Tragoedia magyar nyelven, 
az Sophocles Electrájából

Nagyobb részre fordíttatott, és az keresztényeknek erkölcsöknek 
jobbításokra például szépen játéknak módja szerint rendeltetett 

(1558)

Nem ok nélkül, tisztelendő uraim, az ily mulatságot a régi bölcs jámborok gondolták, kit a pogányok is igen gyakoroltak. Mert ők is esmérték Istennek bűn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor azért az pogány bölcsek látnák embereknek jóra való tunya voltukat és szófogadatlanságukat, ez játékszín alatt őket oktaták, és Istennek haragjából kivonták. Azért most is az keresztények is jó okkal megtartják, mert az mostani keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek. Senkivel semmit nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy azért jóra gerjesszék, és Istennek rettenetes ostorát a bűn ellen megesmerjék, nemcsak szóval, de ugyan szemlátással vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas királya és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. Kiből mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtőzőt nem akarja bocsátani. Noha azért ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak, ezért ennek is rövideden idvösséges summáját vegye kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább nehezebben és keservesebben ostoroz. Kiről ez játékbeli király és királyné asszony példa leszen.

Mikoron Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató Mestertűl bölcsőbeli korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajőve, és atyja halálát mind az kettőn megtorolja.

AEGISTUS.
Kicsoda hitte volna, hogy Agamemnonnak gazdag királysága ily hirtelen reám maradna! Ó, boldog szerencse, mely áldott vagy te, hogy ez mai nap ily nagy gyönyörűséget és örömet énnekem hoztál, mert ím, egész Görögországot Agamemnonnak mind feleségével egyetemben bírom, gazdag urak, nagy fejedelmek, hatalmas királyok hozzám hallgatnak, erős várakkal, kincses várasokkal nagy bőséges vagyok. Rövideden: valami testemnek kell, minden elég vagyon. Jeles vadászóhelyeim vannak, kincsem torkig vagyon, kiket sem fegyverrel, sem véremmel, sem verítékemmel, sem nagy fáradsággal nem kerestem, de csak könnyen találtam, könnyen ismég elköltöm.

PARASITUS.
Úgy, felséges uram, úgy, lakjunk, meddig lakhatunk.

AEGISTUS.
Ezentúl újudvart tétetek, mindeneket behirdettetek. Első gondom is az, hogy lantos, hegedűs, sípos, dobos, trombitás számtalan legyen, mindenek vigadjanak, ifjak örvendjenek, úgy szép személyek előttem táncoljanak. Mindeneket megvítatok, királyságom ezzel megmutatom, urakat ajándékozok, frissen mindent szereztetek. A palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal, aranyos bársonyokkal mind bevonatom. Ezt akarom: minden úgy féljen, úgy tiszteljen mint királyt. Ha Agamemnon nem tudott belőle élni: tudok én!

PARASITUS.
Az nagy Istenre mondom, felséges uram, eszes ember vagy, egész tanács sem tudta volna ezt meggondolni. Azmint látom, nem Agamemnon ez, fel tudja süvölteni az másét.

Clitemnestra.

CLITEMNESTRA.
Legyen Istennek hála penig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtűl, ki zabolán akar vala tartani. Annyira regnált vala rajtam, ingyen embernek sem tudom vala magam, egy pohár bort kedvemre meg nem ihattam, híre nélkül csak ki sem léphettem házamból. Maga engem az én anyám gyermekségemtűl fogva nagy kedvemre tartott, ő penig mind természetemből, mind erkölcsömből teljességgel ki akar vala venni, kiért, ha száz lelke volt volna is, meg kellett volna halni. Nem tudta ő, hogy régtűl fogva másba volt az én gyönyörűségem, sem testemnek sem lelkemnek mint olyan dög nem kellett. Ha lefeküdt, dörgölődött ágyába, ha felkölt, csak morgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom nem vala kedves, de én hiszem, ugyan érzette, hogy kedvetlen mívelem. Vagyon immár kibe vigadjak, ha megölelem Aegistust, ő is megölel, ha megcsókolom, ő is megcsókol. Nincs ennek szívébe bánat, nincs az országra nagy gondja, mint annak, ki az nagy pénztakarásba megagga. Sok kincs miatt engem is megútála, egy napon nem tuda belőle élni. De ha Isten segít, az én szeretőmmel, Aegistusszal vígan elköltöm lelkiért. Nem félek immár senkitűl, parancsoljon immár, zabolázzon bátor - csak ez orvossága az gonosz férjeknek: öld meg, fojtsd meg, veszejtsd el, mindjárt megmenekedsz tűle! Élj úgy osztán, mint szinte neked tetszik, jobb te parancsolj másnak, hogynem mint neked parancsoljanak. Ne gondolj vele, bár Simon bírónak mondjanak, csak legyen neked kedvedre. De ahon látom Aegistust, hozzá megyek.

Clitemnestra, Aegistus.

CLITEMNESTRA.
Kévánom felségednek jó szerencséjét és egészségét látnom.

AEGISTUS.
Isten fogadja, jó Clitemnestra.

CLITEMNESTRA.
Éltesse az Úristen felségedet nagyon sok esztendeig békességbe.

AEGISTUS.
Mind veled egyetemben.

CLITEMNESTRA.
Én eltétetém Agamemnonnak testét az koporsóba, kitűl Istennek hála mindketten megmenekedtünk, immár tefelségednél több gyönyörűségem énnekem nincsen, én mindent tefelségednek kezébe ajánlok, úgy bír mindent, mint tulajdonát, úgy él mint király, én csak felségedet szeretem, tudom, felséged is semmiben kedvem nem szegi.

AEGISTUS.
Köszönöm, jó Clitemnestra, ily nagy hozzám való szerelmed, kiért viszontag szeretettel leszek hozzád. Te is úgy lakjál, mint királyné asszony, bírjad országodat, mint szereted, parancsolj mindennek szabad akaratod szerint, ott járj, ahol tetszik, azt míveld, azmi kedves. Senki semmitűl meg nem tilt, én tied vagyok, te enyim vagy, minden, ami enyim, az tied, örülj, vígadj, asszonykodjál!

CLITEMNESTRA.
Felségedbe nincs semmi kétségem, régen megesmértem felségednek hozzám való szerelmét. De ha felségednek tetszenék, fogatnánk étket, mert az urak mind fejenként begyűltek felséged parancsolatjára, ott benn várják felségedet.

AEGISTUS.
Valamint neked tetszik, jó Clitemnestra. Menj elöl.

CLITEMNESTRA.
Ó, áldott nap!

Parasitus.

PARASITUS.
Haja, haja, jóllakom ma, víg uram, víg az szolgája is! Most tizenkét király, hatvan zászlós úr udvarol előtte, pohárszéket gazdagon megrakatta, kincsét hordatja erősen, ajándékoz urakat. Nagy örömébe, vigasságába nincs kit el nem kérhetnének tűle, de addig sürgölődöm még ma mellette, én is elcsalok valamit tűle. Bárcsak amaz négy sing színarany láncot adná; mely frissen hágnék benne. De elfutok, elhívom az lantosokat, trombitásokat, dobosokat, mindent, valakit találok.

Chorus, Electra.

CHORUS.
Ím, hatalmas Isten, az királyné asszony, Clitemnestra, mint dőzsől ott benn, latrával, Aegistusszal, tombol, vígad, örül erősen. Az ő szülötte penig, szegény Electra, csak meg nem hal mérgébe és nagy keserűségébe. De ihon jő, nagy könnyes szemmel.

ELECTRA.
Ó, nagy Isten, Úristen ne hagyj, tekints reám, mennyország, hogy hagysz ily méltatlanságot, Úristen. Az én anyám elveszte engemet, elveszté nemzetségemet, ó, veszett asszonyállat, megölé atyámat, ó, gonosz nemzet, megszeplősíté az én édesatyámnak tiszta ágyát, jaj mint veszek, minden hírünket, nevünket elveszté. Ó, szívem atyám. Ó, Atyám, Agamemnon király, mely híres, neves, mely gazdag, mely hatalmas király valál te! Ó, atyám, atyám, én édesatyám, mint veszel te két förtelmes hitvány lator miatt, jaj, jaj, én is mint veszek!

CHORUS.
Elkeseríte az szegín leány.

ELECTRA.
Ó, én eggyem, atyám. Senki nem kesereg terajtad, hanem csak a te elveszett leányod jajgat tégedet, jaj, jaj énnekem, éjjel-nappal könnyez az én szemem.

CHORUS.
Szerelmes asszonyom, Electra, édes asszonyom, mit gyötröd magad, mit keseregsz ily igen?

ELECTRA.
Jaj, atyám, szívem atyám!

CHORUS.
Szűnjél meg, édes asszonyom!

ELECTRA.
Jaj, hagyjatok békét, nem kell nekem semmi vigasztalás.

CHORUS.
Ne hagyd el magad, jó leányom, Electra!

ELECTRA.
Ó, ki keserű az én atyám halála!

CHORUS.
Vajh, nagy Isten, szakasztanád nyakát ez gonosz embernek, ki miatt elvesze. Ne sírj, jó Electra. Ezzel meg nem hozod szegint.

ELECTRA.
Ó, ki keserves életem vagyon nekem.

CHORUS.
Vedd jó néven, édes asszonyom, az Úristentűl, adj hálát őfölsége akaratjárul.

ELECTRA.
Ó, ki nagy méreg ez énnekem, hogy az szegin atyám keresztjét az lator emészti meg, ki őtet elveszté, ó, ki nehéz ez énnekem, hogy az hitvány ember atyám királyi ruháiba öltözik, királyi pálcáját bírja, királyi székibe méltatlan ül. Ó, megfojt, megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát undok ember megförtőzi. Ez gyötör engem, ez fojt, ez keserít. Csak mosolyogja ezt az gonosz asszony, táncol örömében, vígad, tombol, dőzsől, énnekem nagy keserűség szakasztja szívemet. Mint egy fattyat, úgy tartanak, senki nem könyörül rajtam, sőt nagy árvaságomban fenyegetnek, gyötörnek, kesergetnek, ily nyavalyámban átkoz az én anyám, hogy mindétig ez sírásba szakassza Isten nyakamat, ebbe veszessen Isten. Vajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserűségemben nem szán!

CHORUS.
Hadd járjanak ezek, jó Electra, hagyd az Istenre az bosszúállást, megládd, meg tudja büntetni, őfölsége sem siet, sem késik, de mihent akarja, mindjárt meglöli.

ELECTRA.
Vajh, lölné meg hamarébb, vesztené el őket, mert énnekem hajadon fővel kell megaggnom.

CHORUS.
Veszteg, az Istenért, ha meghallják, ennél is inkább el kell veszned.

ELECTRA.
Nem szánom halálom az én édesatyámért.

CHORUS.
Jobb neked, ha szót fogadsz.

ELECTRA.
Nemde igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa, kik árvákat nyomorgatnak?

CHORUS.
Igen félek rajt, hogy még ma valami veszedelembe ne essél, ha meglát amaz haragos Aegistus, de kérlek, az Istenért, jerünk be, jó asszonyom, az házba.

http://mek.oszk.hu/00600/00625/00625.htm

*