Vérlázító: Konrád György relativizálja a kommunizmus áldozatainak számát

Az ember hajlamos nem hinni a fülének: az egykor nem kevesek szemében kommunistaellenes szimbólumembernek tartott Konrád György a minap az atv.hu-n kijelentette, hogy „többet öltek meg a nácik, mint az oroszok”. S mindezt büntetlenül. Pedig 2010 óta törvény mondja ki nálunk, hogy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás tényének tagadása, kétségbe vonása, vagy jelentéktelen színben történő feltüntetése, egyszóval relativizálása is bűntett, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vérlázító: az önmagát legnagyobb élő magyar írónak tartó Konrád tehát jelentéktelen színben tünteti fel az emberiség legaljasabb rendszerének, a mindent megsemmisítő kommunizmus áldozatainak számát. Teheti ezt büntetlenül, köszönhetően a kettősmércézés egzisztáló gyakorlattá válásának.

Mert mi is a kettősmércézés? A nemzetiszocializmus, a fasizmus áldozatai számának növelése, ugyanakkor a kommunizmus legyilkoltjainak csökkentése. Ha valaki, Konrád ebben élenjáró. Legalábbis 1989 óta. Mert előtte, a pártállam évtizedeiben – írta róla Beke Albertirodalomtörténész még a Kapu 1991/12. számában – „Konrádra tisztelettel és megbecsüléssel tekintettünk, hiszen következetesen a kommunista diktatúra ellen volt.” - De hol van már az eladdig lehullott hó?

Az atv.hu-n március 1-jén Bánó András vele készített interjújában szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy a náciknak „az európai zsidóknak kétharmadát sikerült megölniük”, s „az, hogy a gyerekeknek se irgalmaztak, sőt, nekik a legkevésbé, nehogy színre lépjen egy újabb zsidó nemzedék, ez a tébolyult következetesség teszi a holocaustot kivételessé a népirtások között”.

Persze mindezek hallatán hiába is bocsátkoznánk történelmi statisztikai adatolásokba, „a legnagyobb élő magyar írót" ezek hidegen hagyják, olyannyira, hogy „a kommunizmus sokkal több embert pusztított el, mint a nácizmus” kijelentésre csak ennyit mondott: „Nem így van. Ha a könyvelést megcsinálják, akkor többet öltek meg a nácik, mint az oroszok.”

Nos, ha Bánó nem, mi ezúttal szembesítjük Konrádot az Országgyűlés által a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt módosító, 2010. június 8-án 253 igen, 61 nem szavazattal és 45 tartózkodás mellett elfogadott törvénnyel, amely fehéren-feketén kimondja:

„Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, büntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Aligha szükséges büntetőjogi szakdoktorátus ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyire kimerítette fentebbi nyilatkozata a kommunista népirtás tényének jelentéktelen színben történő feltüntetését. Vagy a kettősmércézés révén itt most megint csak arról van szó, hogy „véleményt nyilvánított”? De ha valaki ezt a nemzetiszocializmussal kapcsolatban teszi, akkor azt is így könyvelik el?

Arról, hogy az egyik oldalon hivatalosan elkönyvelt hatmilliós halálozási rátához képest miért relativizálható a másik oldalon szintúgy hivatalosan elkönyvelt százmilliós, kár ugyebár vitatkozni bárkivel is, főleg, hogy – amint Stéphane Courtois történész tizennégy évvel ezelőtt megállapította – „a kommunizmus vétkei soha sem kerültek mérlegre, sem történelmi, sem erkölcsi szempontból”. 

Nem bizony, s éppen ezért arra kérte olvasóit a rajta kívül Nicolas Werth, Jean-Louis Panné, Karel Bartosek, Jean-Louis Margolin, Andrzej Paczkowski által írt, e tárgyban legalapvetőbb művek egyikében (A kommunizmus fekete könyve, 2000), hogy „hagyjuk már az afféle gondolatokat, hogy, ha itt-ott agyonlőtték a túszokat, itt-ott lemészárolták a lázadó munkásokat, itt-ott halomra gyilkolták az éhező parasztokat, ez csak egy-egy országra, egy-egy korszakra jellemző alkalmi „kisiklás” volt.” Vagyis elég volt a kommunizmus bűntetteinek relativizálásából!

Elég, hiszen Courtois hozzávetőleges mérlege szerint az emberiség legaljasabb rendszere áldozatainak száma megközelíti a százmilliót. Ebből 20 millió esett a Szovjetunióra, 65 Kínára, 2 Észak-Koreára és Kambodzsára, 1,7 Afrikára, 1,5 Afganisztánra, 1 Kelet-Európára és Vietnamra, 150 000 Latin-Amerikára és mintegy 10 000 a nemzetközi kommunista mozgalom és hatalmon nem lévő kommunista pártok tagjaira.

Egyenesen vérlázító, hogy az önmagát legnagyobb élő magyar írónak tartó Konrád György mégis jelentéktelen színben tünteti fel az emberiség legaljasabb rendszere, a mindent megsemmisítő kommunizmus áldozatai számát. Teheti ezt büntetlenül, köszönhetően a kettős mércézés egzisztáló gyakorlattá válásának.