Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szemelgessünk... PDF Nyomtatás E-mail
MAGYARSÁGISMERET ABC

Szemelgessünk

húsvéti locsolóverseinkből,

lakodalmas köszöntőinkből,

vőfélyverseinkből!

 

2014. április 21.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

holloko-husvet.jpgEltűnőben húsvéti locsolóverseink, lakodalmas köszöntőink, vőfélyverseink. Pedig életünk színgazdagságáról éppúgy tanúskodtak, mint őseink oly díszes használati tárgyai. Zömüket mára inkább csak folkloristáink ismerik, pedig szépségeikkel eleink nőtiszteletünkben, anyaságkultuszunkban különösen is tetten érhető, mai világunkból oly hiányolt nemességéről tanúskodnak. Szemelgessünk hát belőlük!

 



Itt vannak például mindjárt a húsvéti locsolóversek. Lássunk belőlük néhányat Erdélyből, Molnár Miklós kántortanító 1995-ös désfalvai gyűjtéséből, bizonyságául annak, hogy – Erdélyi Józsefverse (A székelyekhez) szavaival – a magyar dal forrása tényleg ott fakad.

E háznak kis kertjében van egy rózsatő,
Rózsakertben növelje a teremtő.
Vizet öntök a tövére,
Szálljon áldás a fejére.
Az Istentől ezt kérem,
Piros tojás a bérem.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép pirostojással.

Feltámadt a Jézus, jámbor keresztények,
Öntözni indultak a kicsi legények.
Illatos rózsától kértek szagos vizet,
Csak azt öntözik meg, aki ezért megfizet.

Adjon Isten szép húsvéti jó reggelt,
Azt hiszem, a háznépe már rég felkelt.
Azt hallottam, hogy itt van egy szép virágszál,
Öntözzük meg, hogy viruljon az a lány.”

„Eljöttem hozzátok legény létemre,
Hogy harmatot öntsek a csemetére.
Ha nem öntözöm meg ebben az esztendőben,
Nem virágzik többet a jövendőben.
Patikárus adott finom kölnivizet,
Csak azt öntözöm meg, aki dúsan fizet.
Öntözöm az anyát a kedves lányával,
Várom a piros tojást, azt is csak párjával.

Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Én kisdiák vagyok,
Sokat nem istálok.
Egy pár tojást várok,
S azzal elsétálok.

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
Cukros vízipuskát fogtam a kezembe.
Elindultam vele lányokat öntözni,
Lányok, lányok, ha nem adtok piros tojást,
Nem foglak megöntözni.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
Fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én még a legénységhez igen kicsi vagyok,
De azért öntöző legénynek mégis csak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
Ha a locsolásért piros tojást kapok.

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot.
Ma jöttem tojásért,
Holnap jövök a leányért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ellopom a leánykát.

Szép a piros pipacsvirag, szép a gyöngyvirág is,
Szép virág a rezeda, de szép a tulipán is.
Ám a legszebb virág, az itt áll előttem.
Soha nem fog elhervadni, ha én megöntöztem.

De nem kevesebb élvezetet nyújtanak a lakodalmas köszöntők, a vőfélyversek. Ősi falvainkban ráadásul lakodalmainkon úgyszólván mindenki részt vett, még Isten szolgái is, így Padányi Bíró Márton (1693-1762) veszprémi püspök például papjainak egyenesen előírta, hogy jelenjenek meg rajtuk, ezáltal féken tartva az esetleges kilengéseket, példát mutatva a nemes szórakozásra, így megesett, hogy bizony még ők is táncra perdültek (igaz, ilyenkor táncosnőjüknek csak a zsebkendőjét fogták meg), mi több, az újmisést is úgy tekintették, mint menyegzőst, aki Istennel lépett frigyre, így az újmise, a primicia utáni szertartásos ünnepségeket sokfelé egyszerűen csak „paplagzi”-nak hívták.



A lakodalom ilyetén arra emlékeztette az egybekelőket, hogy fészekrakó elhatározásuk egy egész életre szól, amelyet méltóképpen kell megünnepelniük, olyannyira, hogy a leányok házasságuk előtt felkeresték búcsújáró kegyhelyeinket, különösen a radnait, a máriagyűdit- és pócsit, a csíksomlyóit, ahol párjukkal a Boldogasszony oltárára helyezték jegygyűrűjüket, hogy az vigyázzon majd közös életükre: mindezen egyszerre népi és vallásos hagyományainkat régente gyakorta maguk a papok jegyezték fel, közülük ezúttal Hajdók János vőfélykönyvéből (Hegyen-völgyön lakodalom, 1947) szemezgetünk, egy zempléni lakodalom vőfélyrigmusaiból.

A házsorszám szerint hívogatást a vőfélyek a vőlegényes háznál kezdik meg: mielőtt elindulnának, a nagyvőfély így versel:

Ígéretem szerint, íme, megjelentem!
Hogy amit ígértem, örömmel teljesítsem.
E dolgot magamra csak úgy ígérhettem,
Hogyha segítség lesz az égi kegyelem.

Első vendégül a Jézust hívom meg,
Az Ő vezérlete alatt tovább megyek.
A többit maguktól kérem, mondják meg,
Hogy a lakodalomra kiket hívjak meg.



Ezután a nagyvőfély minden háznál (kivéve a menyasszonyosat) e verset mondja el vendéghívogatóul:

Dicsérjük a Jézust, édes megváltónkat,
Küldjön e hajlékba békét és nyugalmat.
Engedelmet kérünk alázatossággal,
Hogy belépni mertünk ilyen bátorsággal.

Eljött már az idő, melyet régen vártunk,
N. N. vőlegénynek követei vagyunk.
N. N.-t eljegyzé magának,
Adjon boldogságot Isten az új párnak.

E dicső mennyegző holnap megyen végbe,
De ezzel a dolognak még nem lészen vége.
Vőlegényünk szerény szándékából,
Vendégséget rendez, mégpedig javából.

Azért kéri és kívánja, hogy e házból mindenki ott legyen,
Egy tányér étel s egypár pohár bor elköltésére:
Szívesen látjuk és el is várjuk mindannyiukat.

Aztán amikor elérik a menyasszonyos házat, oda is betérnek az alábbi mondókával:

Dicsértessék a Jézus szentséges szent neve,
Áldásával legyen ez a hajlék tele,
Melyet bőven ad reánk jóságos jó keze,
Ezt kívánja szívünk mindegyik érzete.

A vőlegény úrnak vagyok én küldötte,
Aki megbízását lelkemre kötötte,
S általam mátkáját kéreti fölötte.

Amit megbeszéltek az elmúlt héten,
A szent szertartás holnap hétfőn lészen.
S ezért a menyasszonyt szépen arra kérem,
Hogy majd idejében rendben legyen készen.

Amint illik jámbor keresztény leányhoz,
Hogy majd elmehessen a szentáldozáshoz.
Onnét pedig mindjárt esküdni az oltárhoz,
Az Isten legyen velünk, most már megyünk másik házhoz.

A lakodalom napján, mielőtt a vőlegény elindulna a menyasszonyos házhoz, így búcsúzik a nagyvőfély:

Dolgunkhoz fogva induljunk el szépen,
A nagy mindenható Istennek nevében.
Vőlegény urunkat kísérjük útjára,
Oda, ahol már őt menyasszonya várja.

Menyasszony-kikérő ottan el lesz mondva,
Vendég seregünkkel megyünk a templomba.
Ott a két jegyespár leteszi az esküt,
S mi kérjük vissza az új házaspárt együtt.

Köszönd meg hát, ifjú, apádnak, anyádnak,
Kik téged utadra könnyekkel bocsátnak,
Köszönd meg a hű és jó gondoskodást,
S kérj szándékodra szerencsét és áldást.

Mondjatok rá áldást, szülők és testvérek,
Kívánjatok sikert jó törekvésének,
Hogy beteljesedjen minden ő reménye,
Magam is kívánom, a jó Isten segítse.

A vőlegény a násznéppel megérkezik a menyasszonyos házhoz és elkezdi beköszöntőjét:

Dicsérjük a Jézust!
Felkérem a tisztelt urakat, addig be sem lépek
A tisztelt házukba,
Hogy miért jöttem én, azt elbeszélem,
Beljebb megyek, hogyha engedelmek lészen.

Egy jó barátomnak a küldötte vagyok,
Abból, mit rám bízott, semmit el nem hagyok.
Nyíltan elbeszélem a rám bízottakat,
Beszédemre azért én is kérem válaszukat.
Az én jó barátom ezelőtt egy pár héttel,ű
Mint szárnyra kelt madár repült erre.
Repült, hogy magának egy társat keressen,
Kivel az élet tengerén evezzen.
És a jó Istennek bölcs vezérlő keze
Őtet ezen hajlékba vezette.
Itt látott egy szép rózsát virágzani,
Remélve, hogy le is fogja szakítani.
És ez a szép rózsa e hajlékban lévő
Hajadon leányzó, ki volt az ígérő,
Hogy ha a hó Isten kedvez éltüknek,
Rövid idő múlva egymásé is lesznek.
A kitűzött idő immár el is jött,
Az én jó barátom engem ezért küldött.

Ezután a nagyvőfély az első koszorús leány kíséretével beviszi a jegyet, kis viaszbokrétát és a jegykendőt, majd köszöntőt mond reájuk:

E kis jegyet, melyet itt tartok kezemben,
Menyasszonyod küldé általam e percben,
Hogy aki megadná jól érte a pénzét,
Adjam a kezébe az érdemelt bérért.
Vőlegény uramnak szüksége van erre,
Násznagy uram azért, hogyha szíves lenne,
Általadná neki, hogy örvendjen benne.

Majd a koszorúsleány feltűzi a vőlegény mellére a jegyet és következik, miután a menyasszony felöltözött az esküvőre, a „kikérés”: a nagyvőfély így kéri ki a menyasszonyt annak szülei és testvérei jelenlétében:

Térjünk rá, uraim, a dolog rendjére,
Mert csak így juthatunk célunknak végére.
A mi vőlegényünk engem arra kére,
Kedves menyasszonyát kérjem ki részére.
Tisztelt násznagy urak, arra tekintsenek,
Semmi akadályok itten már nincsenek.
A szeretet által legyőzve mindenek,
Szíves kérésemnek tehát engedjenek.
Bízzuk hát gondjára ezt a virágszálat,
Kit szívéből szeret, kiért sokat fáradt.
Kit boldoggá tenni legfőbb törekvése,
Magam is kívánom, a jó Isten segítse.

Ezután elmegy, hoz egy koszorús leányt, beviszi és folytatja:

Ismét elindultam, kivel mulatoztam,
Vőlegény uramnak e hajadont behoztam.
Tehát arra kérem, nézzen a szemébe,
Hogy egypár hét óta ezzel volt-e jegybe.

A vőlegény közbeszól: Nem!

Az én fáradtságom mind hiába esett,
Vőlegény uramnak e hajadon nem tetszett.
Ismét elmegyek a magyar lányok közé,
Keresek őneki, ha rája találnék.

Ismét elmegy, hozza magával a menyasszonyt, beviszi, folytatja:

Ugyan jó barátom, a Nap napjába,
Mikor elindultál a szent házasságra,
Betévedtél e tisztességes házba,
Ennek adtál tehát jegyet a markába?

A vőlegény: Ennek!

Úgy látom, nincs hiba semmi termetében,
Nincs semmi csonkulás jó egészségében,
Élete legyen az Isten kedvében,
S végre vitessék fel a fényes mennyekbe.

A menyasszonyt így búcsúztatja:

Szép vendég koszorú és tisztelt násznépe,
Hallgassanak immár az én beszédemre.
A mi menyasszonyunk indul esküvőre,
Azért sírja könnyét fehér zsebkendőbe.
Ón, nagyon fájdalmas az ő zokogása,
Lévén e hajlékból való indulása.
Búra indító szíve dobogása,
Ha bírna szólni, ez volna búcsúzása:
„Reszkedjél, viruló csipkerózsa fája,
Hervadj, kiskertemnek kinyílt violája,
Záporként ömöljön könnyeim folyása,
Sirassál engemet, erdők csalogánya,
Mert eljött az idő, melyben szólítottak,
Hajadonok sorábul így elválasztottak.
Én szép leányságom ékes koszorúja
Hervad, hulladozik az örökös búra.
Rózsabimbó voltam liliom mezőkben,
Illatos nefelejcs szüleim szívében.
Sorsvihar szelétől szívükből tépettem,
Édes jó szüleim zokognak mellettem.
Majd meghasad szívem a nehéz fájdalomtól,
Midőn meg kell válnom kedves hajlékomtól,
Búcsúmat kell vennem apámtól, anyámtól,
Kedves testvérimtől, minden rokonomtól.
Istenem, Teremtőm, tekintsél szívemre,
Terjeszd áldásidat az én lépésemre,
Áldd meg kegyelmeddel az én házasságom,
Szívemet s lelkemet Tenéked ajánlom.
Kinyílt szép virág, ó szép Szűz Mária,
Tehozzád is esdek, a földig borulva.
Te légy továbbra is gondviselőm nékem,
Isten színe előtt könyörögj érettem.
Édes jó szüleim, hozzátok fordulok,
Mert én titőletek nagy útra indulok.
A ti jóságtokat hogyan háláljam meg?
Bocsássatok meg, ha vétettem tinéktek.
Kísérjetek el most az Isten házába,ű
Induljon ajkatok vélem imára.
Kérjük kegyelmét a mennybéli Istennek
Hogy áldja meg az én házaséletemet.
Mielőtt szeretett hajlékomtól válok,
Mindeneknek égi javakat kívánok.
Induljatok velem az Isten nevében,
Dicsértessék a Jézus, mindörökké, ámen.”

Amikor a násznép eléri a plébániát, a vőfély így szól az eskető paphoz:

Szeretetreméltó főtisztelendő úr!
A mi vőlegényünk kérelemmel járul:
Kéreti általam a főtisztelendő urat,
Hogy én is beváltanám az általa adott szavakat.
Adjuk össze ezt az egy pár személyt,
Kiknek az Úristen elhozta az idejét.

Az esketés befejeztével a menyasszony kiadói így köszöntik a templomból hazaérkező násznépet:

Legyen az Istennek dicsőség az égbe,
Szerencsével vittük nagy dolgunkat végbe.
Legyen az Úristen mindig a vezérünk,
Igaz gyámolítónk, kik e földön élünk.
Váljon az új párnak mai esküvése
Lelkünknek örök javára s üdvére,
Az Isten áldása szálljon a fejükre,
Legyenek vidámak s boldogok örökre.

Akkor pedig, amikor elindulnak a menyasszonyos háztól:

Köszönjük, uraim, szállást adástokat,
Hogy befogadtátok az útonjárókat.
Közöltetek velünk sok rendbeli jókat,
Isten fizesse meg tinéktek azokat.
Induljunk el mostan csöndesen,
Menni fogunk mi igen rendesen,
Vezessen utunkon Isten szerencséje,
Csendes, jó éjszakát adjon a jó Isten.

Ha a lakodalmat nemcsak a menyasszonyos háznál tartják, a lakodalmas nép alkonyattájt hagyja el azt, s a menyasszony szülei (a „hőrész”-ek) éjféltájban felkeresik a vőlegényes házat, ahol ekként köszönnek be:

Mint fáradt vándor, ha pálya útját végzi,
Fáradozásának jutalmát szemléli:
Örvend szíve s lelke, amidőn láthatja,
Hogy nem volt hiába a fáradozása.
Én mint fáradt vándor, pályámat végeztem,
Nem ért semmi veszély, Isten volt vezérem.
Örvend szívem s lelkem, amidőn láthatom,
Hogy nem volt hiába a fáradozásom.
És miért fáradtam, íme bemutatom,
Kedves vőlegényünk, tenéked átadom.
Tiéd ő egészen, megesküdtél véle
A sírig tartó hűség-szeretetre.
Legyen szent az eskü mindig előttetek,
Forduljon jóra vagy rosszra éltetek.
Legyen ez a hajlék Istennek szentelve,
Éljetek sokáig, egymást hűn szeretve.
Ti is kedves szülők, szerető rokonok,
Pártfogástok alá őtet fogadjátok.
Mutassatok hozzá igaz szeretetet,
Fogjatok véle szeretettel kezet.

Amikor a násznép asztalhoz ül, és sátor van a lakodalmas háznál, így szól:

Dicsérettel legyen tele ez a hajlék,
Csendességgel legyünk, hogy beszédem halljék.
Szomorúság, bánat mitőlünk távozzék,
Aki nem tud semmit, az tőlem tanuljék.
Uraim, az asztal meg vagyon terítve,
Tányér, kanál, villa, késsel van készítve.
Jönnek majd az étkek is mindjárt sorjába,
Ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy az asztalon az étel elhűljön,
Fölmelegítése dologba kerüljön,
Tessék, uraimék helyre telepedni,
A muzsikusoknak is meg kell melegedni.
Most már nem tréfálok, megyek a konyhára,
Sok jó étkeknek drága illatára.
És majd visszajövök, mindnyájok láttára,
Ha hamarább nem, Szentgyörgy napjára.

A tálalásnál a nyoszolyóleányok segédkeznek a vőfélynek, aki lerakja a vendégek elé az ételt és fogásonként köszöntőt mond reájuk.

A levesre:

Érdemes vendégek, nem üresen jöttem,
Étkekkel terhelve van ám az én kezem.
De mielőtt hozzá nyúlnak a kanálhoz,
Előbb buzgó hálát adjanak az Úrhoz.
Itt van hát a leves, melyben a sok jó hús,
Azért hát a színe senkinek ne legyen bús.
Rajta hát, cigányok, hadd szóljon a víg tus,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.

A kására:

E tálban párolog a jó ízletes kása,
Amelyről azt mondják, hogy Isten áldása.
Kivált húsfélével nincsen ennek párja,
Ki tehát nem eszik, saját kárát lássa.
Ne várjanak ugyan sok kínáltatásra,
Íme, itt van a tál, nyúljanak utána.

A káposztára:

Mostan, uraimék, én káposztát hoztam,
Amiért a konyhán soká várakoztam.
A szakács asszonnyal összebarátkoztam,
Egy kis darab húsért ugyan hadakoztam.
Ez ám, jó uraim, az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk dicső híressége,
Még a császárnak is gondja van ám erre,
Áldott, ahol terem, ennek a gyökere.
Tessék, vendégeim, egyenek belőle,
Fogadom, hogy senki nem lesz beteg tőle.

A borra:

Mikor Noé apánk Isten parancsára
A vízözön előtt futott a bárkába,
Minden állatfajból és növényekből
Egyet vitt, hogy a vész után ne nélkülözzön.
Ám a legbölcsebben mégis csak azt tette,
Hogy a szőlőtőket el nem felejtette.
Neki köszönhetjük, hogy a bort is ismerjük,
Amelyből erőnket s kedvünket szerezzük.
Nosza, rajta urak, töltsünk a pohárba,
Igyunk Noé apánk emlékére máma:
Hogy szőlőt teremtett, legyen érte hála,
Neki köszönhető szívünk vigadozása.

Végül hajnaltájt kerül sor a menyecsketáncra az alábbi köszöntővel:

Íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fővel először mulasson.
Minden vendégének egy nótát juttasson,
Majd az ajándékból új cipőt varrasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
Csak le ne tiporják a cipője sarkát,
Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták,
Csak aztán tömjék meg bankóval a markát.
Az asztal közepén van egy üres tányér,
Én kezdem a táncot, a többi még ráér.
Addig szaladjanak haza két-három forintért,
Te meg cigány, húzd rá az új házaspárért.

Az iménti lakodalmas vőfélyrigmusokat ifj. Tóth Antalgirincsi vőfély jegyezte le 1943-ban, hasonlók találhatók továbbá Csüry Bálintéban (Magyar lakodalom, 1938) és Bálint Sándoréban (Népünk ünnepei, 1938).

Eltűnőben húsvéti locsolóverseink, lakodalmas köszöntőink, vőfélyverseink. Pedig életünk színgazdagságáról éppúgy tanúskodtak, mint őseink oly díszes használati tárgyai. Zömüket mára inkább csak folkloristáink ismerik, pedig szépségeikkel eleink nőtiszteletünkben, anyaságkultuszunkban különösen is tetten érhető, mai világunkból oly hiányolt nemességéről tanúskodnak. Ismerjünk meg mind többet belőlük!
LAST_UPDATED2