A Gulag áldozatainak emlékére
Az isteni irgalmasság vasárnapján harangot szenteltek a Pécsi egyházmegyében, a nagydorogi Szent István-templomban. A lengyelországi Przemyśl városának harangkészítő mesterei által Illés próféta tiszteletére megalkotott, négyszázhúsz kilogramm súlyú harang ezentúl azokért zeng, akikért harang még sohasem szólt, mert anélkül temették földbe őket a szibériai haláltáborokban, hogy fölöttük akár csak imát is mondhattak volna.
„Azokért, akik megfagytak, belepusztultak a kínokba vagy kegyetlen módon leölték őket… Akiknek csontjai ma is küszködnek a szibériai zord hideggel, és sírjaik az ismeretlenség homályába vesztek, hantjukon soha nem volt virág, s könny sem öntözte a sírjaikat” – idézte Sebestyén-Molnár Árpádplébános a délvidéki származású, 1956 óta Nagydorogon élt és tavaly elhunyt egykori lágerfogoly, Zsúnyi Illés végakaratát. Zsúnyi Illés kezdeményezése és jelentős, egymillió forintos adománya indította el a harangállítás szándékát a településen.
A templom előterében felállított, virággal, nemzeti színű és vatikáni sárga-fehér szalaggal feldíszített harangot a szertartás kezdetén Márfi Gyulaveszprémi érsek áldotta és szentelte meg, majd a harangot felhúzták a toronyba. Ezután következett az ünnepi alkalomra felújított, megszépült szentély oltárának, mellékoltárainak és új ambójának megszentelése; az oltárba egy Goretti Szent Mária-ereklyét helyeztek el. A szertartáson elhangzott beszédében az érsek Goretti Mária történetét is idézte, kiemelve, hogy a vértanú leány még a gyilkosának is meg tudott bocsátani, s irgalmasságával elérte a fiú megtérését. Vajon a Gulagot megjártak is megbocsáthatnak kínzóiknak, gyilkosaiknak? – vetette fel a főpásztor. Igen, meg kell bocsátaniuk nekik is, az ítélkezést pedig rá kell bízniuk az irgalmas és igazságos Atyára, hiszen senki sem kívánhatja mások elkárhozását. *A szentmisét lezáró áldás előtt Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára és Galgóczy Árpád, a Gulagot megjárt költő, műfordító mondott beszédet. A szertartás végén felcsendültek a toronyban a harangok: előbb a két kisebb régi, majd az új, s végül mindhárom együtt.
Fotó: Toldi Éva
*
Miért is kívánnánk mások elkárhozását?
De a a megbocsájtáshoz és így az üdvözülésükhöz
nem lenne kívánatos,
vagy egyenesen elengedhetetlen
a megbánás, a bocsánatkérés, a vezeklés, a jóvátétel stb. stb. ?
Az amúgy is már kiherélt Újszövetségből
a langyos főpapjaink kb. ennyit tudnak mondogatni:
tartsuk oda a másik orcánkat is...
És a kormány, amelynek most éppen falaznak,
semmit sem tett a földi igazságtétel érdekében!
Az emberiségnek még nem ígértek annyi jót
és nem követtek el ellene annyi égbekiáltó bűnt,
mint a kommunizmus, illetve a létező szocializmus...
A fizikai, szellemi és lelki népirtás milliárdos tételben!
És engedtessék meg nekem,
hogy egy közvetett áldozatot név szerint is említsek:
2000-ben ezen a napon halt meg Titusz fiam...
Üldözött-zaklatott szamizdatos családban nőtt fel,
s a családfő, aki a Gulágról több füzetet adott ki,
1989 után is foglalkoztatási tilalom alatt állt,
ma is kegyelemkenyéren, segélyen tengődik...
A gyertya fiam emlékére is égjen!
