KI AZ  ÉN FELEBARÁROM?

Lk 10,25-37

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye,

és így szólt:

,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?''

Ő ezt válaszolta neki:

,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?''

Az így felelt:

,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből,

minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5];

felebarátodat pedig, mint önmagadat'' [Lev 19,18].

Erre ő így szólt:

,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.''

De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust:

,,De ki az én felebarátom?''

Jézus akkor így kezdett beszélni:

,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment,

és rablók kezébe került.

Azok kifosztották, véresre verték,

majd félholtan otthagyták és eltávoztak.

Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé;

látta, de továbbment.

Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért

és látta őt, elment mellette.

Egy szamariainak is arra vitt az útja.

Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta.

Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte;

azután föltette teherhordó állatára,

elvitte egy fogadóba és ápolta.

Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak,

és ezt mondta:

,,Viseld gondját neki,

és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.''

,,Mit gondolsz,

e három közül melyik volt felebarátja annak,

aki a rablók kezébe került?''

Az így felelt:

,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.''

Jézus erre azt mondta neki:

,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!''