ÉLETMINŐSÉG ABC ÉS EGYETEM

BÖLCS-BALGA, BOLDOG-BOLDOGTALAN

KORRAJZ ÉS ARCKÉP – IRODALOM ÉS BÖLCSELET

SZABAD IDÉZETEK TÁRA - SZÖVEGGYŰJTEMÉNYEM

I.

Wass Albert: Dalol a honvágy 

Szeretnék szántani,
hat ökröt hajtani,
régi eke szarvát
kezemben tartani.

Harmatos hajnalon
régi utat járni.
Régi erdőszélen
virágot csodálni.

Szeretnék még egyszer
tavaszbúzát vetni!
Jó fekete földet
a kezembe venni.

Beszívni illatát
frissen kaszált fűnek,
mialatt a réten
tücskök hegedülnek…!

Látni, még csak egyszer,
a leszálló estét.
Villanó szárnyával
az érkező fecskét.

Keleti ég alján
ahogy gyúl a csillag,
békés tájak fölé
békességet ringat…

Istenem, add hogy még
egyszer haza menjek!
Régi hegyeimen
új bort szüreteljek!

Fáj a bujdosás már
Csupa fáj az élet.
Elvész idegenben
erdélyi cseléded.

Régi hegyeimen
lábujjhegyen járnék.
Jó volna a napfény!
Szép volna az árnyék!

Szép volna, jó volna!
Hallgass meg, Úristen!
Hisz más kívánságom
e világon nincsen:

Szeretnék szántani!
Hat ökröt hajtani!
Régi ekém szarvát
még egyszer…
még egyszer
kezemben tartani!


Bajorerdő, 1946

*

Aki azt mondja Neked,
hogy a rossznak győzelme lehet a
jó fölött, az vak.
Legyőzheti-e a felhő a napot?
A sötétség a világosságot?
A tél a tavaszt?
A győzelmet azonban ne
téveszd össze a sikerrel.
A felhőnek sikerül magát a nap
és a föld közé tolnia.
De legyőzte-e vajon a napot ezzel?
S ha igazságról beszélsz,
akkor is vigyázz.
Ne a magad egyéni érdekét
vagy egy csoport érdekét
nevezzed igazságnak.
Érdek annyi van, ahány ember a földön.
De igazság csak egy.
A gyertyaláng és a reflektorfény
csak méreteikben különböznek egymástól,
lényegükben azonosak.
Az igazság nem emberi mérték
és így ne várd tőle,
hogy emberi tulajdonságokká váljék.
Igazság az,
hogy élsz,
és hogy jogod van élni,
mert megszülettél.
Hogy minden ember egyforma abban,
hogy meztelenül jött ide,
és meztelenül,
egészen meztelenül tér vissza innen.
Hogy aki jó, azt baj nem érheti,
akármi is
történjék vele: egyenesen járhat és nyílt
homlokkal nézhet szembe a világgal.
Ezek az igazságok.
De nem feltétlen értékű igazság az,
hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl.
A gyapjú, amiből készült, a juhé volt.
Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a Tied,
de a juhnak erről bizonyára más véleménye van.
A valódi igazságban bízhatsz bátran,
kára nem eshetik. Felkél a nap,
bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka.
Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott,
az emberi hangyaboly külön - életében a rossz
látszólag győz a jó felett:
ne tévesszen meg ez a látszat.
Káin sohasem győzte le Ábelt. Csak megölte.
Jusson eszedbe, hogy van egy jelvény,
amit sokan hordanak, de kevesen értenek meg.
Azt hirdeti, hogy sok idővel ezelőtt keresztre
feszítettek Valakit, aki győzött az emberek
bűnei fölött.

Wass Albert : Igazság

*

Bangha Béla SJ: Boldog újév.

Újévre megszokott, sztereotip módon boldog újévet kívánnak egymásnak az emberek. Voltaképpen nagyon szép szokás, az emberi jóérzésnek, szeretetnek és szolidaritásnak öntudatlan kifejezése. De hogy az új év csakugyan boldog lesz-e, bezzeg nem tudjuk, s erősen kétséges is. Boldog újévet kívánni valamivel könnyebb, mint boldog újévet teremteni. Egy évvel ezelőtt szintén boldog újévet kívántunk egymásnak s hányan vannak, akik a most már öreg évre visszatekintve, azt boldognak nevezhetik? 

Pedig a boldogság nem olyan művészet, amelyet nem lehetne megtanulni. Csak az a baj, hogy az emberek nem ismerik ezt a művészetet s olyan utakon keresik a boldogságot, amelyek elvezethetnek pillanatnyi örömökhöz, vágyaik pillanatnyi kielégüléséhez, de amelyeken az igazi boldogságot elérni nem lehet. Nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy mint minden jó, úgy a boldogság is Isten adománya. Amiből azonnal következik, hogy a maradandó, mély és igazi boldogságot csak az Istentől szabad várni s hűséges istenszolgálattal lehet biztosítanunk. 

Ezzel látszólag, de csak látszólag áll ellentétben, hogy Isten szolgálata kereszthordozás és lemondással, áldozatokkal van tele. Hiszen emiatt kergetik az emberek a boldogság álmát az Isten szolgálatával merőben ellenkező utakon. 

Pedig ez nagy tévedés! 

A boldogságnak titka éppen az, hogy virága ott nyílik a tövis és a kereszt mellett, önfegyelmezés és lemondás nélkül nincs tiszta öröm. A vértanúk és a szentek, például az örökké mosolygó Lisieuxi kis Teréz vagy az örökké daloló Assisi Szent Ferenc, éppúgy túláradtak a boldogságtól folytonos lemondásuk mellett, mint ahogy ezt Szent Pál mondja önmagáról. 

A modern világ persze csak a pénzben, szórakozásban, csillogásban és érzéki örömökben véli megtalálni a boldogságot. Hogy mennyire csalódik, mutatja az a sok öngyilkosság, meghasonlottság, békétlenség és nyugtalanság, amely korunkat valósággal a boldogtalanság korszakává teszi. „Nincs békességük az istenteleneknek” – mondja a Szentírás s ennek a szónak igazát nem tudja megcáfolni sem a báltermek ragyogása, sem a márványpaloták fényűzése, sem a mulatóhelyek zsivaja s a jazzbandek harsogása, mindezt csak narkotikumnak, kábítószernek használja a világ, amely az igazi boldogságot még csak megközelíteni sem tudja. 

A mi vágyunk, a mi imánk az újév hajnalán az igazi boldogságot áhítja és azért abban a szent elszánásban csúcsosodik ki, hogy az új esztendőben Istent akarjuk első helyre tenni. Jézus elveit megvalósítani s az Ő országának terjesztésén apostolkodni. Akkor aztán reményeink az újévet illetőleg nem fognak csúfos kudarccá silányulni s egy év múlva ilyenkor nyugodt öntudattal tekinthetünk vissza a befutott útra, mint amelyen, ha volt is göröngy és tövis, de volt sok lelki öröm is, béke és derű, tisztaság és szeretet, liliom és rózsa!

*

Prohászka Ottokár a latin nyelvről: 

Az újjászületés szentségeitől kezdve egészen a Commendatio animae című végbúcsú imáig, melyet ugyanazon édesanya rebeg el halálos ágyunknál, e nyelv csengő és kellemdús szavaiba öltözteti az egyház minden vágyát, minden érzelmét, mellyel életünket megszenteli, kíséri. Minden papnak szent kötelessége ez érzelmeket szívében visszhangoztatnia, azon nyelvnek utánozhatatlan kifejezéseiben, melyeket a századok tradíciója alkotott, s amelyekbe a legmélyebb és legtitokzatosabb áhítat szellemét lehelte. Aki idegen a latin nyelvben, idegen lesz egyszersmind az egyház imáinak s azok lefordíthatatlan értelmének szellemében is.

*

„Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem hagy magának, de a kocsmáros zsidónak szánt, vet és arat – hiába igyekszik iszákosságra hajlandó természetét szegénységével zabolázni, a kocsmák ajtaja előtt leselkedő zsidó biztatgatással be tudja csalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van, a kettőztetett pohár közt felejti gondjait s has holnap terhesebben érkeznék vissza, orvosságát kettőzteti – az iszákosság firól fira természetté változik – s jövendő aratását a tavasz nyíltával, jövendő szüretjét aratáskor régen megitta. Pedig magyar becsületemre esküszöm, festésem nagyítást nem esmér. Tudok egy derék helységet megyénkbe, melynek lakosai még ezelőtt húsz esztendővel a legjózanabb, legigyekvőbb, legszorgalmasabb közönséget tették, s ma már, amióta a haszonkeresés minden negyedik házhoz egy kocsmát állított, a legerkölcstelenebb, legtunyább, legravaszabb emberekké változtak s napról napra szegényedve végpusztulásukat várhatni. Megilletődve hallottam a helybeli lelkipásztort népének erkölcstelensége felett könnyes szemmel panaszkodni s panaszra valóságát, úgy annak indító okát is igaznak lenni magam tapasztaltam. Igaz, ezen nemes megyének mindenkor anyáskodó gondossága, bölcs és célirányos határozatai által a lehetőségig igyekezett a veszedelmes mételyt gátlani, de e törvények sikerét vizsgáló tapasztalás e bölcs határozásokat elégtelennek lenni találja. Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná, valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna.”

*

J

Karácsonyi vásár

Új eladót vesznek fel egy nagy áruházba.

A főnök az első vevőt hozzá irányítja,

hogy lássa, mit tud az új ember.

Amikor a vevő távozik,

a főnök megnézi, mennyiért vásárolt az illető.

Majdnem hanyatt esik, mikor meglátja az eredményt,

több mint tizennégy-millió forint.
- Hát ezt nem értem, mit vett a vevő?
- Két horgot akart venni, de én nagyobbakat ajánlottam neki,

hátha nagy halat fog.

Ehhez azonban szüksége volt

erősebb zsinórokra és botokra.

Egy nagy hal nem férne be egy kis haltartóba,

ezért adtam neki egy vízbe merülőt.

A felszerelés nem fért volna el az ő régi csónakjában,

ezért bemutattam neki a legújabb motoros kishajónkat.

Ezzel csak az volt a probléma,

hogy az autója nem bírta volna elvontatni.

Szerencsére eszembe jutott az új Jeepünk.
- És mindez úgy kezdődött, hogy két horgot akart venni?!
- Hát, tulajdonképpen csak tampont keresett a feleségének.

Mondtam neki,

ha már úgyis el van cseszve a hétvégéje,

menjen inkább horgászni.

*

Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...) 
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek. 
Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés. 
(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)

*

Egyébként meg kell különböztetni az előzetes íteletet (prejudikció) az előítélettől. Az előzetes ítélet az, amikor régebbi tapasztalatok alapján ítélsz meg valamit vagy valakit, mielőtt megismernéd. Ez természetes és alapvető folyamat, enélkül, sablonok nélkül nem beszélhetnénk ismeretekről. Ha megharapott egy kutya ezentúl félni fogsz minden kutyától. A sztereotípia egy beégett, az ellentétes tapasztatloknak ellenáló sablon. Akkor beszélhetünk róla, ha pl már a 100-ik kutyával találkozol, aki nem bánt, te mégis állítod hogy minden kutya harapós és rossz. Rasszizmus esetén amikor a 10. normális, rendes cigánnyal/négerrel/pirézzel találkozol, de még mindig állítod hogy ők csak a kivételek, na az már sztereotípia.

*

A magyar házak mágikus titkai
A Tűzhely

A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz – ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a „háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte). A magyar térrendezés a tűzhelytől indul. A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül

*

Tanmese azoknak, akik azt hiszik: meg lehet úszni "számláik kifizetését".

Balambér, a sárkányölő hős nagyon kedvelte a királynőt a mellei miatt.
Nézegette, de csak sunyin, mert tudta, hogy ha csak megpróbálná
megérinteni a királynő melleit, halálbüntetés várna rá, sárkányölő ide
vagy oda. De nem tudott megszabadulni a nagy vágytól. Egy nap aztán
Balambér bevallotta a királyi főorvosnak a problémáját.
– Na, ha csak ennyit akarsz, én tudok neked segíteni, mondta a doki.
De az bizony 1000 aranyodba kerül.
Balambér gondolkodás nélkül belement a dologba.

Másnap az orvos, míg a királynő fürdött, viszketőport szórt a királynő
melltartójába. Amikor a királynő felvette, istentelenül viszketni
kezdett neki. Rohantak az orvosért, aki nagy tudálékosan megvizsgálta
a királynőt, majd így szólt:
– Tudom mi erre a szörnyű betegségre az orvosság. Balambér, a sárkányölő
hős nyála kell, 4 órát kell nyálával mosogatni a királynő melleit, s a
baj elmúlik.
A király mindenáron segíteni akart a feleségén, hát azonnal hívatták
Balambért, a sárkányölőt, aki boldogan nekilátott, s négy órán át
szopogatta, nyalogatta a királynő csodálatos, hatalmas kebleit, akinek
el is múlt a viszketése.

Balambér elégedetten távozott és még nagyobb hősként ünnepelték ezek után.
Amikor visszaért a portájára, már várta az orvos, s mondta, akkor most
kéri az 1000 aranyat.
Balambér jó nagyot röhögött az orvoson, hiszen már megkapta, amit akart, s
tudta, az orvos nem tudja őt feladni, mert akkor saját maga is nagy
bajba keveredik, s így eszében sem volt fizetni.
– Majd, ha hülye lennék, mondta, s kirúgta az orvost.

Másnap az orvos egy hatalmas adag viszketőport csempészett bele a
király alsógatyájába. A király azonnal hívatta Balambért, a sárkányölő
hőst...
Mi ebből a tanulság?

A SZÁMLÁT előbb vagy utóbb, vagy így vagy úgy, de KI KELL FIZETNI!

*

Regina Brett,

a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére

egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem.

Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet,

így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz.

Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen,

de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt,

vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit

és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

*

Coco Chanel 20 aranyköpése:

1., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!
2., Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!
3., Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
4., Nem szeretem a zárt felsőket - amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!
5., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
6., Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!
7., Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!
8., Nincs ronda nő, csak lusta!
9., A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!
10., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
11., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!
12., Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!
13., Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.
14., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
15., Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!
16., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!
17., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
18., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.
19., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
20., A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele!

*

MIÉRT KIABÁLUNK, AMIKOR DÜHÖSEK VAGYUNK?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak
egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.

Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

*

Sirató A JÓZAN ÉSZ halálán

Józan Ész – nyugodjál békében! 
Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk. Ő volt Józan Ész, aki sok éven át élt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint: 
– dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett 
– mindennap kell olvasni egy keveset; 
– azt, hogy tudjuk, miért lel aranyat, aki korán kel. 
Segített felismernünk olyan mondatok érvényességét, mint: 
– az élet nem mindig igazságos és 
– lehet, hogy én vagyok a hibás.

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok szerint élt:
– addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, 
– nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál –, mely megbízható szülői stratégia.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor fura szabályokat kezdtek alkalmazni:
– jelentéseket egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát;
– kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, 
– a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása is rontott az állapotán. 

Józan Ész akkor rendkívülien háttérbe szorult: 
– amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. 
– amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, 
– amikor tiltva lett a szülők tájékoztatása, ha egy diáklány teherbe esett, de főleg, ha abortuszra készült. 

Józan Észnek elment a kedve az élettől:
– amikor a tízparancsolat nevetség tárgyává vált, 
– némely "egyház" üzletté aljasult, 
– amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. 

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy: 
– az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, 
– hogy a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá,
– ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, (még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt,) 
– hogy azonnal eljárás indul ellene az aránytalan védekezés miatt. 

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé. 

De élnek szörnyű mostohatestvérei: 
Hívják az ügyvédemet, 
Nem én voltam, 
Ne szólj bele, és a 
Társadalom áldozata vagyok. 

Nem vagyunk sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy végképp, mindörökre elment. 
Emléke legyen áldott.
A gyászoló Tisztességes Emberiség.

(netes lelet)

*

*

"Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék."

Gróf Apponyi Albert beszéde Versaillesben

*

„Hazaellenes mindenki,

ki azt mondja a nyomorgóknak,

ne gondoljatok az anyagiakkal, éhezzetek a hazáért”

Szabó Dezső

*

Ahhoz,

hogy Magyarország megint nemzet legyen,

megbecsült család a világban,

ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből

a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit,

a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember"

előjogokkal élhet a világban,

egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember",

joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát,

lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember",

tartani a markát,

s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól:

állást, kitüntetést, maradék zsidó birtokot, potya nyaralást a Galyatetőn,

kivételezést az élet minden vonatkozásában.

Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme.

S ez a fajta nem tanul.

Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen.

Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva:

bizonyára hajlong majd az új rend előtt,

de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot,

amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni,

és aladárkodni a nagyvállalatokban

képzettség és hozzáértés nélkül.
Márai Sándor

*

"Elmebeteg emberek

irányítják világunkat elmebeteg célokkal.

És az egészben az a legelmebetegebb,

hogy aki erről beszél, azt azonnal elmebeteggé nyilvánítják."
John Lennon

*

J

Ezt csak a mi nyelvünkkel lehet megtenni!

Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.

Nyuszika köszön:

- Szia vörös!

- Te engem ne vörösözz le!

- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?

Két egér beszélget a kamrában:

- Rád fog esni a margarin!

- Rámamargarin?

- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?

- Én?  Elszámolok háromig, és már alszom is.

- Tényleg? Csak háromig?

- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?

- Nem. Két ismeretlennel.

- Miért nincs bástya a vonaton?

- Mert a vonat nem vár.

- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?

- Hókusz, pók ússz!

A tehén bonyolult állat.

De én megfejtem.

- Miért nem gyűjt a darázs vasat?

- Mert azt a MÉH teszi.

- Akarsz sokat keresni?

- Igen.

- Akkor jól elbújok.

Mi van a tömegsír felett?

- Csapatszellem!

Mi a bio fajgyűlölet?

- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.

Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?

- Ugrókötél.

Mi van az idegbeteg ló lábán?

- Pszichopata.

Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből?

- Mc Donalds.

Miért van a méheknek királynőjük?

- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.

Mennyi az ember átlagos alvásigénye?

- Csak még öt perc.

Mi kell a sörösládák cipeléséhez?

- Rekeszizom.

Ki követi el a legtöbb összeadási hibát?

- Az anyakönyvvezető.

Milyen az arab lopakodó?

- Teve mamuszban.

Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?

- Rőfben.

Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon?

- Mert olyan hangszer nincs.

Mi lesz abból, ha két busz összeütközik?

- Két rombusz.

Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?

- Mozog a szája.

Milyen buli van az intenzív osztályon?

- Eszméletlen!

Miért nehéz a nőknek érző, törődő  és jóképű férfit találniuk?

- Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.

- Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt?

- Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.

Savanyú a szőlő

- mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.

*

Jegenyei István, 2011. szeptember 20., 23:05 Miután nyugdíjba vonultam, feleségem ragaszkodik hozzá, hogy vásárlásainál elkísérjem a CO...RA-ba. Sajnos, a legtöbb férfihez hasonlóan a vásárlás engem halálra untat. Ezért legszívesebben gyorsan végeznék, de a feleségem - a legtöbb nőhöz hasonlóan -, imád össze-vissza csellengeni a polcok között. Tegnapi nap folyamán feleségem kapott egy levelet a CORA vezetőségétől, a következő tartalommal:
Tisztelt asszonyom! Az elmúlt hat hónap folyamán az Ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit tovább nem vagyunk hajlandók tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az Ön férjét "persona non gratanak" nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje videó felvételekkel bizonyítható tetteit. Június 15. Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlók bevásárló kocsijába dobott.
Július 18. Az ajándék osztályon található összes csörgőórát 5 perces időközökkel beállította csörgésre.
Július 29. Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a női vécéig.
Augusztus 7. Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az előírásoknak megfelelően. Az alkalmazott ennek megfelelően járt el, ami hatalmas pánikba torkolt.
Augusztus 28. Elemelt egy „Vigyázz, nedves padló!” táblát és elhelyezte a szőnyegosztályon.
Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegből, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitívan.
Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tőle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén.
Október 4: Az egyik biztonsági kamerába benézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és a kiszedett eredményt bemutatta a kamerának.
Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegető hangon megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert.
November 3: A gépkocsi osztályon különböző tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott. November 18: Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat, rávisított „engem válassz, engem válassz!”
November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szőnyegen és azt visította: „Már megint ezek a szörnyű hangok.” November 24: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát. „Úristen, itt nincs vécépapír!!!!!!!!" Az egyik eladónő elájult...

*

A jobboldali írók

pedig gyávák, nem mernek kiállni az igazságaik mellett, miközben tartják a markukat a támogatásért. Kivétel nélkül minden balliberális író minimum egyszer megnyilatkozik politikai kérdésekben, míg a jobboldal többsége lapít. Rengeteg a tehetség (t. i. a jobboldalon), de reménytelenül ki vannak szolgáltatva politikailag. Ha jól akarnak élni, a liberálisokhoz mennek, ott biztosított a karrierjük. Eközben a jobboldal ostoba és ügyetlen: a tehetséget átengedik, az öregeket pedig hagyják megdögleni...Fájdalom, de be kell ismernünk, a balliberális média zseniálisan futtatja a hozzájuk csapódott féltehetségeket is, minden esztendőben „megcsinálnak valakit”, a nemzeti oldal pedig tunya, egymásra irigy, csak legszűkebb baráti köreit ajnározza, kiadói ügyefogyottak, folyóiratai koncepciótlanok, terjesztése nulla, és ami a legszörnyűbb: a baloldalnak igyekszik megfelelni. A jobboldali média pedig – tisztelet a kivételnek – fabatkát sem ér. 

(Szalay Károly)

*

.A DEVLA ÁLDÁSA

Talán eddig nem említettem, de pontosan 7 éves koromtól fogva a Devla áldását bírom. 

Történt, hogy gyerekkoromban igen sokszor jött át Őrhalomba kéregetni a szomszédos Hugyagról Mókus néni, az öreg cigányasszony. Mókus néninek azért hívtam, mert mindig volt a zsebében egy zacskó cukorka (talán Franciadrazsé, vagy Dunakavics, már nem emlékszem), aminek a zacskóján egy mókusfej volt látható, és ebből mindig megkínált engem.

Tudni kell hozzá, hogy Mókus néni kéregetése nem a szó szoros értelmében volt kéregetés. Mert, ha kért és kapott, meg is szolgálta az adományt. Példának okáért beállt krumplit válogatni, veteményest gyomlálni, kukoricát fosztani, stb. 

Az áldáshoz pedig úgy jutottam, hogy amikor Mókus néni például három tojást kért, és nagymamám beküldött a kamrába értük, én négyet vittem. Ha öt almát kért, akkor hetet vittem. Pusztán haszonlesésből, ugyanis ilyenkor az áldás mellé járt még egy mese is, és ő igen jól tudott mesélni.

Teltek, múltak az évek. Régóta nem hallottam Mókus néniről. Azt sejtettem, hogy már nem él, de hogy mikor és hogyan halt meg, fogalmam sem volt.
Elérkezett 2007 nyara, és kiderült, hogy nagymamám gyógyíthatatlan beteg, hónapjai vannak hátra. Az utolsó időben, hogy szenvedését megkönnyítsük, az ágyát bevittük a nappaliba, és felváltva vigyáztuk őt.

Kaptunk egy kirendelt házi betegellátót is. Ez egy külön történet. Ugyanis nem tudtuk, de megsúgták nekünk, hogy otthonfekvő beteg esetében egyszeri 100 napos betegellátás jár minden társadalom-biztosítottnak. Ezt nem verik nagydobra, mert ha mindenki igényelné, az – úgymond - túlságosan megterhelné a TB-t…
A gyarmati kórházból járt ki egy nővérke. Egy cigányasszony, aki a kórházban takarítóként kezdte, majd önerejéből elvégezte az egészségügyi szakközepet, és végül okleveles ápoló lett. Nagymamám ápolását kifogástalanul, igen kiváló szakmai hozzáértéssel végezte, mi is nagyon megkedveltük őt. Igazán nagy segítség volt, nélküle kétszer olyan nehéz lett volna. 

No, amikor egyszer ezzel a nővérkével szóba elegyedtem, kiderült, hogy ő is hugyagi, akárcsak Mókus néni. Meséltem neki az én öregasszonyomról, mire elsírta magát, és azt mondta: 
„Ő az én édesanyám volt.”. 

Hát így érkezett meg hozzám a Devla áldása, jó 31 évvel később.
() Varga B. Tamás ()

*

"Egy zenész nem teheti meg, hogy a gyakorlásban néhány napnál többet kihagyjon, ha jól akar trombitálni. Az a sportoló, aki nem fut rendszeresen, hamarosan rossz formában lesz, és nem fogja élvezni a futást. Az igazgatók is tudják, hogy ha nem tartják rajta szemüket a cégükön, az hamarosan szétesik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy összpontosítás nélkül a komplex tevékenység kaotikussá válik. Miért lenne más a családi élet? Az is csak akkor működik, ha soha nem szűnő figyelemre épül. Különben csak üres gesztus, hazug színjáték, amelyet alig lehet megkülönböztetni a közönytől." Csíkszentmihályi Mihály

*

Az elmegyógyintézetben

hogyan szokták megállapítani kétes esetekben,

hogy valaki intézeti kezelésre szorul-e vagy sem?

Az elmegyógyintézetben tartott intézeti bemutató után az egyik látogató megkérdezi az intézetvezető professzort, hogyan szokták megállapítani kétes esetekben, hogy valaki intézeti kezelésre szorul-e vagy sem? 

– Nagyon egyszerű” – feleli. – Megtöltünk egy fürdőkádat vízzel és a „jelöltek" kapnak egy vödröt, egy bögrét és egy kanalat, és hozzá a feladatot, hogy ürítsék ki a kádat.

– Nem értem – mondja a látogató. – Egy kezelésre nem szoruló természetesen a vödröt veszi a kezébe, hiszen az sokkal nagyobb, minta bögre vagy a kanál.

– Tévedés! – válaszolja a professzor. – Egy normális ember kihúzná a dugót a kádból. Ezen pillanattól Önt ápoltként felvettük osztályunkra. Kérem a személyes adatait! A szobáját is mindjárt megmutatjuk!

*

A HARAPÓS ÖREGASSZONY

Sosem felejtem el azt a napot, amikor épp az esti misére mentünk nagymamámmal, s nagy haragosan, majdnem mindkettőnket fellökve előzött el minket a szűk járdán egy öregasszony. nagymamám haragos szemekkel nézett utána, és csak annyit mondott:

- No, a harapós szákramentumát neki, tán a pokolba siet ennyire?
- Harapós? – kérdeztem tőle. – De hát foga sincs! – folytattam félig röhögve.

Akkor mesélte el nekem nagymamám az alábbi történetet:

Amikor még gyerekek voltak, ez az asszony volt az egyik osztálytársa. Hát az őrhalmi iskolás lányoknak volt egy szokásuk. Órakezdés előtt összedobták, amijük volt, és azon édességet vettek Kóhn úr boltjában. Stollwerck nugátos kockát, krumplicukrot, mályvacukorkát, mikor mire tellett. Kedvencük a medveszar, vagy más néven bocskorszíj gúnynevet viselő, ánizsos gumicukorka csík volt. Nem azért volt a kedvencük, mert ez volt a legfinomabb, hanem, mert ez volt a legolcsóbb.

No, de hogy szavamat ne feledjem, ha csak medveszarra jutott pénz, akkor kineveztek maguk közül egyet, aki tartja. A tartó fogta a kezében a csíkot, és az ujjával kimérte a harapás pontos méretét. Aztán eléje járultak a lányok (az is, akinek aznap egy fillér közösbe dobni valója sem volt), és haraptak. 

Csak ez az egy… ez az egy volt mindig, aki állandóan a tartónak az ujjába harapott, hogy nagyobbat tudjon falni a cukorkából. Az már csak hab a tortán, hogy szökőévben, ha egyszer dobott pénzt a közösbe, pedig a falu legmódosabb családjából származott.

Drága nagyi! Ha élnél, elmondhatnám neked:
Ma is az harapja ki a közösből a legnagyobbat, aki abba semmit nem adott.
() Varga B. Tamás ()

*

Nyelvi humor:

Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó?
Mindkettő marhára vigyáz a hegyen.

Mi lesz az ólomkatonából, ha átmegy rajta az úthenger?
Lemezlovas.

Miben hasonlít a láz és egy autó felrobbantása?
Mindkettő jelzés a szervezettől.

Ki a legvonzóbb férfi?
Mágnes Miska.

Mi történik, ha a Mikulás karambolozik?
Szánja bánja.

Melyik a legnyugodtabb harci kutya?
A bambull.

Mi a skizofrén kedvenc filmje?
Én-ek az esőben.

Hogy hívják István király parton kísértő szellemét?
Party Vajkrém.

Hogy nevezik azt, amikor valakiért tűzbe teszed a kezed?
Értesülés.

Mi lesz a sárkányból, ha elrontja a gyomrát?
Tűzhányó.

Mi különbség a fizetés és az alagút között?
Az alagutat fúrjak, a fizetést faragják.
Az alagútból ki lehet jönni, a fizetésből nem.

Ki az? Kocsmában ül és se keze, se lába, se feje?
Törzsvendég.

Hogyan köszön a sebész?
Kezét csonkolom.

Hogyan köszön el a nőgyógyász ?
Majd benézek még...

Ki mondta először:" Asszony kell a házba"?
Kőmíves Kelemen.

Mit csináljon a föld nélküli paraszt?
Vessen magára!

Hogyan kezdődik a kannibál kupadöntő?
Csak kóstolgatják egymást a csapatok.

*

A KANDÚR BOSSZÚJA

Hogy miért épp Maxinak neveztem el, a Jóisten se tudja. 10 éves kisfiú voltam, s a 10 éves kisfiúknál az ilyesmit sosem tudhatja az ember. Egy biztos: már első látásra egy igen vad, ám rendkívül szép kandúr volt. 

Ki tudja, honnan jött, s ki tudja, miért épp hozzánk, ám az tény, hogy Maxi egyszer csak ott volt az udvarunkban, helyet követelve magának a családban. No, nem direkt módon ám! Igényelte ugyanis a kis kófic a megszelídítést! Ami, teszem hozzá, nem volt egy kifejezett fáklyás menet. Ha csak arra gondolok, hogyan zajlott az első simogatás… brrr…

Szalámi darabkákkal édesgettem magamhoz, közelebb, egyre közelebb. És amikor már tapintható közelségben volt, a buksijára tettem a tenyeremet. Maxi abban a pillanatban ráharapott a hüvelykujjamra. Nagymamám arra szaladt ki, hogy egyszem unokája a gazdasági udvar kiskapuja előtt állva bőg, miközben jobb keze ujjáról egy macska lóg lefelé.
Nosza, több se kellett nagyinak, marokra kapta a házfalnak támasztott seprűt, és végigvágott vele az állatka horpaszán. Így téve tönkre szó szerint egy csapásra a szelídítési procedúrámnak mind a 8 napját.

Maxi végül megszelídült. Finom modorú, illedelmes cicaként viselkedett, tilosban sose járt, láb alatt sose botladozott. De nagymamámra mindig sanda szemmel nézett. Már akkor tudtam, hogy meg fogja bosszulni azt az ütést. 

3 évig élt velünk. Fogott sok egeret, amiért megdicsértük. Fogott sok fecskét, amiért megszidtuk. Aztán… az egyik reggelen már csak kihűlt testét találtuk egy almásláda alatt. 
Romantikus lélek voltam, ezért miután eltemettem, betonból síremléket is öntöttem neki. Ne gondoljunk Taj Mahal-i léptékekre, csupán egy 10 centi magas, 30 centi széles valamire, aminek a tetején fehér kövekből kirakva ez volt olvasható: MAXI.

Nem mondanám, ha nem úgy volna, de úgy volt! Az emlékmű állításának másnapján nagymamám, kezében a macskaütő seprűvel épp a hátsó kertbe ment, amikor valamiért hátra szólt nekem. Szóltában kissé meg is fordult, s így nem nézett a lába elé. Mármint… meztelen, cipőtlen lába elé, mert igazi, vérbeli parasztasszony lévén, nyáron a lábbelit munkához sosem hordta. Így esett, hogy egyenest jobb lába nagylábujjával érkezett Maxi betonkockájához. 

Vagy egy hónapba is beletelt, amíg a lábujja meggyógyult. Persze sajnáltam őt. De tudtam, hogy magának kereste a bajt. Hiszen egy kandúr sosem felejt!
() Varga B. Tamás ()

*

A ZSIDÓ BALESETE A GÓJJAL

Politikailag inkorrekt tanmese versben

Egy zsidó és egy gój egy repülőn utazott,
és jegyet mindkettő egymás mellé kapott.
Egy jó könyve volt a kereszténynek,
gondolta, kiolvassa mire hazaérnek.
Ám a zsidónak az volt a terve,
az utazás alatt kicsit beszélgetne.
Mondta is a gójnak: – Beszélgessünk kicsit!
Ha beszélgetünk, az idő jobban telik!
Az udvarias gój most már mit tehetett?
A beszélgetésbe szépen bele is egyezett.
– Miről beszélgessünk? – kérdezte a zsidót,
aki pökhendien erre így válaszolt:
– Az atombombáról beszélgessünk, kérem!
Ha semmit nem tud róla, az se nagy szégyen!
A gójt a könyve pedig jobban érdekelte,
így a beszélgetést másfelé terelte:
– Kérem, mielőtt elkezdünk beszélni,
lenne egy kérdésem, ha megengedi!
– Kérdezzen nyugodtan! – felelte a zsidó,
de hangjában volt valami nyugtalanító.
Mert a gój a zsidót nagyon meglepte,
mikor a kérdését neki feltette:
– Ha ugyanazt a füvet eszi kecske, tehén és ló,
a trágyájuk akkor miért nem hasonló?
Míg a kecskének sok kis bogyó a végterméke,
addig a tehénnek nagy lepény az ürüléke.
A ló pedig hatalmas darabokat sz@rik,
miközben ő is ugyanolyan füvet eszik.
Míg a gój a zsidó feleletét várja,
a zsidó a karjait ostobán széttárja.
– Nem tudom a választ! – mondja a zsidó.
– Ez a kérdés nehezen megválaszolható!
A gój olvashat, nem lesz már más dolga,
mert a zsidónak a következőt mondja:
– Ha ön, kérem, nem ért a sz@rhoz sem,
Miért akar atombombáról beszélgetni velem?

*

Ez egy névnapi dalköszöntő .

Társaskörön szokták énekelni az ünnepeltnek.

Sok számos esztendőket vígan megérhess!
Napjaidat számlálni, ne légyen terhes!
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa!

Tenéked minden öröm holtig adassék!
Amellé meg semmi bú ne barátkozzék!
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt!

Míglen az Egek várát nyilván szemlélhesd,
Ott aztán ez életed jobbra cserélhesd,
Az Úr a boldog életből részt adjon,
A szentek serge közükbe fogadjon, fogadjon!

*

A NAGYMÉLTÓSÁGÚ ÚR AJÁNDÉKA

Egy, csak egy gyermeknyi híja volt, hogy Horthy Miklós a dédnagyapámnak a komája legyen. Kevesen tudják ugyanis, hogy annak idején minden család tizedik gyermekének Horthy Miklós lett a keresztapja. Igaz, névleges keresztszülőség volt ez, amellyel nem járt más, mint egy gratulációs levél, és némi pénzmag, de Horthyék így tisztelték meg azokat a családokat, akik a Csonka Honban vállalják a többszörös gyermekáldásnak a sok örömmel járó nehézségeit is. 
Sajnos dédnagyapámnak „csak” 9 gyermeke született, így erről ők lemaradtak (azért a legfiatalabbat a Főméltóságú asszony tiszteletére Magdolnának nevezték el.) A kilencből három idejekorán elhalálozott, de a megmaradók, Gizi, Béla, Pista, Ilonka, Jancsi és Magdi szépen cseperedtek. 

Közülük is Jancsi különleges kézügyességgel volt megáldva. Úgy tudott faragni, hogy annak bizony messze földről csudájára jártak. Sehol nem tanulta, egyszerűen csak tudta, mi lakozik a fában. Aztán – Michelangelo tanításához hűen – lefaragta róla a felesleget.

Történt egyszer, hogy Jancsi megfaragta Mátyás király mellszobrát, s az annyira jól sikerült, hogy az iskola igazgatója azon nyomban elküldte Horthy Miklós kormányzónak, egy levél kíséretében. Nem telt bele két hét, és már jött is a köszönőlevél, és mellé… 
Nos, hogy mellé még mi járt, azt nem tudni. De így lett Jancsi gazdagabb egy levéllel, az igazgató úr pedig, egy prémes gallérú télikabáttal. 

Jancsi soha többé nem faragott. Ám egy életre megtanulta, hogy a hatalmasok kegyének hullámai gyakran törnek meg a haszonlesők féltékenység-szikláin. Ki tudja, tán még ma is így van ez…
Varga B. Tamás

*

„Én sose figyeltem oda eléggé,

aztán mire észbe kaptam, már odaígértem magam bagóért.

El is terjedt rólam, hogy a Tamás egy üveg borért eljön.

Mikor évek múlva ezeket visszahallom, akkor bepöccenek,

mert én nem borért éneklek, hanem azért, mert énekelni akarok.

Franc essen ebbe a rohadt, anyagias világba,

mert ez is csak egy ilyen világban jut az ember eszébe.

Elszoktunk a táltosainktól,

nincs már garabonciásunk, nincs szent emberünk, erkölcsünk,

csak azt nézzük, ki mennyit kap.

Nagyképű mondat, tudom,

de talán azoknak vagyok távoli rokona,

akik még jó hírrel, tisztességgel járták a világot.

Hülye vagy, Tamás, mondták, hogy nem kéred meg az áradat.

Mi az én áram? A dalnak nincs ára.

Az énekest az ég madarainak kellene etetni,

ők kellene, hogy tartsák,

de ha ez nem tud megtörténni, akkor az emberek adjanak neki.

Annyit, amennyi jó neki.

És aki még ezt is megcsócsálja vagy szájára veszi,

az alantas ember, ennek az új világnak a semmirevaló embere.”

(Cseh Tamás)

*

Hátha van olyan, aki még nem olvasta.

A repülőn a légikisasszony megkérdi a harmadosztályon utazó utast:
- Uram, kér vacsorát?
- Miből lehet választani?
- Igen vagy nem!
--------------------------------
Ember a TV szerelőnek:
- Ültem a fotelban, néztem a TV-t miközben egy 100-as szöggel
piszkáltam a fülem.
Egyszer csak elment a hang!
----------------------------------
Egy ember betelefonál a rendőrségre:
- Halló rendőrség? - Kérem, jöjjenek azonnal a Rezeda utca 8-ba, mert betörő
van a lakásban!
- Hogy hívják?
- Nem kérdeztem tőle.
-------------------------------------
Két rendőr szolgálatban járja az utcákat, amikor meglátnak egy piros
lámpás házat.
Azt mondja az egyik:
- Te, ez egy baromi jó hely. Képzeld, lehet kajálni, piálni, szeretkezni és a
végén kifelé menet még egy ötezrest is a zsebedbe dugnak.
- Na ne mond! Honnan tudod?
- Az asszony mesélte.
------------------
- Nem vagyok teljesen biztos - mondja az orvos a betegnek - csak
feltételezem panaszainak az okát. Valószínűleg az alkohol a hibás.
A páciens megértően elvigyorodik.
- Semmi baj, dokikám. Ez velem is előfordul. Majd eljövök újra, ha józan lesz.

---------------------------------------------
Nagydarab kamionos betér a fogadóba. Látja,hogy egy vézna ürge ül a
sarokban, előtte egy pohár sör. Odamegy,felkapja a poharat, és
kiissza. Az ürge sírva fakad. A kamionos megsajnálja:
- Ugyan már csak vicceltem, kérek helyette másikat. Miért sír?
- Már hogyne sírnék, amikor ma semmi nem jön össze. Reggel nem
csörgött az órám, elaludtam, ezért elkéstem a munkahelyről. A főnököm
észrevette, abban a pillanatban kirúgott. Indulnék haza, nincs meg az
autóm, ellopták. Hazamentem taxival, hát a legjobb barátomat az ágyban
találom a feleségemmel. Erre lejövök ide a csehóba, kérek egy sört,
belerakok egy csomó arzént. Erre maga jön és kiissza..
------------------------------------------------
Egy idős úrnak éveken át komoly hallási nehézségei voltak. Végül
orvoshoz fordult, és az ellátta őt egy hallókészülékkel, amelynek
segítségével ismét 100%-osan hallott. Egy hónap múlva az úr visszament
az orvoshoz, aki megvizsgálta és így szólt:
- Tökéletes a hallása. A családja boldog lehet, hogy maga megint hall.
- Oh, még nem mondtam meg nekik. Csak üldögélek és figyelem, mit beszélnek.
Már háromszor változtattam meg a végrendeletemet...
---------------------------------------------------
Rámenős utcai virágárus csalogatja a vevőt:
- Uram vegyen egy szép rózsacsokrot, lepje meg vele a feleségét!
- Kösz, de nincs feleségem.
- Akkor vegyen a barátnőjének!
- Barátnőm sincs!
- Akkor vegyen egy csokrot magának és ünnepelje meg, hogy milyen szerencsés.

*

Schütz Antal vallja

(Életem. Emlékezések. Bp. 1942. Szent István Társulat, 155-156. old.), hogy Szegeden igen sokan, sokszor 20-an, 25-en voltak zsidó osztálytársai, majd így folytatja:

„Már akkor láttam, hogy nagy okosságuk vagy tehetségességük híre nem födi a valóságot. Az osztály leggyöngébbjei éppen közülük kerültek ki. Köztük olyanok is, hogy az egyik éppen nem rosszindulatú tanár gyakorlataikra nem négyest írt [akkor ez volt az elégtelen – Ifj. T. L.], hanem nyolcast, mert csak az fejezte ki értéküket. A kikiáltott jó tanulókat sem találtam annyira jóknak. Hanem egyrészt koraérettségük, másrészt bátorságuk a felületes szemlélet számára a nagyobb tudás látszatát keltheti. Később, mint tanár is vettem észre, hogy ha a tanár az egész osztálynak tesz föl kérdést, a zsidók jobbára jelentkeznek, de ritkán tudják a helyes feleletet, a többiek alig jelentkeztek, de ha megpiszkálták, többnyire tudták. Később azt is vettem észre, hogy tehetségük általában a pillanatnyi konjunktúra és gyakorlat követelményeinek gyors fölfogása. A holnap és az azután már nem az ő területük.”

*

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Az emberiség barátja

Kosztolányi írásait szívesen olvasom. Nemrég került ez a novella újra a kezembe. Azt hiszem, még mindig aktuális a mondanivalója.

Van egy ismerősöm, ki az emberiséget szereti. Én szeretem a fiamat, enyéimet, egy-két barátomat is, aztán a zöld tintát is szeretem, mellyel ifjúkorom óta írok, olykor a borjúlábat is, ecetes tormával, a világos szivarakat is, de ismerősöm egyes-egyedül az emberiséget szereti.

Engem ő kicsit lenéz. Csodálkozik azon, hogy a huszadik században mint nem szeretheti valaki az emberiséget. Én azt szoktam felelni, hogy még nem találkoztam vele, nem láttam sehol, nem jött el hozzám bemutatkozni. Erre rejtélyesen, de megbocsátóan mosolyog. Nem akar megsérteni, óvakodik kimondani, hogy alapjában szívtelen, önző embernek tart.

Ismerősöm reggel, mihelyt fölébred, az emberiségre gondol. Vajon hogy aludt éjjel az emberiség? Nem nyomta-e fejét a párna? Haladt-e valamit tegnap óta? Bevallom, engem ilyenkor más gondok foglalkoztatnak. Mindenekelőtt az, hogy miből fizetem ki a gázszámlát s miből veszek új télikabátot a fiamnak. Nemegyszer meg is rótt e kicsinyesség miatt.

Sokáig azt hittem, hogy ostoba, nagyképű fráter. De évek során rájöttem végzetes tévedésemre. Ő egyik legnagyobb bölcs, kit valaha láttam. Míg én elkótyavetyéltem szeretetemet az útfélen, erőmet szétosztottam azok között, kikkel együtt élek, ismerősöm, mint az emberiség csöndes barátja, dúsgazdagon nősült, roppant vagyont harácsolt, elhaladt a koldusok mellett, kiket végre nem ismert, zsíros üzleteket kötött, birtokokat vásárolt, és most kényelmesen éldegél szőnyeges lakásában. Minthogy pedig nem volt gyermeke, és szegény rokonait, kik zavarnák elmélkedésében, szigorúan és következetesen távoltartja magától, az emberiséget fogadta örökbe, a kedves kis emberiséget, tulajdon fiául. Azt mondják, értelmes gyermek. Több nyelvet beszél.

Ez a rokon kellemes. Semmi esetre sem túlságosan tolakodó. Nem kopog ajtaján, nem kér kenyeret, nem kell neki télikabát, dicsfénnyel homlokán tisztes messzeségből ragyog feléje. Senkisem léphet szobájába ezzel: "Én kérem az emberiség vagyok." Mindenki vagy Péter, vagy Pál, de nem az emberiség.

Múltkor mégis elküldtem hozzá az emberiséget, egy nyomorgó diák személyében. Szalonjába vezettette. Épp újságot olvasott, melyből fölháborodva értesült, hogy az emberiséget ismét meggyalázzák, amennyiben Dél-Amerikában fölpofoztak egy néger borbélysegédet s Ausztráliában kizártak kétszáz bányászt. Keze ökölbeszorult, mikor ezt elmesélte a diáknak, de nem titkolta el, hogy a haladás azért kézzel fogható, s mint vigasztaló jelenséget számára különösen a mozit, rádiót és repülőgépet emelte ki, melyet a múlt században még nem lehetett volna elképzelni. A diák, ki nem kapott tőle semmit, zavartan hagyta helyben, hogy ilyesmit a múlt században tényleg nem lehetett volna elképzelni.

Aztán, hogy az alkalmatlan vendég elköszönt, s az előszobában végre elsusogta gyorsan, mint az imát, hogy tegnap óta nem evett, ismerősöm jóságos szeme könnybe lábadt. Nem bírt magával. Izgatottan kituszkolta a diákot, majd ebédlőjébe rontott.

Épp ebédre terítettek. A fölháborodás hangján parancsolta meg a szobalánynak, hogy vegye el terítékét. És aznap inkább ő sem ebédelt.

Ilyen csodálatos ember az én ismerősöm, az emberiség jóbarátja.

* * *

Sajó László
Esti Kornél hátrahagyott Énekeiből

most régi újságokat olvasgatok gondos
kezek idetették kezem ügyébe
mindig újrakezdem nem érek el a ponthoz
ha mégis meg se látom nem hiszem el vége
úgy teszek mint ők mintha mi se történne
hadd higgyék halálom csak én nem veszem észre
mosolygok magamban mindenen csak én látom
mert már itt járt nyomát vizespoháron
szája elmaszatolva poharam peremén
mellém fekszik s mint tócsába úgy iszik belém
fogmosó poharakban kövül ürüléke
örültök van étvágyam megettem ebédre
a töltöttkáposztát szám ette de nem én
elette előlem mikor lesz már vége

*

egykori híreket olvasok nem emlékszem
egyikre sem mi történt itt történt valami
hiszen itt éltem valaha lehet hogy mégsem
szóközök csak a papírzizegést hallani
tettem-vettem ezt-azt semmihez se volt közöm
a hullafehér papír átüt a szóközön
reggelente megérintem magam élek-e
kérdezik hogy’ aludtam köszönöm jól köszön
a főorvos is mi kell még alszom felébredek
így nézem végig ágyból az életet a halálmozit
a lepattogzott éjjeliszekrény csendélete
időtlen idők óta nem változik
gyümölcslé pohár kistányér bontatlan kefir
markomban megíratlan összegyűrt papír

*

lázat mérnek gyógyszert adnak zajlik az élet
nem érdekel nem nézek oda egész nap
behunyt szemmel fekszem ne nézzenek hülyének
a rokonokat megnyugtatják ez még él csak
alszik a nővér szólongat aztán otthagy
jön a főorvos úr mit játssza itt a halottat?
a rokonság döbbenten áll legalább jelezd
hagyjuk itt vagy most eszed meg a tyúkhúslevest
most látom a halál is köztük van mit akarsz itt
a főorvos úr mikor üzennek neki
nem is akar jönni még mindig haragszik
rám aki a halált csak tetteti
döbbent rokonság ki se hűlt még meleg
most vihetik vissza a tyúkhúslevest

*

kint zajlik az élet azt hiszitek kómába
estem pedig érzékelek minden mozdulást ahogy
tapintatosan rám se néztek hisz már itt se vagyok
azt hiszitek most már így maradok magamra zárva
a halál vasajtaját már ott vagyok odaát
de tisztán hallom az élet földöntúli moraját
mint amikor elmegy egy metró és én mindenkit személyesen
ismerek egész életét rám se néz rezzenéstelen
arccal bámul a semmibe ahol majd észrevesz
aki most olvassa az élet könyvéből
fölnéz kiejti és a könyv mellé dől
aztán nem lesz semmi különös akkor
valahol döngve örökre becsapódik a földbe egy vasajtó
de meghalni se lehet a szüntelen zajló morajtól