|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám!- 23.
Mécs László
Pisztrángok példája
A pisztrángoktól ezt tanultam:
sohasem úsznak ők az árral,
de mindig szembe, mindig hősként,
glédában és kicsit vadultan,
rugalmasan, ragyogva, frissen,
hol zuhatag fájdalma szisszen.
Őrült erőkkel szembeszállva,
föl a zokogó suhogókon,
szirtek között, vízesések
több méteres habzó haragján
föl, szárnyak nélkül, szinte szállva
szökdösnek, diadalt aratván.
A Forráshoz, hol még az Eszme
nincs elkeverve nyárspolgári
iszappal, hizlaló, tempótlan
nagy tunyasággal, hol kiveszne
hős ritmusuk! Ők az ormótlan,
titokzatos hegyekbe vágynak!
Amely pisztráng az árral úszik:
lehet boldog, hasa fehérjét
lehet, hogy parti nefelejcsek
kívánják, hogy csónakkal elérjék
s holdfény hullong rá, mint a tej-csepp,
de a Faj meghalt benne: hulla.
A hasukat boldogság-nappal
süttethetik a renegátok,
magyar júdások, árral-úszók:
a nevük hulla, létük átok!
Ó, pisztráng-lelkű Pajtás, előre
a Forrás-álmú hegytetőkre
*
Aki nem győz sírni, vádaskodni,
ha ebül szerzett jószága ebül vész el
*
Aki nem hisz a meséknek,
inkább mindent a saját kárán tanul
*
Aki nem hiszi el:
ha nem mozog, az örvény kidobja - vadul rúgkapál
*
Aki nem hiszi el:
megbocsátottak neki –
bocsánatkérése zaklatás lesz
*
Aki nem hiszi Istent,
míg nincs frenetikus unikum megtérés élménye
*
Aki nem hiszi,
hogy ő a kisegér is tudhatna segíteni az oroszlánon
*
Aki nem is szeretne vigaszt találni
- a nagy vigasztalhatatlansága pózába merevedik…
*
Aki nem izgul bűnei miatt,
mert isten megbocsát, ez a mestersége
*
Aki nem képes belelátni
a neki ronda lárvába a neki gyönyörű lepkét
*
Aki nem képes
magát is „alázva” ölelni,
annál inkább „büszkén” ölni
*
Aki nem kér tanácsot,
sose szorul rá - vagy csakazértse fogadja meg
*
Aki nem keresi vagy elüldözi
azokat, akikkel inspirálhatnák egymást
*
Aki nem kéri meg a medvét:
ugyan, törölje már őt a halállistáról
*
Aki nem készül rá,
míg a sors teret nyit neki - csak egy nap a világ?
*
Aki nem kívánt gyerek volt,
s ezért egész élete egy nagy bizonyítás?
*
Aki nem látja:
a gondolkodás szóban mennyire ott van a „gond”…
*
Aki nem legális eszközökkel
érné el egy ideig a reklám álomvilágát
*
Aki nem magát a rinocéroszt másolja,
hanem a róla készült sokadik képet, elképzelést
*
Aki nem mer elindulni
szerencsét próbálni, inkább otthon siránkozik
*
Aki nem meri
a lányt megcsókolni –
fél: nem kapja vissza?
*
Aki nem meri
a piacra kitenni portékáját:
ez nem mérvadó értékítélet
*
Aki nem nyugszik bele a válásba,
évek múlva is még hidegháborúzó
*
Aki nem nyugszik,
míg fel nem ébreszti a szundikáló szelindeket
*
Aki nem okoz anyjának fájdalmat:
a kedvéért akár még orvos is lesz
*
Aki nem oszt, nem szoroz:
jön vagy megy: vele se több, se kevesebb
*
Aki nem örül
a váratlan szerencsének, mert nem kalkulált vele
*
Aki nem őrzi,
hanem újra és újra csinálja az aznapi más rendet
*
Aki nem passzív! –
nem tűri tétlenül, hogy kidobja őt az örvény!
*
Aki nem piszkolja be
kétszer a kacsóját - jól átmosatja a pénzét
*
Aki nem ragadja meg
az átrepülő ihletet, így az örökre messze száll
*
Aki nem segít
a kis hangyának kimászni a pocsolyából - rátapos…
*
Aki nem szól rögtön
a bűz miatt, majd végül már maga is megszokja
*
Aki nem tart saját rendet
maga körül, így nem terem rend lelkében se
*
Aki nem tartja
szárazon a puskaport:
Istenhite gyengeségére vallana
*
Aki nem temeti el
lelkében a halottat - vissza is jár riogatva kísérteni
*
Aki nem testi,
érzékelhető fenyítő, „csak” méltóságodban aláz meg
*
Aki nem tiszteli
a természet törvényeit - szabadon gyorsulva zuhan
*
Aki nem tiszteli meg
a ház lakóit, nem foglal helyet, elviszi álmukat
*
Aki nem tiszteli meg
ismerőseit, hogy ő is otthonába invitálja őket
*
Aki nem tisztelve élőlénytársait
felszámolja saját elemi létfeltételeit
*
Aki nem titoktartó:
egyszer s mindenkorra elveszíti bajtársa bizalmát
*
Aki nem tud disztingválni –
pl. úgy beszél a tanárával mint a lovával
*
Aki nem tud különbséget tenni
a bók és sértés között - ha ad, ha kap
*
Aki nem tud
üzemi vakságáról és vak, automatikus megszokásairól
*
Aki nem tudatosítja:
a motor, amin ül, az egy kibiztosított fegyver
*
Aki nem tudja
jól az „adjonisten”-t,
s meg is kapja a „fogadjisten-t
*
Aki nem tudja, az tanítja:
pl. hogyan vezessük a háztartásunkat
*
Aki nem tudja,
hogy a révész csak anyaszült meztelenül visz odaátra
*
Aki nem tudja,
hogy milyen jó gyalogolni és két keréken suhanni
*
Aki nem tudja,
hogy most hol, mikor és kiket szeretne evangelizálni
*
Aki nem tudja,
milyen útra indul, de örökké pakolja holmiját
*
Aki nem vágja ki,
fojtja el csírájában: s így a hazugsága elrákosodik
*
Aki nem végez félmunkát,
a jégeső már úgyis elverte a szőlő nagyját
*
Aki nem veszi a fáradtságot,
hogy kitalálva teljesítse titkos vágyad
*
Aki nemcsak disznóból kolbászt,
de kolbászból disznót előállítana
*
Aki nemcsak légvárépítő és -lakó,
de a pszichiáternek is megbízható lakbérfizető
*
Aki nemcsak odatartja
a másik arcát, de még önmaga is ostorozza
*
Aki nemcsak vészhelyzetben,
ideiglenesen blöfföl, de mindig
*
Aki neofita kompenzálásként
pápább akar lenni a pápánál is…
*
Aki nincs jelen:
sosemvolt fiktív múltban, vagy képzelt jövőben „él”
*
Aki nincs tisztában
a szülői hatalom-felelősség nagyságrendjével
*
Aki nincs tisztában vele:
a kés, a humor stb. veszélyes kétélű fegyver
*
Aki nősüléskor leépíti,
vagy hagyja elveszni baráti köreit
.*
Áprily Lajos:
Pisztrángok kara
Erőnket lassú víz apasztja,
heves fény s emberszó zavar.
Rég volt, mikor a sík folyóig
lesodort a vak zivatar.
Szakadó felhők záporától
árrá dagadt a patak-ér,
s az áradástól meg nem őrzött
sem kőodú, sem part-gyökér.
Azóta úszunk, folyton úszunk
a vízzel szembe, cél iránt,
utunkat malmok torlaszolják,
a zuhogó súly visszaránt.
Halászsas-árnyék hull a vízre,
ravasz tőrrel kísért a gát.
Búvóhelyen töltjük a nappalt
s megvárjuk a hűs éjszakát.
Azóta minden éjjel úszunk:
futunk a tikkadás elől,
havasra fel, hol mély az erdő
s forrás-ízű a patak-öl.
Fehérmelles vízirigó ül
habos kövön s fürgén neszez.
A martok tajtékos vizébe
finom fenyőtű permetez.
A foltos, ritka napsütésben
zölden ragyog a fák moha,
s ha szél mozdul, kövünkre perdül
a málna és az áfonya.
Futunk, futunk a látomással,
súlyos habot hasít a szánk.
Riadozunk az óceántól,
az ér, az ér a mi hazánk.
Vihar ijeszt, kígyó riasztgat,
meredek utunk nehezül.
S szivárványos testünk az éjben
végső iramra megfeszül.
S mire kipirkad fenn a hajnal
s vörös fény gyúl a fenyvesen,
az érhez zúgón, szirten által
megérkezünk győzelmesen.
|
