|
J. W. GOETHE
VERSIDÉZETEK ÉS SZENTENCIÁK
Senki sem tudja,
mit tesz, mikor helyesen cselekszik;
de a helytelennek mindig tudatában vagyunk.
*
Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak.
*
A vágyakozástól az élvezetig támolygok,
és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.
*
Örömmel, bánattal teljesen,
gondolatokba merülve aggódni,
kínok közt lebegni,
majd égig újongani,
majd halálra szomorkodni:
csak az a lélek boldog, amely szeret.
*
Tűrhető lesz minden élet,
lényeged ha megmarad;
elbírsz minden veszteséget,
amíg az vagy, aki vagy.
*
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
*
Minden nap szép, de
a legszebb, amit a
mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú
marad, s örökre együtt leszünk.
*
Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szivedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!
*
Ah, ez az üresség!
ez a szörnyű üresség,
amit itt érzek a lelkemben! –
Sokszor gondolom:
ha csak egyszer,
csak egyszer szívedre szoríthatnád őt,
ez az egész űr ki lenne töltve.
*
Azóta
végezheti dolgát nap, hold és mind a csillag,
én nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka,
és az egész világ elsüllyedt számomra.
*
Az ördögöt alábecsülni,
ezzel van nékem vitám,
hisz az, akit mindenki gyűlöl, valaki tán!
*
Mindaddig fiatal egy férfi,
amíg egy fiatal nőnek tetszeni tud.
*
Élet koronája,
nyugtot nem ismerő
boldogság vagy te, szerelem.
*
Semmi a hit, minden a tett.
*
Tudom én, hogy
nem vagyunk egyenlők,
nem is lehetünk,
de szerintem az,
aki tekintélye védelmében szükségesnek véli,
hogy távol húzódjék az úgynevezett alja néptől,
ugyanolyan elítélendő fajta,
mint az, aki elbúvik az ellensége elől,
mert attól fél, hogy alulmarad.
*
Minden művészet legmagasabb feladata,
hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.
*
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
*
Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.
*
Melyik a legjobb kormány?
Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.
*
Alkoss, művész! Ne beszélj!
*
Nem alakíthatjuk gyermekünket
olyanra, amilyenre szeretnénk.
Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket,
ahogy Isten adta.
*
Egy perc alatt megadja a szerelem,
mit hosszú fáradság alig ér el valaha.
*
Minden hegytetőn nyugalom van,
a facsúcsokon alig érzed a fuvallatot,
a madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára megpihensz te is.
*
Kimondhatatlan gyönyörűség volt nekik
kölcsönösen nézegetni egymást,
s ártatlan lelkük egészen átengedte magát ennek a gyönyörűségnek,
anélkül, hogy élénk vágyakat táplált
vagy bármiféle folytatásra is gondolt volna.
*
A természet feltalálta a halált,
hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.
*
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
*
Hogy fölfrissülj a nagy Egészben,
lásd meg az Egészet minden kicsi részben.
*
Aki tudományosan
vagy művészileg képzett,
annak nincs szüksége vallásra.
*
A vidámság minden erény anyja.
*
Amint megtanulsz
bízni magadban,
megtanulsz élni.
*
Az emberek
ritkán érnek el sikert abban,
amit nem szívesen csinálnak.
*
Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz.
De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.
*
Keresd, művész, a magányt,
művet foganj s befejezz;
de hogy élvezd alkotásod,
ahhoz társakat keress.
*
Ha az ember
minden elvárásnak eleget akar tenni,
minden bizonnyal túlbecsüli saját képességeit.
*
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!
*
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
*
Semmi sem ér többet, mint a mai nap.
*
Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol;
utadból, ha félre nem megy,
ej, hát térj ki te az útból!
*
Előbb magadba mélyedj,
s ha önmagad nem érted,
ne kínozz mást se folyton.
*
Azt adom, mi legnagyobb:
a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem.
Én veled leszek, te leszel a mindenem.
*
Te azért születtél, hogy szeressenek.
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
*
A Természet az egyetlen könyv,
amely minden lapján nagy tartalmat nyújt nekünk.
*
A természet nem ért tréfát:
mindig igaz, mindig komoly,
mindig szigorú, mindig igaza van;
a hibák és tévedések mindig az emberéi.
*
Meggyőződésem, hogy
a Bibliát egyre szebbnek találjuk,
mentől jobban megértjük,
azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy
minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl
és különösen magunkra alkalmazunk,
hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
*
A csoda a hit legkedvesebb gyermeke.
Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát.
*
Minden, mi keletkezik, megérdemli, hogy tönkremenjen.
*
Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek,
akkor rosszabbá tesszük őket;
ha viszont úgy kezeljük őket,
mintha azok lennének, aminek lenniük kellene,
akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.
*
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
*
Az az igaz szerelem,
amely mindig egyforma marad,
akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.
*
Az embert
nem a születés, a földi rang avatja előkelővé,
hanem a szellem és a jellem.
*
Amíg az ember törekszik valamire, hibázik is.
*
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!
*
Nekünk
nem elég a kékség,
nekünk az egész ég kell.
*
A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik.
*
Naponta nő és tágul a világ;
tegyétek tökéletesebbé tehát.
Mert ha jobb és tökéletesebb lett,
benne mindenki otthont lelhet.
*
Eliszonyodni nem nehéz
annak, aki jól magába néz.
*
Az az igazi szerelem,
amely mindig egyforma marad,
akkor is, ha mindent megtagadnak neki.
*
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a sorsunk,
már mi nem változhatunk.
*
Hozd vissza hát eltűnt időmet,
Midőn szívem ily zsenge volt,
S bennem folyvást vers-újszülöttek
Bő csermelye buzgott-dalolt,
Világom még ködben kerengett
Minden bimbó csodát ígért,
S téptem virágok tengerét,
Hol völgyeinkben árja lengett.
Semmim se volt s volt mindenem,
Csalódás-vágy ,s igazság-szerelem.
Szilaj vágyaknak birodalmát,
A boldog-sajgó poklot add,
Gyűlölség, szerelem hatalmát,
Add vissza ifjúságomat!
*
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy
téged szeresselek...
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy
téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
amennyi boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb- a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem KEDVESEM
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.
*
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
*
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
*
...A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csírázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt,
házat mutat s tanyát, kis gyermekeket meg asszonyt,
máskor tűz, víz, tőr, mérgezés;
attól remegsz, mi nem jön, és
mit el sosem veszítsz, azt kell folyton siratnod...
*
Az ember minden hibáját megbocsátom a színésznek,
a színész egyetlen hibáját sem bocsátom meg az embernek."
*
Boldog, ki hinni tudja,
hogy még a tenger tévedésből partra ér!
Mit nem tudunk, épp arra volna szükség,
s amit tudunk, semmit se ér.”
*
Rád gondolok,
ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok,
forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak,
ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
Téged hallak,
ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben,
ha néma csend borul rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(Szabó Lőrinc fordítása)
*
Egy leányka és egy pohár bor
meggyógyítanak minden nélkülözést,
s ki nem iszik s nem csókol, az annyi mintha halott lenne.
*
Vádolod a nőt,
hogy egyik férfitől a másik felé ingadozik.
Ne korhold, hisz csak az állhatatos férfit keresi.
JOHANN WOLFGANG GOETHE
|
