ÉLETMINŐSÉG ABC ÉS EGYETEM

BÖLCS-BALGA, BOLDOG-BOLDOGTALAN

KORRAJZ ÉS ARCKÉP – IRODALOM ÉS BÖLCSELET

SZABAD IDÉZETEK TÁRA - SZÖVEGGYŰJTEMÉNYEM

5.

Juhász Gyula

Levél egy kivándorló kartársam után

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

1919.

*

Széchenyi István:

Minden nemzetnek olyan kormánya van...

Egy internetes hang azt állítja, hogy ezt nem is Széchenyi mondotta volna.. Szerintem ők csak a szokásos igaz magyarokat nemzetieskedő színben feltűntetni akaró kishitűek, de inkább rosszakarók. “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …”

Nos, e Széchenyi idézet sok mindenre választ ad országunk jelenének és közelmúltjának történéseit figyelve. Széchenyi ezt a mondatot a levéltári források alapján nyilvánosan nem mondta ki soha, legalábbis nincsen rá írott forrás, azonban Surányi Miklós író életrajzi művében(1936) az "Egyedül vagyunk"-ban a II. kötet 268. oldalon ezt írja:

Surányi Miklós 1936-os művét, az Egyedül vagyunkat. Ami ugyan életrajzi regény, de hát mégiscsak egy szépirodalmi mű.

Ennek második kötetében, a 268. oldalon az idézet is meglett. Ráadásul az alábbi teljes szövegkörnyezetben, egy Széchenyi és titkára, Tasner Antal közti vita részeként:

„Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”

Surányi regényéről Várkonyi Nándor így ír: ”Erejének javát nagy Széchenyi-regényére gyűjtötte össze, amelynek csak első része készülhetett el. Széchenyi valóban az ő kedve szerint való regényhős, minden ellentét megvan benne, amit a szenvedély, a féktelenül izgatott idegrendszer, a mohó tettvágy, a sötét önmardosás, a rajongás és a hitetlenség, a buzgó vallásosság és beteges érzékiség, zajos közéleti szereplés és titkolt, végzetes magány egy ember életében összezsúfolhat….”

Széchenyi és titkára, Tasner Antal közti vita részeként: „Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”Kép: várjuk a helyszínt..

Surányi regényéről Várkonyi Nándor így ír: ”Erejének javát nagy Széchenyi-regényére gyűjtötte össze, amelynek csak első része készülhetett el. Széchenyi valóban az ő kedve szerint való regényhős, minden ellentét megvan benne, amit a szenvedély, a féktelenül izgatott idegrendszer, a mohó tettvágy, a sötét önmardosás, a rajongás és a hitetlenség, a buzgó vallásosság és beteges érzékiség, zajos közéleti szereplés és titkolt, végzetes magány egy ember életében összezsúfolhat….”

Egyébként internetes források szerint igazság szerint nem is eredeti Széchenyi idézetről van szó, hanem az idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata, melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott. Én ezt a véleményt  fenntartásokkal kezelem, mert lehet, hogy ez csupán egy Széchenyit degradálni próbáló kritika, továbbá azért is, mert még ha Széchenyi az alapgondolatot műveltsége folytán fel is használta volnba, a Legnagyobb Magyar azt nagyon helyesen továbbfejlesztette és azt a magyar viszonyokra adaptálta.

Államférfiak pedig sajnos ma már nincsenek, csak EU és IMF kollaboránsok..

*

KOSSUTH ÚJRA HÍ

by Szabó Dezső (Jegyzetek)

Mivel ez a Füzet havonta csak egyszer és akkor is csak megszabott terjedelemben jelenik meg: megbízást adtam a Magyar Hírlap c. zsidó hírlapnak, hogy bizonyos adatokat ő közöljön bőven megjelenő hasábjain, hogy nekem csak a végső következmény levonása maradjon. A lap, tekintve, hogy ezzel kevesebb tér jut vezércikkíróinak: örömmel engedett felhívásomnak. Május 7- iki számában új adatokat közöl Kossuth Lajos emlékirataiból.

Idézi segédlapom Kossuthtól:  - Magyarországon soha más irányt nem lehet józan ésszel elképzelni, mint azt a nemzeti irányt, amely a vallásszabadságon, a fajok, osztályok, egyszóval minden különbségre való tekintet nélkül minden magyar honpolgár teljes jogi, társadalmi és gazdasági egyenlőségén alapszik.

Íme: Kossuth Lajosnak még öreg korában is volt annyi ereje, hogy kivegye a számból a szót. Csak most tudtam meg, hogy engem Kossuth szavai küldöttek el az új magyar honfoglalás hirdetésére. Igen: 1867 óta a mai napig hatalmi önzés, lelkiismeretlenség és más tényezők elnyomták a politikai józan ész szavát és nemzeti politika helyett faji politikát engedtek úrrá lenni az országban: zsidó és német faji politikát. A történelmi alkotás egészsége: az egyenlőség megszűnt s az országalkotó magyar faj elvesztette gazdasági és társadalmi egyenlőségét e két fajjal szemben és így tényben, ha nem is elvben, elvesztette jogi egyenlőségét is. És mivel az egyes pályákon a kiválasztás a megüresedő helyekre e két faj kezében van: elvesztette jövő lehetőségének egyenlőségét is. Az általam hirdetett új magyar honfoglalás célja éppen az, hogy visszaállítsuk ezt az elvesztett, ellopott egyenlőséget s a magyarság oly arányban legyen földjének, termésének, az ország politikai, gazdasági és társadalmi hatalmának a részese, mely számát és történelmi munkáját megilleti és megsemmisíti a kizsákmányoló fajok hódító faji politikáját.

Tovább idézi segédlapom Kossuth Lajostól:

- A fajvédelmi elmélet: Magyarországban a középkor visszatérése lenne. De mi az tulajdonképpen, amit a fajvédelem nálunk hirdethetne, kihasználva a rettenetes rombolást, az emberi idegenek elernyedését, az emberek nagy kétségbeesését és gazdasági jólétének összeroskadását? Mi az, amit ma hirdethetne? Nem egyéb, mint a középkor politikája, nem egyéb, mint az ököljognak az uralma, hogy minden ember annyit ér, amennyi fegyveres hatalma van.

Vajon: mikor a Magyar Hírlap egyik következő számában szerelmes vezércikket írt Léon Blumról, ömlengve, hogy ez a szétrágó zsidó mindig mennyire csak Franciaország hasznát nézte: nem a faji politika állatian vak vérszerelme tört ki belőle.Ha a magyarság a legszerényebb lépést teszi egy józan nemzeti politika felé, mely gazdasági téren, a sajtóban és a szabad pályákon megszüntetné a faji politika dúlásait és visszaállítaná az egyenlőséget: a zsidóság nem az egész világ zsidóságának világhatalmi gazdasági helyzetével fenyegeti meg az emberi felszabadítás szent akaratát? Hát nem a leggyalázatosabb ököljog legbitangabb gyakorlása ez?! Ez már nem is középkor, hanem a véres- szemű, vak öklű Bosszúálló embertelen, könyörtelen ókora!Nem is arany, hanem platina, sőt: rádiumbetűk. Döbbenetes jóslások, melyek ma teljesre váltak. Íme: a két faji politika a mai ököljog középkori viszonyaiban teljesedtek meg. Ma igazán: minden ember annyit ér, amennyi fegyveres hatalma van. Természetes: a fegyver alatt a mai modern életharcban nem közvetlen gépfegyvert, flóber- puskát, browningot vagy csúzlit kell érteni, hanem: pénzt, hatalmi állást, sajtót, nemzetközi összeköttetést, gazdasági fölényt és igen gyakran: minél ravaszabbul működő immoralitási képességeket.

Nincs miért tovább folytatnom, míg segédlapom újabb adatokat nem bocsát rendelkezésemre. Remélem a lap legalább annyit elér szorgalmával, hogy fajtestvérei megszűnnek a faji sajtó bozótjaiban a középkori ököljogot gyakorolni a Nemzeti Színház magyar igazgatójával szemben. De azok, akik hiszik a hitemet, láthatják, hogy mikor megindítottam az új magyar honfoglalás nagy emberi forradalmát: legelső, leglelkesebb katonámnak a nagy halott: Kossuth Lajos csapott föl

*

A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A szív kitépetett termő földéből, de gyökerei bennszakadtak. Nappal gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák, és azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny. Nincs betegség a miénkhez hasonló. Nem gyógyulunk.

Jókai Mór

*

‎"Valószínű, hogy nem azok vagyunk,

aminek gondoljuk, képzeljük magunkat!

De az biztos, hogy azok vagyunk,

amit gondolunk, képzelgünk!" 

(Gyökössy Endre)

*

„...a falusi zsidók

többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák,

hogy azokat a nép között megszenvedni,

vagy még azokkal bort és húst áru itatni csupa veszedelem;

mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra,

s lehet félni, hogy így azok naprúl-napra

szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal,

azokat még oly rablásra is vezetik,

milyenről azok gondolkodni sem tudtak volna..."

(„A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairúl")

Berzsenyi Dániel (1776-1836) Költő.

*

J

PROFI SZAKÍTÓS LEVÉL

Kedves férjem!
Azért írom Neked ezt a levelet,

hogy elmondjam, végleg elhagylak.
Hét éven keresztül jó feleséged voltam,

és semmit nem kaptam érte.
Az utóbbi két hét pedig maga volt a pokol.
A főnököd felhívott, hogy felmondtál,

és ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Múlt héten, amikor hazajöttél, észre sem vetted, hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet, a kedvenc ételedet főztem, és este egy vadonat új hálóing volt rajtam. Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál, aztán miután megnézted a meccset, egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad, hogy szeretsz-e még, nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem, vagy nem szeretsz már, bármi is a helyzet, én elmegyek..

Ui.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd.

A BÁTYÁD és Én Nyugat- Virginiába költöztünk, együtt. További remek életet!

Az ex-feleséged. mamba

----

Kedves ex-feleségem!
Semmi nem tette jobbá a napomat, mint az, hogy megkaptam a leveledet.
Valóban hét éve házasodtunk össze, jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától.

Sokat nézek sportot, hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet. Nagy baj, de ez van. Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad, de az első dolog, ami az eszembe jutott, az volt, hogy "Úgy nézel ki, mint egy férfi!". Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit, ha nem tudok valami szépet mondani.
Amikor megfőzted a kedvenc ételemet valószínűleg összekevertél a BÁTYÁMMAL, mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni, mikor megláttam rajtad az új hálóingedet, hiszen még rajta volt az ára.
Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen, hogy a bátyám reggel 50 dollárt kért tőlem kölcsön,

a hálóinged pedig 49,99-be került..
Mindezek után még mindig szerettelek,

és úgy éreztem, meg tudjuk oldani.

Tehát amikor észrevettem, hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, felmondtam a munka- helyemen,

s vettem magunknak két jegyet Jamaikába.

De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott.
Tudom, mindennek oka van. Remélem, olyan életet élsz, amilyet mindig is akartál. Az ügyvédem azt mondta, hogy az alapján a levél alapján, amit írtál nekem, egy fillért sem fogsz tőlem kapni.
Tehát csak óvatosan.

Ui.: Nem emlékszem, hogy mondtam volna valaha,

de Carl, a bátyám Carlaként született.

Remélem nem baj!

Pokolian gazdag és szabad férjed. 
Norty

*

Tóth Tihamér püspök

a halálbüntetés kérdéséről: 

"Mint tudjuk, vannak az emberi gonoszságnak oly szörnyű megnyilvánulásai, amelyeket az állami törvényes hatalom halállal szokott büntetni. És a katolikus erkölcstan nem vonja kétségbe az államnak halálbüntetési jogát.

a) Dehát van-e joga az államnak hozzányúlni az emberi élethez? A halálbüntetés nem ütközik-e az V. parancs tilalmába? A külső látszatra valóban beleütközik. De csak külső látszatra..«Ne ölj!» – hangzik az Isten parancsa, így valóban beleütköznék. De ha más szavakkal fejezzük ki ugyanezt az igazságot: «Ne gyilkolj!», vagyis «ártatlan életet ki ne olts!», mindjárt észrevehetővé válik a parancs tulajdonképpeni lényege. És ez a lényeg nem zárja ki az államhatalom által hozott halálítélet jogosságát.

Mondhatná valaki, hogy az V. parancsnak ilyetén értek mezese erőszakolt. De hogy nem az, világosan kitűnik magából a Szentírásból. Mert ugyanaz az Isten, aki Mózesnek kiadta az V. parancsot: «Ne ölj!», ugyanaz felsorol oly bűnöket is (pl. 2Mózes 21,12.), amelyekért halálbüntetés jár. Tehát az Ószövetségben a törvényes állami hatalomnak maga az élet és halál Ura adta meg a halálbüntetés jogát. És hogy a kereszténység nem vette el ezt a jogot, kitűnik Szent Pál apostol figyelmeztetéséből: «Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót és dicséretet nyersz tőle, mert ő az Istennek a szolgája a javadra. De ha a rosszat cselekszed, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis az Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik». (Róm. 13,3. s köv.)

Hangsúlyozzuk, hogy a halálbüntetés az állam kezében csak a végső eszköz lehet; de mégis csak olyan eszköz, amelyet szükség esetén szabad igénybe vennie. Ha válás mely tagom vérmérgezést kap, igyekszem előbb minden lehető módon gyógyítani; de ha nem sikerül, bizony nem marad más hátra, mint levágatni. Már pedig, ha az életet veszélyeztető beteg testrészt szabad levágatni, hogy megmentsük az egésznek az életét, akkor a társadalomból szabad kimetszeni azt a tagot;amelyik a többnek életét veszélyezteti. (S. Thom. 2.2 q. 64. a. 2.)

b) A keresztény felfogásnak mindeneseire inkább megfelelne az emberi élet oly sérthetetlensége, hogy soha, semmi körülmények közt senkinek életét ki ne oltsuk. Ezért, ha bizonyos végső esetben a keresztény erkölcstan megengedi pl. a háborút is – mint a jövő vasárnapi beszédben erre kitérek,– ideálja mégis ez: úgy nevelni a nemzeteket, hogy háborúra soha ne kerüljön sor. Épp így bizonyos végső esetekben
elismerjük az államhatalom kivégzési jogát, de megint ideálunk: úgy nevelni az egyeseket, hogy erre soha ne kerüljön sor.

Szent vallásunk érzi, hogy itt a társadalom végső önvédelmi fegyveréről van szó. Ezt sajátságosán kifejezésre is juttatja azzal, hogy a papságra alkalmatlannak (irregularis) jelenti ki azt a bírót, aki halálbüntetést hozott s aki az ítéletet végrehajtotta. (C. I. C. 984. can. 6. és 7. n.) Szent vallásunk mindenesetre jobban szeretné, ha ki lehetne jönni halálbüntetés nélkül is. De nem lehet! Kell halálbüntetésnek lenni azok számára, akik a mások ártatlan életét megfontolt tervszerűséggel ki tudják oltani.

Amelyik ország eltörölte a halálbüntetést, ott felszökött a gyilkosságok száma. Azoknak a jogbölcselőknek tehát, akik tiszteletreméltó meggyőződéssel érvelnek a halálbüntetés ellen, csak azt felelhetjük, amit a franciák feleltek hasonló törekvésekre: «Törüljük el a kivégzéseket? Helyes! De kezdjék el ezt előbb a gyilkos urak!»

Igen: ha nem lesz többé gyilkos, nem lesz állami hóhér sem.

c) De ha még azon is lehet gondolkozni és vitatkozni, Vajon egy cégéres gonosztevőt szabad-e az állami hatalomnak kivégeztetnie, hát akkor igazán nem lehet kétséges, hogy ártatlan lélekhez nyúlni soha semmi áron nem szabad! És most talán – az első pillanatban – még nem is tudjátok, mire gondolok itten. Pedig egy egész modern, divatos törekvésre akarok rávilágítani.

Az V. parancs a testi élet megbecsülését követeli. «Testi kultúra!» «Testi élet igénylése!» – halljuk ma a divatos jelszavakat. Hiszen – helyes értelemben véve – a kereszténység programpontjai ezek. Mikor ezeket a jelszavakat még senki sem ismerte, a katolikus Egyház már akkor tömegét állította fel az aggok menhelyének, a gyógyíthatatlan betegek, nyomorgók házainak.

Sőt tovább megyünk és mondjuk: Testi élet? Igen, mi is megbecsüljük! Annyira megbecsüljük, hogy még a béna, a nyomorék, a gyógyíthatatlan beteg testnek is tudjuk értékét és még a végsőket pislákoló életet sem engedjük kioltani. Most már látjátok, mire gondolok itt, Testvéreim. Egy külföldön világba dobott új törekvésre, amelyen egyesek – mint minden újdonságon – azonnal kapnak." (Tóth Tihamér: A tízparancsolat)

*

'Magyar' huszárok

magyar nótaszóval vonulnak Franciaországban!

És pedig nem valami szedett-vedett alakulat, hanem a francia hadsereg hagyományápoló díszezrede, mely állami ünnepségeken, egyéb ünnepélyes alkalmakkor felvonul. Hogyan került oly messze Magyarországról a nótázó magyar huszár, és miért tartják a franciák olyan nagy becsben ezen örökségüket? Röviden néhány mondatban: a 18. sz.-ban sem volt párja a magyar huszárnak. Nemcsak utánozhatatlan harci tudását csodálta az egész világ, de fegyelmezettsége, nemes tartása, díszes viselete is különleges volt. Hiába öltöztették-cicomázták, ekszerszírozták lovasságukat cárok, királyok, császárok, mert sehogy sem sikerült különb katonát faragniuk belőlük, a magyar huszárnál! Drágábbnál-drágább anyagokból, készíthették díszesebbnél-díszesebb ruhát, lószerszámot, fegyverzetet, ha a magyar huszár megjelent, 'felsültek'. De nemcsak a csatatéren arattak fényes győzelmeket, hanem bárhol megjelentek, mindenütt csodálat-tisztelet övezte őket. Minden rendű-rangú nő odavolt a huszárokért! Báli mulatságokon, kocsmai mulatozásokon abszolút uralták a társaságot, senki nem vehette fel a versenyt nemes tartásban, jómodorban, táncban, dalolásban. A titok nyitja a DALOLÁSBAN van elrejtve. Hiába volt díszesebb, drágább holmija pl. cár testőrének, mikor a magyar huszár lóra kapott, dalra gyújtott, a muszka egyből felcicomázott bohócnak tűnt. A Rákóczi szabadságharc bukása után az üldözött kurucok szétszéledtek a nagyvilágban. Bercsényi László Ignác, a Nagyságos Fejedelem testőrszázadosa, a francia udvarnak ajánlotta fel szolgálatait. A franciák nagyon örültek ezen égből pottyant ajándéknak, és a századost megbízták egy huszárezred felállításával. Teljhatalommal ruházták fel, minden szükséges eszközt rendelkezésére bocsájtottak. Megkezdődött hát a verbuválás, de volt egy gond: a kapitány és huszárjai egy mukkot sem tudtak franciául, a kiválasztott francia huszárjelölteknek pedig magyar nyelv tűnt marsbélinek. Az idő sürgetett, nem lehetett időt szánni nyelvtanulásra, ezért a kapitány magyar vezényszavakkal fogott neki a munkának. A vezényszavkat a magyar huszárok értették, teljesítették, a franciák pedig utánozták. A néhány vezényszót a franciák pár nap alatt megtanulták. Nem sok idő mulva a sereg elsajátította a huszár-mesterfogásokat. A francia tábornokok, a király elégedettek voltak, az ezred tudásával. Ekkor Bercsényi kapitány váratlan követeléssel állt elő. Értetlenül néztek egymásra a franciák, hisz úgy tünt, hogy semmi sem hiányzik a hadba induláshoz. De bizony hiányzik, mondta a kapitány, mégpedig a legfontosabb dolog! Nótaszó nélkül egy tapotat sem mehet magyar huszár sehova! Ez igazán nagy gondot jelentett, mert a franciáknál valószínüleg nem volt hagyománya a nótázásnak, ezért nem volt más választás, minthogy a francia legénység minél hamarabb eltanulja a magyarok nótáit. Mivel itt is áthághatatlan nyelvi akadályok merültek fel, a francia legényeknek meg kellett tanulniuk a magyar nótákat. A mai napig sem fordították franciára a nóták szövegét, így magyarul nem tudó francia fiúk vonulnak magyar énekszóval, anélkül, hogy egy árva szót is értenének! Bizonyosan annak elismeréséül teszik ezt a mai napig, hogy az ezred nem hozott szégyent soha a francia lobogóra, a mai napig követendő példának tekintenek rájuk, és a vitéz századosra, aki megkapta a legmagasabb kitüntetést, a tábornoki rangot! Huszárjaink, honvédeink máshol is jeleskedtek. Nagyon kevesen tudják, hogy pl. Románia első hadseregét is magyar bújdosó katonák, katonatisztek alakították meg hasonló módon. De erről a románok hallgatnak, pedig ezeknek a tényeknek a köztudatba való elterjesztése nagyban segíthetne a két nép közeledésében!"

*

J

Paraszt bácsi feljön Pestre,

és be akar menni a kaszinóba játszani,

de nem engedik, mert nincsen nyakkendője.

Ekkor odalép hozzá egy jól öltözött figura és így szól:

- Játszani akar? Jöjjön inkább velem, nálunk sokkal többet nyerhet!
A paraszt bácsi rááll a dologra.

Bemennek egy pincébe, ahol már bent ül öt hamiskártyás.
- No, öreg! Mit játszunk? Pókert?
- Hát, azt én nem ismerem!
- Talán kanasztát?
- Hát, én olyat se tudok!
- Akkor valami vidékit? Talán snapszert?
- Én sajnos aztatat se ismerem!
- Akkor mit tud játszani?
- Pimpőkét!
A hamiskártyások ugyan nem ismerik a játékot, de a kártya az kártya, hát ráállnak. A paraszt bácsi kioszt mindenkinek egy-egy lapot, megteszik a téteket, majd felfordítja a lapját és bemondja: "pimpőke!". Majd bezsebeli a nyereményt. Így megy ez még jó néhány körön át, mikor az egyik hamiskártyás kitalálta, hogy most majd ő mondja be, hogy pimpőke és visszanyerik a pénzüket. Le is adja a drótot a többieknek, hogy triplázzák meg a téteket. Még a paraszt bácsi előtt gyorsan felcsapja a lapját, bemondja a pimpőkét, ám mikor a tétekhez nyúlna, a paraszt bácsi megfogja a kezét:
- Nono, fiam!
Felfordítja a lapját és közli:
- Royal pimpőke!

*

Elengedni

nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, 
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, 
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, 
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, 
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni; 
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, 
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, 
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, 
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat, 
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti: 
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

*

Az élet nagy igazságai

egy Sevillai felirat nyomán:

A szegény dolgozik 
A gazdag kizsákmányolja 
A katona megvédi mindkettőjüket 
Az adófizető fizet mind hármójukért 
A munkakerülő pihen mind a négyük helyett 
A részeges iszik mind az öt helyett 
A bankár átveri mind a hatot 
Az ügyvéd becsapja mind a hetet 
Az orvos megöli mind a nyolcat 
A sírásó mind a kilencet betakarja földdel 
A politikus pedig mind a tíznek a nyakán élősködik...

*

Akkor beteg leszel ha

„Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel.”

Feldmár András

*

Vallásos iskolákat!

„Az emberek Isten után kívánkoznak”, mondotta Homérosz. És szent Ágoston ugyanezt az igazságot így fejezte ki: „Nyughatatlan a mi lelkünk, míg csak benned nem nyugszik meg, Isten!”. Az ember mindig tudatában volt felsőbb eredetének és felsőbb rendeltetésének; tudatában annak, hogy Istentől van és Istenért van e földön. Évezredes története az ősszülők vétkezése óta, melynek emléke kitörülhetetlenül él minden nép lelkében, egyetlen szóban fejezhető ki s ez a szó: istenkeresés. Még nem akadtak oly műveletlen népre, melynek nem volt volna vallása. Ezt a húrt, a vallásosság húrját maga a Teremtő feszítette ki az emberi lélekben. Azért is zeng-bong minden emberben, bár mindenkiben másképpen, hiszen lant sincs kettő sem mindenben egyenlő. Ez a húr elszakítható, de nem téphető ki teljesen. Az ember elhanyagolhatja, sőt egészen abba is hagyhatja pengetését; de a húr ott marad lelkében s előbb-utóbb eljő az idő, mikor az az ember fájdalmasan nélkülözvén zengését, újból felhangolja, hogy reszkető kézzel a megtérés bánatos melódiáit játssza el rajta.

Szent Ágoston szerint a vallás religio neve a religare: összeköt, hozzácsatol igéből származik, mert a vallás az, mely az embert Istenhez köti, vele egyesíti. Ez összekötő kapocs nélkül olyan, mint az anyatömegtől elvált meteor: alábukik, lezuhan a magasból, ahová őt a Teremtő keze helyezte és sokszor rémes pusztítást, rombolást okoz esésével. A vallástalan ember kiesik a kegyelem köréből, melybe őt Isten szánta s esésének útját szintén romok jelzik. Olyan ő, mint az a szőrös vörösember, mely a kommün szomorú napjaiban tűnt fel az utcák falain, amint nehéz pöröllyel darabokra zúzza országunk ezeréves címerét. A vallástalan ember is pöröllyel dolgozik oltár és trón ellen, mert ezekben látja Istentől való függetlenítésének legnagyobb akadályait. A gonosztevők nem a vallásos emberekből kerülnek ki. A közerkölcsök mindig egyenes arányban vannak a vallásossággal. Voltairenek nem volt sok olyan vakbuzgó híve, mint II. Frigyes porosz király. De mikor látta, hogy országában hitetlen barátjának vetése mily rossz gyümölcsöket terem, mikor tapasztalta, hogy a vallásosság csökkenésével egyre gyarapodnak a gonosztettek, keserűen panaszkodva mondá: „Szívesen odaadnám egyik legdicsőbb diadalmamat, ha ennek fejében vissza tudnám varázsolni országomba a vallásosság szeretetét.”. És vallásügyi miniszteréhez fordulva komolyan így szólt: „Tegyen róla, hogy a vallás ismét visszatérjen az országba!”. A francia forradalom vérengző hiénája, Robespierre is ugyanerre a meggyőződésre jutott még a forradalom véres napjaiban. Látva a vallás szent kötelékeiből felszabadult ember rémes garázdálkodását; 1794-ben ugyanazon konvent által, mely detronizálta az Istent, kimondotta, hogy igenis van Isten! S hozzátevé: Ha nem volna, ki kellene találni! Csak vallásos ember egész ember. Csak vallásos ember méltó az ember névre. Vallás nélkül ragadozó állat, vérengző dúvad lesz belőle. Tudta ezt a vallásirtó Voltaire is. Mikor egy ízben vendégül látá elvbarátait s ezek szabadjára eresztették nyelvüket, így szólt hozzájuk: „Várjatok, míg szolgáim kimennek, addig ne beszéljetek ilyeneket, mert különben még ez éjjel meggyilkolnak engem!”.

A vallás tehát nem puszta „egyházi ügy”, az az államnak is egyik alapköve, egyik legerősebb támpillére. Azért vallásosságra nevelni nem pusztán az egyháznak hivatása, hanem az államnak is egyik legfőbb érdeke. Vallásos alattvalók könnyen kormányozhatók, nem lázadoznak s nem dolgoznak ekrazitbombákkal. A vallásos ember Krisztus parancsa szerint megadja a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Tudatában van Istentől való függésének és annak, hogy egyszer szigorú számadást kell adnia egész életéről. Épp azért dolgozik is és iparkodik az élet Urától nyert testi és lelki erőket, képességeket lehetőleg jól kamatoztatni. A művelődéstörténet tanúskodik róla, hogy minden haladás és művelődés zászlóvivői mind hívő, vallásos emberek voltak. Dr. Dennert természettudós „Die Religion der Naturforscher” című művében 300 nagynevű természettudós vallásosságát tette vizsgálat tárgyává a legrégibb időktől a mi napjainkig s a következő eredményre jutott: 38-ról nem tudott biztos véleményt alkotni, 242-őt istenhívő, vallásos embernek talált és csak 20 volt hit és vallás dolgában közömbös vagy egészen hitetlen. Százalékban kifejezve vizsgálódásainak eredménye ez: 2 % hitetlen, 6 % közömbös és 92 % hívő! A nagy Gladstone még örvendetesebb tapasztalatról számol be. „Ama 40 év alatt – mondja –, mely alatt az angol kormány élén álltam, körülbelül 60 nagynevű tudóst ismertem meg s úgy találtam, hogy 55 közülük mélyen vallásos férfiú volt, bár a többi öt is hívő és vallástisztelő volt.” Ezek a tapasztalati tények egyúttal fényesen cáfolják azt az állítást, mely szerint hit és tudomány közt áthidalhatatlan ellentétek vannak. 

Amely állam tehát a kultúra zászlóvivői közé akar állani, annak nagy gondot kell fordítania polgárainak vallásos nevelésére. S ha a békés haladás útjait akarja járni, törvénykönyvének első lapjára a vallás tiszteletét kell aranybetűkkel beírnia, miként első szent királyunk tette, mondván: Törvényeinkben a szent hitnek adunk elsőséget. S ha törvényhozói komolyan szívükön viselik a jobb jövőt, nem szabad e pontban közömbösöknek lenniök, hanem mindenképpen azon kell lenniök, hogy az ifjúság, a jövő nemzedék mélyen vallásos nevelésben részesüljön. Franciaország sírhatna, ha magába véve komolyan revideálná a vallástan nélküli iskolák munkáját. A javítóintézetek alig győzik a kiskorú bűnösök befogadását! Egyik prefektus vette magának a fáradtságot és statisztikát készített e megtévedtekről arra nézve, hogy állami vagy hitközségi iskolákba jártak-e. Nos, ez a statisztika fényes elégtételt szolgáltat az egyház iskoláinak, mert úgy találta, hogy e fiatalkorú bűnösök 89 %-a az állami iskolák neveltje. Csak egyet a sok szomorú történetből. A Grenoble melletti Voiron plébánosa így szólt egyszer egy anyához: „Küldje, kérem, fiát rendesen a hitoktatásra, mert különben nem bocsáthatom őt az első szentáldozáshoz.” A „felvilágosodott” anya kellő öntudattal így felelt: „Fiamnak nincs szüksége hitoktatásra és nincs szüksége első szentáldozásra sem. A tölgyek gyönyörűen nőnek az erdőben s nincs szükségük vallásra!”. „Igaza van, asszonyom! – felelt a plébános. – A borjúk az istállóban sem érzik a vallásnak szükségességét!”. Ez 1890-ben történt. És 1910-ben, tehát 20 év múlva ezt a fiút halálra ítélték, mert meggyilkolta saját édesanyját, mikor nem akart neki pénzt adni a mulatozásra! Talán Franciaország szomorú tapasztalatai lebegnek Mussolini szemei előtt, mikor szembeszállva a páholyok haragjával, polgárjogot adott újból a vallástanításnak az iskolákban. A jövő igazolni fogja őt. Mussolini ezzel kettőről tett tanúságot: arról, hogy tisztán látó és bátor politikus, akit a páholyok által mesterségesen nevelt „közvélemény” éppúgy nem képes megtéveszteni, mint azoknak kiátkozása nem megijeszteni; másrészt igaz hazaszeretetéről is tett tanúságot, mert intézkedésével megerősítette Itália létalapjait és biztosította azt a boldogabb jövőt, mely után a győzők országaiban is epednek.

Ezt a szebb, jobb, boldogabb jövőt mi is várjuk, ott nő az a mi vallásos iskoláinkban. Mind, akik szeretjük hazánkat, kell, hogy szeressük és mint reményeink zálogát, becsüljük – vallásos iskoláinkat.

Dr. Babura László

(Forrás: Nemzetnevelés (Népnevelő). A Katholikus Tanitó-Egyesületek Országos Szövetségének hivatalos lapja. Főszerkesztők: Erdősi Károly és Öveges Kálmán. Felelős szerkesztő: Moravitz Lajos. VII. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1925. március 1. 49-50. old.)

*

J

A székely paraszt bácsi

elhatározza, hogy továbbtanul.

Elmegy hát az oskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átmennyen matematikábul.
– Ha én adok magának két nyulat, aztán még két nyulat, majd még
kettőt, akkor hány nyula lesz? – kérdi a vizsgáztató.
– Hát bizony, akkó hét! – feleli a bácsi.
– Na, ezt gondolja át még egyszer halljae! Na, ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? – kérdi újra a vizsgáztató.
– Hét! – mondja a bácsi határozottan.
– De jóember, még ezt az egyszerű számtanfeladatot sem tudja megoldani a nemjóját magának? Nem tudja, mennyi háromszor kettő?
– Háromszor kettő az hat kérem alásan! – mondja erre a bácsi.
– Akkor az előbb miért hetet mondott? 
– Az előbb nyulat teccet kérdeni, abból meg otthon es van neköm egy!

*

Senki se

„Növekvő aggodalommal láttam, hogy dacára annak a szörnyű katasztrófának, ami népünket lesújtotta, senki nem akarta látni azokat a bűnöket, amik oda vezettek. (...) Senki sem világított rá arra a tömérdek hazugságra, amivel közvéleményünket megmérgezték és melyek minden realitás iránt érzéketlenné tették az 1914 előtti közvéleményt. Senki sem mondta: »Ezen az úton többé ne járj!« – Senki sem hívta föl nemzetünket arra, hogy önmagát is nevelnie kell, valódi helyzetét kell meglátnia. Össze kell fogjon végre és igazi erkölcsi egységet formáljon ki önmagában ahelyett, hogy tovább sodortassa magát valótlan álmok útján, és ismét csupa maszlagot szívjon magába vezércikkekben és szónoklatokban, önámító bókot és csillogó frázist. Azt kellett látnunk, hogy újra távolodunk el minden önkritikától, sőt minden valóságlátástól is, és ismét süllyedünk vissza abba az ideológiába, ami a világháború előtt uralkodott minálunk. Minden bajt és hibát csakis magunkon kívül kerestünk, és szemet hunytunk saját vétkeink fölött. Azt kellett látnunk, hogy a magyar jövőt egyedül a múltnak visszaállításában keressük.” 

(gróf Bánffy Miklós, író, grafikus, színházi szakember, Magyarország Trianon utáni első külügyminisztere)

*

‎" Koestler

nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg Sartre a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá Camus barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött!
Simone de Beauvoir önéletírásából.

*

A magyar nyelv kiált segítségért.

Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közszellem ijesztő hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek. Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb nyelvtani hibák, hirdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a köznyelv másik nagy nevelője, nem marad el a versenyben, a képfeliratokat kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a hanyagságot. A könyv is megrontja a nyelvet, nem beszélve az élmény-irodalomról, amelynél szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a legelemibb mondattani vagy nyelvtani szabályokat megtartaná. A politikusok és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet ..." 

Déry Tibor, 1945

*

Részlet

Gyökössy Endre

Lázár feltámasztásának történetéről mondott igehirdetéséből. 

Emlékszem valakire, aki szüntelen belemenekült egy betegségbe. Depressziós lett volna, ha nem lehetett volna depressziós. Miért? Mert ezzel tudta féken tartani a családját. Ha lefeküdt az ágyba, akkor mindenki körülötte ugrált. Fegyverré lett a betegség. Okos orvosa volt. Bölcsen mondta, hogy ne haragudjon, maga egy kicsit képzelt beteg. Nem hitte el neki. Egyszer a templomában volt és éppen ebben a történetben szólalt meg neki az Isten. Amikor Jézus megáll Lázár sírja előtt és Lázár becsavarva, mint egy szellem megjelenik, és akkor azt mondja Jézus, oldozzátok fel kötelékeiből. Ez ütötte meg ezt a képzelt beteg, betegségbe menekülő, családját sakkban tartó asszonyt, összeroppant, mert neki szólt. A matracágyadból, az ágysírodból, ahova belemenekülsz. Egyik hétről a másikra megszűnt a megtanult depressziójából és föloldozták őt kötelékeiből, akik addig csak kínlódtak körülötte. Figyeljünk oda, mit üzen a Gazdánk! 
Volt olyan beszélgetésem, amikor valaki azt mondta, látja itt csuktam be a Bibliát. Ami sok, az sok! Négynapos halott? Hát ilyen csodákat nem! Nagyon szeretem Jézus tanításait, de ezt én nem tudom megemészteni. 
Ebben a történetben, Márta hitében van egy hallatlan feszültség, ezért olyan igaz. Ebben belső birkózás van. Egy szemrehányással kezdődik, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Miért késtél? Tudjuk, hogy két napig vártál? Tudtad, hogy meghal, miért nem siettél? Ismerjük? Ha az orvos időben jött volna! Ha a mentő időben érkezett volna! Ha nem abba a kórházba viszik! Ha így bántak volna vele! Ha nem így bántak volna vele! Miért engedte az Isten? Ismerjük ezt a feszültséget? Mi hívő emberek ismerjük, de a HA után van valami más is! 
Emlékszem egy aranyos, drága, már deresedő hölgyre, aki elárulta, hogy így szokott imádkozni, ha valami nagyon kellene neki: Én Istenem, jó Istenem! Amit kérek, add meg nekem! De ez nem az ő saját hite. Így tanította anyukája. Márta hite, egy birkózó hit, megharcolt hit. Ha itt lettél volna, nem halt volna meg. És így folytatódik, de most is tudom, fájdalmak, gyász kellős közepén, most is tudom, hogy amit csak kérsz, azt neked megadja az Isten. Előbb van egy HA, azután van egy DE. Ennek a feszültségében megbirkózott, megérlelt, kiharcolt hit. Én is csak így tudok hinni testvérek, ilyen feszültségek között. Ennyi idő után így megfehéredve, megöregedve döbbentem rá, hogy Márta nem azt mondja, hogy én most is tudom, hogy ha kérem az Istent, akkor megadja, hanem így mondja, én most is tudom, hogy ha te - nem én - valamit kérsz az Atyától, azt megadja az Isten. Nem nekem, hanem neked. 
Áthárítja Jézusra a döntést, Uram én elmondom neked, szemrehányások között, hogy mit szeretnék és rád bízom, döntsd el! Lépj közém és az Isten közé és add tovább és ketten döntsétek el! Mondjatok igent vagy nemet rá! Egy szent szűrőnek használja Jézust. Szűrd meg az én kérésemet, és amit akarsz, azt juttasd tovább! Drága, jó Anyámnak volt egy ütött-kopott kis tejszűrője, amit én annyira szeretek. Mindig így kérem, add ide az Édesanyámét! Amikor a poharam fölé teszem és azon keresztül szűröm meg a tejet, amíg fogom, tudom, hogy ott van az Anyám keze nyoma és Anyám ma is megszűri a tejemet. Bocsánat a nagyon emberi és szubjektív hasonlatért. Én majd azt fogadom el, amit rajtad keresztül az Istentől kapok. Ugye tetszenek már érteni, hogy mi, mai élő tanítványai Jézusnak, miért így fejezzük be az imáinkat, hogy Jézus Krisztus nevében. Ámen. Ami nekünk hasznos, ami nekünk való, azt majd továbbadod, és majd megkapjuk. 
Miért hisszük azt, hogy nem lehet megkonzultálni egy nagy döntést az életünkben? A térdeinken is el lehet kérni egy dolgot, megszűrni a mi urunk, Jézus Krisztus szívén keresztül, hogy kérdezzük meg testvérek, minél gyakrabban kérdezzük meg, Uram, ez igazán a te akaratod szerint van? Uram, te mit mondtál volna? Te mit tettél volna? El kezd lobogni egy újtestamentumi Ige, egy jézusi szó, mint Mózes előtt a csipkebokor és megszólal a hang itt belül, de Jézus szava: Fiam, igen! Fiam, nem! Vagy egy-egy szolgáját megkérdezzük, akiben bízunk és tudjuk, hogy Jézus nyomdokaiban jár. Innen is megszólalhat a mi urunk Jézus Krisztus. Akkor is, ha hebegve, dadogva, nyögdelve, nyüszítve egy ember hirdeti, annak dacára megszólalhat még innen is az élő Isten, különösen, ha már öregek is vagyunk. Hadd mondjam el az öregeknek is, hogy Lázár jöjj ki! Állj talpra! Mert bizonyos korban, ha már leülsz, nem tudsz felállni, tehát ne ülj le, gyere ki! Ne játszd meg magad! Ne tartsd sakkban különböző nyafogásaiddal a családodat! De, aki a végső igazságot mondja, hogy mondja? Aki hisz énbennem, az nem hal meg soha. A szíve megáll, az agya nem működik, de nem halt meg, csak innen átment egy másik dimenzióba, egy másik világba. Isten egyik tenyeréből átvette a másikba. Ámen.

*

J

Orbán elhatározza,

hogy megtréfálja kormánya tagjait és a Fidesz vezetőket.

Mindegyiknek névtelen táviratot küld az alábbi szöveggel:
- Minden kiderült, lebuktunk! Azonnal menekülj!
Három nap múlva a megbeszélésen csak ketten jelennek meg,

mire Orbán epésen megjegyzi:
- Látjátok, a többiek már mind túl vannak a határon. Felétek nem jár a
postás.....

*

Evangélium:

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."

Lk 18,9-14

*

Karinthy Frigyes:

Tanár úr kérem.

A lányok

(részlet)

A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond valamit, hangosan kuncogni kezdenek.

Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem őket, vajon miféle butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek - ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel húzom föl a szemöldököm - valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon; amiről csak ők tudnak, és mindig arról beszélnek; gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?

*

Márai Sándor: Füveskönyv

(részlet)

Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni

Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: „Mit csinál most? Mást szeret?” Vagy: „Miért nincs velem?” Vagy: „Meddig lesz az enyém?” Ezek az érzések igazi, tragikus jelentőségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek – nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon. De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nő hűtlensége vagy hidegsége miatt. A nőkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban időnként szövetkeztek velem is a nagyon nehéz sors, az emberi sors elviselésében. De máskülönben nem vártam tőlük hűséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelős gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.

*

Szakácsi Sándor

Ötvenedik születésnapja felé közeledve mondta: „Nem akarok összegezni – nem fogok holnap meghalni –, de amikor ötven felé jár az ember, akkor elgondolkozik azon, hogy amikor 18-20 évesen elképzeltem, hogy milyen leszek ötvenévesen, kicsit több mindent reméltem, mint amennyi megvalósult. [...] Nagyon sok sikerem volt, és tulajdonképpen most is sikeres vagyok. De nem gondoltam, hogy napi gondjaim lesznek. Ahogy halad előre az időben az ember, egyre több és egyre másfélébb dolgokat kell megvalósítani, és így ötven felé rádöbbenek arra, hogy nem lehet teljes életet élni, mert ahhoz több száz év kéne. Így csak annyi marad, hogy bele-belekapjunk ebbe-abba. [...] Ilyenkor kezdi az ember érezni, hogy sürget az idő, szembesülni kell azzal, hogy vajon én vagyok-e a hibás, hogy nem tudtam mindent megvalósítani. Mindig arra lyukadok ki, hogy ennek akkor is így kellett volna történni, ha elölről kezdhetném. Valahogy az elismerés hiányzik. A befektetett égésnek, ideg- és szívlángolásnak a visszajelzése, azt érzem kevésnek. Vagy legalábbis méltatlannak és pontosan ezért, mert sokkal értéktelenebb dolgok sokkal inkább előtérben vannak. Egy dolog vigasztal, ha bárki a szakmában – és ezt tiszta szívvel mondom – elismeréssel beszél rólam, arra nagy szükségem van, mert egyedül érzem magam. Hiába vannak körülöttem, akik szeretnek és akik igazán hozzám tartoznak, ez a szakma mégis magányos. És biztos ez után a beszélgetés után is úgy fogom érezni, hogy bár mindenfélét összevissza beszéltem, mégis marad bennem valami hiányérzet, hogy elmondhattam volna mindenféle fontos dolgot. Pedig tudom, hogy ennek a hiánynak a megszüntetése, az a vágy, hogy magvalósítsam mindazt a jót és szépet, amire képes vagyok, az maga az élet.” (Farkas Adrienne írása a Demokratában, 2002. január 24.)

*

Evangélium.

Abban az időben: odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták: "Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek." Ő ezt felelte nekik: "Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta: 'Tiszteld atyádat és anyádat!" és: 'Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg'. Ti pedig azt mondjátok: 'Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia.' Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt. Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás: 'Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'". Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: "Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert." Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: "Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?" Ő így válaszolt: "Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni. Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek." Péter akkor ezt mondta neki: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!" Ő ezt felelte: "Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.

(Mt 15,1-20)

*

A szavak ártó hatalma

Figyeljük meg önkéntelenül használt szavainkat,

de érdemes a szülők, családtagok, barátok szóhasználatát is górcső alá venni.

Ne feledjük!

A gondolat teremtő erővel bír, hát

még a hangosan kimondott szó!

Egy csokorravaló az önpusztító mondatokból:

„Meg ne lássam kisfiam, hogy még egyszer…

” illetve, „Meg ne halljam, hogy ilyen csúnyán beszélsz!”

Az ilyen mondatokra vajon hogyan reagál a szem és a fül?

„Kiütést kapok ettől az embertől!”

Ugye, ez önmagáért beszél?

„Az őrületbe kerget a főnököm a váratlan…”

Ennek a mondatnak vajon örül a két agyfélteke?

„Eldobom az agyam ettől a…”

Ez „csak” egy másik variáció, az előző mondatra.

„Szétrobbanok, ha ez az alak…”

Azt hiszem, ehhez sem kell kommentár.

„Beszarok ettől a hazug politikustól!”

„Kihányom a belem, mikor…”

Ez a mondattípus már az önsorsrontás magasabb szintjeit célozza.
„Leszakad a vállam (karom, derekam) a sok cipekedéstől!”

„A szívem szakad meg a sok kidobott háziállat látványától!”

„Ó, de hülye vagyok! Elfelejtettem magammal hozni a…”

„Jaj, de béna vagyok leejtettem a …”

„Jaj, allergiás vagyok ettől a palitól!”

Ugye Ön is tudná folytatni a sort? Ne tegye!

Érjük tetten magunkat, amikor önnön mély tudatunkat szennyezzük, ilyen szólásokkal, s érjük el, hogy építő jellegű legyen a szóhasználatunk!

(net)

*

Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind, de csak idővel... http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID&from=100&pid&pev=2013&pho=02&pnap&kat=1155&searchkey&hol&n=szuromieszter

*

A pap, aki nem tudott hazudni... 

Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájcból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. 
Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzák. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit - mondta a hölgy és már át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!

*

Henry Ford-idézetek

„Zárjátok börtönbe az ötven leggazdagabb bankárt, és nem lesz háború többet a földön.”

„Ezeknek a pénzembereknek egyetlen célja a világuralom megszerzése kifejezhetetlen adósságok létrehozatala által.”

„Ha az emberek igazán ismernék az eljárást, melynek révén a pénzt létrehozzák, a rendszer nem tartana ki 24 óránál tovább.”

„Ha a pénztől reméled függetlenséged, akkor soha nem fogod megkapni. ...
Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben, a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.”

„Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele együtt.”

*

Találós kérdések

Mi az?...

1.Melyik út nem porzik sose?

2.Melyik kör lehet szögletes?

3.Foga van és mégsem eszik.

4.Éjjel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll.

5.Vadonatúj, mégis lyukas, megfoltozzák, semmit sem ér.

6.Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne.

7.Se hárfája, se gitárja, mégis szól a muzsikája. 

8.Fent lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom.

9.Lába van, de mégse jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold.

10.Híd, de sosem építették,
hét színe van, egy se festék.
Földből nyúlik mindkét vége,
mégis felvezet az égbe.
Senki nem szed rajta vámot,
széles útját mégse járod,
mert a hídfőt nem találod. 

11.Négy valaki lakik
vakolatlan házban,
ajtó, ablak nélkül
való palotában.

*

Magyar nyelvű tudósok

"Sokakat foglalkoztatott a kérdés, mi lehetett az oka, hogy annak idején oly sok kiváló magyar tudós dolgozott szinte egy időben külföldön, de idehaza is. S akkor rájöttem valamire. Nézzük csak meg, mi a közös ezekben a nagyságokban, Neumannban, Wignerben, Pólyában, Fejérben, Rieszben? Rádöbbentem: igen, van, de az annyira szem előtt álló, ... tény, hogy azért nem gondoltam, gondoltak rá mások sem. Igen, a nyelv, az anyanyelv, mely mindannyiunk ifjúkorának éltető, tudatformáló rendszere volt, sajátosan magyar stílusúvá alakította gondolkodásunkat; Azt kezdtem vizsgálni, van-e a magyar nyelvnek a többitől eltérő, különös sajátossága, ami megjelenik az emberek, tudósaink gondolkodásmódjában. A magyar fizikusok a tudományos [kérdések] megoldásakor rendszerint ..., egyedi esetekből indulnak ki, azokat igyekeznek minél jobban általánosítani. Az ügyesen megfogalmazott egyszerű alapkérdés gyakran magában rejti a lényeget, ... Úgy érzem, rájöttem a dolog nyitjára. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a ... hasonlatokra, képekre építő kifejezésmód. még az angolban sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásnak ennyi leleménye, ilyen gazdagsága. ... a szellem és a nyelv összefonódásának vagyunk itt tanúi. ... a nyelv nagyon erősen hat a gondolkodásunkra. ... Amikor egy általános tételt bizonyítunk, akkor gyakorta fejünkben ezzel párhuzamosan egy ... eseten gondoljuk végig a megoldáshoz vezető ... lépéseket. Amikor később a bizonyítást a legnagyobb általánosságban leírjuk, természetesen elhallgatjuk a segítségünkre siető ... esetet."

(Balázs Nándor: Óriásokhoz sodort a sors. Valóság, 1990, 12. sz., 66-67)

*

A legszebb virág 

Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.

A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.

Arany János