J. W. GOETHE

VERSIDÉZETEK ÉS SZENTENCIÁK

Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szűntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?

*

Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a sorsunk,
már mi nem változhatunk.

*

Hogy fölfrissülj a nagy Egészben,
lásd meg az Egészet minden kicsi részben.

*

Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

*

Az emberek ritkán érnek el sikert abban,
amit nem szívesen csinálnak.

*

Csodatévő a szeretet,
amely az imában födi föl magát.


*

Nem alakíthatjuk gyermekünket olyanra, amilyenre szeretnénk.
Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket, ahogy Isten adta…

*

A csoda a hit legkedvesebb gyermeke

*

A természet feltalálta a halált,
hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.


*

Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.

*

A matematikusok olyanok, mint a franciák:
bármit mondasz nekik, nyomban lefordítják a saját nyelvükre,
és voilá! az már teljesen más.

*

S idő, állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek, várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűk lesznek,
Csak addig várjatok!


*

A vidámság minden erény anyja.

*

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak!

*

Természettől fogva szinte rejtve
megvan bennünk minden,
amire az életben szükségünk
lesz, és mindez magától kifejlődhet.

*

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.

*

A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csirázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt.

*

Az ember csak az öröm és a bánat által
tud meg bármit magáról és a végzetéről:
megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.

*

Az összes ismeretet, amit birtoklok,
mindenki más képes megszerezni,
de a szívem kizárólag az enyém.

*

Minden, minden elmúlt!
Semmi jele annak a volt világnak,
egyetlen szívdobbanás sem maradt akkori érzéseimből.
Mintha kísértet volnék, amely visszatér kiégett, romos kastélyába,
dús fejedelem korában maga építette, tündöklőn fölékesített palotájába,
amelyet haldoklásában is reménnyel telve hagyott szeretett fiára.

*

Hogy nektek, ha valamiről szó esik,
azonnal véleményt kell mondanotok:
ez ostobaság, ez okos dolog, ez helyes, ez csúf!
Mit ér ez?
Rájöttök talán bármilyen tett belső összetevőire?
Biztonságosan meg tudjátok állapítani az okokat,
amely miatt az történt, ami történt, és miért úgy, ahogy?
Ha értenétek a hogyanját, nem ítélkeznétek olyan sietve.

*

A messzeséggel is úgy vagyunk, mint a jövővel:
képzeletünk előtt valamilyen nagy, derengő, kerek teljesség,
belemosódik az érzésünk, ahogy a látásunk is elmosódik,
és jaj, nagyon jó lenne mindenestül beleolvadni,
egyetlen pompás, isteni érzéssel eltöltekezni –
de sajna, ha odasietünk, ha itté válik az ott,
máris ugyanolyan minden, mint volt,
máris koldusságunkban ácsorgunk,
korlátaink között, és csak a lélek epedezik tovább az enyhületért,
amely ugyan hova illant?

*

A legrosszabb,
ami az emberrel történhet,
ha rosszat gondol önmagáról.

*

A gondolkodó ember java és boldogsága,
hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze,
s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.

*

Miért vagy olyan bánatos,
Hol minden szív örűl?
Szemed mutatja, ne tagadd,
Itt sírtál egyedűl.
(...)
Hívnak vidám barátaid,
Mindannyi úgy szeret.
Ha veszteséged még oly nagy,
Köztünk felejtheted.

*

Ami vonzott, nem vonz többet,
Mi gyötört, már nem gyötörhet,
Harcod, békéd min se csüng...
Szívem, mondd, mi lesz velünk?

*

Minden művészben
megvan a vakmerőség egy csírája,
mely nélkül tehetség el sem képzelhető.

*

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma
és az, hogy örülni tudunk magunknak.
Szenvedély! Részegség! Őrület!
Oly nyugodtan,
oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,
ti, erkölcsösek!
Szidjátok a részeget,
megvetitek az esztelent,
elhaladtok mellette,
és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,
hogy nem teremtett benneteket olyannak,
amilyen ezek közül egy.
Nemegyszer voltam részeg,
szenvedélyeim sohasem estek messze az őrültségtől,
és egyiket se bánom,
mert a magam mértékén megtanultam,
hogy mindig és szükségképpen
részegnek és őrültnek kell mondani
minden rendkívüli embert,
aki valami nagyot, valami lehetetlennek látszót csinált.
De a mindennapi életben is tűrhetetlen hallani,
hogy minden, csak félig is szabad, nemes, váratlan tett esetén
rögtön kész az ítélet:
ez az ember részeg, ez az ember bolond.
Szégyelljétek magatokat, ti józanok!
Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

*

Nem elég, hogy
nem tudjuk egymást boldoggá tenni,
raboljuk el még azt az örömöt is,
amelyet időnként
minden szív meg tud még szerezni magának?
Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve,
és mégis olyan tisztességes,
hogy elrejti, egymaga hordozza,
és nem rombolja szét maga körül az örömöt!
Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv
a saját méltatlan voltunkon,
nemtetszés saját magunkkal szemben,
egybekapcsolva mindig némi irigységgel,
amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl?
Látunk boldog embereket,
akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen.

*

Márpedig engem semmi se bosszant jobban,
mint az, ha az emberek kínozzák egymást,
s legfőként, ha életük virágjában levő fiatalok,
akik legtisztábban tárulkozhatnának ki az élet örömei elé,
rontják el, rossz képet vágva, néhány jó napjukat,
és csak későn látják be, hogy tékozlásuk mennyire helyrehozhatatlan.

*

Aki azonban alázatos lélekkel felismeri,
hogy mi a végcélja mindennek,
aki látja,
milyen illedelmesen nyesegeti
minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét,
és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is
milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt,
és valamennyinek egyformán az a vágya,
hogy bárcsak egy perccel is
tovább láthassa még ezt a napvilágot –
igen, az ilyen ember elnémul,
és szintén megalkotja saját magából a világát,
és boldog is, mert ember.
És aztán bármilyen korlátok közt él,
mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését,
és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja.

*

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.

*

Ha valaki azt mondja,
hogy megcáfolt engem,
elfelejti:
csak szembeszegezett bizonyos véleményt
az én véleményemmel;
ettől ugyan el nem dőlt még semmi.

*

A lélek, ami szépséget lát,
lehet, hogy néha egyedül sétál.

*

Mikor az utad járod,
Gyakran elveszted hited,
De ne bántson,
Mert ami elveszett,
Egykor rád talál.

*

Az intelligens ember
majdnem mindent nevetségesnek talál,
az érzékeny ember szinte semmit.

*

A szív jósága tágabb teret foglal el,
mint az igazságosság tágas mezeje.

*

A legnagyobb vágyam tudod, mi?
Tulajdon árnyam átugorni.

*

Eliszonyodni nem nehéz
annak, ki jól magába néz.

*

Sose bízz
a vízfenékben,
tarts ki a magaslaton!

*

Áll tétován az ingatag tömeg,
s hová az ár sodorja, arra megy.

*

A szerelem egy nemes párt
földi üdvben egyesít,
ám fölséges égi nektárt
csak hármasban ad nekik.

*

Magam-okozta vétket nincs jogom büntetni.

*

A bolond súg - a bölcs szaval.

*

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

*

A házassági béke titkát
taníthatjuk már mi!
Hogy szeressék ketten egymást,
el kell izibe válni.

*

Eldugult fülbe a bölcs szó befagy.

*

Tartsd hát magad, szerepedből ne ess ki!

*

Az éljen, aki bátran él!

*

Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz,
ki mennyit képes, csak annyit tanul.
Ki kellő percben tetterős,
csupán az boldogul.

*

A bölcsesség keblén, meglátod,
naponta nő majd boldogságod.

*

Ebben csak egy a keserű:
a lét rövid, hosszú a mű.

*

Ó, boldogok, kik még hiszik,
hogy a tudás a zűrzavart apasztja!

*

Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében fürdik.

*

Rajtad áll csak, hogy beváltsa,
terjeszd rá oltalmadat:
jót hoz az egész világra
minden kincs, ha őre vagy.

*

Szabadság, élet nem jár, csak azoknak,
kiknek naponta kell kivívniuk.

*

Valamennyi
kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően
egyetlen alapvető igazság létezik –
abban a pillanatban,
amikor valaki határozottan elkötelezi magát,
a Gondviselés is működésbe lép.

*

Aki sohasem ette kenyerét könnyezve,
aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén,
az nem ismeri a túlvilági erőket.

*

A balga bölcsnek tartja magát,
s a bölcs nem irigyli tőle.

*

Az eszmében élni annyit jelent,
mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne.

*

A tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud.

*

Az embernek valakinek kell lennie
- mondotta -,
hogy valamit csináljon.
Dante nagynak rémlik nekünk,
de századok műveltsége van hátunk mögött;
a Rotschild-ház gazdag,
de több mint egy emberöltőre volt szüksége,
hogy ily kincsek birtokába jusson.

*

Ami kezdetben, mikor felületesen vettük,
boldog élvezetet nyújtott,
utóbb nyomasztóvá válik,
ha ráeszmélünk,
hogy alapos ismeretek nélkül való élvezet nincs.

*

Az élet igazi zamatát a gyerekek és a madarak ismerik.

*

Ki nem szeret, s nem téved, Az már sírba szállhat.

*

Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.

*

Bármihez,
amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá!
A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.

*

Az ember
csak a magafajtával tud együtt élni,
olykor még azzal sem;
mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.

*

Jól válaszd meg az álmod,
mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is,
és esetleg be is teljesülhet.

*

Az ember életét sokan érezték csak álomnak,
és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés.
Korlátokat látok,
amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek,
látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése,
annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása,
aztán azt látom, hogy
a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció,
csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat,
amelyek közt raboskodunk.

*

A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.

*

Senki nem lehet jobban rabszolga,
mint akivel elhitetik, hogy szabad.

*

A gondolkodás
érdekesebb, mint a tudás,
de nem érdekesebb, mint a felismerés.

*

Aki nem parancsol önmagának, mindhalálig szolga marad.

*

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

*

Mindig érzem a közelségedet,
s ezt tudva sosem vagyok egymagam.

*

Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés.

*

Minden valamirevaló ember érzi,
különösen amint műveltségben gyarapszik,
hogy a világon kettős szerepet játszik;
egy igazit és egy eszményit,
és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.

*

Tökéletesség az ég mértéke;
tökéletességre törni: az emberé.

*

A tehetség csendben alakul ki,
de a jellem a világ viharaiban.

*

Aki nem próbálja meg a lehetetlent,
az a lehetségest sem fogja elérni soha.

*

Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj.
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy.

*

Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,
S minden elérhető,
Ha van benned bátorság,
Remény, s szeretni erő.

*

Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi:
ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.