Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kinek a malmára hajtod.... PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2014. február 10. hétfő, 14:54


Két malomra tartok számot, de csak egyről szedek vámot.”

HOGYAN MÚLIK A VILÁG DICSŐSÉGE?
-Egy álmos vasárnap délelőttjén a magyar sorsról elmélkedve-

Egy alomból valóknál sem mindig a cifra szűrt viselik a népek, a mindennapokban a foldozott lajbi, ami felkerül. Komáromban megmaradt zetényi Csukás rokonságomról szól az alábbi tanulságos történet- két régi újságcikk kapcsán-, amelyet a ládafia őrzött mostanságig. A múlt sokszor hajaz a jelenre.
Lesz, ki érti s lesz, ki nem. Ez ilyen…

Blaha Lujza, a nemzet csalogánya a múlt század végén Komáromban vendégszerepelt. Előadás után tisztelői komáromi különlegességgel akartak kedveskedni a művésznőnek, ezért meghívták Csukás Benő módos molnármester malmába vacsorára. A mester maga főzte az ízletes halpaprikást és a „mónárcsuszát”. Egy kis jó bor is került melléje. A művésznőnek módfelett ízlett az étel és ital, megragadta a hatalmas folyó csodálatos esti hangulata. Jókedvében kiállt a hajó orrára és vidáman énekelte: „De szeretnék rámás csizmát viselni…” (dr. Komáromi József- Komáromi Lapok 1889.)

Évekkel később…

„Csukás Benő komáromi molnár megrendítő sorsát ismerik olvasóink. Az idei árvíz tönkretette a derék embert, vízimalmában hetekig szünetelt a munka, s így 50 forint adóhátralékát nem tudta befizetni. De az adóprés könyörtelen volt iránta, könyörtelenebb még a polgármester, aki határozottan megtagadta a kért pár heti halasztást vagy részletfizetés kedvezményét. Árverést tűztek ki ellene 1899. október 28-ára. Csukás kétségbeesetten megpróbált mindent ismerőseinél, hogy a pénzt előteremtse, de a nagy szegénység miatt azok sem segíthettek rajta. Végső elkeseredésében október 27-én este bement a vízimalmába, a bundáját kitette a partra, s mellé egy lapátot, melyre búcsúszavakat írt a feleségének, azután meggyújtotta a malmát és lefeküdt benne. A malom reggelre hamuvá égett, s a boldogtalan Csukás Benő holttestét megszenesedve találták meg benne. A lapát hátulsó lapján keserűen panaszolja el siralmas sorsát, amely halálba kergette.”( Budapest c. napilap 1899. november 7.)

-zcsf-
LAST_UPDATED2