő, Vagy negyed krajcárja rám, ma még élnék. Nézze csak? Eladom! Vitézségi érmék, Én kaptam száz csatáért, mikor még Azt hittem, fiam is huszár leszen. Öreg vagyok, se fiam, se erőm. Nekem, nagysád, a múltam a temetőm. Kardom komódon, csákóm kereveten. Ha lenne reám csak néhány jó szava, Hát elmondaná, meghallgatnám csendben. S utána elmennék meghalni, haza.
() Varga B. Tamás ()
*
2013. Magyarország.
"Elképzelni sem tudom,
hogy mire elég a 49 ezer forint
– meditál az egyik falu háziorvosa. –
Ha egy gyerek megfázik,
a gyógyszer belekerül 5-6 ezer forintba.
Volt, akinek titokban én adtam kölcsön,
hogy váltsa ki a gyógyszert.
A gyermeket nevelő közmunkások
egyöntetűen azt felelik
a „mire elég a 49 ezer forint?” kérdésre,
hogy: a túlélésre.
Azokat kérdeztem.. akik
– a két háború közti kifejezéssel élve –
tisztes szegénységben élnek.
Szavaikból az derül ki,
hogy egy családtag ételére-italára
átlagosan 12-17 ezer forint jut havonta.
Akinek van kertje, annak kicsit több,
hisz megtermelik 6-12 hónapra
a krumplit, a hagymát, a zöldségeket,
a gyümölcsöt, a tojást és a húst.
Tegyük hozzá,
hogy a kert se hoz többet tisztán havi 2-3 ezer forintnál,
mert pénzbe kerül a mag, a permetezőszer,
a kapálógép benzinje, a vásárolt naposcsibe
és malac, a táp, az állatorvos,
és a spájzolt értékek ósdi hűtőládája zabálja az áramot."
*
A ganajtúró bogár palotája Egy napon a kopár
Pusztán a ganajtúró bogár
Szarból várat épített magának,
S elnevezte ganéjpalotának.
Hogy pedig termei
Üresen ne bűzölögjenek,
Isteni ötlete támadt:
Feltölti azt belé valókkal.
Nosza, levelet írt, vagy tucatot, nem párat,
Tele csínnyel, keccsel, bókkal.
Címzettnek írt lótetűt, férget, gilisztát,
S minden jótét pondrót,
Kik a trágya levét isszák,
Majd ünnepi lakomát főzött szarból.
S a húgy-cuvée sem hiányzott az asztalról.
Aztán várt, várt, egyre várt, mindhiába.
Sosem teljesült a vágya.
Mert nem fogta fel szegényke ésszel:
Hogy minden trágyaszagú féreg
Önmagáról sokkal többet képzel.
() Varga B. Tamás ()
*
Ha felnövök székely leszek
Gyermekkori álma vált valóra
a magyarországi születésű Sipos Bettinek,
amikor vette a bátorságot,
és maga mögött hagyva budapesti tévés munkáját,
Székelyföldre költözött.
Az itt megélt tapasztalatairól,
különbségekről és értékekről beszélgettünk,
arra keresve a választ,
hogy miért érdemes Székelyföldön élni
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=
145109&cim=ha_felnovok_szekely_leszek
*
Megvilágosodás
“A legnagyobb gondolkodók érdeme éppen abban áll,
hogy a meglévő könyvektől és szájhagyományoktól függetlenül
azt fejezték ki, amit ők gondoltak,
és nem azt, amit a korábban éltek vagy a körülöttük lévők gondoltak.
Éppen ezért mindegyikünk kötelessége
lesni és elcsípni azokat a tiszta gondolatokat,
melyek szikrához hasonlóan időről időre
felvillannak és fellángolnak a tudatunkban.
Ezek a belső megvilágosodások
mindegyikünk számára sokkal nagyobb jelentőségűek,
mint a tengernyi költő bölcs elmélkedései és tanulmányai.”
(Ralph Waldo Emerson)
*
Zelk Zoltán: Párbeszéd - Honnét, szomszéd?
- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt! Illusztráció: http://www.flickr.com/
*
Férfi és nő
Bölcs-balga/cinikus gondolatok
Gyönyörű nő, gyönyörű nyugtalanság.
Ne bízd a kecskére a káposztát.
A szépség minden fegyvernél pusztítóbb.
Vannak nők,
akiknek sem a jelenlétét,
sem a távollétét nem lehet elviselni.
A férfinak tenni, a nőnek lenni kell.
Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni.
Tűzön, vízen, asszonyon nehéz kifogni.
A házasságok az égben köttetnek,
de az ágyban buknak meg.
A házasságban
a harmadik személy megjelenése
nem ok, hanem következmény.
A szerelemben nem lehet osztozkodni.
Ha nincs ló, megteszi a szamár is.
Ha egy férfi megérint a szavával,
a keze sincs már messze.
A férfi addig férfi, amíg kíván;
a nő addig nő, amíg kívánják.
Ha egeret akarsz fogni,
nem árt, ha szalonnát is teszel az egérfogóba.
Az első feleségének
a vagyonát köszönheti a férfi,
a vagyonának a második feleségét.
*
Fekete hajú kis gimnazista
Fekete hajú kis gimnazista voltál,
ott mentél át a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
amíg az első bálon én megismertelek.
Most mellettem ülsz sok év telt el azóta,
jöttél velem sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő,
kell már egy kis pihenő ebéd után.
Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
ameddig élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.
Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket vígan kacagtuk át,
Én úgy érzem, hogy nem csalódtál,
boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen
Kedves, öreg diák.
http://www.youtube.com/watch?v=RsJUQEMHQlc
*
Kevés – sok - elég
Minden tudni akarok?
Mennyi sok-sok mindent
érdemes, fontos, életbevágó, örömteli stb. tudni -
ennél már csak az a több,
amit nem érdemes, ami felesleges, sőt: egyenesen káros!
A szükséges tudás nélkül nem lehetünk boldogok,
a felesleges és káros ismeretek bajt, szenvedést okoznak.
(Az ember, aki túl sokat tudott… )
*
Nászéjszaka
A Biblia Károli féle fordítása
úgy írja le a nászéjszakát,
hogy a szerelmesek "megismerik egymást" -
és tényleg:
jó esetben testileg-lelkileg lemeztelenedünk az ölelésben
- ahogy az ölésben is...
De még arról az emberről sem jó mindent tudni,
akit holtomiglan-holtodiglan élettársul választunk...
(És magunkról?)
*
Önfeledten
Lehet ugyan,
de nem érdemes
nagykabátban,
tessék-lássék szerelmeskedni,
a másikat bizalmatlanul méregetve,
a teherbeeséstől
vagy NTB-től rettegve,
megtartva a három lépés távolságot
esetleg az elküldött ondót művi úton behelyezni
*
Nem kell nékem nagyhercegnő
Nem kell nékem nagyhercegnő,
Monacóba nem utazom.
Megtalálom én a párom
itt, Pesten is, a körúton.
Megtetszik, s akkor nálam
nyert ügye van,
hogyha csinos, lehet csintalan.
Jól feszüljön rajt a blúza,
a szoknya, jaj, bő ne legyen,
És a lábán neccharisnya
simuljon ám oly kecsesen!
Csíkos, vagy csíktalan,
mindegy nekem, csak a lába
karcsú, formás legyen!
Megtetszik, s akkor nálam...
...karcsú, formás legyen!
Csak a lába formás legyen!
http://www.youtube.com/watch?v=GzHNJLj1w8o&feature=related
*
J
Választás
Mikor volt a világ első
népi demokratikus választása?
Amikor Isten Évát Ádám elé helyezte
és így szólt: - Ádám, válassz magadnak feleséget!".
*
Mintha
Miért élsz úgy
mintha túl kiskorú lennél,
mintha gondnokság alatt lennél,
mintha börtönben, jogfosztva lennél,
mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -
miért hagyod, hogy mindig nélküled döntsenek rólad?
Hiába morogsz, mert a morgás jogával azért élsz,
nem a szél, de a bank vitte el fejed felől a tetőt…
*
Elnevelés
Addig üsd a vasat, amíg meleg,
addig formáld gyereked, amíg képlékeny,
mert utána már csak kínkeservesen
nyesegetheted a vadhajtásokat.
Ki tudja megmondani,
hogy melyik gyereknek nehezebb az élete:
a majomszeretett elkényeztetettnek
vagy a mostoha sorsúnak?
*
J
Lenin élt, él és élni fog
A bölcs vezérek a pokolban:
- Hogy lehet, hogy Hitler nyakig áll a szarban, Sztálin viszont csak derékig?
- Mert Sztálin Lenin vállán áll.
+
Felirat a falon:
LENIN MEGHALT, DE ÜGYE ÉL!
Egy járókelő:
- Akkor már inkább maradt volna életben...
*
Építés és rombolás
Évekig spórolva, gürcölve,
imádkozva felépítesz egy házat,
amit egy szempillantás alatt elvihet
az ár vagy elveszejthet a tűzvész, a bank...
Éppannyi, ha nem több "munkánk" van
egy szinte ősrégi baráti kapcsolatban is,
s mégis oly könnyen veszni hagyjuk
akár egy politikai nézeteltérés miatt is?
(pankrációs pártok miatt marjuk egymást
– ők meg mutyiznak és a markukba röhögnek)
*
Sánta Őz, a sziú indián sámán - Gyermekáldás
http://www.szabadonebredok.hu/santa-oz-a-sziu-indian-saman-gyermekaldas/
*
A fájdalmas anya balladája
Kosáryné Réz Lola, A föld ködében, Kráter Kiadó, Pomáz, 2012
A 2011-ben indult,
sok olvasót vonzó Kosáryné Réz Lola Regénytár
legutóbbi kötete – bár prózai alkotás –
az írónő kevésbé ismert arcát, a költőit is megmutatja nekünk.
A megrendítő, misztériumjátékhoz
(sőt, helyenként a danse macabre,
a haláltánc középkori műfajához is!)
hasonlító szöveg egy mindenórás fiatalasszony,
Rozálka filmszerűen lepergő rémálmának „forgatókönyve.”
A fiatalasszony boldogan éldegél derék férjével, Péterrel,
„valahol Európában”, valahol Közép-Európában,
talán éppen Kosáryné szülőföldjén, a Felvidéken,
az első világháborút követő években.
Ám, ahogy a szülés időpontja közeledik,
úgy keríti hatalmába Rozálkát a félelem.
Először a minden idők minden asszonyainak
életét megkeserítő nagybetűs Pók, Por és Füst,
a sziszifuszi háztartási munka jelképei dalolnak kajánul a fülébe: „Az asszony a miénk,
Az asszony a mi rabunk,
Ő harcolna velünk,
De mi erősebbek vagyunk.
Ő kerget, üldöz minket,
Mi itt jövünk megint,
És meg nem szabadulhat
Régi átok szerint…” A terhes asszonyka félelmeit, rosszérzését
csak fokozzák a férfiakból kiábrándult bába
– itt a feminista Kosáry Réz Lola szólal meg – keserű szavai:
„A férfiak… Beleütik mindenbe az orrukat.
Részekre szedik mindazt,
ami egyszerű és érthető volt az asszonyok kezében…
Amíg a férfiak nem tettek mást,
csak verekedtek, szántottak, vetettek, arattak,
vasat vertek és fát fűrészeltek, prédikáltak,
vagy gyermeket nemzettek,
jó volt minden.
De ez nekik nem volt elég.
Semmi sem volt nekik úgy jó,
ahogyan az isten megteremtette,
mindent másképpen akarnak csinálni,
és ami a legfontosabb, azt nem értik.”
E baljós nyitányok után Rozálka,
a Halállal történt első, riasztó találkozása után,
mintegy félálomban, útra kel.
Álom és ébrenlét közti állapotában meglátja a jövőt,
fájdalmas anyasága, mater dolorosa-sorsa évtizedeit,
amikor gyermekét az újra és újra támadó
haláltól, láztól, korhellyé durvult apától és a világ kísértéseitől
újabb és újabb áldozatok árán kell megmentenie.
Egyetlen megmaradt fiát, akinek hét testvérét kellett eltemetnie.
Az is nyilvánvaló jelkép, hogy Rozálka
– egy nyugodt szakácsnői állás-közjátékot kivéve –
egész nyomorult életében csak mos és mos.
Mossa családja és mossa idegenek szennyesét,
egy huszadik század eleji Ágnes asszony konokságával.
Tudjuk,
az anyaság minden országban és minden történelmi korszakban
sok áldozattal, egyre fakuló fiatalsággal, számtalan lemondással,
s a gyermekek felnövekedését követően
sokszor még több csalódással, fájdalommal jár.
Mindezek a veszteségek
(természetesen ne feledkezzünk meg azért
az anyaság-adta örömteli élményekről,
ezeket az írónő is bele-beleszövi azért
az alapvetően balladaian komor történésekbe!)
megsokszorozódnak egy olyan,
alapvetően nehézsorsú nép esetében, amilyen a miénk.
Ahogyan az asszony lelkében visszhangzó dal mondja:
Völgy ölében, föld ködében
Sem mennyország, sem pokol,
Bánatfák, örömcserjék közt
Visz a sorsunk valahol.
Mind acsargunk, mind verekszünk,
Egymásnak mind vermet ás,
Egymást fojtjuk – ez az élet,
S azt sem tudjuk, van-e más,
Nincs előttünk semmi más:
Völgy ölében, föld ködében
Versengés és rohanás.”
Ez a kis dal akár a kíméletlen,
keresztyéni értékektől egyre távolodó máról is szólhatna.
A föld ködében
– e fájdalmasan igaz verssorok ellenére –
sem válik a reménytelenség könyvévé.
A rémálmából felébredő Rozálka utolsó látomása,
a regény záró sorai, mégis életet,
mégis folytatást és jövőt ígérnek:
„Aztán egyszerre csak halk csengettyűszó hallatszott,
és a derengő hajnalhasadásban, rózsaszínű fényben
egy kicsi kis angyalruhás gyermek jött előrenyújtott kézzel,
téveteg lépésekkel, az ablakban égő gyertyafény elé.”
Ez a kép,
a regény elején érzékletes szépséggel leírt,
a segítségre szorulóknak kezét nyújtó
Megváltó-portréval
(még ha az egy vándor-piktor festménye volt is!)
kiegészülve,
mintegy keretbe foglalja az asszony kálváriáját,
s egyben határt szab a fájdalmaknak, a gyásznak, a félelmeknek,
enyhíti a riasztó álombéli történések tragikumát.
A befejezés tehát olyan emberséges,
annyira Isten- és emberszeretetet sugárzó,
mint Kosáryné Réz Lola
ugyancsak „feltámasztásra” méltó meséié és meseregényeié.
Aki pedig
felnőttes-huszonegyedik századias finnyássággal
elutasítja e felnőtt létünkből sem kizárható, lélekgyógyító műfaj
mai létjogosultságát,
annak idézzük Hans Christian Andersen szavait:
„A mese nem hal meg soha.”
Petrőczi Éva
*
"Egy nemzet kultúráját
nem az határozza meg,
hogy ki az operaház igazgatója,
hanem az, ki a falusi tanító"
(Kodály Zoltán)
*
JL
Nézeteltérés
Lenin és Sztálin beszélgetnek:
- Sztálin elvtárs, mondd meg őszintén,
mit tennél, ha a ügyünk győzelme érdekében
meg kellene ölnöd 10 ezer embert?
- Természetesen megölném őket, Vlagyimir Iljics!
- Na és, Sztálin elvtárs,
ha egymillió embert kellene megölni ügyünk érdekében?
- Hogy kételkedhet bennem, Vlagyimir Iljics? Természetesen gondolkodás
nélkül megölném őket!
- S akkor mit tennél, Sztálin elvtárs,
ha 10 millió embert kellene megölnöd?
- 10 milliót is megölnék.
- Na és ha 50 millióról lenne szó?
- Ha ügyünk ezt kívánja, 50 milliót is megölnék,
Vlagyimir Iljics!
- Na, hát itt, Sztálin elvtárs,
egy icipicit nem tudok veled egyetérteni...
*
Kovács Kati : Neked se jó
A nyár a hegyen c. filmben hangzott el
A dal Fényes Szabolcs-Bacsó Péter szerzeménye
1967-ből. Kísért az Atlantis együttes. Ne hagyj egyedül!
Neked se jó!
Ha külön megyünk,
Mi lesz velünk? Magad csavarogsz,
Neked se jó,
Nehéz a szíved,hát add a kezed!
Ma még miénk ez az élet.
Vigyázz,ami szép, olyan könnyen szalad el.
Nehéz egyedül:ez a való!
Ne bántsuk egymást,
Ez neked se jó
https://www.youtube.com/watch?v=nC4h-iWQvoo
*
J
Pályázat
Sztálin idejében
pályázatot hirdetnek egy új,
Moszkva központjában
felállítandó Puskin-szoborra.
Személyesen Sztálin elvtárs bírálja el a műveket.
Első mű: Sztálin elvtárs, kezében Puskin-kötettel.
Sztálin:
- Ez történelmileg helyes mű,
de nem jó a politikai üzenete.
Második mű:
Puskin, kezében Sztálin-kötettel.
Sztálin:
- Ennek megfelelő a politikai üzenete,
de történelmileg helytelen.
Végül a győztes mű:
Sztálin, kezében Sztálin-kötettel.
*
József Attila
[SZÜRKÜLET]
Ez éles, tiszta szürkület való nekem.
A távolban tar ágak szerkezetei
tartják keccsel az üres levegőt.
A tárgy-egyén mind elválik a többitől,
magába mélyed és talán megsemmisül.
Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm,
de mint az eb, melyet gazdája megszidott
s kedvetlenül borong a rideg udvaron
s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél,
olyan most ő. Mihez foghatnék nélküle?
Csak egy bizonyos itt - az, ami tévedés.
Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe
beléfogóznom. - Járni gyermek így tanul.
Hisz gyermek is csupán azért nem lehetek,
mert túlnyügös volnék, makacs és kétszinű,
talán mivelhogy minden ember épp ilyen
ravasz és csökönyös, ha az - hogy tudjam én?
Az egyik rámkacsint s azt mondja, szép fiú
s a másik: randa dög, megint nem dolgozol,
de hasadat azt félted! (Hát ne féltsem-e?)
Ez pénzt nyom a kezembe s így szól: Boldogulj,
megértelek, szenvedtem én is eleget
s amaz ellopja tőlem a szemetet is.
Ez ideránt, az odahúz, mind fogdos, vartyog, taszigál,
de észre egyikük sem veszi púpomat,
mit úgy hordok, mint őrült anya magzatát,
amellyel - azt hiszi - ősi némaságot szűl vagy tiszta űrt.
|