Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Élethiány és romlás-rontás leltár - 6.

Charles Baudelaire: Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára, 
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!

A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Ford.: Tóth Árpád

*

Aljas bűntettek

Mint például a nemi erőszak,

Ahol az áldozatnak is bűntudata lehet,

De legalábbis maga is szégyelli az esetet,

Így jó esélyed lehet, hogy magában tartja,

S még ki sem beszélheti, hogy lelke gyógyuljon…

*

Kéjgyilkos

Szexuális nyomorodban

Nemi erőszakra vetemedsz,

Majd megölöd az áldozatot,

Hogy ne maradjon szemtanú ellened

*

Sötét szoba

Bármit elkövetnél, kipróbálnál,

Ami csak mocskos fantáziádból kitelik,

Ha te se látnál és téged sem látnálak,

S a dolog sohasem tudódna ki…

*

Megkövezés

Az vesse rá az első követ,

Aki még gondolatban sem vétkezett,

Aki még képzeletben sem tört házasságot

*

A politikus és a „jóbarátod” szeret téged,

Csakis a te javadat akarja – és jószerivel el is veszi

*

Mint akinek a hátában revolver,

De meg sem fordulhat, hogy megnézze: ki az

*

Eltalálja szarva közt a tőgyit

*

Jól lakni és jóllakni

Édes otthon – mézeshetek

Úgy szeretlek, majd megeszlek

Családi kör a tűzhely mellett, a konyhában

Ágytól és asztaltól válni – eszem a kis szíved

Isten háza, a templom, ahol az ostyát szétosztják

*

Érzéktelenítve - fogyatkozva

Becsukódó dimenziók – világok

Pl.:

Már nem érzed az ízeket

Már nem érzed az illatokat

Már nem érzed a hideget-meleget

Már nem érzed az anyagokat

Már nem hallod a hangokat

Már nem látod a színeket, formákat

*

Rosszkedvű adakozó

Aki adni ugyan végülis ad,

De aki sajnálja, hogy adnia kell,

S ezért egy rosszmájú megjegyzéssel

Annak is elrontja a hangulatát, akinek ad

*

A nős ember és a pap nem férfi

Ahogy a közeli rokon sem (vérfertőzés)

*

Irreverzibilis

A kihúzott fog nem nő újra

A macskának sincs hét élete

Kolbászból már nem lesz disznó

A sterilizált nőnek soha többé nem lehet gyereke

Ha egy nőnek esküdtél hűségét, a többi már nem nő

Egyszer s mindenkorra lemondani a szerzői jogaidról…

*

Falfirka cinizmus

Az életemet, véremet adom értetek,

Ha garantáljátok a mennyei feltámadásom

*

A testet a lelkigyakorlat,

A lelket a testi gyakorlat üdítené, kúrálná...

*

A mestert követed

És nem azt, amit a Mester követ

Így leszel epigon, utánzó majom stb.

*

Szakbarbár

Aki egyről mindent tud

De mindenről nem tud semmit

*

Csak a szóból értesz,

S nem figyelsz a mimikára, gesztusokra,

S így komolyan veszed a tréfás ugratást is…

*

Ülsz a háztetőn,

Oda űzött fel az árvíz,

De nem ülsz a mentőcsónakba,

Mert te istent magát hívtad segítségül…

*

A Jóistent kárhoztatod,

Pedig helyetted nem tarthatja szárazon a puskaport

*

Tömött buszon zötykölődve

Az egyik részeg utas lehányja a mellette ülőt.

- Fuj, disznó! – méltatlankodik a

*

Az vagy aki lopott,

Vagy az, akinek ellopták a kabátját –

Már csak az, aki „kabátlopási ügybe keveredett”…

Mindig arra az estre tervezel,

Ami csak legszerencsésebb időben jöhet be

*

Sohasem kaptál zsebpénzt,

Nem ruháztak fel a tévedés jogával -

Később sokkal nagyobb tanulópénzt fizetsz ki

*

Semmilyen szabadon elkölthető jövedelme nincs,

Nem is tanulhat meg beosztani, gazdálkodni, választani

*

Levágod az aranytojást tojó tyúkot

*

A nővéred levetett ruháiban járatnak

(ráadásul évek kellenének,míg belenősz)

*

Metamorfózisok

Angyalkából házisárkány

Vagány fenegyerekből

*

A nő nadrágja

Csak a nőknek van munkája

Nem a férfi lesz a családfenntartó

*

A tehetségből, nem áldás, de átok lesz

*

Ingyen kapod - pénzért adod

*

Dackorszak befagyása

Csak azért sem! semmiképpen!

Még akkor sem, ha nekem is jó lenne

*

Kiszúrják a szemed

Kivágják a nyelved is

A füledbe forró ólmot öntenek

*

Ingyenes béltükrözést nyersz,

És még jó képet is kell vágni hozzá

*

A majmok bolygója

Fordul a kocka: az emberen kísérletező állat

*

Nincs kegyelemdöfés

Végtelennek tűnő kínhalált szenvedni

*

Midász király baja:

Minden vágya teljesül

*

Megnyered az egész világot,

De a lelkedben kárt vallasz…!?

*

Személyre szabott kínzás,

Amire csak az előszeretteid képesek

*

Cserebere fogadom

A szavak súlya - eskük

Apám, anyán tűzben éghet!

*

Szereptévesztés

Nem otthon vagy: vendég, s nem házigazda

Amikor a szülő barát, a nagymama anya akar lenni

*

Aránytévesztés

Ágyúval lőni a verébre

*

A gyermekáldásból átok ill.

A meddő asszonyok örök bánata

*

Balkezesből jobb

Testi és lelki erőszakkal átnevelve

*

Méregkeverő asszonyok

A férjüket titokban, lassan mérgezők

*

A király bohóca

Megmondod az igazat - sokszor betörik a fejed

*

Aki a kegyelemre jogot formálna,

S így a kegyelem esélyéből örökre kiesik

*

Segg- és talpnyaló

Gerinctelen csúszómászó

*

Csak a legjobb elég jó

A jó helyzetnél is jobb kell

A kisebb rossz sohasem lehet jó választás

*

Inkább haljak meg,

Mintsem hogy levágják a kisujjamat

*

Hipokriták

A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt

*

Olajat önt a tűzre

Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten

*

Az kiabál, akinek a háza ég

Aki folyton a másik háza előtt seper

*

Egy csepp méreg

Egy szál gyufával felgyújtott ház

*

Minden rendben, csak a torka véres

*

A hiányzó hős

Nem jön az irgalmas szamaritánus

*

Viviszekció

Ön-élveboncolás

*

Önsajnáltatási licitálási verseny

*

Székvárosi öreg templom harangja,
Jaj, de búsan hallszik nálunk a hangja,
De amikor elhozza az esti szél,
Eszembe jut, hogy te engem szerettél.

Nem szeretsz már, nem hallom a harangot,
Nem is hoz már életembe soha jót.
Sírig tartó hű szerelmet fogadtál,
S az estéli harangszónál elhagytál.

Zöld erdőben terem a mérges kigyó,
Szép leányból lesz a legénycsábító.
Jaj, Istenem, de jó annak, ki csúnya,
Szegény legény szívét nem szomorítja.

***

Nem átkozlak, hogyha elhagysz engemet,
Hisz a nap is elhagyja a kék eget.
Nem átkozlak, csak az búsít, csak az fáj,
Hű szerelmet akkor mért is fogadtál?

Húzzad, cigány, húzd el az én nótámat,
Sírjon benne, keseregjen a bánat!
Úgy sírjon az a hegedű a kezedbe­,
Bánat könnye ragyog az én szemembe­.
Megemésztett engemet a szenvedés,
Mert búm sok volt, örömem meg oly kevés.

Ha az Isten nem egymásnak teremtett,
Mért is adott a szívünkbe szerelmet?
Adott volna a szívünkbe egy kősziklát,
Hogy sohase ismertük volna egymást.