Az a felfogás, miszerint a sebezhetőség gyengeséget jelent, a legelfogadottabb és egyben legveszélyesebb tévhit, amit a sebezhetőségről gondolunk. Miközben egész életünkben igyekszünk távol tartani magunktól a sebezhetőséget, és az ellen védekezünk, nehogy túl érzelmesnek tartsanak minket, az is megvetést vált ki belőlünk, ha mások kevésbé képesek hajlandók leplezni az érzéseiket. Odáig jutottunk, hogy ahelyett, hogy tisztelnénk annak a bátorságát, aki sebezhető, inkább hagyjuk, hogy a saját félelmeink és feszengésünk miatt bíráljuk és kritizáljuk őket.

A sebezhetőség nem jó vagy rossz dolog, se nem valami sötét érzelem, se nem feltétlenül könnyed vagy pozitív élmény. A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni. Ha a sebezhetőséget gyengeségnek tartjuk, úgy az érzelmeket is gyengeségnek tartjuk. Elzárkózni tulajdon érzelmi életünktől azért, mert  túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek.

A sebezhetőséggel szembeni ellenállásunk gyakran abból fakad, hogy olyan sötét érzelmekkel kötjük össze, mint a félelem, a szégyen, a gyász, a szomorúság és a csalódás – olyan érzelmekkel, amelyeket annak ellenére sem vagyunk hajlandók kibeszélni, hogy gyökeresen meghatározzák azt, hogy ahogy élünk, szeretünk, dolgozunk és vezetünk. Amit a legtöbben képtelenek vagyunk megérteni, az az, hogy a sebezhetőség a bölcsője mindazoknak az érzelmeknek és élményeknek, amelyekre áhítozunk. A szeretet, az összetartozás, a bátorság, az empátia és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek. Amennyiben tisztább célokra vagy tartalmasabb szellemi életre vágyunk, a sebezhetőség az út.

A sebezhetőség nem más, mint bizonytalanság, kockázat és érzelmi kiszolgáltatottság

Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap – na, ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen, ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak minket – de őszintén, el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?

A legfőbb veszély, hogy gyengeségként gondolunk az érzésekre...

A könyvrészlet Brené Brown: Bátraké a boldogság címe könyvéből való, melyet Feldmár András a következő szavakkal ajánl:  „Brené Brown bátorít minket, hogy gyakoroljuk a bátorságot, hogy tanuljuk meg, hogyan álljuk a sarat, és reszkírozzuk, hogy esetleg bántanak minket, hogy ne bújjunk el, ne izoláljuk magunkat a magányosság bunkerében. Brown kutatja, hogyan tanulhatnánk meg azt, amit ő »szégyentűrés«-nek nevez. Mit tegyünk, hogy ne legyünk törékenyek, ne haljunk bele a szégyenbe? Freud is, Selye János is kimondta, bebizonyította, hogy lélekben is, testben is a »védekezés az, ami megöl minket«. Nem a támadás, hanem a védekezés, a túlreagálás a halálos...”

*

Bátraké a boldogság címmel jelent meg a celebbé vált amerikai kutató, Brené Brown (portrénk róla itt) legújabb bestsellere, a Daring Greatly.  „Ez a könyv könnyen olvasható, meggyőző, idézhető és veszélyes. Aki tényleg megemészti azt, amit Brené Brown itt elmond, az meg fog változni, annak a kapcsolatai átalakulnak és másképpen fog részt venni a világban.” – írta Feldmár András az előszóban. A pszichológus, pszichoterapeuta  a Bookline kisfilmjein beszél szégyenről, kritikáról, sebezhetőségről.

http://konyves.blog.hu/2013/07/09/feldmar_andras_a_batrake_a_boldogsagrol

*

"A sebezhetőség nem gyengeség"

A TED-konferencián előadott beszéde után világsztár lett a texasi szociológus, aki azóta Oprah Winfrey talkshow-jában is szerepelt. Életvezetési könyveit elkapkodják, nemrég Bátraké a boldogság címmel magyarul is megjelent legújabb bestsellere. A szégyen, a sebezhetőség tabutémáit közbeszéddé emelő Brené Brownt kérdeztük.

Mit jelent az, hogy bátraké a boldogság?

Theodore Roosevelt amerikai elnök Állampolgárság egy köztársaságban (Citizenship in a Republic)című 1910-es beszédéből való. Ez a részlet tette híressé a beszédet: "Nem a bíráló az, aki számít, nem az ember, aki rámutat arra, hogyan bukik el az erős, vagy hogy a jótevő hogyan tehetett volna még jobbat. Az érdem az emberé, aki valójában a küzdőtéren áll, akinek az arcát elcsúfítja a por, a vér és a verejték, aki elszántan küzd, aki hibázik, aki újra és újra elbukik. Mert nincs törekvés tévedés és hiba nélkül, de az, aki valójában küzd a jóért, aki mérhetetlenül lelkes és elkötelezett, aki a jó ügy érdekében vízre száll; aki a legjobb esetben végül elnyeri a jutalmát és győzedelmeskedik, és aki a legrosszabb esetben, ha elbukik, ő is legalább emelt fővel teszi, hiszen a bátraké a boldogság".

Mikor először olvastam ezt az idézetet, azt gondoltam, ez a sebezhetőség. Minden, amit az utóbbi több mint egy évtizednyi kutatásom során megtanultam a sebezhetőségről, pontosan ugyanezt az üzenetet hordozta. A sebezhetőség nem a győzelem vagy a kudarc ismerete, hanem annak megértése, hogy mindkettőre szükség van. A sebezhetőség nem gyengeség. A bizonytalanság, a kockázat, az érzelmi kiszolgáltatottság, melyekkel minden nap szembesülünk, nem választható. Az egyetlen kérdés, amiben mi dönthetünk, hogy részt veszünk-e benne. Hajlandók vagyunk-e elmerülni a sebezhetőségünkben, amely meghatározza bátorságunk mértékét.

Valóban olyan világban élünk, ahol soha semmi sem elég?

Mi a következménye az állandó hiányérzetnek?

A hiányérzet abban a kultúrában növekszik, ahol mindenki túlzottan is tudatában van annak, hogy mit nélkülöz. A biztonság, a szeretet, a pénz korlátozottan elérhetők vagy hiánycikkek. Túlságosan sok időt töltünk azzal, hogy kiszámoljuk, mennyi mindenünk van, mennyi mindent akarunk, mennyi mindene van másnak és ő mennyi mindent akar. Egy nélkülöző kultúra legnagyobb hiányossága a hajlandóság a saját sebezhetőségünk elismerésére, és a képesség, hogy érdemesnek tartjuk magunkat egyesülésre a világgal. Miután az utóbbi 12 évben végignéztem, ahogyan ez a hiányérzethullám átgázol a családjainkon, szervezeteinken és közösségeinken, azt mondanám, egy dologban megegyezünk: elegünk van abból, hogy félelemben éljünk. Mind bátrak szeretnénk lenni. Ahhoz hogy átformáljuk a hiányérzetünket, bátraknak kell lennünk, el kell sajátítanunk az érdemesség érzését és a céltudatosságot, újra kell egyesülnünk.

Brené Brown

Milyen arcai vannak a sebezhetőségnek?

Védtelen és bizonytalan állapotként, érzelmi kockázatként határozom meg a sebezhetőséget. Magja lehet olyan bonyolult érzelmeknek, mint a félelem, a gyász és a csalódottság, de éppúgy a szülőhelye a szerelemnek, a valakihez tartozás érzésének, az örömnek és a kreativitásnak is. Mikor lezárjuk magunkat, hogy sebezhetetlenekké váljunk, elhatároljuk magunkat azoktól az élményektől, amelyek értelmet adnak az életünknek.

Mi a titka a sebezhetőség leküzdésének?

A bátorság. Hogy képesek legyünk levenni a páncélt, lerakni a fegyvereket, amelyeket arra használtunk, hogy távol tartsuk az embereket. Gyermekként különböző módokat találtunk, hogyan védjük meg magunkat attól, hogy bántsanak, hogy jelentéktelennek érezzük magunkat vagy csalódjunk. Páncélba bújtunk, a gondolatainkat, érzelmeinket és viselkedésünket fegyverként használtuk, és megtanultunk elrejtőzni, még inkább eltűnni. Most pedig felnőttként ráeszmélünk: ahhoz, hogy olyan emberek legyünk, amilyenek mindig is szerettünk volna, újra sebezhetővé kell válnunk. Le kell vennünk a páncélt, le kell tennünk a fegyvert, meg kell mutatnunk magunkat, és hagynunk kell, hogy lássanak. Új könyvemben beszélek a fegyvertárba jutásról és a védőpáncél azonosításáról, illetve mutatok néhány módszert a sebezhetőség leküzdéséhez.

Melyik a kedvenc története, amely bebizonyítja, hogy bátraké a boldogság?

Minden nap hallok és látok példát rá. Néha az emberek azt gondolják, bátornak lenni annyit jelent, hogy kiugranak egy repülőből vagy felmásznak egy hegyre. Bátornak lenni azonban jóval több ennél: a sebezhetőség gyakorlása. Amikor a szülői értekezleten felteszel egy kemény kérdést, vagy amikor megosztod az újító (bár látszólag furcsa) ötletedet a munkahelyeden. A határok felállítása vagy a segítségkérés. Ha meg szeretnénk változtatni az életünket, a családunkat, a közösségünket, szükségünk van jó nagy adag hétköznapi bátorságra.

A cikk eredetileg a HVG Pszichológiában jelent meg augusztusban.