Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke -6.

Kemény István:

Kesztyű

Te, aki tudsz vezetni,
fékeznél, ha egy kesztyű
volna az útra dobva
eléd, ahol a zebrát
közlekedési lámpa
világítja be zölden,
pirosan, sárgán, vagy ha
későre jár, csak sárgán,
elhinnéd azt, hogy sün, vagy
egyéb elütött állat;
mondjuk, hogy időd volna,
kedved is lenne élni
és élni hagyni mást is,
megállni és kiszállni
a hülye sünt szapulva,
vagy észrevenni rögtön,
hogy az egy kesztyű ott csak,
mégse lépni a gázra,
ha már nem tetted addig,
hanem kiszállni, és úgy
konstatálni, hogy kesztyű,
kesztyű az útra vetve,
és mivel te állsz itt csak,
nyilván eléd vetették,
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
rájönni, hogy nem is fog,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni?
Megmondom, miért kérdem,
mert nem tudok vezetni,
és egy zebrára esve
heverek mint egy kesztyű,
pirosan, sárgán, zölden,
ilyenkor már csak sárgán
villódzik rám a lámpa,
el is vagyok veszítve,
meg is vagyok találva,
van is párom meg nincs is,
egyedül mint az ujjam,
akármelyik az ötből,
mert nem jelentek semmit,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni.

*

TRÉFÁS MESE

(Palóc tájszólással)

-Telnyergéltem a Fakaót, ráü'tem a Feketére. Azon a hiblyi-húblyi1 lovon annyira jeőszaladtam, hogy é' rrongyos faluba értem estvére. Itté' hogy egész nap mégéheztem, bementem egy ker'be, ástam répát, ettem az aómát, törtem a gyijaót, ropogtattam a mogyoraót.

Itt, hun veszi, hun nem veszi magát égy öreg ember, hátba hagyít é'ttök-kotyaóvaa'.2
— Te ébanyád rossz fattya, ne edd még a répát, ne ropogtassd még az aómát!
Itt megihedtem, kiszaladtam a ker'beö, oszt igényest haza, mé'rrug- tam a pitarajtót, leszakadt a kémény. Ott feözték alatta ja gambaótát,3 én meg kavarítottam a kasát, oszt ú'jjaó llaktam csirkehúsval, hogy maj'- mé'hhalok éhen.
No hát, mikaó' nekem az a szép tizenkeét ökröm vaót (a ttizenégy nem az enyeém vaót, a tizenkéttegyik pégy' a máseé), eőfogyott a kénye- reőnk, hát a malomba jakartam mennyi. A tizenkeét zsákot befogtam a jjáromba, a tizenkeét ökröt mé' fférraktam a szekérre, oszt mentem a malom felé. De jahogy a malomho' jérkezek, a malom sehol, a maónár még a malom helyin faragcsá't.
Tudakolom teőle:
— Maónár hún a malom?
Ammeg aszongya:
— Eőment eprésznyi, mer' im' nincs eőrlenyi valaóm.

Eőmentem hát keresnyi. Mettanáltam a malmot, aódalba üttem, oszt hazaszaladt. Avval a búzát felöntöttem a garatra, de ja garatbaó' csak a szaóma gyütt le, a bbúza pegy' oda fél maradt. Mi jennek az oka, hogy a szaóma legyün, a szem pégy' oda fel marad?

Tekintek fél az égre, hát ott csépel tizenkeét csépleő a Hebegeőbe. Gyüvök hazafeléé, de ja víz annyi vaót, hogy maj' mé'ffúltam benne, oszt maj' mé'hhaóttam szomjan. 

Visszamentem hát a maónárho', de mag az út be vaót gyepesedve. Bementem a malomba, keértem égy ficsaór4 korpát, égy ficsaór híjával, oszt eő'szaórtam az úton, hogy maj' jobban hazataná- lok. De mikaó mag visszakeveredtem a Csátyi úr kondássá jarra hajtotta ja gyésznaót, felette ja korpát.

Itt éhen is vaótam, mé' szomjan is vaótam, no hát mi'csinyajjak? Egyek-e vagy igyak? Gondutam, iszok eleő. Bementem égy kútba, hogy mé'mmeérem, meggyig eér a víz, de amíg bementem, a kút fenekéére be­ vették égy kötél léncse-szaómát, hogy gyutsam meg, oszt várjam meg minyeő hamvája5 lesz? Mév'vártam. Hát keék hamvája lett. Most is de­ rék kalap van a fejembe, de még abbu derekabbat gyúrtam.
Itten oszteég6 kigyüvök a kútbaó' a lencse-kötelén, felülök égy laóra, gyüvök gyalog hazafelé jaz eredeőn kérésztü'. Tekintek fél á' nnagy cser­ fára, hát a seregély-fiak ott kangyikának ki jaz odubaó'.

Felmásztam a fára, belenyútam az odúba, hogy kiszedem a seregély­ fiakot, de ja kkezem séhosse feért ki beleőle. Ki is szedtem a seregély­ fiakot, körű' szúrtam a gatyám ontráján,7 azután gyünnék le ja fáraó', hát férrepü' velem a sok seregély, fél, fél, fél a ffekéte félyheő járásba, oszt száll velem Velezd felé. Ott mos három asszony a Sajaó szélyibe. Ahogy mé'llátnak, aszongya jaz egyik:
— Aveé Mária, de nagy madár!
Eén még az hittem aszongya:
— Aódd mé' János a gatyád! Hát nagy hirtelen mérrántottam a ga­tyám madzagját. 
A seregély-fiak mind eő'szabadu'tak, eén mé' lejestem a Sajaóba, bele ja vízbe, oszt a fél seggem partya annyi halat kicsapott, hogy három béresszeker nem bírta eővinnyi, három meztelen cigány gye­rek mé' mmind a kelebibe, ingujjába hán'ta.
— Gyüvök oszt eén hazafelé, hát mikaó bejérek a kapuba, e'cczinége a kapu sarkán ott vityerész. Méhhagyítottam a cinégét a baltamvva', a feji egybe lejesett, a vveéri pegy' eőfogta jaz udvart. A baltám mégégett, a nyeli mémmaradt. Bementem osztén a házba, hát akkaó kérésztelték apámat a kemencén. Aszongya japám:
— Hun járta' fiam, de mégőszü'té, mióta nem láttalak.
— Messze jártam hegyén-veőgyön, orszagba-velágba, de most is ne­ hezen tudtam bégyönnyi ja pusztára, mer' im nézze ja cinege kivágta ja szememet, oszt alyig tudtam mé'ttananyi émmi házaónkot. 
— No fiam megettem kényéremnek a jobbját, mos' kereszteltek meg
a kemencén, de meég ilyet nem hallottam. 

(Királd, 1909.)

Magyarázatok:
1. bolondos
2. érett tökkel 
3. gombócot
4. í'icsór = mérőedény
5. hamuja
6. azután
7. gatyaránc a kötözködésnél

*

Nap szentje: CAFASSO SZENT JÓZSEF pap

Castelnuovo d'Asti, 1811. január 15. +Torino, 1860. június 23.

A szentnek, aki egy jómódú gazda fiaként Chieriben járt iskolába, kezdetben sokat kellett szenvednie tanulótársaitól kis termete és púpossága miatt, de csakhamar a tenyerükön hordozták állandóan egyforma jósága és barátságossága miatt. A szeminarista Giuseppe Cafasso egy mondása eltörölhetetlen benyomást gyakorolt Bosco Szent Jánosra: ,,Aki pap lesz, az Úrnak adja magát, ezért semmi sem köti e világhoz, csak Isten nagyobb dicsősége és a lelkek üdvössége.'' Így megértjük jelmondatát is: Szentnek lenni, hogy a mennybe jussunk, és lehetőleg sokakat magunkkal vigyünk.

Miután 1833 őszén pappá szentelték, képzésének kiegészítésére Torinóba ment. A janzenizmus, a szigorúság és államegyháziság szelleme azonban, amely az érseki szemináriumban és az egyetemen uralkodott, nem volt kedvére. Szellemi és lelki otthonát az Assisi Szent Ferenc templománál levő papi konviktusban találta meg, amelyet a tiszteletre méltó Lanteri Pius Bruno (1759-1830) és a teológiai professzor, Luigi Guala alapított, s amely mintegy hatvan továbbtanuló papot tudott felvenni. Itt nem a janzenista félelem és beszűkültség vált uralkodóvá, hanem Szalézi Szent Ferenc szelleme. Az erkölcsi szigorúsággal szemben Ligouri Szent Alfonzot követték, az állami abszolutizmussal szemben pedig, amely megbéklyózta az Egyházat, az egészséges szabadság alapelveit képviselték.

Kiválóan végzett tanulmányai után Cafasso az erkölcstan professzora, majd Guala halála után, 1848-ban rektor lett ebben az intézetben. A papok legveszedelmesebb ellenségének tekintette az Evangélium szellemével szemben álló világiasságot. Feladata nem volt könnyű ebben a forradalmi időben különböző politikai felfogású papjai között. Mivel azonban semmi mást nem keresett, csak Istent és a lelkeket, s egész lénye jóságot és szeretetet sugárzott, s mivel a legnehezebb helyzetekben is rendíthetetlen maradt Istenre alapozott nyugalma, sikerült elérnie, hogy papjai egy szív és egy lélek lettek és maradtak is.

Cafasso tevékenysége a piemonti egyházmegye egész papi nemzedékének tanítója- és nevelőjeként kétségtelenül nagyon áldásos volt. Legfontosabb küldetésének mégis a lelki vezetés látszik. Mindennap sok órát töltött a gyóntatószékben. Boldoggá avatási aktáiban ez olvasható: ,,Kortársai közül (az arsi plébános kivételével) távolról sem mérhető senki Don Cafassóhoz a tanácsadás nehéz hivatalában, mégpedig a tanácsát kérők tömege és különfélesége miatt, azután az ügyek sokfélesége miatt, amelyekben hozzá fordultak és végül annak rendje, módja szerint, ahogyan ezt a szeretetszolgálatot gyakorolta.'' Az utolsó szavak gyors és világos felfogására, csodálatosan éles meglátásaira céloznak, továbbá tömör, pontos válaszaira, amelyeket szemmel láthatóan felsőbb világosság által megvilágítva, nagy jósággal adott a nehéz kérdésekre.

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

*

"A zsidók folyton azt emlegetik,

hogy az emberek megfeledkeztek a krisztusi szeretetről

és a gyűlöletet teszik eszméikké.

Nem így van,

mert mi nem antiszemiták, hanem hungaristák vagyunk.

Szégyen, gyalázat egy nép számára,

ha a vezetést idegennek adja át saját otthonában,

és saját maga állítja ki és pecsételi le saját szégyenének bélyegével

azt a bizonyítványt, hogy életképtelen.

Mi a magyar hazát akarjuk szeretni,

mi azt akarjuk, hogy itt elsősorban a magyarságé legyen a vezetés.

Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a zsidó boldoguljon:

az a kifogásom, hogy amikor ő boldogul,

az én testvéreimnek rovására boldogul."

Prohászka Ottokár püspök

*

Az utolsó esély
/Carol és Christina Bigley/

Az állatvásáron zajos összevisszaságban keveredett a kikiáltók harsogása és az áruba bocsátott állatok hangja. Csirkék, pulykák, malacok és birkák zsúfolódtak össze ketrecekben, vagy egymás mellé kötve. A tömeg magával sodort, nem sok esélyem volt az állatokat közelről megtekinteni. 

Ekkor a tekintetem váratlanul a piactér szélén lehorgasztott fejjel álldogáló pej ló tekintetével találkozott. 

Átvágtam magam az embergyűrűn, hogy közelebbről szemügyre vehessem a lovat. 
Tíz nemes származású, lipicai lovat tartok, a lovak iránti szeretetem határozza meg az egész életemet. 
A pejhez érve döbbenten láttam, hogy kivénhedt, öreg kanca áll előttem, amelyet az emberek még arra se méltatnak, hogy érdeklődjenek felőle. A lóból szinte áradt a szomorúság. Komoran meredt maga elé, szőre kopott, fénytelen volt, satnya izmai erőtlenségről árulkodtak, háta kiült, horpadt, lerítt róla, hogy egész életét kemény szolgálatban töltötte. Kantárját egy alacsony, sovány, kalapos ember szorongatta. 
- Nem adom drágán Szelént -szólított meg - Már nincs rá szükségem, régen le kellett volna adnom a vágóhídra, de megszántam, ezért kihoztam a vásárra, gondoltam, talán elkel, s így elkerülheti a kegyetlen halált. 
A ló eközben homályos szemmel, de értelmes tekintettel nézett rám. Megsajnáltam, miközben tudtam, hogy nekem nincs szükségem egy vén, öreg gebére. A szívem viszont arra figyelmeztetett, hogy ha mos továbbállok, a lónak az utolsó esélye is köddé válik. Hirtelen látni véltem, ahogyan a bekötött szemű ló fejére lesújt egy hatalmas erejű csapás, és a leterített állat kileheli a páráját. 
- Megveszem! - jelentettem ki olyan hévvel, hogy magam is elcsodálkoztam. Tudtam, nem sok hasznát veszem az öreg kancának, de rajtam ne múljon az a kis idő, ami még hátra van az életéből. 
Miután elengedtem a legelőn, a ló olyan könnyeden ügetett a magasra nyújtózkodó pipacsok között, mintha szárnyra akarna kelni. Vulkánként tört ki belőle a túláradó boldogság, ügetését hosszú galoppozás követte. Nem egy öreg kancát láttam száguldozni a hatalmas mezőn, olyan volt, mintha egy kiscsikó vágtatna lelkesen, szabadon cikázva ide-oda. 
Szelént a legelő és a birtokot körülölelő pázsit egyaránt vonzotta. Bármilyen korán is keltem, Szelént mindig a legelőn találtam. Hetekig tartott, mire kinyomoztam, hogyan kerül a bezárt karámból a kék ég alá. 
Egyik hajnalon épp szénát akartam cserélni a lovak alatt, amikor megláttam, hogy Szelén puha, rózsaszín orrával addig bökdösi a karám reteszét, amíg odébb nem tolja. Döbbenten álltam, miközben Szelén meglökte az ajtót, és kisétált az istállóból. Teljesen önállósította magát. 
Míg a többi lovat mindennel el kellett látni, a vén pej teljes természetességgel mindenből kiszolgálta magát. Minden nap kiment a legelőre, tett néhány kört, majd visszasétált az istállóba, ott ivott, aztán körbejárta a házat, s időnként némi alma reményében bepillantott a konyhaablakon. Mikor számára idegen autó, vagy ember közelítette meg a birtokot, fejét magasra emelte, és prüszkölve megrázta, így mutatva ki nemtetszését. 
Június tizennegyedikén - Szelénre bízva a birtokot - elmentem a birkavásárra. Későre járt már, amikor hazafelé menet, a fekete pusztaságban egy apró, égő fénypontra lettem figyelmes. Amikor a birtok felé közeledtem, a sötétből hirtelen hatalmas fénycsóva emelkedett az ég felé. Őrült sebességre kapcsolva száguldottam, az úton kocsik sorakoztak egészen házamig. Amint odaértem és kipattantam a kocsiból, megcsapott az égett fa szaga. Sűrű füstfátyol lengte be az istállót, amit a forró lángok már felemésztettek.

- Ó, nem! - kiáltottam fel -, a lovaim, azok a csodálatos lovaim, mind odavesztek!? - Térdre zuhantam, arcomat a kezembe temetve zokogtam tehetetlenségemben. 
Miután a tűzoltók eloltották a tüzet, elmentek, és lassan-lassan a szomszédaim is szétszéledtek. Egyedül maradtam a fájdalmammal. Elpusztultak a lovaim! A vemhes kancák és a meg nem született csikók! Nem tapossák lábaikkal többé a legelőt. Minden odaveszett, mindet felemésztett a tűz. Nem maradt semmim, csak a mérhetetlen fájdalom. Kínlódva felálltam, úgy éreztem, nem tudom tovább nézni a porig égett istállót, amelyben a hamu alatt fekszenek a lovaim. 
Mielőtt bementem, még egy utolsó pillantást vetettem lovaim sírhantjára, és ekkor a sötétből lassan kivált egy alak. Szelén volt, az öreg gebe. Odaszaladtam hozzá, megsimogattam hatalmas fejét. 
- Te egy igazi túlélő vagy, veled a forró lángnyelvek sem bánnak el - súgtam a fülébe, majd Szelént a küszöb előtt hagyva, a szobámban az ágyra rogytam.

Korán reggel ébredtem, szerettem volna álomnak hinni a tegnap történteket, de a valóság egy másodpercre sem engedte, hogy meg nem történtnek higgyem az egészet. A horizonton felbukkanó nap vörös ködöt vont az ég aljára, a gyenge sugarak megvilágították a hajnali dértől nedves füvet.

- A képzelet játszik velem? - kérdeztem hangosan, mikor megpillantottam az északi legelőn a harmatos füvet legelő lipicai lovakat. Szívem a torkomban dobogott, kezem-lábam remegett, miközben a lovaim felé futottam. Minden lovam hiánytalanul, épségben megvolt! Azt sem tudtam, melyiket öleljem előbb. Aztán megpillantottam Szelént, aki vágtatva rohant felém, lábai hangosan dobogtak a talajon. Sörényébe kapott a szél, testét lepelként fedte a korom.

Ekkor döbbentem rá, hogy Szelén nyitotta ki az istállóban a félelemtől megbokrosodott lovaknak a reteszt. 
Megbabonázva néztem a vágtató lovat. Már tudtam, azzal, hogy Szelént megvettem, a világ legjobb üzletét kötöttem meg

*

Add meg gyermekednek ezt a négy dolgot!

„Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!"

(1Mózes 48:9)

(szerző: Bob Gass)

Add meg gyermekednek a következő négy dolgot!

1) Tanítás. „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (1Mózes 4:9). Nem a kormány vagy az oktatásügy feladata, hogy jellemet építsen és meggyőződést adjon gyermekeidnek; ez a te dolgod! Isten pedig számon fog kérni érte.

2) Helyreigazítás. „Fenyítsd meg fiadat, míg van remény” (Példabeszédek 19:18).Azok a gyermekek, akik tudják, meddig mehetnek el, nagy tehertől mentesülnek. Biztonságot ad nekik tekintélyed szilárdságának tudata. Ha megtanulják, hogy a "nem" tényleg nemet jelent, ők is képesek lesznek nemet mondani másoknak és saját indulataiknak.

3) Áldás. „József ezt mondta apjának: Ezek az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” Az ószövetségi apák kezüket gyermekeik fejére tették, mert hitték, hogy így átadható Isten áldása. Ha érted senki nem tette ezt meg, te elindíthatsz egy új hagyományt, mert Isten áldásával béke, hosszú élet és jólét jár (ld. 5Mózes 28). Ezért támad az ellenség olyan gyakran, megpróbálja megtörni a láncot, melyen át Isten áldása érkezik. Ne engedd neki!

4) Példa. Egy apa  egyszer belenézett a bölcsőbe, ahol kisgyermeke feküdt, és így imádkozott: „Uram, te, aki embert teremtettél, tégy ma engem valódi férfivé! Hadd formáljam őt az életemmel, a példámmal és az imáimmal olyanná, akit te használni tudsz. Uram, hadd haljak meg egy nappal azelőtt, mielőtt bármi olyat tennék vagy szólnék, amivel neki botlását okozom.”

*

Egy emlékezetes levélváltás

1676-ban a török szultán, IV. Mehmed levelet írt a zaporozsjei kozákoknak, mert nagyon szerette volna magáénak tudni az ő területeiket is. A válaszlevél megfogalmazásának egy vidám pillanatát idézi fel a 19. századi festő, Ilja Refimovics Repin alább látható, A zaporozsjei kozákok levele IV. Mohamednek c. képe.

Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani. Törökország Szultánja, IV. Muhammed.

A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!

Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vizen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imgyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.

*

Az organikus gazdaságoké a jövő

http://antalvali.com/hirek/az-organikus-gazdasagok

-ellathatjak-elelemmel-a-vilagot.html

*

Jó főnök vagy?

Írta: MH /   2013/06/16

A pénz nem minden, sőt:

bár a kövérebb borítékot mindenki szereti,

a fizetésemelés és a prémiumok

csak rövid ideig motiválják a munkavállalókat,

míg hosszabb távon a pénz

inkább csökkenti a motivációt –

a legtöbb ember ugyanis meg van róla győződve,

hogy kevesebbet keres mint amennyit a munkája ér.

A PsychTests.com egyik felméréséből az is kiderül, hogy a dolgozók 18%-a szerint főnökük nem igazán tudja lelkesíteni őket, és további 25% állítja, hogy a nagykutyának fogalma sincs, mi a fő motivációjuk.

Ha nem vált be a fizetésemelés, próbálkozz máshogyan. Összeszedtük a munkavállalók öt fő kategóriáját, hogy könnyebben megtaláld a kulcsot beosztottjaidhoz.

1. Az Úttörő

Odafigyel az ügyfelekre és a környezetük megelégedettségét tartja szem előtt. Munkájában arra törekszik, hogy mások életét jobbá tegye, és ezért hajlandó kőkemény, verejtékes erőfeszítésekre is. Személyes példamutatással igyekszik lelkesíteni munkatársait és ügyfeleit.

Így motiváld: Ha vele beszélsz, fektess nagyobb hangsúlyt a vállalat értékeire és etikai rendszerére.  Mondd el neki, pontosan miért számít az ő munkája, és hogyan járul hozzá a magasabb vállalati érdekekhez. Csapatmunkában különösen brillírozik.

2. Az Igásló

100 százalékot kérsz, 150-et kapsz. Kitartó, lojális és megbízható, de – mivel a munkában és a magánéletben a biztonságot és a kiszámíthatóságot keresi – ha váratlan, kiszámíthatatlan  helyzettel találkozik, hajlamos páncéljába zárkózni. Szüksége van a tudatra, hogy ha mindent végrehajt az utasítások szerint, nincs miért aggódnia.

Így motiváld: Biztosíts számára stabil környezetet. Ne változtass az utolsó pillanatban a futó projekten és a csapatban betöltött szerepén. Vázold fel neki reálisan a nyugdíjig vezető utat és az előrelépési lehetőségeit, emellett mindig pontosan közöld vele elvárásaidat.

3. A Nehézbombázó

A kihívások embere. Folyamatosan új feladatokat vagy ügyfeleket keres anélkül, hogy a magánélet hiányáról panaszkodna. A határait feszegeti és minden alkalmat megragad, hogy rátermettségét bizonyítsa.

Így motiváld: Add meg neki, amit akar. Lásd el egyéni feladatokkal és célokkal. Tűzz ki elé értékesítési kvótát, határidőt, vagy bízd rá a csúszósabb tárgyalásokat – és adj szabad kezet a feladat teljesítéséhez. Minél nagyobb erőfeszítést igényel a feladat, annál lelkesebben veti bele magát.

4. Az Y-generációs

Magabiztos, társaságpárti, és valószínűleg a húszas éveiben jár. Használja a modern technikát, új, felfedezetlen módszereket keres, és kedveli a szokványostól eltérő munkahelyi környezetet. Gyorsan tanul, de legalább ugyanolyan gyorsan unja meg a banánt.

Így motiváld: Szervezd be csapatba, és bízz rá a megszokottól eltérő gondolkodást igénylő feladatokat. Éreztesd vele, hogy valami új, egyedülálló, forradalmi dolog részese. Biztosítsd neki a kellő szabadidőt is: szüksége van a lazításra is, hogy lendületben maradhasson.

5. A Felfedező

Sok tekintetben az Igásló ellentéte: fő mozgatórugója a változatosság és az új tapasztalatok szerzése. Viszolyog a „futószalagtól”, és minden alkalmat megragad, hogy kreativitását kiélje. Szívesen próbálja ki magát új szerepekben.

Így motiváld: A kulcsszó a változatosság. Néhány havonta bízd meg új feladattípusokkal – vagy legalább több különböző feladattal. Mondd el neki, mi teszi a feladatot egyedivé, és hívd fel a figyelmét arra, hogy milyen képességeit fejlesztheti a munkafolyamat során.

*

Gyermekvállalás Kárpátalján

http://karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/

19876-gyermekvallalas-ki-es-miert-szul-karpataljan

*

Jaj nektek, törvénytudók!

Lefoglaltátok a tudás kulcsát,

magatok nem mentek be,

az odaigyekvőket pedig visszatartjátok

*

„Ajánlom a mai fiataloknak!

Nekem édesanyám volt. Neked muterod.
Én permetezett almát loptam a szomszéd kertjéből. Te részegen édesapád kocsijával szombat éjszaka megölsz két embert.
Nekem János Vitéz. Neked Bakugan.
Én a szomszéd falubeliekkel keménykedtem. Te a tanáraiddal és a szüleiddel, mert "jogod" van hozzá.
Nekem a szex olyan volt, mint a Lady Chatterlley szeretőjében. Neked olyan, mint a pornófilmekben.
Én ha nyaklevest kaptam a tanártól, akkor édesapám adta a másikat, mert biztosan megérdemeltem. Te nem kaphatsz nyaklevest, mert sérülsz a jogaidban.
Én végig stoppoltam az országot és túrára mentem. Te a számítógépes játékokon ölöd százával a zombikat.
Ha egyest kaptam, akkor hülye voltam. Ha Te kapsz egyest, akkor hülye a tanárod.
Ha unatkoztam, akkor könyvet olvastam vagy kimentem játszani a szomszédokkal . Te horrort nézel, de már nem kavar fel vagy ülsz a gép előtt és csinálod a semmit.
Az én sztárom zenész volt, aki virtuóz módon játszott a gitáron. A tied nem ért a hangszerhez és nem tud énekelni, viszont jól néz ki.
Én autogramot kértem Rubik Ernőtől. Te Alekosztól.
Azt hiszed menő dolog ha 200 like-ot kapsz egy képedre, csak mert úgy viselkedsz mint az én időmben a kurvák, jellemtelenül és esztelenül... az önbecsülésed az egekben miközben sötétség tombol a fejedben ! a Mobilod nélkül már Sza*ni sem mehetsz mert akkor nem tudnál reagálni olyan ember üzenetére akiket az utcán meg sem ismersz, ÉN ha beszélgetni akartam a barátaimmal elsétáltam a házukhoz és becsöngettem ! lehet nem volt 3-4 ezer ismerősöm csak 200 de annak mindnek köszöntem és valóban ismertem is ! Tudod ha valaha lesz majd gyerekem vagy unokám elmondhatom neki .. hogy ÉN idősebb vagyok mint az internet, de neked fogalmad sincs hogy az igazi élet és az igazi értékek akkor léteztek amikor még nem volt se internet se Iphone se X6 -s BMW”

Forrás: FACEBOOK

*

J

Egy férfi egy álláshirdetésre jelentkezik az állatkertben. Kiderül, hogy az állatkert legfőbb látványossága, a gorilla, nemrég pusztult el, és attól félnek, ha ez kiderül, nem jönnek majd a látogatók. Az állatkert igazgatója magas fizetést igér a férfinak, ha jól eljátsza a gorilla szerepét jelmezbe öltözve.
A jelentkező megdöbben az ajánlaton, de mivel nagyon kell neki a pénz, elfogadja az állást. Beöltözik és bezárják a ketrecbe. A produkciója egészen jól sikerül, a látogatók odavannak a gorilláért. A férfi egyre jobban belejön a mókába, le-fel ugrál, mászik, hintázik. Egyszer azonban egy akrobata mutatvány rosszul sül el, a magasban ugorva nem tud elkapni egy kötelet, és áttörve a rácsokat átzuhan az oroszlán ketrecébe. Míg a földön fekszik, az oroszlán egy hatalmasat üvölt. A férfi rémülten kiabálni kezd: "Segítség! Segítség!" Erre az oroszlán közel hajol hozzá és a fülébe súgja:
- Ne ordíts, te őrült! Mindkettőnket ki fognak rúgni!

*

EMIL CIORAN (1911-1995)

román-francia filozófus és író:

“Bevallom magának, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sőt, nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetemből származik, ezt az erőteljes és megsemmisítő nyelvet, mely a poklokból kel, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbűvöl és sóbálvánnyá dermeszt, – mely igézetének és szörnyűségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait, mint ha csak agóniához teremtették volna.
Az ember vagy magyarul lehelje ki lelkét, vagy meg se haljon!”

*

Örkény István: A halhatatlanok

Van egy nyomorúságos, kicsi község, odacsapva a Bükk tövébe, az isten háta mögé. Körülbelül négyszáz-ötszáz lélek lakja, akik egytől egyig lent termelnek, áztatnak, tilolnak, gerebeneznek, keserves munkával keresik kenyerüket, kivéve három embert, aki trombitál.

Reggeltől estig csak trombitálnak. Libasorban járják a falut, bekóborolják minden zegét-zugát, fújva trombitájukat. Legelső a sorban egy kiszolgált tizedes, fényesre dörzsölt hadi kitüntetéssel a mellén. Álla alá piros, pepita zsebkendő van kötve, mert büszkén viseli vedlett egyenruháját, és attól tart, hogy a fúvókáról rácsöpög a nyál.

Peckes a járása, kemény a lépte. Annál többet csetlik-botlik a közbülső trombitás, aki valamikor egy vándorcirkusz zenekarában játszott, de egy nagy sátortűznél elvesztette az emlékezőtehetségét. Ennélfogva kottából játszik, amely rá van csíptetve a trombitájára. Azért bukdácsol, mert egy pillanatra se mer fölnézni a kottából; olykor-olykor egészen elveszti egyensúlyát, és nekitántorodik a kiszolgált tizedesnek, akinek trombitájából ilyenkor malacvisításszerű hangok törnek elő.

A harmadik muzsikus csak önmagának játszik. Sellői könnyedséggel lépked, meglábolja a port, sarat, elsüllyed körülötte a világ. Szemüveget visel, melynek fél szára hiányzik; ez a fele egy darab sebtapasszal van a halántékára ragasztva. Hátán egy biztosítótűvel odatűzött cédula lóg, a következő felirattal: "Akadémiát végzett trombitás művészhez illő munkát vállal disznótorban, temetésen, lakodalomban. Ne bántsd a magyart!"

Egyszer elhívták a falu legszebb lányának esküvőjére, de orvosi bizonyítvánnyal kimentette magát. A másik kettő se különb nála. A bíró behívatta őket, s a lelkükre beszélt, hogy ha már úgyse látja hasznukat a falu, legalább a testi épségükre vigyázzanak. A lenáztatók ugyanis nincsenenk fakorláttal körülvéve, meg is fulladt már bennük egy-két szerelmespár vagy a terepet nem ismerő éjszakai vándor. A saját, jól felfogott érdekükben figyelmeztette őket, hogy ne mászkáljanak a lenáztatók körül sötétedés után, de intése süket fülekre talált.

Nomármost a lent, miután kiáztatták, nagy ponyvákon száradni terítik a fűre. Ez ügyben a bíró másodszor is figyelmeztette őket, hogy ha már saját magukra nem tudnak vigyázni, legalább a ponyvákat ne tapossák össze. De ennek a háromnak beszélhetett.

Ők csak járják a falut télen-nyáron, esőben-hóban, ünnepnapon és dologidőben. A legbuzgóbbak ősszel, amikor mindent átjár a lenáztatók bűze, s a lányok meg az asszonyok combig feltűrt szoknyában dolgoznak a büdös, piócás, tintaszerű vízben. Ilyenkor körbejárják az áztatókat. A lányok, mihelyt meghallják a trombitaszót, szemérmesen leeresztik szoknyájukat, és szemmeresztve bámulnak utánuk, míg el nem tűnnek a ködben.

Évente egyszer, a lenáztatás után, tartanak a faluban kirakodóvásárt. Ilyenkor minden kisgyerek trombitáért nyaggatja a szüleit.

*

NAGYAPÁM TANÍTÁSA

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…

(WASS ALBERT)

*

Autista vagy zseni?

http://antalvali.com/hirek/az-autizmussal-diagnosztizalt

-zseni-fiunak-magasabb-az-iq-ja-mint-einsteinnek.html

*

A magyar népzene és rokonai

http://www.echotv.hu/civil-akademia-2013-04-21

*

DTK levele

„Kedves Csapat!

Életemben nem írtam még olyan nehezen szöveget, mint ezt a levelet most.

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a lényeggel kezdem: a mai napon hivatalosan is jeleztem a vezetőség felé, hogy kezdeményezem munkaviszonyom felbontását az MTVA-val.

Ismertek jól mindannyian, hajlamos vagyok a szenvedélyes, néha (khm) túlzott érzelmi reakciókra. Ezt a döntést azonban most egy viszonylag hosszú és keserves, de higgadt gondolkodás előzte meg. És egyáltalán nem gondolom, hogy bármelyikőtök is meglepődik majd.

Hiszen veletek együtt harcoltam végig az elmúlt másfél évet. A saját bőrötökön tapasztaltátok, hogy mennyire megnehezíti, egy idő után pedig ellehetetleníti a minőségi kreatív munkát az intézményi kiszámíthatatlanság, a koncepciótlanság, a szakmaiatlan döntések, a vezetők közötti, számunkra áttekinthetetlen harcok, a kapkodás. Mennyire megingatja az ember szakmai és személyes önbizalmát a sok egymásnak ellentmondó elvárás, a kavarás, a működésképtelen belső kommunikáció, az állandósult bizonytalanság. (...)

Két évvel ezelőtt egy hasonlóan nehéz döntés után, amikor eljöttem a Híradótól, azt gondoltam, hogy a politikát, a közéletet magam mögött hagyva és hermetikusan elzárva, lehet akár ebben a házban is »új életet kezdeni«. Létre lehet hozni egy olyan műsort és mögötte egy olyan csapatot, amely szakmai alapon szerveződik. Ahol mindenki sajátjának érzi a feladatot, és elég lesz, ha beleadunk mindent, amink van. Azt hiszem, naiv voltam. My bad.

Gyárthatnék most saját magam számára B és C tervet, kifarolhatnék óvatosan ebből a műsorból, berendezkedhetnék arra, hogy ellébecolgatok a házban még pár évig kevés, vagy semmi munkával sok pénzért (erre is van példa, tudjátok). De ez egyrészt nem az én stílusom, másrészt pedig itt és most ki kell mondani hangosan és egyértelműen, hogy a további kompromisszumok szakmailag és emberileg vállalhatatlanok. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen tisztességes út áll előttem: véglegesen lezárni az elmúlt 10 és fél évet. Ennyi volt, vége van.”

+

Gyűlt a pohárban az epe 
Thüringer Barbara 2013. június 8., szombat Index

http://index.hu/kultur/media/2013/06/08/

d._toth_kriszta_felgozzel_nem_megy/

*

Egy hölgy naplója

Kedves  Naplóm!

Ma elkezdtem fogyókúrázni mert le akarok adni nyolc kilót. Az orvos azt tanácsolta vezessek naplót, amibe feljegyzem  hogy mit eszek és
milyen lelkiállapotban vagyok. Olyan lelkes vagyok mintha újra tinédzser lennék. Tudom hogy szenvedni fogok a diétától,
de amikor majd bele bírom préselni magam a kis fekete  sztreccs-ruhámba, minden tökéletes lesz.

Első  nap:
Egy darab túró és egy csésze diétás zabpehely. Csodás a humorom, amitől máris könnyebbnek érzem magam. Talán egy kis fejfájás...

Második  nap:
Egy laza saláta, egy üres pirítós és egy pohár joghurt. Továbbra is csodásan érzem magam. Lehethogy egy kicsit erősebben fáj a fejem, de nincs olyan, amit egy aszpirin  meg ne oldana.

Harmadik  nap:
Az éjszaka közepén furcsa zajra ébredtem... Azt hittem tolvaj van a lakásban, de rájöttem hogy a gyomrom az. Ittam egy liter teát... és az éjszaka hátralevő részében folyamatosan pisilni jártam. Megjegyzés: Tea törölve.

Negyedik  nap:
Kezdem utálni a salátát. Úgy érzem magam mint egy legelő tehén.
Kicsit ideges vagyok.... talán az időjárás miatt. A fejemben mintha nagydobot vernének teljes erővel. A kolléganőm ebéd után megzabált  három  szelet almáspitét,... de én ellenálltam.

Megjegyzés: .UTÁLOM a kolléganőmet!!!

Ötödik  nap:
Esküszöm ha csak egy darabka túrót is meglátok, HÁNYNOM  KELL!!!
Az ebédem egy saláta volt, ami úgy tűnt mintha egyenesen beleröhögött volna  a képembe... Nyugi, összpontosíts! Vettem egy magazint Kate Moss-al a címlapon. Most ő az ideálom. Nem térhetek le az útról!

Hatodik  nap:
Élő halott vagyok.
Szinte semmit nem aludtam és mikor végre sikerült elszenderednem, orosz krémtortával álmodtam. Megjegyzés: Ölni tudnék egy ischlerért!!!

Hetedik  nap:
Elmentem az orvoshoz...
Vesztett súly: 25 deka
Hát nem kibaszás???
Egész héten füvet ettem, már csak az hiányzott hogy bőgjek mint egy tehén... és mindennek az eredménye 25 deka!!! Az orvos szerint ez normális, mert a nők lassaban fogynak,... főleg az én koromban.
Alig tértem magamhoz.  Ez a vén, trottyos doki nemcsak kövérnek de  ráadásul öregnek is nevezett... ENGEM!!! Megjegyzés: SÜRGŐSEN másik orvost kell keresnem!!!

Nyolcadik  nap:
Ma egy sült csirke ébresztett fel. Esküszöm!!! Kán-kán-t táncolt a paplan tetején. Megjegyzés: A kollégáim kezdenek furán nézni rám...

Kilencedik  nap :
Ma nem mentem dolgozni, mert  ismét a csirke ébresztett,... ezúttal hastáncolt. Egész nap tévéztem és határozottan úgy érzem  ÖSSZEESKÜVÉST szőttek ellenem! Minden csatornán főztek.
Lasagna-t, krokettet, meg töltött mittudoménmit...  Megjegyzés: Új távirányítót kell vennem. A régit... kidobtam az ablakon.

Tizedik  nap:
Rájöttem hogy Kate Moss egy tökfej!!!!

Tizenharmadik  nap:
A mérleg skálája ugyanott áll.  Meg sem mozdult! Egy megveszekedett grammot sem fogytam! Kínomban, megállás nélkül hangosan röhögök...  Az orvos ijedt képpel azt javasolta menjek pszichológushoz. Vagy pszichiátert mondott?... már nem  emlékszem.
Lehethogy azért mert megfenyegettem a szikével??? Megjegyzés: Ehhez az orvoshoz sem megyek többet. (Egyébként a csirke is úgy véli, hogy ez egy sarlatán.)

Tizenhatodik  nap:

Abbahagytam  a fogyókúrát. Megjegyzés: Úgy felbosszantott a csirke, hogy mérgemben... MEGZABÁLTAM!!!

Egy férfi naplója:

Mivel az évek során elég tetemes zsírtömeg halmozódott fel a hasamon az ülőmunka következtében, a cégem felajánlotta, hogy befizet a város egyik jónevű konditermébe.

Örömmel elfogadtam és személyesen mentem el hogy előjegyeztessem magam, ne kelljen a főnökömnek még ezzel is foglalkoznia.

Rögtön ki is jelöltek nekem egy Réka nevű 26 éves "személyi trénert". A szoborszerű idomokkal megáldott gyönyörűség - mint azt a falon lévő poszterekből láttam - sportruházatot is reklámoz.

Elmagyarázta, hogy hasznos lenne ha leírnám a tapasztalataimat egy naplóba, mert így figyelemmel tudom kísérni a fejlődésemet. Így is tettem és szeretném ezt megosztani veletek.

1. nap:
Reggel 6-kor keltem mert abban maradtunk Rékával, hogy fél 7-kor kezdek. Elég nehéz hajnalban kelni hogy az ember edzőterembe menjen, de minden megváltozott amikor megérkeztem és láttam hogy Réka már vár. Úgy nézett ki mint egy görög istennő: szőke, zöld szemű és az érzékien húsos ajkain egy hatalmas mosoly. Körbevezetett, megmutatta a gépeket, majd 5 percnyi biciklizés után megmérte a pulzusomat. Megriadt a gyors szívverésemtől, mire én flörtölésre vettem a dolgot és mondtam neki hogy ne aggódjon, biztos miatta ver hevesen a szívem. (ugyanis az elasztikus fekete nadrág amiben volt, teljesen bevágott a p.......ba)

Az én "rettentően inspiráló" gyakorlataim után élvezet volt nézni őt ahogy tartotta az aerobik órát. Már a puszta látványa is olyan ösztönző hatással volt rám, hogy csináltam még néhány hasizomerősítő gyakorlatot, bár azt hittem kettétörök.    

2. nap:
Két bögre kávé után végre el bírtam indulni otthonról. Az edzőteremben örültem hogy hanyatt fekvéssel kezdhettem, de korai volt az öröm, mert Réka egy baromi nehéz vasrudat nyomott a kezembe és mintha ez nem lett volna elég, még súlyokat is aggatott rá. A futógépen - remegő lábakkal ugyan - de sikeresen lefutottam 1 km-t.
Réka jóváhagyó mosolya és egy hamis kacsintás elhitették velem, hogy megéri fáradozást. Fantasztikusan éreztem magam!  Mindez egy új élet kezdete volt...

3. nap:
Az izomláztól a fogkefét sem bírtam mozgatni, ehelyett a fejemet kellett forgatnom jobbra-balra. Szerintem a tegnapi nap után lett egy hasi sérvem is. Autót vezetni sem volt egyszerű: egy sima fékezéstől  még a seggemen lévő szőrszálak is fájtak.  Arról nem beszélve, hogy parkolásnál magam alá gyűrtem egy kismotort... Réka ma egy kicsit türelmetlenebb volt velem mint máskor, mert szerinte a folytonos nyögéseimmel zavartam a többi klubtagot. (mintha én nem szartam volna le őket...) Az igazság az, hogy kora reggel egy kicsit zavar ha Réka túl hangosan beszél velem, de ha még kiabálni is kezd az orrhangján, az már végképp elviselhetetlen.

Mivel fájnak a golyóim a futószalagon, Réka felcserélte a futást lépcsőzésre. Csak azt tudnám mi a szarnak talál ki valaki egy gépet olyan gyakorlatra, ami abszolút felesleges mióta a liftet feltalálták...  
Réka azt mondta segíteni fog hogy formába jöjjek és teljességében élvezzem az életet. Ekkora baromság is csak szőke fejben foganhat!

4. nap:
Nem tehetek róla de félóra késéssel érkeztem, mivel ennyi ideig tartott befűzni a tornacipőmet. Réka már várt rám azzal a szúrós zöld tekintetével - amit belémvájt mint egy tőrt - és a gúnyos mosolyával, ami  engem Jack Nicholsonra emlékeztet a Batman-ban.  Ez a banya bosszúból megint a súlyokkal  kezdett dolgoztatni, de egy észrevétlen pillanatban meglógtam és elbújtam a WC-ben. Egy másik edzőt küldött a keresésemre, majd büntetésből az evezőgépre küldött hogy jól kifárasszon,... ahol az erőlködéstől véletlenül elfingottam magam.
Az egész edzőteremben hallatszott! Soha életemben nem voltam még ilyen magalázó helyzetben. 

5. nap:
Már jobban utálom ezt a szukát, mint bármely más élőlényt a világon!
Vérszegény ócska nő, a kollagénnel fepuffasztott ajkaival és az ürességtől kongó hidrogénszőke fejével.  Ha lenne bennem annyi erő  hogy megmozdítsam a lábam, szétrúgnám a seggét esküszöm! Ma azt akarta hogy a tricepszemet dolgoztassam. DE  HISZEN  NEKEM  NINCS  IS  OLYANOM!!! .. és ha nem akarja hogy összetörjem a parkettát, minek ad a kezembe vasrudakat meg egyéb ótvaros súlyokat, mikor annyi erőm sincs hogy egy túrórudit felemeljek.
Leájultam a spinning-bicikliről és a diétás-doktornő rendelőjében tértem magamhoz. Na!.. a másik sovány gebe, aki az egészséges táplákozásról tart nekem előadást.  Mit papol itt nekem ez a hülye tyúk? Hisz halvány gőze sincs róla mi az hogy éhség! Istenem! Mit vétettem, hogy ilyeneket kell hallgatnom?

6. nap:

Az agyalágyult Réka üzenetet hagyott a telefonomon. Még volt képe megkérdezni azon a leszbikus hangján, hogy miért nem mentem ma edzeni. Anyádért!!! Már a hangjától is olyan ideges lettem, hogy eldobtam a francba a telefont és annyi erőm sem volt hogy felszedjem... de még annyi se, hogy felemeljem a távirányítót!
11 órán keresztül ugyanazt a csatornát néztem. Átkozott National  Geographic! Végig kellett szenvednem a madarak párzásáról szóló műsort,... mikor már hat napja hogy nem keféltem!!!

7. nap:
Megkerestem a telefont és felhívtam a "Jószolgálat" kamionsofőrjét hogy jöjjön el értem és vigyen el a misére, hogy megköszönhessem a Jóistennek hogy véget ért ez a hét. Azért is imát mondtam, hogy a cégem  jövőre valami olyat találjon ki, ahol mulatságosabb dolgokat élhetek majd át. Mondjuk mint:
egy  endodoncia,
egy  katéterezés,
egy  prosztata  vizsgálat,
... vagy valami hasonló.