Ki törte a’ járom szeget.

El szakasztotta a’ kötelet, mint a’ szilaj marha.

Mindent le ráz a’ vállárúl.

Szabad város.[1]

Ki kapó.

Se pokla, se mennyországa a’ szabad életűnek.

Se Istene, se lelke, hanem csak párája.

Sokkal hamarébb jár lába, mint esze.

Se Ura, se királlya.

A’ törvényeket Papok leleménnyeinek tartya.

Se jobbágygya, se főldgye, még is szabados.

Az úccán se maradhatni meg tőlle.

Se hite, se oltárja.

Neki megy mindennek, vagy nyer benne, vagy veszt.

Se ördöge, se Angyala.

Högyivel forgat fel mindent.

Se hite se reménnye, mint a’ pogánnak.

Minden törvént oly pók hállónak tart, mely a’ gyenge szúnyogot meg fogja, a’ darázs pedig körösztűl töri magát.

Ha rajta kapják is; ki vágja magát.

Világ fia.

Ha ki ütheti a’ félelmet, minden per patvarra még álmában is kész.

Zab szúrja az al felit.

A’ templomban se hagygya békével az embert.

Egy lélektűl se tart.

Zabola nélkűl való futalékos ló.

El jár a’ tilalmasba, és fel se veszi.

Poráz nélkűl tekergő mén ló.

Mindenütt ördög szabadgyában lakik.

Nem tűri a’ pányvát.

Úton, út félen nem más, hanem ugyan maga.

Száz Pappal is ki köt.

Világ kerülő szeles költemény.

Száz Pap se parancsol néki.

Senkire se hajt, maga minden városban.

Ország világ az övé.

Semmi fegyver nem fogja.

Van fegyver ellen valója.

Kénnyén, kedvén neveltetett pondró.

Se Papja, se baráttya.

Se fia, se felesége, maga se terhes.

Vagy főldön, vagy szegen.

Kész a’ poklot fenékkel fel fordítani.

Ha az ég (minden terhhével) vállaira szakad, azt se igen bánnya.

Meg rágja; ha foga bele törik is.

Neki megy, ha a’ jég le törik is alatta.

Akár ki mit tarcson felőlle.

Ügyész helyett az ördögöt veszi.

Szájra eresztett ló.

Akár ég, akár pokol, néki mind egy.

Fel tette fejét, akár hogy veszi le.

Nem gondol a’ Török Császár fiával.

A’ nagy mogol csak fitty előtte.

Akár miként essék, de fel kelt ellene.

Nyalod vagy falod, egygyet érsz azzal.

Akár mire fordúl a’ kocka, de el veti.

Török vagy szakad, de keresztűl el veti.

Högyön, völgyön egy aránt.

Szabad az ember a’ magájéval.

Nála, a’ mi lehet, szabad is.

Szabadon eresztette a’ lovat.

Högyet mozdít, ha másképp’ nem lehet.

Meg teszi, ha bár ördöggel közli is.

Akár túrják, akár gyúrják, mind egy.

Akár zuhog, akár puhog, egy dolog.

Nyelve helyett szeme szóll.

Neki megy a’ tengernek, ha bár bele vész is.

El vigye a’ Manó, azzal se gondol.

Ha késse bele törik se bánnya.

Azt se bánnya, ha életével fizeti.

Ha meg adgya árrát is, nem gondol vele.

Ha benne veszt is, el kezdi.

Nem bánnya, ha bele sűl is.

A’ jégre mén, ha mindgyárt bele hal is.

Ha meg bánnya, se bánnya.